Helena Kraljič: A karácsonyi titok
Alapvetően nem vagyok olyan ember, aki gyerekkönyvek olvasásával szórakoztatja magát, de karácsony környékén annyira szépséges kötetek szoktak megjelenni, hogy képtelenség nem elcsábulni egy-két alkalommal – még úgy is, hogy nagyon távoli még, hogy saját csemetém legyen. Idén fordult elő először, hogy meg is vásároltam egy ilyen könyvet, kizárólag a magam örömére. De a Titokzatos erdő illusztrációinak stílusa annyira lenyűgözött, hogy képtelenségnek tartottam elmenni mellette szó nélkül, és egyetlen percre sem bántam meg a döntésemet. Viszont ebben a bejegyzésben nem róla lesz szó, hanem A karácsonyi titokról, ami egyelőre csak az én szívemet gazdagította, és csak remélni merem, hogy néhány éven belül felolvashatom valaki másnak.
Helena Kraljič egy kedves kis karácsonyi kalamajkát mesél el nekünk ebben a történetben. Az erdőlakók, mint azt hamar megtudjuk, egy összeszokott közösséget alkotnak, akik minden évben együtt készülődnek a karácsony megünneplésére. Mindenkinek megvan a maga feladata ebben a kommuniában: a róka mézeskalácsot süt, a bagoly fahéjas teát készít, a mókus és a borz pedig összegyűjti azokat a terméseket, amelyekkel feldíszítik majd közösen a karácsonyfát. Csakhogy mielőtt ez megtörténhetne, arra lesznek figyelmesek, hogy valaki elcsente mindazt, amit eddig felhalmoztak a kiválasztott fa alatt. Kiderül, hogy új lakó költözött az erdőbe, aki nem volt tisztában azzal, mit keres a sok holmi őrizetlenül az erdő közepén. Noel Nyuszi viszont nem rossz szándékból tulajdonította el a tárgyakat, csupán azért, hogy ezekkel díszíthesse fel az otthonát, mielőtt áthívja új szomszédait a megismerkedés céljából.
Ez a történet azért tetszik nekem, mert arra tanítja a legkisebbeket, milyen következményekkel jár az, ha valaki súlyosan megszegi a társadalmi normákat. Ugyanakkor láthatják, hogy ha a társadalom felismeri a jó szándékból elkövetett félreértést, milyen ereje van a bocsánatnak.
Az illusztrációk egy egyszerűen befogadható vizuális világot jelenítenek meg. Kifejezetten nem részletgazdagok, inkább az állatokat állítják fókuszba – akik viszont nagyon aranyosak. Különösen a farkasokért, illetve a bagolyért rajongok, de mosolyt csalt az arcomra a kis medvecsalád is, aki feltűnően téli álmot alszik, de egy-két oldalon azért bekukkanthatunk a barlangukba (a csúcsdísz feltételekor azért ők is kinyitják egy pillanatra a szemüket).
Egyedül azt sajnáltam, hogy akadt egy kisebb baki a fordítást illetően, amit még a gyerekek is biztosan észrevesznek. A bagoly nevével nem sikerült konzisztensnek maradni: az első két alkalommal még Biankának hívják, a következő két oldalon Olgának, majd az utolsó lapon visszatérünk a Biankához.
Összességében A karácsonyi titok, leszámítva a bakit, igazán szívmelengető volt. A hideg tónusai miatt nem ez lesz a kedvenc karácsonyi gyerekkönyvem, de az biztos, hogy szándékomban áll megtartani a jövendőbeli csemetém számára, ha vagyok olyan szerencsés, hogy lesz kinek. A Kiadó 3 éves kortól ajánlja, én ezt teljes mértékben validnak érzem, nem szeretném felülbírálni. A terjedelme azonban nem ad lehetőséget hosszabb értékelés írására, beszéljenek helyettem a fotók!
Oldalszám: 24
Eredeti cím: Skrivnost polne lune (2023)
Fordította: Csapody-Szabó Noel
Műfaj: gyerekkönyv
0 megjegyzés