Jenny Han: Utóirat - Még mindig szeretlek!
Az A fiúknak, akiket valaha szerettem sorozat ősidők óta porosodott a virtuális várólistámon, ám a filmadaptációk megjelenése (melyek közül az első jó élmény volt, a második kevésbé, bár még mindig jobban tetszett, mint a többségnek) miatt nem szerettem volna velük tovább várni. Az első részről itt írtam egy (főleg negatív) értékelést, érdemes ránézni, mielőtt tovább olvasol.
Miután Lara Jean - stílusosan, egy újabb levél formájában - szerelmet vall Peternek, rá kell jönnie, hogy a kapcsolat egyben tartása sokkal nagyobb feladat, mint az egymásra találás. Ha pedig az együttlét alappilléreiben, például a másik hűségében és őszinteségében kezdünk kételkedni, akkor valami nagyon elsiklott a korábbi kommunikációban. A helyzetüket ráadásul nehezíti néhány nem várt fordulat: az ex, egy balhé, illetve egy szerelmi háromszög.
Nem voltak tévképzeteim arról, hogy az Utóirat: Még mindig szeretlek kárpótolni fog az első rész miatt érzett csalódottságomért, azt pedig pláne nem mertem remélni, hogy még jobb is lesz nála. Normál esetben nem is folytattam volna a sorozatot, ám egyrészt nem szerettem volna olvasatlanul továbbadni a köteteken, ha már saját példányom van belőlük, másrészt hajtott a kíváncsiság, hogyan fog reagálni Peter a nagy szerelmi vallomásra. Már ennél a meglehetősen rosszul sikerült egymásra találós jelenetnél előrelátóbbnak kellett volna lennem. Ha ekkor végleg félreteszem a sorozatot, megkíméltem volna magam az egyik legrosszabb élménytől, amit eddig az ifjúsági műfaj tartogatott számomra.
A könyv cselekménye a fő téma alapján két részre bontható. Az elsőben napvilágot lát egy videó Lara Jeanről és Peterről, amelyben igen félreérthető helyzetben falják egymást a jacuzziban. Bár valójában csókolózásnál többről nincs szó, ahogyan az lenni szokott, a diákság egészen mást lát bele, így a főszereplőnk kénytelen megbirkózni a feléje irányuló gúnyolódással. Be kell ismerni, nagyszerűen kezeli a helyzetet, azonban amellett, hogy ez a szakasz elég nyomasztó, egyszerűen felháborító, hogy a felnőttek nem tesznek semmit az ügy megoldása érdekében. A tanárok ahelyett, hogy intézkednének, még ki is veszik a részüket a lány megszégyenítéséből, az apja pedig csak jóval később szerez tudomást a dologról. Csak hab a tortán, hogy a végén a tettes felelősségre vonása sem történik meg annak ellenére, hogy kiderül a kiléte.
A második szakasz jóval pörgősebb és kevésbé nyomasztó; mondhatni, itt indul be igazán a történet. Ekkor alakul ki ugyanis egy szerelmi háromszög, melyben Lara Jean Peter és John Ambrose McClaren között őrlődik. Utóbbival - bár egy pillanatra az első könyvben is szerepel, hiszen azon fiúk közé tartozik, akik levelet kaptak - itt ismerkedünk meg igazán. Számomra ő mérföldekkel szimpatikusabb karakter, mint Peter - intelligens, gáláns és valódi úriember, aki úgy bánik Lara Jeannel, mintha a világ minden értéke benne lakozna. A lány végső döntése azonban felháborító - igaz, hogy számítani lehet rá, ám az ok, amiért végül azt választotta, akit, egyszerűen nevetséges (spoiler:az, akit “előbb szeretett meg” - mégis miféle indok ez, emberek???).
A két témán felül két központi gondolatmenetet vagy dilemmát is el lehet különíteni. Az egyik Peter hűségének a kérdése - a srác ugyanis továbbra is képtelen elszakadni volt barátnőjétől, Gentől, kételyeket ébresztve ezzel Lara Jeanben. Hozzáteszem, jogosan, nem egyszer fordul elő ugyanis, hogy Kavinsky bármiféle magyarázat nélkül inkább az exbarátnőjét pátyolgatja ahelyett, hogy az aktuálissal töltene időt. Bár Lara Jean igyekszik elnyomni a féltékenységét, folyamatosan az a mérgező gondolat jár a fejében, hogy ő nem elegendő Peter számára, hiszen Gen sokkal több mindent meg tudna adni neki.
A másik központi dilemma az, hogyan emeljék magasabb szintre a kapcsolatukat. Lara Jean retteg attól, hogy lefeküdjön Peterrel, ám úgy érzi, ez lassan, pár hónapnyi együttlét után már elvárás lenne vele szemben. Valójában Kavinsky messze nem támaszt felé ilyesfajta kényszert, de Lara Jean az előző gondolatmenetből kiindulva (vagyis: hogy ő nem tud annyit megadni a fiúnak, mint amit annak idején Gentől kapott) szinte összeroppan ennek a súlya alatt. Megfelelő kommunikációval persze fél oldal alatt megoldható lenne a probléma, de hát arra továbbra is mindketten képtelenek.
Számomra óriási negatívum, hogy úgy éreztem, Peter Kavinsky karaktere ebben a részben teljesen kifordult önmagából. Ő alapvetően egy kedves és ártalmatlan jószág, de a szerelmi háromszöges bonyodalom közben előtör belőle a birtoklási vágy, és elhangzik tőle egy-két hímsoviniszta megjegyzés is, amin rettentően felhúztam magam. Milyen világ az, ahol teljesen normális, ha a párod az exét ölelgeti meghitten, de te még csak szinte rá sem nézhetsz egy ellenkező neműre? A legszomorúbb pedig, hogy ezt Lara Jean el is fogadja. Felháborítónak tartom, hogy ez a regény arra tanítja a fiatalokat, hajtsanak fejet a párjuk esztelen és alaptalan féltékenysége előtt, különben nem lesznek elég jók számára.
Összességében az Utóirat: Még mindig szeretlek! egyértelműen a sorozat mélypontja, amely egy több szempontból is mérgező párkapcsolat képét festi le éppen annak a korosztálynak, amelyik a legérzékenyebb erre. Ez már abban is megmutatkozik, hogy Lara Jean az apróságokat is képtelen megfelelően megtárgyalni Peterrel - a fontosabb dolgokról nem is beszélve -, ám a biztosítékot számomra egyértelműen a hímsoviniszta viselkedésre adott elfogadó reakciója verte le.
Miután Lara Jean - stílusosan, egy újabb levél formájában - szerelmet vall Peternek, rá kell jönnie, hogy a kapcsolat egyben tartása sokkal nagyobb feladat, mint az egymásra találás. Ha pedig az együttlét alappilléreiben, például a másik hűségében és őszinteségében kezdünk kételkedni, akkor valami nagyon elsiklott a korábbi kommunikációban. A helyzetüket ráadásul nehezíti néhány nem várt fordulat: az ex, egy balhé, illetve egy szerelmi háromszög.
Nem voltak tévképzeteim arról, hogy az Utóirat: Még mindig szeretlek kárpótolni fog az első rész miatt érzett csalódottságomért, azt pedig pláne nem mertem remélni, hogy még jobb is lesz nála. Normál esetben nem is folytattam volna a sorozatot, ám egyrészt nem szerettem volna olvasatlanul továbbadni a köteteken, ha már saját példányom van belőlük, másrészt hajtott a kíváncsiság, hogyan fog reagálni Peter a nagy szerelmi vallomásra. Már ennél a meglehetősen rosszul sikerült egymásra találós jelenetnél előrelátóbbnak kellett volna lennem. Ha ekkor végleg félreteszem a sorozatot, megkíméltem volna magam az egyik legrosszabb élménytől, amit eddig az ifjúsági műfaj tartogatott számomra.
A könyv cselekménye a fő téma alapján két részre bontható. Az elsőben napvilágot lát egy videó Lara Jeanről és Peterről, amelyben igen félreérthető helyzetben falják egymást a jacuzziban. Bár valójában csókolózásnál többről nincs szó, ahogyan az lenni szokott, a diákság egészen mást lát bele, így a főszereplőnk kénytelen megbirkózni a feléje irányuló gúnyolódással. Be kell ismerni, nagyszerűen kezeli a helyzetet, azonban amellett, hogy ez a szakasz elég nyomasztó, egyszerűen felháborító, hogy a felnőttek nem tesznek semmit az ügy megoldása érdekében. A tanárok ahelyett, hogy intézkednének, még ki is veszik a részüket a lány megszégyenítéséből, az apja pedig csak jóval később szerez tudomást a dologról. Csak hab a tortán, hogy a végén a tettes felelősségre vonása sem történik meg annak ellenére, hogy kiderül a kiléte.
A második szakasz jóval pörgősebb és kevésbé nyomasztó; mondhatni, itt indul be igazán a történet. Ekkor alakul ki ugyanis egy szerelmi háromszög, melyben Lara Jean Peter és John Ambrose McClaren között őrlődik. Utóbbival - bár egy pillanatra az első könyvben is szerepel, hiszen azon fiúk közé tartozik, akik levelet kaptak - itt ismerkedünk meg igazán. Számomra ő mérföldekkel szimpatikusabb karakter, mint Peter - intelligens, gáláns és valódi úriember, aki úgy bánik Lara Jeannel, mintha a világ minden értéke benne lakozna. A lány végső döntése azonban felháborító - igaz, hogy számítani lehet rá, ám az ok, amiért végül azt választotta, akit, egyszerűen nevetséges (spoiler:
A két témán felül két központi gondolatmenetet vagy dilemmát is el lehet különíteni. Az egyik Peter hűségének a kérdése - a srác ugyanis továbbra is képtelen elszakadni volt barátnőjétől, Gentől, kételyeket ébresztve ezzel Lara Jeanben. Hozzáteszem, jogosan, nem egyszer fordul elő ugyanis, hogy Kavinsky bármiféle magyarázat nélkül inkább az exbarátnőjét pátyolgatja ahelyett, hogy az aktuálissal töltene időt. Bár Lara Jean igyekszik elnyomni a féltékenységét, folyamatosan az a mérgező gondolat jár a fejében, hogy ő nem elegendő Peter számára, hiszen Gen sokkal több mindent meg tudna adni neki.
A másik központi dilemma az, hogyan emeljék magasabb szintre a kapcsolatukat. Lara Jean retteg attól, hogy lefeküdjön Peterrel, ám úgy érzi, ez lassan, pár hónapnyi együttlét után már elvárás lenne vele szemben. Valójában Kavinsky messze nem támaszt felé ilyesfajta kényszert, de Lara Jean az előző gondolatmenetből kiindulva (vagyis: hogy ő nem tud annyit megadni a fiúnak, mint amit annak idején Gentől kapott) szinte összeroppan ennek a súlya alatt. Megfelelő kommunikációval persze fél oldal alatt megoldható lenne a probléma, de hát arra továbbra is mindketten képtelenek.
Számomra óriási negatívum, hogy úgy éreztem, Peter Kavinsky karaktere ebben a részben teljesen kifordult önmagából. Ő alapvetően egy kedves és ártalmatlan jószág, de a szerelmi háromszöges bonyodalom közben előtör belőle a birtoklási vágy, és elhangzik tőle egy-két hímsoviniszta megjegyzés is, amin rettentően felhúztam magam. Milyen világ az, ahol teljesen normális, ha a párod az exét ölelgeti meghitten, de te még csak szinte rá sem nézhetsz egy ellenkező neműre? A legszomorúbb pedig, hogy ezt Lara Jean el is fogadja. Felháborítónak tartom, hogy ez a regény arra tanítja a fiatalokat, hajtsanak fejet a párjuk esztelen és alaptalan féltékenysége előtt, különben nem lesznek elég jók számára.
Összességében az Utóirat: Még mindig szeretlek! egyértelműen a sorozat mélypontja, amely egy több szempontból is mérgező párkapcsolat képét festi le éppen annak a korosztálynak, amelyik a legérzékenyebb erre. Ez már abban is megmutatkozik, hogy Lara Jean az apróságokat is képtelen megfelelően megtárgyalni Peterrel - a fontosabb dolgokról nem is beszélve -, ám a biztosítékot számomra egyértelműen a hímsoviniszta viselkedésre adott elfogadó reakciója verte le.
Értékelés
Amit az előző könyvnél tudtam értékelni, az itt már nem volt jelen olyan mértékben, így kap végül 1.5 csillagot.
Kinek ajánlom?
Szívem szerint senkinek.
Kiadás: Könyvmolyképző (2017)Oldalszám: 332
Sorozat: A fiúknak, akiket valaha szerettem 2. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: P.S. I Still Love You (2015)
Fordította: Benedek Dorottya
Műfaj: ifjúsági, romantikus
Lara Jean nem számított rá, hogy valóban beleszeret Peterbe. Ők ketten csak színleltek, aztán hirtelen ez már több lett egyszerű színjátéknál. Most Lara Jean minden eddiginél jobban összezavarodott. Amikor egy újabb fiú bukkan fel a múltjából, az iránta táplált érzelmei is visszatérnek. Szerethet egy lány egyszerre két fiút?
A New York Times bestseller, A fiúknak, akiket valaha szerettem elbűvölő és őszinte folytatásában a felejthetetlen Lara Jean szemén át láthatjuk az első szerelmet. A szerelem sosem egyszerű, de talán részben ezért is olyan elképesztő.
A New York Times bestseller, A fiúknak, akiket valaha szerettem elbűvölő és őszinte folytatásában a felejthetetlen Lara Jean szemén át láthatjuk az első szerelmet. A szerelem sosem egyszerű, de talán részben ezért is olyan elképesztő.
Neked tetszett a második rész filmes adaptálása?
0 megjegyzés