Krystal Marquis: Davenport család
Ki ne vágyna néha valamiféle könnyed kikapcsolódásra néhány nehezebben emészthető olvasmány után? Bár nem volt egyszerű elkezdeni a Davenport családot két, holokausztról szóló regény után, hiszen a témáik súlya egyszerűen összemérhetetlen, de összességében mégiscsak ez kellett a lelkemek. Az olvasási élményhez nem keveset adott hozzá, hogy a kötet éldekoráltan jelent meg, kékes alapon sárga rózsás mintával, ami szerintem nem szimplán gyönyörű, de remekül illik is a történethez. De végeredményben a könyv többi részétől sajnos nem vagyok ennyire elájulva.
Az 1910-es években járunk Chicago városában, ahol a Davenport család egyike a kevés vagyonos, fekete bőrű famíliáknak. Apjukat, az egykori rabszolgát a kocsigyártás tette ilyen irigylésre méltóan gazdaggá. Most a család gyermekein van a sor, hogy tovább öregbítsék a Davenportok hírnevét, elsődlegesen valamilyen jó házassággal. Oliviára, a legidősebbre mindig is lehetett számítani e tekintetben, azonban John és Helen már nem ennyire egyszerű dió a szüleik számára. A regényben lényegében azt követhetjük végig, hogyan alakul a három Davenport-ifjonc és még két másik szereplő párkeresése és első szerelmi viszonya.
Krystal Marquis Davenport család című könyvét úgy harangozták be, mintha a nagy sikerű Bridgerton-család Amerikában és fekete bőrű főszereplőkkel játszódó változata lenne. Szerintem viszont azon túl, hogy Davenporték is járnak bálokba és költik a bevételük nem elhanyagolható részét drága ruhákra, nem sokban hasonlít ez a könyv Julia Quinn sorozatához. Ha már valamivel feltétlenül össze szeretnénk vetni, a Királyi életet (Katharine McGee) érdemes elővenni. A hasonlóság pedig döbbenetes: nem csupán a felépítése (négy női karakter nézőpontja váltakozik) és a történetvezetése, de a szereplők kapcsolatrendszere is egy az egyben visszaköszön a Davenport családban.
A főszereplőnk, Olivia a család nagy reménysége: engedelmes, szófogadó és gyönyörű, akin egészen biztos, hogy nem fog múlni a család becsülete (=Beatrice a Királyi életből). John, a család egyetlen fiúgyermeke a környék legkapósabb agglegénye, akiért jelenleg két nő is rajong – az egyik közülük őszintén, de a másik manipulálja (=Jefferson). Helen, a harmadik és legkülöncebb gyermek olyanra vágyik, ami jelenleg elképzelhetetlen a számára (=Samantha). Amy-Rose a Davenport család szolgálója, aki menthetetlenül szerelmes Johnba, és a fiú sem közömbös iránta, de a társadalmi helyzetükből adódó különbségek miatt mégsem lehetnek együtt (=Nina). Végül Ruby mindig is közel állt Davenportékhoz, csakhogy időközben a családja törtető terveinek eszközévé vált, amely miatt manipulálni kényszerül az ifjú Johnt (=Daphne).
Nem fogok vádaskodni és bizonyíték nélkül kijelenteni, hogy X teljes mértékben másolta Y könyvét. Én csupán azt látom, hogy a két történet egyezősége bőven meghaladja azt, amit véletlennek lehet titulálni, és már inkább a pofátlan lopás felé tart. A csalódottságomat pedig tovább tetézi a tény, hogy az előbb felsorolt alaphelyzeteken túl a kapcsolatok történeten belüli alakulása is egy az egyben megegyezik (tehát: Nina és Amy-Rose sorsa például teljes mértékben ugyanaz). Rettenetesen szomorú vagyok, hiszen ennyi egyezőség sokszor még nyíltan retellingnek nevezett regények esetében sincs az eredeti történettel.
A fentieken továbblépve is sajnos kevés olyan elemet találunk a történetben, amely miatt kiemelkedne a hozzá hasonló olvasmányok közül. A legérdekesebb problémafelvetése egyértelműen a rasszizmus. A korszakban a rabszolgaság felszámolása olyannyira friss esemény, hogy a tizenhat-nyolc éves főszereplőink szülei még annak születtek. És bár Chicago városa tiszteli a Davenportok vagyonát, valójában hűvös távolságtartással viszonyulnak feléjük. Persze ebben a témában is bőven lett volna még potenciál, de a szerző nem élt vele.
További negatívum volt számomra, hogy a könyv elég tartalmatlan. Bár a hossza meghaladja a 400 oldalt, de ezt csak hatalmasan szedett betűkkel volt lehetséges. Teszi pedig mindezt úgy, hogy összesen négy karakter szemszögéből követjük végig a történetet. A szerző tehát röviden és tömören fogalmaz, amely módszer szerintem egy regényben nem alkalmas arra, hogy elégségesen kifejezze az adott szereplő lelkiállapotát.
Pozitívum azonban mindaz, amely a regény elkészülését inspirálta. A szerzőnek tökéletesen igaza van abban, hogy a történelem nem beszél eleget Rosa Parkson és Martin Luther Kingen kívül a komolyabb sikereket elért, fekete emberekről. Különösen fontos lenne pedig ismerni néhány nevet azok közül, akik a rabszolgaság eltörlése utáni évtizedekben értek el hasonló teljesítményt. Krystal Marquist az ugyancsak kocsigyártásból meggazdagodott Patterson család története nyomán alkotta meg Davenportékat.
Összességében a Davenport családot semmilyen értelemben nem tekintem egy számomra kiemelkedő műnek. Egynél többszöri olvasásra nem tartom alkalmasnak, bár, ha már kiadták volna a sorozat többi részét, valószínűleg folytatnám. Így azonban, hogy még eredeti nyelvén sincsen nyoma a második résznek, biztos vagyok benne, hogy elveszik a süllyesztőben. Bár a Bridgerton-család sorozatra nyomokban is alig hasonlít, de el tudom képzelni, hogy annak olvasói ezt is élvezni fogják.
Értékelés
Oldalszám: 432
Sorozat: Davenport család 1.
Eredeti cím: The Davenports (2023)
Fordította: Balássy Fanni
Műfaj: romantikus, történelmi fikció, young adult
0 megjegyzés