John Marrs 2021-ben, A tökéletes pár című regényével teljesen levett a lábamról. Imádtam a történet felépítését, teljesen beszippantott, és a mai napig, hogyha valaki thrillert keres, szívből tudom neki ajánlani a szerzőt. Tavaly A hazugság ára című könyvével még nagyobb hatást gyakorolt rám, és most, még Az utasok elolvasása után is ez maradt a kedvencem tőle. Örülök, hogy a Maxim töretlenül hozza életművét, hiszen imádom a stílusát, még annak ellenére is, hogy mindössze három könyvet olvastam még tőle – ezzel együtt.

A regény egy olyan világot jelenít meg, amelyben az autók már annyira okosak, hogy képesek emberi irányítás nélkül eljuttatni az utasokat bárhová. Feltérképezik az utakat, kiválasztják a megfelelő sebességet és útvonalat, felmérik veszélyeket és az előre beprogramott protokollnak megfelelően reagálnak rájuk. A technológiai újítás hatására jelentősen csökkent az emberi hibából bekövetkezett balesetek száma, azonban az emberek egy része szkeptikusan és bizalmatlanul áll hozzájuk. Nem bíznak az autókban, nem szeretik, hogy a kontrollt kivették a kezeik közül. És mint minden, ami elromolhat, az el is romlik. Egy nap nyolc utas arra lesz figyelmes, hogy elveszítette az irányítást a jármű felett amivel eddig rendelkezett, autóikat ugyanis távolról úgy programoszták, hogy ne engedjék kiszállni őket, és, hogy egy meghatározott célállomás felé tartanak. Egy testetlen hang a hangszóróból elmondja nekik, hogy megközelítőleg két és fél óra múlva meg fognak halni, az autóba beépített webkamerán keresztül pedig az egész világ láthatja a reakciójukat, illetve végigkövetheti a szenvedésüket.

Minden eddigi John Marrs-kötet elején, amit olvastam, bizalmatlan és bizonytalan voltam azt illetően, jó lesz-e a történet. Ebben az esetben valamiért különösen aggódtam, nem tudtam elképzelni, hogyan tud ebből a témából egy jó történet kerekedni. Izgalmas a mesterséges intelligencia kérdése, de tartottam tőle, hogy elcsépelt lesz a kivitelezés. Nagyjából 50-100 oldal után viszont olyannyira beszippantott a történet, hogy a maradékot egy az egyben olvastam el. Igen, John Marrs mindig ezt játssza velem.

Talán azt a bevezetőmből már sejtitek, hogy Az utasok súlyos társadalomkritikákat fogalmaz meg – és nekem ezért is tetszik annyira. Kifejezetten tetszett a témaválasztás, hiszen rendkívül aktuális, nem csak globálisan, de a saját életemben is. Engem kifejezetten lenyűgöznek a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségek, a ChatGPT-t, ha nem is napi, de heti szinten biztosan használom, és arra törekszem, hogy a feladataim minél nagyobb részében, minél sokszínűbb módon tudjam hasznosítani. Én is félek azonban attól, hogy előbb-utóbb olyannyira átveszi az irányítást az életünk felett, hogy az már kontrollálhatatlanná, veszélyessé válik. Bizonyos szinten ez már meg is jelent, például a deepfake máris súlyos problémákat okoz. Na, de vissza az önvezető autókhoz! A könyvben ezek az autók eleinte úgy vannak ábrázolva, mint a biztonság megtestesítői – nem véletlenül, hiszen a technológia egyik legfőbb célja az emberi hibákból bekövetkezett balesetek számának csökkentése. A Titanic mintájára, amiről mindenki azt állította, hogy elsüllyeszthetetlen, ezekről az autókról is sikerült bebizonyítani, hogy nem tökéletesek. Amikor egy ügyesebb terroristacsoport meghekkeli őket, az elképesztő médiafigyelmet kap, és elindítja a társadalmi párbeszédet arról, tényleg jó ötlet-e az irányítást teljesen átengedni a mesterséges intelligenciának. Mellesleg az önvezető autók ötlete szerintem nem butaság, én kifejezetten szívesen venném, ha valaha eljutnánk erre a szintre, hiszen pontosan azért nem vagyok hajlandó jogosítványt szerezni, mert félek a vezetés felelősségétől, különösen a balesetektől.

Marrs nem csak a technológiával kapcsolatban fogalmaz meg társadalomkritikát, hanem az emberi természettel szemben is. A nyolc utas közül, aki belekerült ebbe a szörnyű helyzetbe, néhányat szándékosan választottak ki a hackerek, mert megtudtak róluk igencsak súlyos titkokat, de voltak, akik teljesen véletlenszerűen keveredtek ebbe a szituációba. Az is rendkívül érdekes, ami azokkal történik, akiket csak véletlenszerűen választottak ki (sajnos ezt kifejteni rendkívül spoileres lenne, úgyhogy ezt most kihagyom, pedig rendkívül tanulságos), de igazán az az izgalmas, ami a kiválasztottakkal történik. A hackerek által keltett műsor egyik fő szempontja épp az, amikor a kiválasztott utasok sötét titkairól lerántják a leplet, majd megnézik, hogyan reagál rájuk az internetező közönség. Ebben is van azonban szemfényvesztés, az igazság egy részét hozzák csak nyilvánosságra a hackerek, ami ugyancsak torzítás – viszont ez szándékos. Van ugyanis egy bizottság, amely azért jött létre, hogy az önvezető autók szerepét vizsgálja a bekövetkezett balesetekben, és eldöntse, az autó programozása, vagy pedig a figyelmetlen járókelő volt-e a tragédia felelőse. Ezekben a bizottságokban azonban a vezető szándékosan olyan információkat oszt meg az ülésezőkkel, amelyek manipulálják a döntésüket, mégpedig az önvezető autók javára, a hackerek pedig módszerükkel ezt szándékoznak leleplezni ország-világ előtt. Ez, hogy az igazságnak csak egy részét hozzák nyilvánosságra a kontextus elhallgatásával (de mi szerencsére megismerjük a teljes történetet) felveti bennünk azt a kérdést is, hogy létezik-e jó és rossz ebben a világban. A szerző olyan témákat jelenít meg az egyes karakterek által, amelyeket a társadalom nagyrészt egyhangúlag elítél, mégis, a tágabb magyarázatból kitűnik, hogy a helyzet nem annyira fekete-fehér, mint amilyennek látszik. Látjuk, hogy a szereplőink nem vagy nem kizárólag rossz szándékból döntöttek úgy, ahogy – ez esetben elítélhetjük-e őket pusztán a döntésük következményéért?

A szereplőink egyébként rendkívül változatos háttérrel rendelkeznek, ez is érdekessé teszi a szituációt. Van közöttük kismama, többgyerekes szülő, bevándorló és idős színésznő is. De a főszereplőnk, érdekes módon nem az egyik utas, hanem egy kívülálló, Libby, aki a már említett bizottság egyik (ideiglenes) tagjaként néz szembe ezzel a terrorakcióval.

A szöveget még érdekesebbé, színesebbé teszik a fejezetek elején látható extrák, amelyek (fiktív) online cikkekből tartalmaznak kivágásokat, és szorosan kapcsolódnak a történet éppen aktuális pontjához. Ez azért is tetszett különösen, mert rájátszik arra, mekkora szerepe van az internetnek, az online térnek ebben az akcióban, ebben a dilemmában.

Összességében Az utasok fantasztikus élmény volt, imádtam, mint eddig minden John Marrs-könyvet. Igaz, nem vagyok gyakori thriller-olvasó (pedig imádom a műfajt), de John Marrsot igencsak alulértékelt szerzőnek tartom, akit szívből tudok ajánlani minden érdeklődőnek. Az utasok azért is tetszett nagyon, mert az üzenete, mondanivalója rezonál az én értékrendemmel, és a lelkem különösen örül, amikor a jó és rossz párhuzamát taglalja egy regény. Régóta vallom azt, hogy ez a két szó társadalmi konstrukció csak, és valójában nincs jó és rossz, csak cselekvések és azok következményei. Így vagy úgy, de a cselekedeteink valamire mindig hatnak negatívan, és hatnak pozitívan is, ami igazán számít, az a szándék, ami mögötte van.

Kiadás: Maxim (2024)
Oldalszám: 432
Eredeti cím: The Passengers (2019)
Fordította: Abrudán Katalin
Műfaj: krimi, thriller, sci-fi

Az önvezető autódban ülsz, amikor hirtelen az ajtók bezárulnak, az útvonal megváltozik, és elveszítesz minden irányítást. Ekkor egy rejtélyes hang megszólal: „Meg fogsz halni.”

Épp ahogy az önvezető autók biztonságos normává válnak, nyolc ember ebben a rémisztő helyzetben találja magát, köztük egy letűnt TV-sztár, egy terhes nő, egy, a férje elől menekülő bántalmazott feleség, egy papírok nélküli bevándorló, egy házaspár és egy öngyilkosságra hajlamos férfi.

A kocsijukban elrejtett kamerákon keresztül a rémületüket több millió ember nézi végig a világon. De a közönség megmutatja, milyen is valójában, amikor felteszik nekik ezt a kérdést: „Ezek közül az emberek közül kit mentsünk meg? …És kit öljünk meg először?”

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Milyen hatással van az életünkre a mesterséges intelligencia térnyerése? Valóban jó ötlet átengedni neki az irányítást az életünk felett? John Marrs legújabb thrillerében, Az utasokban önvezető autók jelennek meg, amelyek bármiféle emberi irányítás nélkül elszállítják oda a sofőrt, ahova szeretne menni. Csakhogy ügyes hekkerek ezeket is képesek eltéríteni.

Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a Maxim Kiadó újdonságáról!

Nyereményjáték

Játékunkban az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik John Marrs könyvből származik az állomáson található idézet. A Rafflecopter dobozban a könyv címét várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"– Időnként mindannyiunknak megfordul a fejében, hogy véget vetünk az életünknek."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.17. Milyen könyvet olvassak?

11.21. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥