Már most megmondom nektek, hogy ha idén év végén eljutok odáig, hogy összeállítsak egy toplistát az év legszebb borítóiról, A lány, aki a tenger alá esett biztosan az első öt között szerepel majd. Nehéz szó nélkül elmenni mellette, és mint látjátok, nekem sem sikerült. Nem tudtam a könyv létezéséről egészen addig, amíg meg nem láttam a Könyvmolyképző újdonságai között, és a fülszöveg elolvasása nélkül láttam neki végül az első oldalának. Igen, lehet rám csúnyán nézni, de tegye csak mindenki a szívére a kezét: kivel nem fordult még elő, hogy elcsábuljon egy gyönyörűen megszerkesztett borító láttán?

Mina és népe igyekszik harmóniában élni az istenekkel. Ennek érdekében minden évben feláldoznak egy fiatal, gyönyörű és tehetséges lányt a tengernek, hogy az ne árassza el a falvakat, és ezáltal ne vigye el a termést, az állatokat és az embereket. Idén a Tengeristen menyasszonyának Mina bátyjának szerelmét szánták. Azért, hogy megvédje mindazokat, akiket szeret, a lány az utolsó pillanatban a habokba veti magát, ezzel átvéve a menyasszony szerepét. A túlvilágon aztán Mina nem nyugszik: igyekszik a végére járni annak, miért követeli a Tengeristen évről évre ezeket a súlyos  áldozatokat a népétől.

A regény fantasy elemeinek, helyszíneinek, szereplőinek többségét a koreai mitológia inspirálta. A nagy része a szellemvilágban játszódik, amelyben a főszereplőnk túlvilági alakokkal, illetve istenségekkel találkozik nap mint nap. Szerintem egy átlagos európai számára a túlvilágnak ez a típusú megjelenése kissé megfoghatatlan, és talán ez is az oka annak, hogy nehezen kapcsolódtam a regény világépítésével. Imádtam viszont, hogy egy pontján megemlítették, ez a szellemvilág a túlvilágoknak csak egyetlen síkja, és számtalanféle létezik még rajta kívül – például a mennyország.

Mina teljesen átlagos főszereplő, tulajdonképpen semmi különleges nincs benne. Imádja a családját, és lényegében azért áldozza fel az életét, hogy a bátyja boldogan élhessen a szerelmével. De a túlvilágon sem fejelti el, honnan jött, és mindent megtesz azért, hogy megkönnyítse a fentiek életét, illetve, hogy választ találjon azokra a kérdésekre, amelyek már fent is foglalkoztatták. Egyedül egy gondolata emelte ki őt számomra a főhősök sorából, mégpedig az, hogy nem azért ugrott bele a tengerbe, mert mást szeretett volna megmenteni ezáltal, hanem saját maga miatt – mivel nem bírta elviselni, hogy valaki más szenved, amely ellen ő akár tehet is valamit. Nekem ez a vallomás nem azt eredményezte, hogy kiábrándultam Minából, hanem éppen az ellenkezőjét. Rávilágított egy tabutémára, amellyel valószínűleg rengetegen szembesülnek valamilyen formában az életük során, mégsem vallják be, talán még maguknak sem. Vegyünk egy egyszerű példát: mikor gyászolsz, valójában kit siratsz? A másikat, aki elment és már nincs lehetősége megtenni azokat a dolgokat, amiket szeret? Vagy magadat, mert hiányzik az illető?

Ennek ellenére azonban, mindent összevetve kevés olyan dolog van, amely megfogott volna ebben a regényben. Távol áll tőlem az ázsiai kultúra, és bár Japán iránt például egyre inkább érdeklődöm, de ez a történet valahogy mégsem ment át a szűrőmön. Továbbá számomra kissé zűrzavarosnak, illetve következetlennek tűnt a világépítés is – amelyet okozhat a korábban kifejtett kulturális különbség is. Számos kérdés felmerült bennem, amelyeket a történet nem válaszolt meg, például: ha valakinek nincs lelke, az hogy érezhet érzelmeket? A szellemvilágban hogy érezhetnek fájdalmat, hogy sérülhetnek meg?

De leginkább két dolog határozta meg számomra negatívan az olvasási élményt. Az egyik, hogy a jelenlegi ingerküszöbömhöz képest eseménytelen és lassú volt. A másik pedig, hogy rettenetesen kiszámítható. Szándékosan nem szoktam gondolkozni az általam olvasott történetek lehetséges csavarjain, nehogy lelőjem magamnak a poént, és helyette tudjam élvezni azt, amikor meglep a szerző. Ez a regény mégis képes volt leleplezni előttem a csavarokat és a végkifejletet már az első 20-30 oldalon. Ez nekem komoly csalódást jelentett.

Összességében A lány, aki a tenger alá esett a legszebb könyveket gyűjtő listámban szerepelni fog, de a kedvenc történeteim között biztosan nem. Egészen egyszerűen nem tudott megfogni semmilyen téren, és ezért a következetlenségeit, eseménytelenségét és egyéb hibáit sem tudom megbocsátani számára. Ahogy viszont olvasom a többiek véleményét róla, ezzel az érzéssel (eddig) egyedül vagyok – ezért is érdemes több ember nézőpontját is megvizsgálni, mielőtt eldöntöd, megérdemli-e az adott történet az idődet.

Értékelés

Kiadás: Könyvmolyképző (2023)
Oldalszám: 312
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Eredeti cím: The Girl Who Fell Beneath the Sea (2022)
Fordította: Neset Adrienn
Műfaj: (high) fantasy, young adult, romantikus

A végzet nem téved.

Mina otthonát 100 éve viharok pusztítják. A Tengeristen dühös, és haragját csak igazi menyasszonya csillapíthatja.

A falu minden évben feláldoz egy lányt, hátha pont ő a vágyott menyasszony. Amikor Mina bátyjának szerelme, Sim Cshong kerül sorra, Mina feláldozza magát, és beugrik a vízbe a lány helyett. A Szellemek birodalmába kerül, ahol elképesztő kalandok várnak rá egy titokzatos lord és cimborái, démonok, istenek és istennők, szellemek és misztikus lények között.

A szerelem is megtalálja, ám nem a Tengeristen mellett. Vagy mégis? Vagy mégsem? A sors ahhoz köti, akihez tartozik.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Nyereményjáték

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥