Holly Black: Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket
A levegő népe-trilógiával először 2019-ben ismerkedtem meg. Nem rajongok a negatív karakterekért, ezért messze nem Cardan herceg volt az, ami lenyűgözött benne, de az első könyv végére egyértelművé vált már számomra is, hogy a véleményem később meg fog változni. Úgy gondolom, a fő sorozatban túl kevés időt és lehetőséget kaptunk a szerzőtől, hogy belelássunk Jude és Cardan gyönyörű kapcsolatába akkor, amikor már mind a ketten megértették végre egymást, ezért örvendek az ehhez hasonló kiegészítő köteteknek.
A Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket egy rövid, kvázi kisregénynek is titulálható történet, mely Cardan szemszögéből játszódik nem sokkal a trilógia vége után. A fejezetek során Cardan visszaemlékezik életének egy-egy jelentőségteljesebb részletére (pl. gyerekkora az anyja mellett és nélküle, Balekinnel és családjával való viszonya, Nicasiával való kapcsolata), nagyrészt olyan történésekre, amelyekről a trilógia során már értesülhettünk, de talán kevésbé gondoltunk bele, milyen lehetett a hercegnek átélni őket. A visszaemlékezésekben színre lép egy troll is, Aslog, aki több alkalommal is hatással volt a fiatal Cardanra a tanmeséivel, de a jelenben konfliktusba keverednek.
Bár eleinte kissé más jellegű írásra számítottam, végülis szerettem ezt a kiegészítő kötetet. Imádtam Cardan szemszögéből szemlélni az eseményeket, még annak ellenére is, hogy nagyrészt már jól ismert eseményeket éltünk át újra vele. Nem mondhatni azonban, hogy nem adott többletet ez az írás. Cardan szemszögéből olvasva sokkal jobban megértettem, hogyan vezettek a traumái ahhoz a szörnyű stílushoz, amelyet kénytelen volt felvenni és hosszú éveken át páncélként viselni. Holly Black gyönyörűen levezeti ezt a folyamatot. Különösen tetszik az, hogy Cardan egy kőszívű fiúról szóló meséből vette az ötletet. Az sem mellékes szempont, hogy – különösen a végén – Cardan Jude-dal való kapcsolata is kap egy kis mélységet azáltal, hogy belelátunk a herceg szerelmes gondolataiba.
De mindezek előtt ők a legszebbek e vidéken."
A regény címe ugyanakkor megtévesztő, hiszen nem az a sztori lényege, milyen kapcsolatban van Cardan a történetekkel. A történetek a szöveg keretét és dinamikáját biztosítják, nem pedig a témát. A téma az, hogyan lép túl Cardan herceg a traumáin, és gyógyul ki az ellenszenves viselkedési stílusából.
A téma mellett szerettem még a regény humorát is, amely nem csupán a szövegben, de az illusztrált fejezetcímekben is megjelent. A kötet vizuális kivitelezése egyébként nagyszerű, imádtam a ceruzarajzos stílust és Cardan ábrázolását (de főleg azt). Lenyűgözőnek nem nevezném az illusztrációkat, de azt nem tagadhatom, hogy remekül passzoltak a történet hangulatához.
Mindent összevetve rendkívül örülök, hogy magyarul is megjelenhetett a Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket. Nem számítottam rá, hogy ilyen szerencsénk lesz, már be is szereztem az angol verziót, és igencsak meglepett végül a kiadó döntése. Úgy gondolom, hogy kifizetődő lesz, hiszen a fent említettek miatt kell a magyar rajongói közösségnek is ez az iromány. Általa nem csupán jobban megértjük Cardan herceget, de átéljük és átérezzük a fájdalmát, ami átformálta őt fiatal korában, és ez empátiára tanít. Az én lelkemnek pedig azért esett jól különösen az olvasása, mert azonosulok azzal a döntéssel, hogy egy felvett, nem teljesen önazonos viselkedési stílussal próbálja elkerülni azt, hogy még több fájdalmat szenvedjen el. A Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket gyorsan elolvasható, rövid, de annál emlékezetesebb iromány, amit minden rajongónak szívből tudok ajánlani.
Oldalszám: 192
Sorozat: A levegő népe 3,5 (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: How the King of Elfhame Learned to Hate Stories (2020)
Fordította: Szabó Krisztina
Műfaj: (urban) fantasy, ifjúsági, romantikus
Nyereményjáték
.jpg)
0 megjegyzés