Rupi Kaur: Gyógyító szavak
Sosem rejtettem véka alá, hogy igencsak nagy rajongója vagyok annak a fajta költészetnek, melynek Rupi Kaur jogosan nevezhető az úttörőjének. Nem szeretem instaköltészetnek nevezni, hiszen nem hangzik túl szakszerűen, illetve úgy érzem, van egyfajta pejoratív felhangja is ennek a kifejezésnek. Merthogy sajnos a magukat irodalmárnak vallók egy része képtelen elismerni Rupi Kaur tevékenységét valódi művészetnek, különösen nem költészetnek. Én magam még nem hallottam egyetlen meggyőző indokot sem erre, holott nagyon kíváncsi lennék, a sznobizmuson kívül mi lehet az. Úgy gondolom, az instaköltészet igenis indokolt és hasznos terméke a korszakunknak, hiszen a Tiktok idejében nem sok fiatal elég motivált ahhoz, hogy túllépjen a kellemetlen közoktatási élményein és leüljön egy költői képekkel telezsúfolt, több oldalnyi terjedelmű szöveg elé, hogy aztán perceken keresztül elemezgesse egy-egy sorát a katarzis kedvéért. Az instaköltészetnek sok esetben éppen az a lényege, hogy a lehető legrövidebb módon váltsa ki ezt az érzést az olvasóban. És ettől nem lesz kevesebb, hiszen pontosan ugyanazt az eredményt éri el, amelyet bármilyen “klasszikus” költemény szeretne.
Megértem, hogy az újdonságokra nyitni nem tudó irodalmárok miért nézik le az instaköltészetet: egyszerűen megfogalmazott, rövid szövegek ezek, melyek megfejtéséhez a töredéke kell annak az energiának, amit például egy Ady- vagy József Attila-vers elemzésébe fektetünk. Ugyanakkor ez azért lehetséges, mert az instaköltészet a lehető legrövidebb terjedelemben, a lehető legkevesebb költői kép használatával igyekszik a lehető legtöbb érzelmet közvetíteni az olvasói felé. Minden egyes felesleges betűt kihúznak a műből, üzenetüket pedig a leginkább odaillő kifejezésekkel fogalmazzák meg, bármiféle sallang nélkül. Ergo az instaköltészet művelői mesterei a szavaknak. Rendkívül rossz iránynak tartom, ha az irodalom nem ismeri el a modern költészet ezen ágát, hiszen ez legalább annyira művészet, mint telepakolni öt lapot rímekkel, metaforákkal meg allegóriákkal.
Kis részben az emögött rejlő háttérmunkára is igyekszik rávilágítani Rupi Kaur a legújabb könyvével, a Gyógyító szavakkal. Elsődleges célja azonban az, hogy az instaköltészetért rajongó, szerzői babérokra törni akaró rajongói némi útmutatást kapjanak ahhoz, hogyan is néz ki az alkotási folyamat. A Gyógyító szavak nem egy verseskötet, hanem munkafüzet, amely különböző gyakorlatok, feladatok során vezeti végig az alkotni vágyókat, hogy létrehozhassák az első modern verseiket.
A könyvet négy szakaszra bontotta a szerző az alábbi tematikák alapján: fájdalom, szeretet, szakítás, gyógyulás. Valamennyi téma erős érzelmeket rejt magában, és garantált, hogy mindenkinek van benne valamiféle élménye, amit felhasználhat az alkotáshoz. A szakaszok elején maga Rupi Kaur is megoszt velünk néhány gondolatot a témákkal kapcsolatban, amolyan útmutató gyanánt, hogyan érdemes elindulni. A feladatok, gyakorlatok is többnyire Kaur saját, egyedi alkotási folyamatára épülnek.
Bevallom, hogy nem próbáltam ki egyetlen gyakorlatot sem a könyvben szereplők közül, és nem is áll szándékomban a jövőben sem. A Gyógyító szavakra én nem a munkafüzet-jellege miatt voltam kíváncsi, hanem kizárólag azért, mert egy általam nagyra tartott szerző keze munkája. Sajnos viszont annak, aki nem a versírást elősegítő feladatok miatt veszi kézbe ezt a könyvet, minimális érdekességet tartogat csak. Annak ajánlom tehát elsősorban, akinek tényleg szándékában áll egy tollal nekiesni a könyvnek, és követni Kaur utasításait.
Összességében a Gyógyító szavak egy igen szűk réteget (vagyis az instaversíró palántákat) céloz meg, rajtuk kívül pedig legfeljebb a szerzőért komolyan rajongó olvasóknak ajánlanám. A szakaszok elején, illetve egy-egy feladatleírásban ugyanis megoszt velünk röviden egy-egy gondolatot, például egy adott vers keletkezésének történetét. Vannak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen jellegű munkafüzet hatékonyan hozzájárulhat egy verseskötet elkészüléséhez (már csak azért is, mert egy ember munkastílusa, legyen ő akármilyen sikeres is, nem erőltethető rá bárkire), de próbálkozni, kísérletezni lehet. Ebbe még nem bukott bele senki.
Oldalszám: 320
Kiadói sorozat: Arany pöttyös könyvek
Eredeti cím: Healing Through Words (2022)
Fordította: Kamper Gergely
Műfaj: munkafüzet
0 megjegyzés