Frances Hodgson Burnett: A kis lord
Még mindig emlékszem arra a pillanatra, amikor először felcsaptam F. H. Burnettől A titkos kertet. Anyám könyvei között találtam meg azt a régi, pöttyös kiadást, és valamiért nagyon kíváncsi lettem a történetre. Ekkor voltam 9-10 éves, és A titkos kert lett végül az első könyv, amit önszántamból, nem pedig iskolai kötelezőként olvastam el. Általa fedeztem fel, hogy az olvasás lehet örömforrás is, és léteznek olyan regények a világon, amelyeket még élvezni is tudok. Ezután jött a Harry Potter, a Gyűrűk ura és a Szent Johanna Gimi, amelyek csak megerősítettek ebben. De bármennyire is meghatározó élmény volt számomra F. H. Burnettnek ez a könyve, valamiért azóta sem vettem kézbe semmit az írónőtől. Ezért is örültem annyira, amikor lehetőséget kaptunk turnézni A kis lorddal – meg se néztem, miről szól, hiszen egy percig sem volt kérdés, szeretném-e elolvasni.
A regény főszereplője a hétéves Cedric Errol, egy angol gróf harmadik fiának és egy amerikai nőnek a gyermeke. Az öreg gróf, mikor tudomást szerzett erről a házasságról, azonnal kitagadta a fiát – csakhogy időközben minden örököse meghalt, ezért felkeresteti a családot az Államokban, hogy magához vehesse Cedricet. Arra számít, hogy az unokája egy faragatlan, műveletlen ördögfióka, és igencsak meglepődik, amikor a világ legbájosabb teremtése áll elé az otthonában. A vén gróf végül annyira megszereti Cedricet, hogy még az édesanyjától is megpróbálja elválasztani.
Örülök, hogy nem olvastam el a fülszöveget még a várólistára pakolás előtt, hiszen ezután nem valószínű, hogy valaha kézbe vettem volna a könyvet. Számomra egyáltalán nem tűnt érdekesnek, izgalmasnak a történet ez alapján. Még szerencse, hogy ekkor már nem volt visszaút, hiszen csupán olvasás közben tudatosodott bennem, hogy itt messze nem a cselekmény a lényeg. Sőt, annyira elhanyagolható szempont, hogy egészen a legvégéig fel sem tűnt: lényegében nem történik benne semmi.
Igaz, az utolsó ~50 oldal azért tartogat egy-két szinte meglepő fordulatot, de a történetet valójában nem más viszi előre, mint a jellemfejlődés. És érdekes módon nem a főszereplőnké, hanem a zsémbes öreg grófé. Cedric nagyapja ugyanis egy különösen visszataszító figura, aki nemhogy a birtokain élőkkel, de még a saját fiaival sem törődött soha – és ezt csak a kis lord végtelen szeretetének hatására ismeri fel. Vénségére döbben rá, hogy világéletében képtelen volt igazán kötődni bárkihez is, és most Cedric személyében kapott erre egy új, utolsó esélyt.
A kis lord egyébként jellemét tekintve maga a tökély – olyannyira, hogy az sokaknak már akár zavaró is lehet. Nála kedvesebb, szerényebb, jólelkűbb és bájosabb teremtés nem létezik. Igazi romlatlan jellem, aki még alig tapasztalt bármiféle kegyetlenséget életében, és ezért olyan csillogó szemmel képes nézni a világra, mint egy csecsemő. Szerintem szándékosan lett ennyire túlidealizált a karaktere, és ezért tudtam kedvelni az első perctől fogva – bár megfordult a fejemben, hogy ha ezt gyerekként olvasom, valószínűleg borzasztóan éreztem volna magam attól, hogy én képtelen vagyok ilyen jó lenni.
De ami igazán lenyűgözött ebben a regényben, az az írónő stílusa. Nem emlékeztem rá, hogy ennyire tökéletesen fogalmaz (bár ez valószínűleg a fordítónak is az érdeme), de kivételesen jó volt ezt olvasni. Hihetetlenül kedves, bájos a szöveg, ami (bármennyire is elcsépelten hangzik) konkrétan simogatja a lelket. A tartalmát tekintve nem egy emlékezetes regény, de ebből a szempontból számomra biztosan maradandó élmény lesz.
Összességében A kis lord tipikusan az az ifjúsági regény, amit 9 éves kortól felfelé bárki kézbe vehet anélkül, hogy azt érezné, kinőtt belőle. Igazi lélekmelengető olvasmány, ami különösen jól tud esni az embernek egy ilyen nehéz időszak közepén. Erre a Manó Könyves kiadásra pedig egyszerűen öröm ránézni, csodaszép, és szerintem jól visszaadja a regény hangulatát is.
Értékelés
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki valami kedvesre vágyik.
"[...] mindig meg kell látnunk az emberekben a jót, és igyekezzünk hozzájuk hasonlóvá lenni."
Oldalszám: 240
Eredeti cím: Little Lord Fauntleroy (1886)
Fordította: Kopácsy Margit
Műfaj: gyerekkönyv
A hétéves, amerikai Cedric Errol, szegény, özvegy édesanyjának és egész környezetének kényeztetett kedvence, vígan éli a maga gyerekéletét. Ám egy szép napon nem várt fordulatot vesz az élete: angliai sosem látott nagyapja, Dorincourt grófja, magához veszi egyetlen örökösét, Cedricet.
Az önző, rideg nagyurat első látásra leveszi a lábáról a bájos, bizalomteli kisfiú – a gróf féltékenyen megpróbálja elválasztani imádott anyjától a gyereket.
F. H. Burnett múlt századi amerikai írónő immár klasszikusnak számító regénye sok bonyodalom után a három ember egymásra találásával ér véget.
Te milyen ifjúsági könyveket ajánlanál másoknak?
A titkos kert szerzőjének közkedvelt könyve, A kis lord most szemet gyönyörködtető kiadásban látta meg a napvilágot a Manó Könyvek gondozásában. Tartsatok bloggereinkkel, ismerjétek meg a történetet és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.
Nyereményjáték
Frances Hodgson Burnett könyvei az ifjúsági irodalom meghatározó részei voltak, művei a mai napig óriási népszerűségnek örvendenek. Ebben a játékban olyan könyvekből hoztunk idézeteket, melyek az 1900-as években, vagy még annál is korábban íródtak, de népszerűségük a mai napig vitathatatlan. Nincsen más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik műre gondoltunk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“– Úgy látszik, kisasszonyka, maga a világon mindennek tud örülni”
2 megjegyzés
Régi kedvenc filmem a 95-ös A kis hercegnő, és nagyon örvendeztem, amikor pár éve rájöttem, hogy könyv alapján készült. Erre nemrég leesett, hogy az írónőnek köszönhető A titkos kert (amiről csak hallottam), illetve ez a szép kis könyv is, ami szembe jött velem molyon. Pont megállítottam a booktuberes videót, amiben A titkos kertről beszélnek, hogy elolvassam a posztodat. Biztosan elolvasom ezt a regényét is az írónőnek, nagyon meghoztad hozzá a kedvem :) Meg örülök annak, hogy ahhoz képest, pár évvel ezelőtt mennyire elhatárolódtam a gyerekeknek szóló könyvektől, most annyira nem. Tavaly a Szerafinával kezdtem, idén A világítótorony legendájával folytattam, és most úgy érzem, a lelkemnek még többre van szüksége :)
VálaszTörlésNa látod, én meg azt nem tudtam, hogy ez a film is Burnett-regény alapján készült. :D Nem láttam még, de nemrég belefutottam, és bár nem rajongok a régi filmekért, mégis várólistára tettem. Valamit tud a tudatalattim, hogy ilyeneket művel. :D
TörlésÖrülök, hogy felkeltette az érdeklődésedet a könyv, remélem, nem fogsz csalódni benne te sem! 😊 Szerintem Burnett kivételes ifjúsági-szerző, lenyűgöző a stílusa.