Valamiért úgy alakult, hogy Rebecca Rossnak minden eddig megjelent könyvét olvastam. Nem volt ez szándékos, hiszen nem tartozik a kiemelkedően kedvelt szerzőim közé, de a témaválasztásai épp azt az énemet szólítják meg, aki még nem szeretne felnőni. Igaz, A megbűvölt folyó elolvasásával kapcsolatban már erősen hezitáltam. Ha olvastam volna véleményeket róla, valószínűleg nem úgy döntök, ahogy, de egy gyenge pillanatomban mégis átcsusszant a szűrőn. Nem arról van szó, hogy megbántam volna, de tény, hogy A királynő felemelkedéséért annak idején határozottan jobban rajongtam.
Jack Tamerlaine Cadence titokzatos szigetéről származik, ahonnan tíz éve a szárazföldre utazott, hogy bárdnak tanulhasson. Nem számított a levélre, amelyben végül hazahívták. Cadence-en furcsa dolgok történnek, fiatal lányok tűnnek el nyom nélkül, a vezetők pedig számítanak Jack segítségére abban, hogy kiderítsék az okát. Jack ebben kénytelen együttműködni fiatalkori ellenségével, Adairával is, amelynek köszönhetően a kapcsolatuk szépen, lassan átalakul valami mássá.
A regénynek számomra két kiemelkedő erőssége volt, amelyek már az első fejezetben egyértelműsítették magukat. Az egyik ilyen a történet legszembetűnőbb fantasy eleme, a szellemvilág. A klasszikus szellemképtől sajnos indokolatlanul feszült és ideges leszek, de Ross inkább spirituális vonalba vitte el ezeket a természetfeletti alakokat, amiért végtelenül hálás voltam. Izgalmas volt, ahogyan megjelenítette őket, számomra ez színesítette leginkább a történetet.
A másik erősségét én az írásstílusában láttam. Korábbi köteteit olvasva gyakran gyengének éreztem a nyelvezetet és megfogalmazást, de már az elején feltűnt, hogy itt másra számíthatok. Korábbi értékeléseim valamelyikében említettem is, hogy úgy vélem, Ross fog még ebben fejlődni, és számomra ez a kötet ebben mindenképp előrelépést jelentett. Ám a fordítónak is rengeteget köszönhetünk abban, hogy ilyen minőségben olvashattuk A megbűvölt folyót.
Jelentősen hatott viszont az olvasásélményemre az, amit a legtöbben kihangsúlyoznak a regénnyel kapcsolatban: rendkívül lassan csordogál. Sajnos a mai, felgyorsult világunkban már nem mindig elegendő, ha a dinamikát feláldozzuk az esztétika oltárán, hiszen mindent gyorsan akarunk, és mivel sokat látunk, egyre komolyabb és komolyabb ingerek szükségesek ahhoz, hogy valamit kiváltsanak belőlünk. Úgy érzem, ez a történet jelentősen az ingerküszöböm alatt maradt, lassan és nehezen is haladtam vele (hozzáteszem, az életembe épp egy zűrös időszakban érkezett, és nem mindig éreztem azt, hogy ellen tudja súlyozni a nehézségek okozta fáradtságot és leterheltséget.
Összességében, mivel nem tudtam, mire számíthatok A megbűvölt folyóval kapcsolatban, nem okozott csalódást, de ennek az ellenkezőjét sem. Nem tettem magasra a lécet a kezdeti pozitív benyomásaim ellenére sem, így lehet az, hogy végeredményben nyitott vagyok a sorozat második részének elolvasására is. Szerencsére nem hagy minket sokáig homályban a Kiadó, a jelek szerint ugyanis még idén, az év végén várhatjuk A végtelen tüzet.
Oldalszám: 560
Sorozat: Elements of Cadence 1. (Dream Válogatás)
Eredeti cím: A River Enchanted (2022)
Fordította: Németh Anikó
Műfaj: fantasy, ifjúsági
.png)
