Csupán a véletlennek köszönhető, hogy amikor a Netflixen szembejött velem A másik út című sorozat a főoldali kiemelt ajánlásban, nem ignoráltam rögtön, mint ahogyan szoktam. Nem gyakran fordul elő ugyanis, hogy egyből, vélemények olvasása nélkül vetem bele magam egy újdonságba, és ebben az esetben is csak az automatikusan elindult trailer első fél percének tudható be, hogy kivételt tettem. A négy epizódot egyetlen éjszaka alatt daráltam le (higgyétek el, ez nálam hatalmas szó), annyira lenyűgözött a történet. Mind a kivitelezés, mind a színészek, mind pedig a cselekmény szempontjából kiemelkedő alkotás ez, ám ami szerintem igazán ütőssé teszi, az az, hogy megtörtént események alapján készült. Óriási szerencse, hogy a Libri Kiadó épp erre az időszakra időzítette az adaptáció alapanyagának, Deborah Feldman önéletrajzi könyvének a megjelentetését.

New York városában a világ népeinek, kultúráinak mindegyike képviselteti magát. Itt talált menedékre a holokauszt után néhány, a magyar-román Szatmárnémediből származó zsidó túlélő, akik a szörnyű trauma hatására közösséget formáltak, és elzárkóztak a világ elől épp a város közepén, Brooklyn egyik kerületében. Az életüket szigorú szabályok szerint élik, nem érintkeznek a külvilággal, és legfőbb céljuk az, hogy a lehető legtöbb gyermek nemzésével “pótolják” a világháborúban elszenvedett veszteségeiket. Deborah Feldman azonban néhány éve úgy döntött, hátrahagyja ezt a közeget, történetét pedig a világgal is megosztotta 2012-ben.

Rögtön az elején fontos kiemelni, hogy a könyv és a sorozat, bár több szempontból is összefüggnek, de mégis két külön világként kezelendők. Ez már abból egyértelművé válhat, hogy a szereplők neveit megváltoztatták, ám jobban belegondolva a Shira Haas által eljátszott karakter, Esty Shapiro nem egészen Deborah Feldmant testesíti meg. Az élettörténetük főbb pontjai megegyeznek (a szülők helyzete, a család fekete báránya szerep...), azonban céljukat, világnézetüket és jellemüket tekintve kissé különbözőek. Példának okáért míg Esty a zenéért rajong, és később ebben az irányban találja meg önmagát, addig Deborah a könyvek felé fordul. Ezen kívül ő maga sokkal talpraesettebb, magabiztosabb és erősebb személyiség, mint a sorozatbeli alteregója.

A könyv gyönyörűen van megírva. Az eseményeket egészen Deborah gyermekkorától fogva követhetjük végig, életének azokra a momentumaira fókuszálva, amelyek a haszid ideológiák megkérdőjelezéséhez vezettek, és amelyek miatt végül elhagyta a közösséget. Szó esik a nőket érő mindennapos igazságtalanságokról, eltussolt gyilkosságokról, túlbuzgó vallásosság miatt veszélyeztetett emberi életekről. Megismerjük a szigorú szabályokat, a korlátozott mindennapi életet, és az erősen férfiközpontú berendezkedést, ahol a nő értékét egyedül az határozza meg, hány gyermeket tud kihordani. Néha úgy éreztem, mintha A szolgálólány meséjének a világa elevenedne meg előttem - csak éppen a valóságban.


Deborah Feldman története rendkívül inspiráló. Már önmagában példaértékű az, hogy ilyen erős korlátok mellett, egy olyan közösségben, ahol még a lehetőségét is megpróbálják megelőzni annak, hogy az egyén “szabadgondolkodóvá” váljon, képes volt önálló véleményt alkotni az egyetlen általa ismert világról. Felismerte a rendszer hibáit, és felháborította, hogy a vezetők nem tesznek semmit ezek megoldása érdekében. Nem nyugodott bele abba sem, hogy a haszid közegben ő nőként csupán abban a 9 hónapban számít, amíg a méhében növekszik valaki, az élete többi részében viszont alá kell rendelnie magát a férje akaratának. Mindez csak kevesekben tudatosul, ám neki nem csupán ráeszmélnie és kilépnie sikerült ebből, de még nyilvánosságra is hozta a saját történetét, felhívva a figyelmet a mai napig zajló igazságtalanságokra.

Az egészen rendkívüli haszid kultúra megismerésén, az önismeret fontosságán és az önmegvalósítás folyamatán kívül azonban mást is tartogat számunkra a könyv: egy újabb példát az olvasás jelentőségére. Az ugyanis, hogy Deborahnak önálló véleménye alakult ki a körülötte lévő világról és a közösség ideológiáiról, majd többet kezdett várni az életétől, az elsősorban ennek a tevékenységnek köszönhető. A könyvszeretet átszövi az írást, több olyan ismert alkotás is felbukkan a lapokon, mint a Harry Potter, a Kisasszonyok és a Büszkeség és balítélet, mindez pedig még szívmelengetőbb annak tudatában, hogy náluk ez is tiltott, szégyenteljes dolognak minősül.

Összességében az Unortodox amellett, hogy élvezetes és olvasmányos írás egy inspiráló nő tollából, rendkívül sokat adhat a világnak. Gondolatai érettek, tanulságosak és világnézet-rengetők, története pedig sokakat motiválhat arra, hogy kezükbe vegyék a saját életüket, és merjenek változtatni. A különböző komoly kérdések boncolgatása mellett egészen új megvilágításba helyezi a nőiség kérdését azzal, hogy bemutatja egy eddig kevéssé ismert, zárt közösség hozzáállását. Remélem, mások is legalább annyi élvezetet és értéket találnak majd ebben a könyvben, mint amennyit számomra tartogatott.

Értékelés

Ki nem találta volna senki ezt az 5 csillagot, igaz? Viccet félretéve, egyértelmű, hogy ez a könyv az évem kiemelkedő olvasmányai közé tartozik majd, és a későbbiekben nem egy alkalommal fogok újra belemerülni a csodásan megfogalmazott történetbe.

Kinek ajánlom?

Mindenkinek, aki szívesen ismerkedik meg különöző kultúrákkal, szeretné tágítani a világnézetét, illetve kedveli az életrajzi köteteket. 16-17 éves korosztálytól felfelé ajánlom.



Néhány hete debütált a Netflixen az azóta is nagy népszerűségnek örvendő A másik út (Unorthodox) című minisorozat, melynek alapjául Deborah Feldman memoárja szolgál. A könyvet április 28-ától magyarul is olvashatjuk a Libri Kiadó jóvoltából.
Tartsatok bloggereinkkel a turnén, és nyerjetek egy példányt a kötetből!

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥