Már nem emlékszem, hogyan találtam meg ezt a könyvet – az legalábbis biztos, hogy sem külföldi bookstagramon, sem egyéb helyen nem futottam bele. Az viszont elég valószínű, hogy kizárólag azért döntöttem az elolvasása mellett, mert hamarabb szerettem volna megismerni a történetet, mint ahogy a filmadaptációja megjelenik. Még a fülszövegét is csak nagyjából futottam át, így egyáltalán nem tudtam, mire számíthatok tőle. Ám korábban megígértem magamnak, hogy könyves téren gyakrabban lépek majd ki a komfortzónámból, és olyan témákba, műfajokba is belekóstolok, amelyek alapvetően távol állnak tőlem. Eddig az esetek többségében bejött ez a módszer: rengeteg fantasztikus élménnyel gazdagodtam azóta, ám sajnos az Ott rám találsz nem tartozik közéjük.

Finley Sinclair egy gazdag amerikai család sarja. Úgy dönt, bátyjához hasonlóan a végzős évét ő is cserediákként fogja eltölteni Írországban. Az út azonban számára nem csupán kaland, hanem egyfajta tisztelgés Will előtt – a testvére ugyanis nemrég egy bombatámadás során életét vesztette a Közel-Keleten. Azonban Írország felé tartva, még a repülőn megismerkedik Beckett Rushsal, az ifjú tinibálvány színésszel, aki általában vámpírt alakít a legnépszerűbb filmekben. A két fiatal eleinte ki nem állhatja egymást, ám a történetük nem ér véget a leszállópályán.

Az alaptörténettel egyébként még nem is lenne semmilyen probléma. A gyászban és a félreértett hírességekben, mint témákban már eleve sok potenciál van, de a regény egyéb fontosabb mozzanatai, hangsúlyosabb elemei (mint az evészavar, önkénteskedés, idegen ország látnivalóinak felfedezése, hírnév árnyoldalai) is ígéretesek. A bajnak tehát nem az alapötlet a gyökere. A baj szerintem a kivitelezésben volt.

Kivitelezés alatt pedig erre gondolok:

Mint ahogyan említettem az előbb, Finley számomra a regény mélypontja. Eleinte szimpatikus volt, ám hamar idegesítő és ellentmondásos karakterré vált a szememben, akiben nem találtam semmi izgalmasat. Szerintem eleve teljesen más személyiséget szántak neki, mivel utólag a visszaemlékezéséből kiderült, hogy otthon, Amerikában magabiztos, közkedvelt lány volt, illetve a pompomcsapat tagjaként az iskolai hierarchia tetején állt. Ehelyett valójában egy visszahúzódó, önértékelési problémákkal küzdő lányt ismertünk meg benne, aki simán hagyja, hogy egy gonosz lotyó eltapossa (mindezt úgy, hogy ő maga mondja: pompomlányos múltjából adódóan tudja, hogyan kell megfélemlíteni másokat). Előéletet viszont lényegében nem kapott a szerzőtől (legalábbis mi, olvasók alig tudunk meg ebből valami konkrétat), pedig szerintem fontos lenne a történet szempontjából. De a kedvencem: egyszerűen iszonyú az, ahogyan az evésszavarát kezeli a végén – az egyik pillanatban még a betegség nevét sem képes kiejteni a száján, a másikban pedig már megoldása is van rá.

A regényt egyedül Beckett karaktere mentette meg valamennyire számomra. Ugyan eleinte hihetetlenül idegesítő és hiteltelen volt az, ahogy minduntalan felbukkant Finley mindennapjaiban, és mindig a legváratlanabb pillanatokban, de később a történet szerves részévé vált. Szerintem kifejezetten kedvelhető jellemet kapott, és a problémái is abszolút valósak, izgalmasak. Azt viszont sajnálom, hogy mellette szinte mindenki más eltűnt: kevés mellékszereplőt ismerhettünk meg részletesebben.

És végül még egy probléma: ugyan a regény rengeteg fontos témát érint (amelyek közül nem is sikerült mindet felsorolni), de ezeknek a nagy többségével elnagyoltan foglalkozik csak. Sajnos a szerző túl sok mindent szeretett volna belezsúfolni ebbe a 350 oldalba, így egy részét kénytelen volt feláldozni ilyen módon. A legjobban azt bántam, hogy ebbe a kategóriába került az evészavar is – csak említés szintjén van jelen, hogy Finley túlzásba viszi a sportolást, illetve számolja a kalóriákat, pedig ez egy nagyon súlyos helyzet, amit igenis az olvasó arcába kellene nyomni. Hogy ez teret kapjon, én a vallásosságból vettem volna el egy keveset, mert bár az is izgalmas, hogyan kérdőjelezi meg a főszereplőnk a hitét, és próbál visszatalálni hozzá, de ez annyira nagy szerepet kapott, hogy végül istenes regény lett belőle.

Összességében nem valószínű, hogy még egyszer kézbe venném az Ott rám találszot, de ennek okai között vannak egészen szubjektívek is. Éppen ezért azt mondom, hogy akit nem zavar a hangsúlyos vallásosság, illetve már minden igazán jó szerelmes YA regényt elolvasott, tegyen vele egy próbát bátran. A filmtől egyébként szerencsére nem ment el a kedvem, a trailer alapján elég jónak tűnik, és mintha (az A fiúknak, akiket valaha szerettemhez hasonlóan) éppen azokat a negatívumokat küszöbölné ki, amelyek számomra élvezhetetlenné tették ezt a könyvet.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Finley Sinclair elhunyt bátyja útinaplóját követve, cserediákként érkezik Írországba, hogy mindent megnézzem, amiről a testvére írt. Már a repülőn összeakad a felkapott vámpírfilmek színészével, Beckett Rushsal, akit eléggé megdöbbent, hogy a lány még egy autogramot se kér tőle! Vajon mi sül ki kettejük találkozásából? Tartsatok bloggereinkkel, és ne feledjétek, hogy a blogturné végén egy szerencsés olvasónk a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megnyerheti az Ott rám találsz című romantikus regényt!

Mivel történetünk Írországban játszódik, döntöttünk, hogy ideje megismerkednünk egy picit az országgal! Minden állomáson találtok egy állítást, amiről el kell döntenetek, hogy IGAZ vagy HAMIS, a helyes választ pedig írjátok be a megfelelő rubrikába.