Nicola Yoon annak idején a Minden, minden című könyvével teljesen és végérvényesen megvett magának, így természetes volt, hogy a következő írását is elolvasom majd. Ennek ellenére évekig várt a várólistámon, ugyanis vagy épp nem volt bent a könyvtárban, vagy pedig elkeveredett ott. Csak a közelmúltban sikerült begyűjtenem, és ha már beláthatatlan ideig itthonmaradásra kényszerültem (bevallom őszintén, az introvertált énem ezt egy cseppet sem bánja), itt volt az ideje, hogy kipipáljam a listámról.

A két fiatal, Daniel és Natasha véletlenül találkozik össze New York utcáin. A fiú az első pillanattól fogva vonzódik Natashához, és a nap hátralévő részében igyekszik meggyőzni a tudományos beállítottságú lányt, hogy igenis gyorsan kialakulhat szerelem két ember között. Ám a kapcsolatuk akadálya valójában egészen más: lehet, hogy Natashát aznap éjfélkor kitoloncolják az országból.
Szerintem már csak ennyi alapján is érdekes lehetne a regény cselekménye, de bízzatok bennem: Nicola Yoon eszköztára nem merült ki ennyiben. Először is ott van a két főszereplő származása: Natasha Jamaicában született, míg Daniel tipikus perfekcionista koreai szülők gyermeke. Másodszor, ha valaki elolvassa a fülszöveget, döbbenten szembesül vele, hogy a harmadik narrátor nem más, mint az Univerzum, személyesen.

Részemről ezt az utóbbit tartom a történet legizgalmasabb elemének. Mindig is lenyűgözőnek találtam a pillangóhatás elméletét, az életfilozófiám a "minden mindennel összefügg" elvére épül, így ezek a betoldások a szemszögváltások között számomra telitalálatosak. És hogy pontosan mi is a lényegük? Elsősorban megmagyarázzák, miért teszik azt a mellékszereplők, amit. Így kapunk képet például arról, hogyan jöttek rá az amerikai hatóságok Natasha családja vízumának lejártáról, miért vár el ilyen sokat a fiától Daniel apja, és miért üt el majdnem valakit egy részeg BMW-s. Mindez arra világít rá, hogy figyeljünk oda a másik emberre is, hiszen még a mi szempontunkből rossznak tűnő döntésüknek is van ésszerű magyarázata.

Persze a két főszereplőnk származását sem véletlenül emeltem ki, ugyanis ez is elgondolkodtató kérdéseket vet fel. Ugyan nekik maguknak még csak eszükbe sem jut, hogy emiatt távol tartsák magukat egymástól, ám a szüleik - mindkét részről - előítéletesen viselkednek. Ez bizonyos szinten komikus, hiszen ugyebár Amerikában mindannyian (koreaiak és négerek) kisebbségnek számítanak, így az, hogy egymáshoz is rasszista módon viszonyulnak, igen érdekes.

A regénynek fontos eleme még az integráció. Natasha ugyan Jamaicában született, de mindig is az USA-t tekintette otthonának, így a kitoloncolás esélye számára nem csak a rosszabb életszínvonal miatt kétségbeejtő. Daniel viszont képes egyensúlyt teremteni a koreai és amerikai származása között, ám érdekes módon ez újabb konfliktusokat szül a családjában. Nagyon izgalmas teljesen kívülállóként végiggondolni, min mehet keresztül egy bevándorló, hol talál igazán magára, és mi alapján tekint egy országot otthonának.

Összességében engem teljes mértékben lenyűgözött A Nap is csillag. Tudom, hogy sokak szemében megosztó kötet, de én úgy gondolom, hatalmas értékek és mélységek vannak benne, ami kiemeli őt a többi young adult kötet közül. Azt beismerem, hogy az időviszony a gyengesége (ezt a cselekményt lehetetlen egyetlen nap alatt véghezvinni, már csak az egyes helyszínek közötti közlekedés miatt sem), ám az izgalmas narráció, a szerethető karakterek és az érdekes kérdések képesek ezt elfeledtetni.

Tőlem 5 csillagnál ez a regény nem kap kevesebbet. Ha pedig a fentiek nem szolgáltatnak elegendő indokot, be kell vallanom, hogy meg sem említettem Nicola Yoon különleges írásstílusát, a lényegretörően és érthetően megfogalmazott tudományos magyarázatokat, a fejezetek rövidsége miatti gyors olvashatóságot, illetve a hihetetlenül érzelmes végkifejletet. Elég meggyőző voltam?

Kedvenc szereplő: Daniel - a humán beállítottságú, álmodozó, idealista, szülői elvárások ellen dacoló fiúval tudtam a leginkább azonosulni