David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
A világ egyik legismertebb és talán egyben leghitelesebb környezetvédőjének, David Attenboroughnak a nevét szégyenemre egészen addig nem ismertem, amíg nem turnéztunk az egyik könyvével. A nálunk 2019-ben megjelent memoárjában, az Utazások a világ túlsó felére címűben három jelentősebb kalandjáról számol be az olvasóközönségnek: a madagaszkári, új-guineai és észak-ausztráliai körútjáról. Ezek során Attenborough és stábja egyszerre igyekezett megismertetni az emberiséggel a helyi állatvilágot, illetve megörökíteni az őslakosok életmódját, kultúráját. A könyv olyan nagy hatást gyakorolt rám akkoriban, hogy rögtön kedvencnek jelöltem Molyon, a szerzőjével együtt. Nem csupán a tartalma nyűgözött le: Attenborough megkapó stílusban ír, pontosan tudva, hova kell helyeznie a hangsúlyt, és mi érdekli jobban, illetve kevésbé az embereket. A tűrőképessége és az elszántsága, amelyekkel véghezvitte ezeket az utakat, példaértékű, az értékrendjével pedig tökéletesen tudok azonosulni.
Ez a rendkívüli ember (valószínűleg) utolsó könyvében arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy rohamosan közeleg az a pillanat, amikor már nem tudjuk visszafordítani a globális felmelegedést. A kár eleve hatalmas, de elképzelhetetlen következményekkel jár majd, ha most, amíg még van rá lehetőségünk, nem teszünk semmit. Az egyéni felelősség hangsúlyozásán kívül az Egy élet a bolygónkonban Attenborough arról is beszámol, mennyire radikális változtatásokat kellene végrehajtani világszinten, hogy az érjen is valamit.
A könyv 3 fő szakaszból áll (a kiegészítéseken kívül):
- A szemtanú beszámolója. Attenborough 1937 és 2020 között kiragad bizonyos éveket az életéből, melyekben nagyvonalakban beszámol a munkásságáról és az életútjáról. Egyúttal viszont kitér arra is, hogyan nézett ki ezekben az években a Föld élővilága, és mennyit változott végül ebben a nem egészen 100 évben. Minden fejezet elején közöl 3 adatot is: a Föld akkori népességét (1937-ben 2,3 milliárdról indulunk), a légkör szén-dioxid-tartalmát és az érintetlen területek arányát (1937-ben 66%).
- Mi vár ránk? Ebben a szakaszban megjósolja, milyen katasztrofális változások várhatók a következő évtizedekben, ha most nem teszünk semmit.
- Látomás. Itt elmondja, milyen konkrét változtatások lennének szükségesek a környezet védelmében, és miért – mind egyéni, mind pedig globális és politikai szinten.
A szöveg önmagában is érdekes, de csak még izgalmasabbá és hitelesebbé teszi az a rengeteg fotó, amelyekkel helyenként illusztrálták. A többségük fekete-fehér, de helyet kapott a könyvben két, egyenként néhány oldalas, színes galériás melléklet. Ezeken kívül vannak benne különböző ábrák is; vagy grafikonok, vagy pedig bizonyos állatok rajzai. A tartalom megértését segíti a hátul lévő kislexikon, amelyben a szövegben előforduló szakkifejezéseket definiálták. A jegyzeteknél további adatokat találunk a szerző egyes kijelentéseinek bizonyításához, illetve internetes linkeket, ha kutakodnánk még. Mindemellett pedig van név- és tárgymutató is a könyvben.
Az Attenborough írásstílusára tett korábbi észrevételemet tartom: kivételesen kellemesen, olvasmányosan fogalmaz. Pontosan tudja, mit érdemes kiemelni, és a kulcsszavakat képes úgy hangsúlyozni, hogy az ne tűnjön zavaró ismételgetésnek. A szöveg mind tartalmilag, mind pedig a megfogalmazást tekintve jól átgondolt, tökéletesen szerkesztett. Nem terjengős, de nem is túlságosan lényegretörő; egyszerűen csak nincsenek benne felesleges, oda nem illő információk.
A szerző az állításait rengeteg számadattal bizonyítja, de ezeket kivétel nélkül úgy építette bele a szövegbe, hogy sehol sem hat unalmasnak vagy száraznak. A könyv egésze, még a legtudományosabb magyarázatok is abszolút közérthetők. Emellett pedig mindent összefüggésekben mutat be, így az egyes állítások, adatok jelentősége egy percre sem marad tisztázatlan.
De korai lenne most arról beszélni, mekkora hatást gyakorolt rám Attenborough ezen könyve. Hiába ittam minden szavát ezúttal is, még én magam sem tudom, mit fogok holnap is könnyen megvalósíthatónak gondolni azon változtatások közül, amelyek olvasás közben eszembe jutottak. Ettől függetlenül azért leírom (hátha legalább ötletet adok velük), hogy komolyan elgondolkoztam a pálmaolaj-tartalmú termékek kiiktatásán, az eldobható eszközök végleg fenntarthatóbb megoldásra cserélésén (pl. vattakorong), illetve egyre vonzóbb számomra a jóval több növényt és kevesebb húst tartalmazó étrend is.
Összességében nagyon hálás vagyok, hogy elolvashattam az Egy élet a bolygónkont, hiszen, ha nem is tudom még, pontosan mennyi löketet, de adott. Attenborough pedig ismét lenyűgözött, hiszen pontosan tudja, hogyan szólítsa meg az embereket, és aztán hogyan hasson rájuk a mondanivalójával. A napokban mindenképpen megnézem végre az azonos című, Netflixen elérhető filmet is, amely elvileg tartalmában nem sokban különbözik a könyvtől, de a képi világ miatt semmi esetre sem hagynám ki.
Értékelés
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szerint nem jó ötlet, hogy a megoldást a globális felmelegedésre egy másik bolygó benépesítésében látjuk.
"Mostani kétségbeejtő helyzetünkbe azáltal jutottunk, hogy a világgazdaságot a folyamatos növekedésre alapoztuk. Egy véges világban semmi sem növekedhet a végtelenségig."
Oldalszám: 300
Eredeti cím: A Life on Our Planet (2020)
Fordította: Makovecz Benjamin
Műfaj: ismeretterjesztő, memoár, tudományos
Kilencvennégy éves vagyok. Rendkívüli élet jutott osztályrészemül; csak most kezdem felismerni, hogy mennyire rendkívüli.
Fiatalkoromban úgy éreztem, hogy odakint a szabadban az érintetlen, őseredeti természet vesz körül – ez azonban nem volt egyéb, mint illúzió. Korunk nagy tragédiája – az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése – alig észrevehetően nap mint nap itt zajlik körülöttünk.
Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést.
Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk.
Csak akarnunk kell.
Földünkön az élővilággal osztozunk, mely az elképzelhető legcsodálatosabb, évmilliárdok alatt kialakult létfenntartó rendszer. Bolygónk stabilitása azonban megingott, miközben a biológiai sokféleség vészesen lecsökkent – a kettő ugyanis szorosan összefügg. Helyre kell állítanunk a biodiverzitást, amit oly kíméletlenül pusztítottunk. Ez az egyetlen kiút a magunk által előidézett válságból. Vissza kell vadítanunk a világot.
A könyvhöz kapcsolódó film, Egy élet a bolygónkon címmel, a Netflixen látható.
Te milyen környezettudatos szokásokat vezettél be?
David Attenborough utolsó könyvében nem kevesebbre vállalkozik, minthogy megpróbálja megmenteni bolygónkat az egyre fenyegetőbb környezeti katasztrófáktól. Könyvében sorra veszi a problémákat, lehetséges kimenetelüket, de nem csak ijesztget, a megoldásokat is tálcán kínálja fel nekünk, csak élnünk kell a lehetőséggel.
Tarts velünk, hogy megtudhasd, milyen hatással volt bloggereinkre!
Nyereményjáték
Aktuális játékunkban olyan személyeket gyűjtöttünk össze, akik az állatoknak, a természetnek szentelték életüket, ezáltal közelebb hozva az élővilágot a hétköznapi emberekhez, valamint sokat tettek a környezetünk megóvásáért is. Minden állomáson találhattok egy fotót, nektek pedig csak annyi a dolgotok, hogy megmondjátok, melyik híres természettudóst, kutatót látjátok a képen, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
6 megjegyzés
Alig várom, hogy ezt is sorra kerítsem Attenborough bácsitól, mert számomra ő egy igazi példakép, csupa nagybetűvel! ♥
VálaszTörlésEgyébként elárulom, hogy nagyrészt neki köszönhetően lettem sokkal tudatosabb bolygólakó, és sokkal jobban odafigyelek arra, hogy kit támogatok és mi kerül a kosaramba. A pálmaolajat lassan két éve 90%-ra csökkentettük a kis háztartásunkban, és most már a párom is végigböngészi a címkéket, ahogyan én, hogy még véletlenül se essünk kísértésbe. Persze van, hogy becsúszik valami véletlenül, de nagyon törekszünk arra, hogy ha veszünk is valamit, az fenntartható forrásból származzon. Ezt Attenborough is hangsúlyozta a filmben, hogy ezekkel főleg a kistermelőket támogatjuk.
A vattakorong elhagyását is szerintem lassan fél éve rendszeresítettük, és meglepően könnyű beépíteni az életünkbe. Eleve olyat vettünk, amit mosózsákba téve simán moshatunk a többi fehérneművel, így gyakorlatilag nem kerül semmilyen plusz energiába. :) Sajnos Svédországban nem sok helyen találkoztam mosható vattakoronggal, épp ezért csillant fel úgy a szemem, amikor az egyik üzletben tök jó áron beruháztunk egy szettre. Tíz darab volt egy csomagban, és most már kizárólag ezt használjuk. :)
És igen, az étkezés... Én sokáig nagy húsevő voltam, elképzelni nem tudtam, hogy lemondjak egy jó paprikás csirkéről vagy pörköltről, és most ott tartok, hogy tavaly június óta (!) nem ettem egyáltalán csirkehúst, marhát szerintem lassan két éve, és kizárólag egy bizonyos típusú sonkafajtát eszem, ezt leszámítva jóformán semmit. Húslevest igen, mert a csontból kifőtt kollagén hasznos a szervezetemnek, de gyakorlatilag két havonta eszem, szóval nem minden nap, és ennyi szerintem belefér. Helyette baromi sok hüvelyessel pótlom, és mindenféle zöldséggel helyettesítem, amit csak tudok. :) Tegnap pl. vadast főztem ebédre, amihez a mártás csupa gyökérzöldségből készült (sárga-fehérrépa, zeller és vöröshagyma), magamnak pedig sült karfiolt készítettem hozzá, a páromnak húsgolyót. Ő időnként eszik húst, és neki el is készítem, de távolról sem annyit, mint amennyit korábban ketten ettünk. A tejtermékekről viszont nem tudok lemondani, és halat is eszem, de a húst elég jól visszaszorítottam. És a legnagyobb meglepetés számomra az volt ebben, hogy azóta sokkal energikusabbnak és frissebbnek érzem magam. Az arcbőröm is látványosan szebb, és a szervezetemnek is jót tesz ez az étrend. :)
De jó, nagyon szuper, hogy mindezt sikerült beépítenetek az életetekbe, és még csak jobb is lett tőle. :)
TörlésNagyon érdekes az, amit az étrendedről írtál (irigylem, hogy ennyire tudsz figyelni a saját testedre, nekem ez így sosem ment sajnos). Hiszek abban, hogy ha bizonyos változtatásokra egyébként nyitottak vagyunk, de abban a pillatban nem tűnnek kivitelezhetőnek, ne erőltessük, mert előbb-utóbb úgy alakulnak a körülmények vagy mi magunk, hogy ezek később könnyen beépülnek az életünkbe. Szerintem nálad is valami ilyesmi történhetett a hússal. :D
Igazából az év eleje óta sokkal jobban odafigyelek magamra, rendszeresen tornázom, és szerintem az étkezésemet is sikerült egy egész jó irányba terelnem. :)
TörlésEgyébként lehet, hogy van ebben valami... Emlékszem, egy bakonyi csirkét készítettem tavaly nyáron, de annyira nem kívántam, hogy szabályosan kipiszkáltam a csirkedarabokat, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző rám. És valamilyen oknál fogva semmilyen hiányérzetem nincs, pedig ettől tartottam a legjobban. Korábban is igyekeztem húsmentes napokat tartani, de most már cseppet sem esik nehezemre. :) Nagyon kacérkodom a lencsés lasagneval, ezt még nem próbáltam, de a lencse annyira jó fehérjeforrás, hogy kb. mindent le tudok fedni vele, ráadásul eszméletlenül sokoldalú hüvelyes!
Először mindenképp kis lépésben kezdd, heti egyszer, max. kétszer valami zöldséges, sajtos étellel, és ha jól megy, akkor növelheted a napok számát tetszés szerint. :)
Hát, nálam ez azért nehéz, mert a krumplin és borsón kívül lényegében semmilyen sült/főtt zöldséget nem tudok lenyomni a torkomon. :D Csak nyersen, máshogy nem. De bízom abban is, hogy idővel magától megváltozik az ízlésem.
TörlésNagyon inspiráló és szuper ajánló lett a könyvről, érződik minden szavából, hogy fontos neked ez a téma. Én is nap mint nap szembesülök azzal, mennyi hulladékot hagyok magam után, ami sok esetben elkerülhető lenne. Igyekszem kis lépésekben, de minél hulladékmentesebben élni, hogy a leendő generációnak is legyen hova születnie.
VálaszTörlésMindenképp elolvasom majd a könyvet!:)
Millió puszi:
Barbi
Köszönöm! 💕💕
TörlésNagyon jó alternatívák vannak már sok mindenre és szerencsére egyre olcsóbbak, szerintem ha belelendülsz, hamar észreveszed majd, hogy nem is fog hiányozni a régi életmódod. :D