Nem állítanám, hogy valaha is különösebben érdekelt az Artúr-mondakör, de Európa múltjának és a popkultúrának is olyannyira a szerves része, hogy vétek lette teljesen kihagyni. Már gyerekként láttam olyan alapműveket, mint Az első lovag című film Sean Connery főszereplésével, vagy éppen az Artúr király Clive Owennel, de ezek közül is leginkább Lancelot és Guinevere története, valamint a telefestett, harcos Keira Knightley maradt emlékezetes számomra. Később, a közelmúltban sikerült valamivel jobban belemerülnöm a témába, többek között A világ legszebb mondái című könyvnek köszönhetően, amit szívből ajánlok annak, akinek hasonló céljai vannak. Nem mondható tehát, hogy rajongó, vagy akár aktív érdeklődő lennék a témában, de szeretek tájékozódni, és kedvelem, ha valamilyen tartalom kicsit más szemszögből világít meg egy már ismert történetet vagy legendát. Lev Grossman eposza, A fényes kard pedig pontosan ezzel a céllal született.

A fényes kard az Artúr-mondakör egyfajta folytatásaként szolgál, azt dolgozza fel ugyanis, mi történt a legendás király halálát követően. Artúrt a saját fia, Mordred által érte a vég. Mordred Artúr távollétében megpróbálta átvenni az uralmat Britannia felett, a király azonban bosszút állt rajta. A csatából hiába ő került ki győztesen, halálos sebet szerzett Mordredtől. A legenda szerint azonban még a tényleges halála előtt Avalon szigetére került, és visszatér majd, ha a birodalom veszélybe kerül. Eltűnését követően a Kerekasztal megmaradt lovagjai, többek között Sir Bedivere, Sir Dagonet vagy Sir Palamedes azon tanakodnak, vér szerinti örökös híján ki lenne a legalkalmasabb jelölt Britannia trónjára, és közben persze megpróbálják megvédeni a birodalmat azoktól az erőktől, akik Artúr halálában soha vissza nem térő lehetőséget látnak a támadásra.

Az eseményeket egy Collum nevű fiú szemszögéből követjük végig, aki nagy reményekkel érkezik Camelotba. Egész életében arra készült, hogy Artúr király lovagjainak körébe kerüljön, és a verekedésben nagyon is tehetségesnek mutatkozik. Ám amikor a várba érkezik, akkor szembesül a lesújtó hírrel, ami a Kerekasztal megmaradt lovagjait is mélységes melankóliába taszította. Collum kihasználja a káoszt és beférkőzik az udvarba, ahogyan mindig is tervezte.

A jelen eseményeivel Collum szemszögén keresztül szembeülünk, azonban a közelmúlt sem marad számunkra teljesen homályban. Visszatekintésekből nemcsak Artúr uralkodását és személyiségét ismerjük meg, de a megmaradt lovagok személyes történeteit is. Néhány fejezetenként – abban az ütemben, ahogy Collum is közelebb kerül hozzájuk – megismerjük egy-egy lovag élettörténetét, addig a pontig, amíg a Kerekasztal tagjává nem váltak. Megtudjuk például, hogy Sir Bedivere, a félkarú lovag a férfiak társaságát részesíti előnyben, és menthetetlenül beleszeretett Artúrba is. Sir Palomedes, a szaracén lovag valójában egy bagdadi herceg, aki negyedik fiúként saját hazájában nem sokat remélhetett az élettől. Vagy éppen, hogy Sir Dinadan valójában nem férfinak született. Ezek a történetek páratlan színt vittek a regénybe, közelebb hozva hozzánk ezeket a viszonylag ismeretlen, kevés feldolgozásban szereplő karaktereket.

Különösen tetszett, hogy hiába halott (vagy eltűnt? nézőpont kérdése) ekkorra már Artúr király, végig jelen van a történet során. A visszatekintésekből, valamint a lovagok egymás közötti beszélgetéséből szépen, lassan megismerjük a mondák mögött rejtőző alakot, vagyis azt, milyen volt valójában, idézőjeles hús-vér emberként az uralkodó. Megtudjuk például, hogy az apátlanság milyen hatással volt rá, mennyire istenfélő keresztény volt, vagy éppen, hogy ő maga sem rendelkezett apai ösztönökkel, még akkor sem, amikor Mordred már aktívan az élete része volt.

Mindent összevetve azonban a regény legnagyobb erőssége egyértelműen a nyelvezete. A gyönyörű megfogalmazás nem csupán esztétikailag gyönyörködtet, de könnyen olvashatóvá is teszi a szöveget. Igaz, ennek a könyvnek az esetében a lassabb tempót javaslom, hogy legyen lehetőséged belemerülni mind a világba, mind pedig az írásstílusba. Minden elismerésem a fordítóé; Kleinheincz Csilla egyébként is több olyan regényért felel, amelyet szerettem, de ez különösen nagy hatással volt rám.

Összességében A fényes kard egy gyönyörűen megírt, érdekes történet az Artúr-mondakörhöz kapcsolódóan. Az érdekessége azonban inkább abban rejlik, hogy szokatlan, egyedi szemszögből dolgozza fel az ismert mitológiát. Magát a cselekményt izgalmasnak, dinamikusnak nem lehet nevezni, a hangsúly inkább a szereplők hátterén, megismerésén van. Az elolvasásához úgy gondolom, szükséges az Artúr-mondakör legalább minimális ismerete, enélkül valószínűleg élvezhetetlen lesz a regény.

Kiadás: Agave (2025)
Oldalszám: 608
Eredeti cím: The Bright Sword (2024)
Fordította: Kleinheincz Csilla
Műfaj: (történelmi, epikus) fantasy, kaland

Egy ​Collum nevű, tehetséges ifjú lovag érkezik Camelotba, hogy felvételt nyerjen a Kerekasztal tagjai közé, de már elkésett: Arthur király két héttel korábban elesett a camlanni csatában, és csupán maroknyi lovag maradt életben.

A túlélők azonban nem legendás hősök, mint Lancelot vagy Gawain, hanem a Kerekasztal különcei, köztük Sir Palomides, a szaracén, és Sir Dagonet, Arthur udvari bolondja, akit csak tréfából ütöttek lovaggá. Mellettük pedig csak Nimue áll, Merlin egykori tanítványa, aki elárulta és egy domb alá zárta mesterét.

Rájuk hárul a feladat, hogy újjáépítsék Camelotot ebben a kibillent világban: bár a kereszténység Istene magára hagyta Britanniát, Morgan le Fay vezetésével visszatértek a királyságba a tündérek és a régi istenségek. A lovagoknak fel kell kutatniuk az Excaliburt, hogy a romokban heverő ország ismét egyesülhessen, ám előtte még meg kell fejteniük, hogyan bukhatott el a magányos és nagyszerű Arthur király.

A fényes kard az új évezred első nagy arthuri eposza, a hagyományokhoz hűen tele párbajokkal és kalandokkal, csatákkal és lovagi tornákkal, varázskardokkal és halászkirályokkal. Ugyanakkor esendő és mégis erős férfiak és nők története, akik annak ellenére próbálják meggyógyítani széttört világukat, hogy őket magukat is megtörte az élet.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Lev Grossman A fényes kard című regénye a legendás Arthur-mondakör sötétebb, emberibb újragondolása, amelyet az Agave Könyvek hozott el a magyar olvasóknak. A történet középpontjában Collum, a fiatal lovag áll, aki Camelotba érkezve döbbenten szembesül Arthur király halálával és a Kerekasztal széthullásával. A regény a jól ismert hősök helyett azokkal a különc túlélőkkel foglalkozik, akiket a történelem háttérbe szorított: Sir Palomides, a szaracén harcos, Sir Dagonet, a bohóc-lovag, és Nimue, a bukott varázslónő. Ők próbálják rendbe hozni a széttöredezett birodalmat, miközben Britanniát ismét a tündérek és ősi istenek fenyegetik. Kövesd a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről, és esetleg szeretnél egy saját példányt is nyerni belőle!

Nyereményjáték

Játékunk a Kerekasztal ismert és kevésbé ismert lovagjaira összpontosít. A feladatotok, hogy az állomásokon található leírások alapján tippeljétek meg, melyik lovagra gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ez a lovag beleszeretett Artúr király feleségébe, Guinevrába.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06.09. Readinspo

06.11. Kitablar 

06.13. Könyv és más

06.15. Olvasónapló

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥