Maga Ken Liu elsősorban a science fiction zsánerében mozog, de ebben a kötetben is kilép a műfaj keretei közül, és fantasyra, illetve a mágikus realizmusra hajazó elemekkel is színesíti a történeteit. Munkáival számtalan rangos díjat elnyert már. Kínai gyökerekkel rendelkezik (de az USA-ban él, és amerikai állampolgár), ezért az ázsiai származás vagy kapcsolat több novellájában is megjelenik.

Az istenekkel nem lehet végezni 18 nagyon különböző témájú írást tartalmaz. Ezek hossza jelentősen eltér egymástól, a kétoldalastól egészen a 30-40 oldalasig is terjedhetnek. Időt tekintve a legtöbb a jövőben játszódik – a távoliban és a közeliben egyaránt –, de van, amelyik a II. világháborúba, vagy akár még annál is korábbra repít vissza minket.

Nehéz lenne felsorolni, mennyi különböző témát érint Liu a kötetben. Foglalkozik a haza, otthon fogalmával, a családi kapcsolatokkal, háborúval és békével, technológiával és mágiával, az emberekkel és idegen, földönkívüli civilizációkkal. Többször is kalandozunk az űrben, a Föld több országában (leginkább Amerikában és Ázsiában), de még a kibertérben is. Az írásokban viszont közös, hogy egytől egyig aktuális problémákat, dilemmákat közvetítenek az olvasó felé, és ezekre igyekszik érzékenyíteni.

Liu már az előszóval képes volt megfogni. Arról beszél benne, hogy könnyebb volt számára összeállítani Az istenekkel nem lehet végeznit az előző novellásköteténél, hiszen jóval kevésbé törekedett a mindenkinek tetsző végeredményre. Mivel már nem debütáló író, és megtalálta a saját közönségét, mostantól sokkal inkább lehet önmaga szerzőként. Ez a vallomás rögtön szimpatikussá tette őt számomra, és el is gondolkodtatott. Valahol dühítő, hogy míg a könnyed, szórakoztató irodalmat írók nagy közönséget érhetnek el, addig az ilyen tehetségek, mint Liu, akik valódi értéket alkotnak, kénytelenek visszafogni magukat (legalább addig, amíg be nem futnak).

Ha már itt tartunk, nagyon nehéz szavakkal leírni, mekkora zseni is Ken Liu. Elképesztő intelligencia kell ahhoz a stílushoz, ahogyan ő ír – a szövegei rettentő összetettek, és nem csak abban az irányban gondolatébresztőek, amerre ő viszi a történetet. Bonyolult a kifejezésmódja, komplex képekkel dolgozik, a tanulság pedig nincs egyértelműen megfogalmazva. Ahhoz, hogy a történetei érthetők legyenek, valamilyen szinten ismerni kell az emberi természetet és a világban zajló folyamatokat. Emellett szükség van hozzá egy nagy adag fantáziára is, hiszen mind a sci-fi, mind a fantasy műfajú novellái egyedi elemeket tartalmaznak.

Kedvencet nem könnyű választanom, hiszen még azokban is találtam értékes elemeket, amelyek a legkevésbé nyűgöztek le. Volt viszont egy, ami különösen közel állt hozzám, bár talán az egyik legkegyetlenebb is egyben: a II. világháborúban játszódó A Maxwell-démon. Ebben egy japán származású, de magát amerikainak valló kutatónőt toloncolnak vissza az USA-ból a származási országába, kémkedni. Annak érdekében viszont, hogy Japánban ne legyen rossz sora, el kell hitetnie az ottani kormánnyal, hogy kész Amerika ellen fordítani a tudását. Takako ugyanis tehetséges fizikus, de aztán később az is kiderül, hogy természetfeletti képességgel is rendelkezik.

De nem ez volt az egyetlen, ami megfogott a könyvben. A Szürke Nyúl, Bíbor Kanca, Szénfekete Párduc című is emlékezetes volt, ami a jövőben, az elpusztult világunkban játszódik, és olyan emberekről szól, akik képesek átváltozni valamilyen állattá. Szerettem még A rejtett lány címűt is, amiben egy bérgyilkos elrabol kiképezni egy tehetséges kislányt, aki aztán később, felnőve a saját kezébe veszi a sorsát. Ez utóbbi a fantasy elemeiben kicsit emlékeztet a Dr. Strange filmre, amely azon kevés Marvelek egyike, amit szeretek.

Összességében Az istenekkel nem lehet végezni egy nehéz olvasmány, amivel képtelenség egy este alatt végezni, és tömegközlekedésre sem ajánlott magaddal hurcolni. A mondanivalóját, a megfogalmazását emészteni kell, vele együtt gondolkodni, majd a tanulsághoz hozzátenni a saját véleményedet. Nem lesz élvezetes akárki számára, viszont ha téged is legalább annyira lenyűgöz egy könyv, egy történet mélysége, mint engem, valószínűleg tetszeni fog.