Már nem emlékszem rá, hogyan és miért határoztam el, hogy elolvasom ezt a könyvet. Amy Harmon neve teljesen ismeretlen volt számomra, a regény híre is elkerült, de még külföldi bookstagram oldalakon sem láttam róla fotót. Kész csoda, hogy végül mégis felfigyeltem rá és kitartottam mellette (igaz, az utóbbiban azért nagy szerepe volt az ügyes kiadói marketingnek). És most nagyon örülök neki, hogy megtaláltuk egymást, hiszen – mint most már én is tanúsíthatom – nem véletlenül van ilyen magas értékelése mind Molyon, mind Goodreads-en. Ugyan a legkedveltebb YA fantasy regényeimet nem közelítette meg, de kiemelkedően élvezetes történet, amit bizonyít, hogy magamhoz képest nagyon hamar elolvastam.

A könyv egy szörnyen kegyetlen jelenettel kezdődik. A főszereplőnk, Lark ekkor még kisgyermek, csupán néhány éves, és az édesanyját a szeme láttára végzi ki a király “boszorkányság” miatt. Jeruban ugyanis, bár nagy számmal élnek különleges képességgel rendelkező emberek (Fonók, Alakváltók, Gyógyítók és Ékesszólók), de az adottságaikat tilos használniuk, hiszen az egyszerű nép fél tőlük. Larkot (aki egyébként örökölte az Ékesszóló képességet) az utolsó perceiben anyja megátkozza: elveszi tőle a szavakat, így a lány innentől kezdve képtelen megszólalni.

A történet 15 évvel később folytatódik, mikor Lark már felnőtt nő. Az Ékesszóló adottsága egészen különleges módon működik: alapvetően a jövőt kellene tudnia megjósolni ezzel a képességgel, de ehelyett az élőlények (emberek és állatok) gondolatait érzi meg. Nem olvas bennük, de felismeri a domináns érzelmeiket és vágyaikat, mint a szeretetet, sóvárgást, otthont… Később, az események hatására Lark ereje tovább fejlődik, és a lány felfedez benne olyan lehetőségeket is, amelyek eddig rejtve maradtak számára.

Lark képessége engem kifejezetten lenyűgözött, mivel hiszek abban, hogy a szavaknak (a valóságban is) teremtő és pusztító ereje van. Rombolhatjuk vagy építhetjük velük önmagunkat (pl. mantrák), de szerintem még bizonyos értelemben a környezetünket is (pl. emberi kapcsolatok). Hiszek abban is, hogy egy nyelv összetétele valamilyen szinten formálja az adott nép gondolkodásmódját, hiszen lényegében úgy gondolkodunk, ahogyan magunkat kifejezni tudjuk. Illetve szerintem ha nem lennének szavaink például a jóra és rosszra, nem tennénk különbséget a két dolog között. Vagy (egy múltkori beszélgetésből kiindulva), ha minden ember magától értetődően értékes, akkor nem lenne szükség ilyen kifejezésre, és akkor ennek az ellentétét (értéktelen) sem használnánk senkire.

Ebből csak azt szerettem volna kihozni, hogy szerintem rendkívül izgalmas témát ragadott meg a szerző azzal, hogy ennyire kiemelkedő szerepet szánt a szavaknak ebben a regényben. Olvasás közben eleinte nagyon furcsa volt, hogy a főszereplőnk nem párbeszédes formában kommunikál. Olyan nehéz volt ezt megszokni, hogy mikor viszonylag hosszabb szünet után vettem újra kézbe a könyvet, konkrétan meglepődtem rajta. Viszont az élményből egyáltalán nem vett el – sőt, talán ez a történet legnagyobb erőssége és különlegessége.

Lark ereje egyértelműen a könyv központi eleme, de rengeteg egyéb izgalom is helyet kapott benne. A legsürgetőbb problémát a királyságot fenyegető szörnyetegek, részben ember és részben madárszerű lények okozzák, akik folyamatosan gyilkolják a lakosságot, és minden jel szerint egy gonosz Alakváltó irányítja őket, nyilván valamilyen aljas hátsó szándékkal. Ebben a kényes helyzetben a királynak még a trónja miatt is aggódnia kell, hiszen a birodalom lordjainak mi más dolga lenne éppen, minthogy ellene szövetkezzenek. De maga a király is rejteget ám titkokat, például egy rejtélyes betegséget, ami miatt egyre gyakrabban tűnik el hosszabb-rövidebb időre. Közben persze Lark és Tiras kapcsolata is alakul, illetve az sincs igazán rendben, hogy a lakosság egy részének (a különleges képességekkel rendelkezőknek) folyamatos félelemben kell élnie amiatt, hogy lebukhatnak.

A madár és a kardot azért is szerettem nagyon, mert ritka az, hogy egy könyv ennyire hamar magával rántson, hogy aztán ne is eresszen el az utolsó pillanatig. Már a legelején teljesen beszippantott, ami fantasynál azért is örvendetes, mert ilyenkor még nagyon idegen a világ, és azért általában kell néhány tíz oldal, hogy megszokja azt az ember. Ezután pedig különösen könnyű volt haladni és sokat olvasni egyszerre – írtam is Instagramon, hogy csak az egyetemi teendőim állítanak meg ebben.

A regény karakterközpontú – a két főszereplőnk komplex, alaposan felépített személyiség, egykötetes történethez képest sajátos célokkal és vágyakkal, múlttal, sérelmekkel és problémákkal. Lark különösen szimpatikus volt amiatt, hogy ösztönösen tolmácsolta a feminista igényeket, jelképezve ezzel a modern nőt a fantasykra jellemző tipikus, középkori környezetben. Ilyen volt például a kifakadása azzal kapcsolatban, hogy világéletében férfiak irányították az életét, és ebből elege van. Közben viszont bizonyos lépései teljesen ellentmondtak ennek. Tiras például eleinte annyira egyértelműen kihasználta Larkot és a képességeit, hogy erről a lány maga is tudott, mégis jelentősebb ellenkezés nélkül engedelmeskedett. Illetve a királynak többször is voltak erősen hímsoviniszta megszólalásai, amit ugyan Lark nem hagyott teljesen figyelmen kívül, de a vége minden esetben az lett, hogy egymás nyakába borultak… Bevallom, én sem tudtam végül sokáig haragudni Tirasra, de ez a legfőbb oka annak, hogy nem zártam igazán a szívembe a könyvet.

Összességében A madár és a kard egy különleges fantasy, ami megérdemli, hogy itthon is népszerű legyen. A fent elmondottakon kívül az is nagy pozitívum benne, hogy bár sorozat része, de a következő könyvnek más a főszereplője, így ez lényegében egy lezárt, önmagában is tökéletesen helytálló regény. Izgalmas és fordulatos, én a legfontosabb csavarokat nem is tudtam kitalálni. Mindemellett zseniális, ahogyan a megoldás, illetve az epilógus is összekapcsolódik a történet legelejével (a prológussal), mindennek a kezdetével.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Amy Harmon legújabb fantasy regénye egy varázslatos világba kalauzol el minket, ahol a szavaknak ereje van, és ahol egy fiatal királynak és beszélni nem tudó, de annál makacsabb választottjának számos veszéllyel kell szembenéznie. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Mostani játékunk során az egyes állomásokon olyan könyvekből találhattok idézeteket, amelyeknek címében szerepel egy-egy madárfaj. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!

03.03. Könyvvilág

03.05. Veronika’s Reader Feeder

03.07. Sorok között

03.09. Kelly és Lupi olvas

03.11. Readinspo

03.13. Utószó

03.15. Fanni's Library