Emma Törzs: Vér, tinta, nővér, írnok
Már nem emlékszem tisztán, mi volt az az ok, amely miatt el szerettem volna olvasni Emma Törzs első történetét. Az biztos, hogy a figyelmemet a cím és az élfestés keltette fel, a borítóba beleszerettem, de igazán csak a témája döntötte el a dolgot. Hogy varázskönyvekről szóló fantasy? Ugye nem gondoltátok, hogy én ezt ki fogom hagyni? Szerencsére a Libri Kiadó jóvoltából ez a tragédia nem következett be.
A Kalotay család nemzedékek óta őriz mágiával bíró könyveket annak érdekében, hogy a bennük lakozó tudás ne kerülhessen rossz kezekbe. A család két lányára, Estherre és Joannára azonban túl hamar szakad rá a feladat (és az ezzel járó veszélyek) terhe. Az idősebbik, Esther 18 éves kora óta járja a világot, minden évben másik országba utazva annak érdekében, hogy édesanyja gyilkosai ne találhassanak rá. Joannát viszont családi otthonukhoz láncolja a kötelesség, hogy őrizze a mágikus könyveket, ráadásul apjuk halála óta ezt egymagában teszi. Sorsuk pedig óhatatlanul is összefonódik egy harmadik fiataléval, Nicholassal, eggyel azon kevés személyek közül, akik új könyveket képesek alkotni.
A Vér, tinta, nővér, írnok legerősebb eleme számomra egyértelműen a könyvek mágiája. Bár sajnos nem lelhető fel sok adat a magyar származású amerikai szerzőről, Emma Törzsről, de van egy olyan gyanúm, hogy a könyvek iránti erős szerelme felelős a témaválasztásért is. Gyakran beszélünk mi, olvasást szerető emberek átvitt értelemben arról, mennyi varázslat rejlik a könyvekben – de a Vér, tinta, nővér, írnok ez szó szerint veszi. Felruházza őket olyan mágikus atmoszférával, melyet egyébként mi is köréjük képzelünk, és amelyre titkon szerintem sokan vágyunk is, hogy valóság legyen. Bár a könyvek efféle mágikus képessége nem egyedi a popkultúrában, de így is lenyűgöző és könnyen megérinti a célközönséget.
A történet tulajdonképpen három szálon fut. A két nővérnek és Nicholasnak nincs kapcsolata egymással, de egy váratlan történés elindítja azt az eseményláncolatot, mely során a sorsuk összefonódik – ez pedig a Kalotay-nővérek édesapjának halála. Abe-t az egyik vérszomjas könyve öli meg, épp az, amelyet már évek óta tanulmányozott. Még Joanna, aki Abe nyomába lép a könyvek őrzését illetően, sem talál magyarázatot a történtekre. De van egy másik rejtély is, amely a fiatal nőt foglalkoztatja: a mágikus könyvek keletkezésének módja és miértje. Itt jön képbe Nicholas személye, aki birtokolja azt a képességet, amely elengedhetetlen a könyvek létrehozásához. Esther pedig, aki 18 éves kora óta otthontalanul tengődik a világban, talál egy helyet, ahol szeretne megállapodni – csakhogy a biztonsága érdekében hozott szabályok felrúgásának súlyos következményei vannak. Lényegében ezek a regény katalizátorai, melyek meghatározzák a cselekményt.
Azt már kevésbé értékeltem, hogy szó szerint meg kellett küzdenem a haladásért. Az eleje rendkívül vontatott lett annak érdekében, hogy minél lassabban épüljön fel a történet, illetve minél nagyobb feszültséget keltsen. Sajnos ez csak azt eredményezte az esetemben, hogy napokig félretettem és nem szívesen nyúltam hozzá újból. Jó néhány fejezetnek el kellett telnie ahhoz, hogy olyan eseményt találjak, amely miatt érdemes volt gyakrabban is kézbe vennem a könyvet. Ez a vontatottság azonban túlságosan rányomta a bélyegét az élményre ahhoz, hogy teljesen el tudjam felejteni.
Összességében a Vér, tinta, nővér, írnok nem a következő könnyed, hétvégi olvasmányod. Jellemző rá minden, ami egy fantasyra általában (elrepít a valóságból és lebilincselő), de olvasni nem könnyű. Ha azonban sikerül belerázódni, egy szépen megírt, igényes, érdekfeszítő történet lesz a jutalmad. Nem ez lenne a legelső regény, amit a műfajban, vagy akár hasonló témában javasolnék másnak, de ha te is szerelmes vagy a könyvekbe, és imádsz róluk olvasni, rossz választás nem lehet.
Oldalszám: 408
Eredeti cím: Ink Blood Sister Scribe (2023)
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Műfaj: (urban) fantasy
.jpg)
0 megjegyzés