Laura Taylor Namey: A teázás és a jövő rejtelmei
Az utóbbi években igyekszem alaposan megfontolni, milyen young adult regényeket olvasok el, hiszen – és ezt többször említettem is már a blogon – a koromból adódóan egyre kevésbé tudom élvezni és értékelni őket. Egyszerűen képtelenek már beteljesíteni azt, amit egy regényben keresek, mivel olyan kérdések és problémák állnak a fókuszukban, amelyekkel én már nagyrészt megküzdöttem, és a számomra jelenleg aktuálisokról egy szó sem esik. A tanulságuk (ha egyáltalán van) semmi újat nem tud közölni, ezért legfeljebb csak szórakoztathatnak – de ezt más könyvek is ugyanúgy megteszik. Ugyanakkor időnként egy-egy YA rendkívül kíváncsivá tesz, különösen abból a szempontból, hogy ki tud-e emelkedni a műfajban, nyit-e új perspektívát. Pontosan emiatt kaptam fel a fejemet A teázás és a jövő rejtelmeire is. A cím alapján úgy sejtettem, több olyan témát is érinteni fog, ami engem jelenleg is foglalkoztat, és úgy éreztem, ezt semmiképp sem szeretném kihagyni.
.jpg)
Lila Reyes-t az érettségi évében – ahogyan ő fogalmaz – hármas csapás éri: imádott nagymamáját elveszíti, élete szerelme szakít vele, legjobb barátnője pedig se szó, se beszéd magára hagyja. Lila mély depresszióba esik a történtek hatására, ezért szülei kimozdítják őt megszokott környezetéből, és a nyárra egy rokonukhoz küldik, az Atlanti-óceán túlpartjára, Angliába. A forró, floridai nyarakhoz szokott lány igencsak kitűnik a tömegből az angol időjáráshoz túl lenge öltözékével és kubai származását igazoló bőrszínével, amit a család jó ismerőse, a csillagnevű Orion hamar észre is vesz. A fiú segít Lilának átvészelni a kényszerű angliai pihenőt, egyúttal megláttatva vele a szépet a korántsem szürke kisvárosban. Lila ugyanakkor talál módot arra is, hogy folytassa legnagyobb szenvedélyét, a süteménysütést, amiben elképesztő tehetsége van.
Egyértelműen a címe az, ami miatt elhatároztam, hogy elolvasom ezt a regényt, hiszen három érdekes témát is belenget. Ebből a szempontból is sajnálom, hogy a magyar címben kimaradt az utalás a főszereplőnk kubai származására, hiszen ez az egyik izgalmas része. Bár sejtettem, hogy már több generációval ezelőtt kivándorolt és asszimilálódott családról lesz szó, de azért reméltem, hogy a kubai örökség legalább minimálisan megjelenik a történetben (akit az ilyesmi bővebben is érdekel, annak melegen ajánlom a magyar Golden Milk podcastet, amiben a házigazda, Betti több ízben is beszámolt a kulturális különbségekről, illetve arról, milyen hagyományokat őrzött meg és visz tovább). Leginkább azonban a “tea” szó ragadta meg a fantáziámat a címből. Idén márciusban fedeztem fel magamnak a szálas teákat, de különösen a gyógyteákat, és hatalmas felismerésként ért, milyen mélyen emelte az életminőségemet ez az egyszerű rituálé. Reméltem, hogy ha már a címben ilyen előkelő szerepet kap a tea, valami ehhez hasonló történik a cselekményben, vagy legalább hangsúlyt kap a britek teafogyasztási rituáléja. A harmadik téma, a “jövő” szó kapcsán pedig arra számítottam, hogy egy kicsit spirituális, de nem vallásos síkon foglalkozik majd valamennyit a kérdéssel.
Sajnos végül semelyik téma terén nem kaptam meg a könyvtől azt, amit vártam. A kubai identitás lényegében csak Lila bőrszínében, valamint étkezési szokásaiban kerül elő (tartalmaz néhány kubai ételt a regény, aminek a receptjére rá tudunk keresni, ha érdeklődünk). A tea rendkívül hangsúlytalan, még annak ellenére is, hogy az ügyeletes könyves álompasink családjának teaboltja van. A jövő pedig pontosan olyan értelemben kap szerepet a regényben, mint bármelyikben, amiben már leérettségizett és továbbtanulás előtt álló főhős szerepel. Nem, nem áll szándékomban azért pontokat levonogatni, mert teljesen más elképzelésem volt a címről, mint a szerzőnek, de fontosnak tartottam mindezt megemlíteni, tekintve, hogy épp emiatt olvastam el a könyvet. Nekem az a maradi elképzelésem a címválasztásról, hogy ha már megjelölünk benne konkrét témákat, akkor szóljon is arról a könyv, és ne csak megemlítsék benne kétszer-háromszor. Ha ezt vesszük alapul, a helyes címválasztás “A sütisütés rejtelmei” lett volna, tekintve, hogy ez a téma tényleg áthatja a szöveg egy jókora szeletét. Lehet, hogy nem annyira vonzó, de legalább nem megtévesztő.
Azt el kell viszont ismernem, hogy ami a süteménykészítést illeti, azon a fronton nem voltak problémáim (legfeljebb az, hogy nem kóstolhattam végig Lila alkotmányait). Különösen hitelessé tette a szerző azzal, hogy néha-néha elejtett néhány apró tippet, amit mi is alkalmazhatunk a konyhában (pl. fahéjas töltelékhez menjen egy csipet kardamom, mindig kevesebb cukrot használjunk a recepthez képest).
Volt viszont egy olyan eleme is a regénynek, ami bár (sajnos) csakugyan nem volt szájbarágósan az arcunkba tolva, de azért igencsak felkaptam a fejemet rá. Lényegében ez tehet róla, hogy nem könyveltem el teljesen ezt a történetet egy újabb tucatregénynek. Nézzétek ezt az idézetet:
[…]
"De ahogy az ég alkonyatba hajlik, a személy, ami rám gondol, miután kiborult a kávém, olyasvalaki, akire nem számítottam. Én magam."
Igen, igen, IGEN! Kezdjük el szépen már a tinilányok fejébe beleverni az önszeretetet! Nagyon hatásos volt számomra ez a jelenet, és úgy gondolom, hogy tökéletesen rezonál az aktuális időszak igényeivel.
Összességében a A teázás és a jövő rejtelmei, már ami a cukiságot illeti, rendkívül emlékeztetett a Lara Jean-könyvekre, ám sokkal, de sokkal jobb volt azoknál. Lila Reyes egy erős karakter, aki pontosan tudja, mit akar az életben, de neki is meg kell találnia a megfelelő stratégiát a problémáival való megküzdéséhez. Számára az segít, ha kicsit hátrébb lép, és (szó szerint) távolabbról vizsgálja meg a helyzetet – közben pedig esélyt ad az újdonságoknak, mert ki tudja, lehet, hogy ebben rejlik az új jövőképe. Az olvasás során igencsak bántam, hogy nem vagyok már 16 éves, mert valószínűleg akkor élveztem volna igazán ezt a regényt.
Oldalszám: 344
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Eredeti cím: A Cuban Girl's Guide to Tea and Tomorrow (2020)
Fordította: Rácz Kata
Műfaj: ifjúsági, romantikus
.jpg)
0 megjegyzés