Colleen Hoover: Layla
Colleen Hoovertől bármit is elolvasnék. Bár nem tartozik a kedvenc szerzőim közé, de a neve garancia számomra arra, hogy egy könnyed, de mégis tartalmas és igényes regényt fogok olvasni. Imádom a sorozatait is, de a legjobban mégis a stand alone regényeit szeretem. Azok valahogy sokkal érettebbek, mélyebbek és intenzívebbek, mint a többkötetes történetei. A Verityt eddig semmi sem tudta túlszárnyalni, de a Merit nélkül szorosan a nyomában van. Reméltem, hogy a Layla is hasonló élményt tartogat számára, és olyannyira bíztam ebben, hogy még a fülszöveget sem néztem át olvasás előtt. Nem tudtam, mire számíthatok ettől a könyvtől, és éppen ezért nagyon meglepett az, amit kaptam.
Leeds Gabriel, a feltörekvő zenész egy esküvőn találkozik élete szerelmével, Laylával. Heteken keresztül nem is lehetnének boldogabbak, ám ez egyetlen pillanat alatt, egy féltékeny rajongó miatt szertefoszlik. Layla, a súlyos fejsérülése után olyan, mintha nem lenne önmaga többé. Azelőtt merész, magabiztos és élénk lány volt, de a támadás óta szorongással és pánikrohamokkal küzd. Leeds pedig a folyamatos bűntudattal, hiszen úgy érzi, végtére is ő teremtette azt a helyzetet, melyben élete szerelme teljesen kifordult önmagából. Úgy dönt, meglepi barátnőjét egy utazással, méghozzá arra a helyre, ahol megismerkedtek egymással. De ha lehet, a helyzet csak még rosszabbra fordul.
Colleen Hoover egy percre sem titkolja, hogy ezzel a regénnyel össze akar zavarni bennünket. Eleve olyan jelenettel kezdődik, amely csak az utolsó 100 oldalon nyer értelmet, és önmagában elég meghökkentő is. Nem tudtam hová tenni, és ez hajtott előre, hogy haladjak a regénnyel.
A történet két idősíkon játszódik. A jelen eleinte kevésbé hangsúlyos, és “a vallomás” fejezetcímmel ékelődik néha-néha a számozott fejezetek közé, amelyek Leeds és Layla múltját dolgozzák fel. A néhány hónappal azelőtti megismerkedésükkel kezdünk, időrendben haladva az eseményekkel, visszaemlékezésekkel. A két idősík valahol az utolsó 100 oldal környékén ér össze, ahol közben megkapjuk minden felmerülő kérdésre a választ.
Arról, hogy tulajdonképpen miről is szól ez a regény, rettenetesen nehéz lenne spoilermentesen beszélni. Még a Moly.hu-s adatlapján látható címkék is túlságosan árulkodóak. Éppen ezért azt javaslom, úgy álljatok neki ennek a regénynek, hogy nem tudtok róla semmit (vagy maximum a fülszöveget olvassátok el, azt többször is átnéztem, zseniálisan van megfogalmazva, ugyanis egy betűvel nem árul el többet a kelleténél). Legyetek teljesen vakon, és bízzatok Colleen Hooverben, érti a dolgát!
Maga a történetvezetés abszolút fordulatos és kiszámíthatatlan. Menet közben rengeteg ötletem és verzióm volt a felvetett kérdések megoldására, de Hoover mindig meg tudott lepni valamivel, ami teljesen felborította az elképzeléseimet. Műfajilag is nehéz beharátolni a regényt: nem szimplán paranormális (mint a Verity), hanem sokkal inkább misztikus, már-már sejtet egy természetfeletti szálat is. Ebben az értelemben igazán egyedi CoHo regényei között, hiszen egyszer sem szakadt még el a valóság talajáról. Abban viszont nem különbözik a többi könyvétől, hogy a végkifejlet nagy meglepetést tartogat.
Összességében a Layla mégsem lett a kedvenc történetem az elmúlt évek Colleen Hoover-palettájából. Fordulatos és ötletes volt, de valahogy mégsem ragadott annyira magával, mint a Verity, és nem érintett meg annyira érzelmileg, mint a Merit nélkül. Ami biztos, hogy a szerző életművében nincs más regény, amely hasonlóan egyedi irányba ment volna el, de nem feltétlenül örültem neki. Colleen Hoover regényeit épp azért szeretem, mert teljesen átlagos, hétköznapi emberekkel történnek bennük olyan tündérmesék, amelyre mindenki vágyik. A Layla-ban történtek viszont mindennek nevezhetők, csak hétköznapinak nem.
Értékelés
Oldalszám: 360
Kiadói sorozat: Zafír pöttyös könyvek
Eredeti cím: Layla (2020)
Fordította: Sereg Judit
Műfaj: romantikus
0 megjegyzés