Scarlett St. Clair: A sötétség érintése
Többször is említettem már a blogon, mennyire lenyűgöz az antik Görögország világa, és kevés esetben hagyok ki olyan olvasmányt, amely ezzel kapcsolatos. Most is pontosan így történt: amint megláttam Hádész és Perszephoné nevét a fülszövegben, nem is olvastam tovább, egyből döntöttem. Lehet, hogy figyelmesebbnek kellett volna lennem, amikor választottam, mert a kezdés előtt derült ki számomra, hogy ez a regény olyan műfajokba is besorolható, amelyekért nem rajongok túlzottam. Ez természetesen befolyásolta számomra az olvasási élményt, ezért aki inkább az erotikus vonala miatt kíváncsi a könyvre, nem nálam fogja megkapni a választ, érdemes-e elolvasnia.
A sötétség érintésében Hádész és Perszephoné – az Alvilág istenének és Démétér tavaszistennő lányának – történetét dolgozza fel a szerző, a modern világ köntösébe öltöztetve. Scarlett St. Clair világában az istenek az emberek között járnak és hétköznapi tevékenységeket végeznek, leszámítva persze, hogy itt is rendelkeznek a különleges képességeikkel. A főszereplőink közül Hádész éjszakai klubot üzemeltet, Perszephoné pedig éppen gyakornok újságíróként próbál utánajárni az Alvilág titokzatos istene körül keringő pletykáknak. Közben a lánynak sikerül egy veszélyes alkut is kötnie az istennel, amely olyan dologra kényszeríti Perszephonét, melyet nem biztos, hogy képes teljesíteni.
Az első, amely feltűnt az olvasás során, hogy a szerző nem fektetett túl sok energiát a világ felépítésébe. Ez a terület kimerül annyiban, hogy rögzítjük, az istenek az emberek között járnak, saját vállalkozásokkal rendelkeznek (Hádész éjszakai klubot, Zeusz reklámcéget üzemeltet, csakhogy említsek példát is). Perszephoné még fiatal, egyetemre jár és gyakornoki állásra jelentkezik, amely miatt belekeveredik az Alvilág istenének hálójába. A görög mitológia többi szereplőjének modern világban elfoglalt helyéről rettenetesen keveset tudunk meg, amely nagy hiányérzetet hagyott bennem. Persze tudom, a könyv egészen másra fókuszál, de úgy gondolom, ha már nem hétköznapi karaktereket választ a szerző, hanem belevisz egy fantasy vonalat is a történetbe, azt érdemes jobban kibontakoztatni.
A sötétség érintése elég erőteljesen a szereplőinkre fókuszál, akik szerencsére kedvelhetők. Hádész karakterének vonzereje a titokzatosságában rejlik. Eleinte rosszfiúnak látjuk, de hamarosan kiderül, hogy nem gonosz ő annyira. Perszephoné intelligens és viszonylag érdekes is, tekintve, hogy ő is rejteget dolgokat, még előttünk is. Az ő célja a történetben, hogy rájöjjön, miért alakult úgy, hogy a képessége éppen az anyjáéval ellentétes (teremtés helyett elrohasztja a növényeket), és hogy ezt mire tudja felhasználni.
Tulajdonképpen örülök neki, hogy ezt a két istent választotta a szerző a története főszereplőinek. Mindig is úgy gondoltam, az ő kapcsolatukban rengeteg potenciál van, és magában a mitológiában sem szentelnek elég figyelmet kettejüknek.
Összességében A sötétség érintésével kissé eltévedtem azoktól a műfajoktól, amelyekben általában olvasok – és sajnos ezúttal nem mondhatom azt, hogy nem bántam meg. Egyáltalán nem jött át számomra a történet, és egészen biztos vagyok benne, hogy nem fogom fojtatni a második résszel. A fantasy vonal, amely miatt érdekelt volna a regény, volt a leggyengébb benne, ezért inkább elengedem a karaktereket.
Értékelés
Oldalszám: 400
Sorozat: Hades és Persephone 1. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: A Touch of Darkness (2019)
Fordította: Kádár Pál
Műfaj: fantasy, romantikus, new adult, erotikus
0 megjegyzés