Leigh Bardugo: Farkasok törvénye
Elérkeztünk valaminek a végéhez. Kissé fájó szívvel, de szép emlékekkel és hálával telve búcsúzom a Grisaverzumtól, amelynek a Farkasok törvénye – a jelenlegi állás szerint – az utolsó kötete. Leigh Bardugo három sorozatból és összesen hét könyvből álló fantasy-univerzuma tulajdonképpen végigkísérte az eddigi fiatal felnőtt életemet. Az első könyvemet a Kiadó egy szépséghibás könyvvárásán szereztem be, és akkor még fogalmam sem volt, mekkora kincset tartok a kezemben. Ebben az időben még bőven egyetemista voltam, az Árnyék és csont-trilógiát pedig többnyire ingázás közben faltam, a vonaton. A Hat varjú-duológiával egy fájdalmas és traumatikus életszakaszban ismerkedtem meg, A sebhelyes cárral pedig már dolgozó felnőtt-féleségként. A filmes adaptáción keresztül még a volt és a jelenlegi párommal is megszerettettem a világot. Remélem, hogy a még le nem fordított kiegészítő kötetekből még egyet-egyet megismerhetek (a The Lives of Saints-re igencsak fáj a fogam), de azért örülök, hogy Bardugo nem nyújtja túlságosan hosszúra a szériát.
FIGYELEM! A bejegyzés a sorozat előző kötetére (A sebhelyes cár) spoileres.
A Farkasok törvénye pontosan ott folytatódik, ahol A sebhelyes cár elengedi a kezünket. Fjerda háborúra készül a gyenge, kimerült Ravka ellen, ahol ráadásul Nyikolaj cár legitimitása is kérdéses a származása miatt. Shu Han grisákat rabol el szerte a világon, hogy szárnyakkal és egyéb fémszerkezetekkel felszerelt, droggal sakkban tartott katonákat csináljon belőlük. És ha mindez még nem lenne elég, az Éjúr a Nyikolajban maradt sötétséget felhasználva visszatért az élők sorába. A koronának komoly nehézségekkel kell megküzdenie, de Nyikolajnak és a grisa triumvirátusnak (azaz Zójának, Zsenyának és Davidnek) esze ágában sincs hagyni, hogy Fjerda lerohanja az országot és báburalkodót ültessen a helyükre. Szerencsére a védekezésüket nagyban segíti Nyina Zenyik, akinek épp a fjerdai haditerveket kieszelő Jarl Brum parancsnok házába sikerül beépülnie, álruhában.
A sebhelyes cár annak idején nem nyerte el különösebben a tetszésemet. Ha jól emlészem, vontatottnak találtam az elejét, és a figyelmemet csak az utolsó 100 oldalával tudta magával ragadni. A Farkasok törvényénél azonban ilyesmit nem éreztem. Rettenetesen sok szálon futnak benne az események, és jóval több szemszögre is bomlik, mint A sebhelyes cár, ezért egy pillanatra sem hagy unatkozni bennünket.
Ahogy az egymásból következő eseményeket figyeltem, olyan érzésem volt, mintha maga a szerző is búcsúzna a saját sorozatától. Bejárjuk a térkép legfontosabb helyeit: Ravka és Fjerda mellett ellátogatunk végre Shu Hanba is, visszatérünk Kaz Brekkerékhez egy utolsó küldetésre Ketterdamba, közvetve pedig még Zemen is említésre kerül. Továbbá olyan régi karaktereket is viszontlátunk, mint Alina és Mal, az Éjúr, illetve, ahogyan említettem, Kaz Brekker és a csapata. Mindennek megvolt az a veszélye, hogy erőltetettnek hasson, de szerintem Bardugo mesterien szőtte a cselekményszálakat, így egyik kitekintés sem érződött indokolatlannak.
Az Éjúr feltámadásától azonban jóval többet vártam, mint amit végül láttam. Nem ő a legfőbb ellenség ebben a történetben, ezért valahol érthető, hogy csak ennyi szerep jutott neki, viszont az előzményekhez és a hatalmában rejlő lehetőségekhez képest súlytalan volt a jelenléte. Inkább csak fenyegető volt, mint veszélyes. Bizonyos tettei pedig teljesen érthetetlenek voltak számomra, különösen a végén, hiszen látszólag teljesen ellentmondanak egymásnak. Jól látszott viszont ebben, hogy Bardugo nyitvahagyott magának egy kiskaput, ahol folytatni tudja a szériát, hogy ha úgy alakul.
Kifejezetten tetszett viszont az, amit Hanne karakteréből, illetve a lány és Nyina viszonyából kihozott a szerző. Lehet, hogy mindössze az volt a célja, hogy egy-két kisebbség is képviseltetve legyen általuk valamelyest a történetben, de teljes mértékben helyénvalónak és hitelesnek érződött ez a fordulat (kár, hogy ennek a leírása is spoileres lenne, pedig megérdemelné, hogy többet beszéljek róla). Tulajdonképpen ez volt a kedvencem az egész regényben, főleg, hogy rengeteg gondolatot indított el bennem a komplett szituáció.
Összességében A sebhelyes cár-duológia nem tudott annyira magával ragadni, mint reméltem. Élveztem a történetet, a rengeteg ármányt, cselszövést, taktikát és stratégiát, amelyet Bardugo beleszőtt a jól ismert és kedvelt szereplőinken keresztül, mégis, számomra ez egy felejthető élmény volt. Nem volt rossz, szimplán csak semmi olyat nem találtam benne, amitől emlékezetes lenne. Tagadhatatlan, hogy a Farkasok törvénye a többi kötethez méltóan akciódús, fordulatos, érdekes és szövevényes, továbbá olyan kérdéseket fejt ki és zár le, amelyek megérdemeltek két további könyvet, de itt már érdemes megállni a Grisaverzumban. A sebhelyes cár értékelésének végén is elmondtam, most sem hagyom ki: ha belekezdenél a sorozatba, semmiképp se hagyd ki az univerzum korábbi köteteit, hiszen ez a duológia teljes mértékben rájuk épít, és értelmetlen az előzmények ismerete nélkül.
Oldalszám: 536
Sorozat: A sebhelyes cár 2. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Rule of Wolves (2021)
Fordította: Nagy Boldizsár
Műfaj: fantasy, romantikus, young adult
0 megjegyzés