Sue Monk Kidd néhány évvel ezelőtt, a Vágyak könyve magyar megjelenésekor hívta fel magára a figyelmemet, és azóta sem eresztette. Nem csupán a regény kidolgozása, a témaválasztás is rendkívül lenyűgözött, azóta pedig többször is bizonyította a szerző, hogy érdemes volt a bizalmamra. Minden eddig megjelent regényét olvastam már – amely eredményt sajnos nem nehéz elérni, hiszen összesen négy történetében gyönyörködhetünk. A Szárnyak nélkül, szabadonnal lett végül teljes számomra az életműve, amely egyben fájdalmas felismerés is, hiszen ezer könyvet is képes lennék még elolvasni tőle anélkül, hogy megunnám a szavait.
Sue Monk Kidd életművében a rabszolgaság visszatérő téma, és nincs ez másként a Szárnyak nélkül, szabadon esetében sem. Az 1800-as évek elején járunk, Charleston-ban, ahol Sarah Grimké jómódú, rabszolgatartó családban nevelkedik. Édesapja bíróként aktívan részt vesz a feketék jogait korlátozó törvények előkészítésében, édesanyja pedig kegyetlenül bünteti a rabszolgáit, amikor úgy gondolja, hogy rászolgálnak. Sarah viszont már gyerekkorától fogva mélységesen gyűlöli az intézményt, és minden porcikája irtózik attól, hogy egy másik embert a tulajdonának nevezzen. Mégis, a 16. születésnapjára rabszolgát kap szobalánynak, akit nem utasíthat vissza. Sarah ezért inkább a barátjának és bizalmasának tekinti Handfult, és fogadalmat tesz arra, felszabadítja a lányt, amikor lehetősége adódik rá.
Az eseményeket két szemszögből követjük végig, részben Sarah, részben pedig Handful szemüvegén keresztül. Mégis, bár nagyjából egyenlő arányban szólalnak meg, a főszereplő, illetve a történetet ihlető karakter egyértelműen Sarah Grimké. A szerző a könyv végi jegyzetekben hosszasan beszél arról, hogy Sarah létező személy volt, aki hiába hagyott elképesztő örökséget maga mögött, a történelem kegyetlenül kitörölte őt az ismert személyiségek sorából. Sarah Grimké, illetve fiatalabb testvére, Angelina az elsők között voltak, akik nyíltan és nagy közönség előtt felszólaltak Amerikában mind a rabszolgaság eltörlése, mind pedig a nők egyenjogúsága mellett. Egészen döbbenetesnek tartom, hogy az elért eredményeikről még a saját népük is megfeledkezett. Rendkívül inspiráló és elismerésre méltó az, amit tettek, mivel nem szimplán megelőzték a korukat a nézeteikkel, de elsőként és érdemi támogatás nélkül szembesültek a megbotránkoztató véleményük minden negatív következményével, többek között a társadalmi kirekesztettséggel. Mindezt a könyv nagyszerűen feldolgozza. Persze néhány részletet szándékosan megváltoztatott a szerző a drámaibb hatás érdekében, de ezeket részletesen taglalja a jegyzetekben, amit nem érdemes kihagyni.
A regény időben is viszonylag terjedelmesebb, közel 40 év történéseit dolgozza fel az 1800-as évek elejétől 1838-ig. A kezdetén mindkét szereplőnk, Sarah és Handful is egészen fiatal, gyakorlatilag gyerekek, akik a szemünk előtt válnak először felnőtté, majd középkorú nőkké, egy egészen finom átmenet során.
A könyv egyik célja (természetesen) érzékeltetni a rabszolgák kétségbeesett vágyát a szabadságra és az emberi bánásmódra. Nem lehet eleget beszélni arról, hogy mennyire sötét időszaka ez a történelemnek, és akkor is mélyen megérinti az embert a sok szenvedés, ha nem kerülnek elő olyan, kiemelkedően kegyetlen történetek, mint például a 12 év rabszolgaság című filmben. A Szárnyak nélkül, szabadon ugyanis még egészen enyhe ebből a szempontból, de attól még ugyanannyira érdemes a figyelmünkre.
Izgalmas volt látni, hogy a regény nem felejti el a nők elleni elnyomást sem megemlíteni. Mélyen megérintett az is, hogy Sarah az élete első éveiben szentül hiszi, jogász lehet belőle később, hiszen maga az édesapja vetette fel ennek a lehetőségét. Később azonban éppen ő az, aki ellehetetleníti attól, hogy egyáltalán megpróbáljon erre az útra lépni, hiszen micsoda elképzelés az, hogy egy nő egyetemre menjen? Hiába a rabszolgaság az emberiség egyik legnagyobb bűne, a nők szisztematikus elnyomása nem kevésbé szörnyű. Erre némileg utal a regény egyik legszebb, legemlékezetesebb idézete, amelyet Handful mond Sarah-nak egy olyan eset után, amikor a családja nem hagyta érvényesülni a lányt: “– Lehet, hogy a testem rab, de a lelkem nem az. Magánál meg épp fordítva van.”
Összességében a Szárnyak nélkül, szabadon egy figyelemre méltó történet, amelyben a legelképesztőbb az, hogy megtörtént eseményekre alapul. Sarah és a húga, Angelina Grimké munkássága és hagyatéka igazán figyelemre méltó, és hálás vagyok Sue Monk Kiddnek, amiért felhívta erre a figyelmemet. Maga a regény gyönyörű, átgondolt és összeszedett, kiváltja a kívánt érzelmeket, de közben nem tereli el a figyelmet a rideg valóságról. Egyedül azt sajnáltam, hogy a lezárása rendkívül összecsapottnak érződik, túl hirtelen ér véget a történet, de ez nem csökkenti a regény értékét. Szívből ajánlom bárkinek mind a könyvet, mind pedig Sue Monk Kidd teljes munkásságát, amely immár vadiúj, esztétikus borítókkal érhető el a 21. Század Kiadó kínálatában.
Oldalszám: 408
Eredeti cím: The Invention of Wings (2014)
Fordította: Csonka Ágnes
Műfaj: történelmi regény
.png)
