Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor
Nem tudom, meg fogom-e unni valaha a fantasy regényeket úgy, mint a young adult műfajt… de őszintén, nem tudom elképzelni, hogy ez megtörténhet. Rendkívüli módon élvezem, hogy néhány óra erejéig kiszakadhatok a valóságból, akár könyv, akár film- vagy sorozat segít is hozzá ehhez. Minden ilyen történet felér egy utazással, ahol teljesen ismeretlen földre kalandozom, és ahol bármi várhat rám – a varázslények és a mágia csak kettő a lehetőségek tárházából. Szeretem azt is, amikor a való világba csempésznek egy csipetnyi fantáziát (pl. Outlander), de egészen különleges élményt tud nyújtani, amikor a szerző a valóság minden ismert elemét megváltoztatja. Hatalmas kedvencem ezek közül a Gyűrűk Ura vagy a Trónok Harca, csak hogy két klasszikust említsek, de felsorolni is nehéz lenne, mely történetek tettek még rám mély benyomást (nagy részük természetesen könyv). Rettenetesen kíváncsi voltam, A Narancsfa-kolostor is egy lesz-e ezek közül, ugyanakkor kissé tartottam is tőle, hiszen rengetegen emlegették, mennyire nehéz átlátni a világépítést. Mindenkit megnyugtatok, a félelmem alaptalan volt, és most elképesztően hálás vagyok, hogy a Kiadó jóvoltából az elsők között lehettem részese ennek a csodának magyar nyelven.
Ezer évvel ezelőtt egy hatalmas sárkány, a Névtelen tartotta rettegésben az emberiséget. Akkor a Névtelent legyőzték és a föld mélyére zárták, a legenda szerint pedig egészen addig ott is nyugszik, ameddig fennáll az inysi uralkodócsalád vérvonala. Inysben egy évezred óta minden királynő egyetlen leány utódot szül, és az uralkodócsalád egészen eddig alázatosan teljesítette is különös kötelezettségét a béke fenntartása érdekében. Csakhogy a jelenlegi királynő, Sabran Berethnet túl sokáig halogatta férje kiválasztását, melyet tanácsadói egyre nagyobb aggodalommal szemlélnek – tekintve, hogy az uralkodócsalád tagjai gyakran estek bérgyilkosok áldozatául. Ead Duryan, a királynő messzi délről érkezett udvarhölgye több titokkal is érkezett a kastélyba, köztük azzal a feladattal, hogy bármi áron védelmezze Sabrant, és így a Berethnetek vérvonalát. Közben, a messzi keleten egy alig húszéves árva azért küzd, hogy sárkánylovassá váljon, és fogalma sincs arról, hogyan fonódik össze a sorsa később ezekkel az emberekkel.
A kelet, nyugat és dél viszonylata rendkívül fontos a regény világépítésében, hiszen az ezeken a területeken élő társadalmak egymással teljességgel ellentétes nézeteket vallanak. Míg kettő (nyugat, dél) megvet mindenféle sárkányt, addig egy (kelet) csak a Névtelenhez hasonlókat, a más “fajhoz” tartozó tengeri sárkányokat egyenesen istenként tisztelik. Mindhárom terület különböző vallásokat követ és elítélik a tőlük különböző nézeteket vallókat. A kelet továbbá egészen elzárkózik minden más nemzettől, tartanak ugyanis a “sárkányvésztől”, vagyis egy járványtól, melyet a Névtelen szabadított az emberiségre még ezer évvel ezelőtt (maga a járvány tüneteiben, terjedésében és eredményében egyébként a pestishez hasonlít).
A Narancsfa-kolostor monumentális világát négy szereplő szemszögéből ismerjük meg. Egyikük a korábban említett árva lány, Tané, aki Szeikí legnevesebb iskolájában tanul azért, hogy egyszer sárkánylovassá válhasson. Csak a legkiválóbb növendékeket éri ez a megtiszteltetés, de Tané pozíciója veszélybe kerül, amikor egy idegen vetődik partra a szigeten. Ahelyett, hogy a lány a biztos halálba vezetné a fiatalembert (vagyis átadná a hadúrnak, ugyanis a sárkányvész elleni védekezés értelmében idegen csak halálbüntetés terhe mellett léphet az országba) úgy dönt, hogy elbújtatja. Szeikí szigetén él az idős Niclays Roos doktor, aki a kontinensről, Mentendon szabad államából érkezett abból a célból, hogy itt töltse száműzetése idejét. Az alkimista még évekkel ezelőtt magát Sabran Berethnet királynét haragította magára, kivel elhitette, hogy képes számára örök életet biztosító elixírt főzni. Eközben nyugaton Ead Duryan, Sabran királyné titokzatos udvarhölgye egyre nagyobb bizalmat szerez az udvarban, egyre közelebb kerülve ezzel az uralkodó belső köréhez. Végül, de nem utolsó sorban Arteloth (Loth) Beck miatt kell aggódnunk, akit pontosan emiatt száműzött az udvari kémmester (Combe) Inysből, méghozzá egy olyan országba követeskedni, ahol a biztos halál vár rá.
A szöveget eleinte valóban nehéz volt követni. Néhány fejezet után azonban, amikor az előbb felsorolt alaphelyzetek tisztázódni látszódtak, már bőven visszanyertem a magabiztosságomat, és nem is jelentett nehézséget később sem eligazodni a sok helységnév és személynév között. A fokozott koncentráció azonban végig szükséges, tekintve, hogy egy egészen monumentális történet van elmesélve ebben a kicsivel több mint 800 oldalban. Shannon egy hatalmas térképre több társadalmat épített fel, többfajta mitológiát is kitalált, és mindezt gyönyörűen át is adja számunkra a nem kicsit bonyolult cselekmény mellett. Nem kevés önmagában ez a 800 oldal, de egy ennyire sokoldalú és nagyszabású történet felépítéséhez – és lezárásához – kell is a hasonló terjedelem. Tulajdonképpen azért szükséges magas fokon koncentrálni az olvasás során, mert Shannon ezt csak úgy volt képes kivitelezni, hogy egyetlen felesleges szót vagy mondatot sem hagyott benne a regény végleges verziójában. Minden egyes betű vagy a cselekményt viszi előre, vagy pedig a világépítéshez járul hozzá.
Őszintén meglepődtem, amikor az 600. oldal környékén realizálódott bennem, hogy ennek a sztorinak bizony nem lesz második része, Shannon ezt le fogja zárni itt és most, ebben a 800 oldalban. Ez egyrészt csalódottsággal töltött el, hiszen valóságos pazarlás egy ennyire nagyszerű világépítést csak egyetlen regényre korlátozni. Másrészt viszont képtelen lettem volna kibírni, ha a szereplőink nem kapnak valamiféle elégtételt ebben a könyvben (egy függővégbe pedig egyenesen belehaltam volna). Végeredményben tehát annyira nem bántam, hogy így alakult a dolog, ráadásul azóta megtudtam, hogy létezik egy előzménykötete ennek a történetnek, amely talán még idén megjelenik magyar nyelven (A leszálló éj napja címmel – legalábbis a Moly-adatlapja jelenlegi állása szerint).
Véletlenül sem szeretnék túl sokat elárulni a történetről, hiszen az a célom, hogy elolvassátok és magatok fedezzétek fel a világ rejtelmeit (ezért is kerültem a bejegyzés során a konkrétumokat). Mindössze annyit mondok el, hogy nagyon hálás vagyok azért, amiért Samantha Shannon megírta – ráadásul ennyire jó minőségben – ezt a regényt. Imádtam minden pillanatát, és rettenetesen sajnáltam, hogy vége lett. Maga a cselekmény igencsak emlékeztet egyébként a Trónok harcára, de nem olyan módon, mintha utánozni próbálta volna. Inkább csak azért, mert a két világ hasonlóan lenyűgöző és igényes. Muszáj megjegyeznem továbbá, hogy a névválasztásokat is imádtam, de különösen Ead-ét, akinek a teljes neve Eadaz, és ez nyilván teljesen véletlen, de erősen az "ádáz" szóra emlékeztet, amely tökéletesen illik a karakterre.
Összességében A Narancsfa-kolostor egyetlen hibája, hogy nehéz mást elkezdeni utána… de ezen majd valahogy túlteszem magam. Nem volt könnyű elereszteni azt a világot, amit Samantha Shannon megalkotott, és nagyon örültem volna, ha egyből folytathatom is a sorozatot az előzménykötettel, de már annak is hálás vagyok, hogy egyáltalán érkezik. Nem mondom továbbá, hogy nem kaptam kedvet a szerző korábbi fantasy-sorozatához, a Csontszürethez, de csakis angolul, hiszen nálunk elkaszálták a gyér érdeklődés miatt. Van egy olyan sejtésem, hogy ezt a Kiadó A Narancsfa-kolostor egyértelmű (és megérdemelt) sikerét látva meg fogja bánni. De egy biztos: nem tartom meredek dolognak már most kijelenteni, hogy ez a regény a legjobb 2024-es olvasmányaim között fog szerepelni.
Oldalszám: 848
Kiadói sorozat: Next Generation
Eredeti cím: The Priory of the Orange Tree (2019)
Fordította: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla
Műfaj: (epikus, high) fantasy
Nyereményjáték
2 megjegyzés
Miiiicsoda, nem lesz több része? 😰 Mondd, hogy szivatsz 😰😰
VálaszTörlésKitti
Bárcsak azt mondhatnám. 😥 Van ugyan fent Goodreadsen egy Untitled - The Roots of Chaos #2, de semmi konkrétum, fülszöveg, megjelenési dátum, szóval még az sem biztos, hogy egyáltalán meg lesz-e írva... Shannon 2022-ben nyilatkozott arról, hogy egyébként nem dolgozik (még?) rajta.
Törlés