Már nem emlékszem, eredetileg miért akadt meg a szemem Amélie Wen Zhao A vér hercegnőjén, de a legkevésbé sem bánom, hogy így történt. Majdnem feláldoztam a várólistám szelektálásakor, de kíváncsivá tett Deszy cikke, amiben a könyv kalandos történetéről beszél. Először is nagyon ígéretesnek tűnt a tény, hogy a kiadási jogait egy (dollárban) 6 számjegyű összegért vásárolták meg a szerzőtől. De az is érdekes, hogy a rabszolga-kereskedelemről szóló részek Amerikában óriási felháborodást keltettek, és emiatt még a szöveget is átdolgozták utólag, a második kiadásra. Hozzánk pedig már ezt a végleges verziót hozta el a Maxim. Őszintén, nem gondoltam, hogy tetszeni fog, de az a helyzet, hogy az elejétől a végéig imádtam ezt a könyvet, és megőrülök a folytatásáért!

A regény egy, a cári Oroszország ihlette fantasy világban játszódik. Cirillia hercegnőjét, Anasztáciját mindenki halottnak hiszi, de valójában számkivetettként él már egy éve, és az édesapja gyilkosát próbálja felkutatni. Ehhez a legnagyobb reménysége egy Ramson Sebesnyelv nevezetű szélhámos, aki éppen a birodalom egyik legjobban őrzött börtönében raboskodik. Csak ő tudja kideríteni, hol rejtőzik a fickó, de Anának ahhoz, hogy meggyőzze Ramsont, segítsen neki, mindent fel kell áldoznia, és minden titkát fel kell fednie.

A főszereplő névválasztása nem véletlen, ugyanis A vér hercegnője történetét részben a Romanovok legendája ihlette. De valószínűleg máshonnan is inspirálódott a szerző, hiszen az egyik mellékszereplő, May karaktere és szerepe a regényben például erősen emlékeztet Az éhezők viadala-beli Rue-ra/Rutára. Emellett a természetfeletti képességek (itt Affinitások) megnyilvánulása is nagyon hasonlít arra, amit Leigh Bardugo alkotott a Grisaverzumban. Ez számomra semmit sem von le a könyv értékéből, mivel szerintem elkerülhetetlen, hogy egy alkotóra hatással legyenek az ilyen nagyszerű történetek, ráadásul nem meglepő, ha egy műfajon belül ugyanazok a minták, sablonok ismétlődnek. Mindössze érdekes volt konstatálni a különböző hasonlóságokat.

A világépítést tekintve nagyon tetszett, hogy ennyire erősen hajazott a cári Oroszországra. Szeretem, ha egy fantasy szerző valamilyen, egyértelműen felismerhető korszakot és népet, kultúrát és formáz át a saját elképzelése szerint, hiszen ez jelentősen megkönnyíti azt, hogy elképzeljük a környezetet. Amélie Wen Zhaonak ráadásul kifejezetten jól sikerült megragadnia ezt a hangulatot. Ezt elsősorban azzal érte el, hogy teleszórta a regényt orosz hangzású kifejezésekkel (mint Kolszt Princessza, szisztrika, sokolád, dácsa, jéger), ami önkéntelenül is segített belehelyezkedni ebbe a miliőbe. A szavak jelentését egyébként egyáltalán nem volt nehéz kitalálni a szövegkörnyezetből, de aki mégis bizonytalannak érzi magát, annak segít a szószedet a végén – amit azért remek ötlet volt beletenni a könyvbe.

Wen Zhao fantasy világának lényegei természetesen az Affinok, akiket azért neveznek így, mert a mágikus képességüket általánosan “Affinitásként” írják le. Mindannyian a világban fellelhető jelenségek egyikét képesek csak uralni (pl. a jeget, tüzet, húst, acélt – a főszereplőnk a vért), és az is függ attól, hogy mennyire képzettek, mennyire erősek. Az Affinitás megjelenése teljesen véletlenszerű, nem öröklődik és nem szerezhető. A Cirilliai Birodalomban egyszerre áldás és átok a természetfeletti képesség, hiszen minden Affin értékes munkaerő, ugyanakkor elképesztő módon kizsákmányolják és lenézik őket.

Anasztácija (Ana) hercegnő azért jó főszereplő, mert miközben számkivetettként járja a birodalmat, szemtanúja lesz minden elképzelhető borzalomnak, ami az országban folyik. Felfedezi, hogy Cirillia az összeomlás szélén áll, hogy mennyire elhatalmasodott a korrupció, hogy mennyire rosszul bánnak mindenhol az Affinokkal, és ezt a tudást később felhasználhatja a hatalma visszaszerzéséhez. Alapvetően egyébként nagyon naiv, jóhiszemű ember – olvasás során végig azon gondolkoztam, hogy maradt így életben idáig, hiszen a történet kezdetekor már egy éve számkivetettként él a vadonban. De öröm látni, ahogyan felfedezi maga körül a világot, és ahogy fokozatosan átértékeli az elveit, újraírja az értékrendjét.

Összességében A vér hercegnője egy igazán lebilincselő young adult fantasy, ami megért minden egyes percet, amit szántam rá. Nagyon várom rá, hogy a kiadó a trilógia maradék két részét is elhozza nekünk, hiszen megérdemelne ez a történet egy méltó lezárást. Remélem, a borító senkit nem tántorít majd el attól, hogy esélyt adjon neki, és a fent leírtak is elég meggyőzőerővel szolgáltak!