Marissa Meyer annak idején a Holdbéli krónikákkal (Cinder, Scarlet, Cress, Winter) hívta fel magára a figyelmemet. Teljesen levett a lábamról, és közben bebiztosította a szerző helyét azok között, akiknek a munkásságát aktívan követni fogom. Sajnos azonban már ennek a duológiának az első része, az Aranyfonó sejttette azt számomra, hogy az új sorozata nem szimplán nem fogja felülírni számomra a Holdbéli krónikák élményét, hanem még meg sem közelíti azt. Ennek ellenére természetesen kíváncsi voltam, hogyan végződik Serilda és Arany története.

Az Átkozottak a történetnek azon a pontján kezdődik, ahol az Aranyfonóban elengedtük a karaktereink kezét. Szerencsére a szerző remekül összefoglalja az első oldalakon, mi történt az előző kötetben, ezért egyáltalán nem jelentett nehézséget számomra az az (egyébként meglepően kevés) idő, amely eltelt a két rész megjelenése között. Hamar felvettem tehát a fonalat, ezzel nem volt gond.

A történetben tehát a főszereplőnk, Serilda olyannyira felhívta magára az Éjkirály figyelmét, hogy Őrémsége a feleségének választotta. A kegyetlen démon elválasztotta Serilda lelkét a testétől, az árnyékvilághoz kötve őt. Az átok azonban csak addig tart, ameddig a lány méhében növekvő gyermek meg nem születik. Az Éjkirálynak azután már nem lesz szüksége Serildára, gyermekét pedig a saját, szörnyűséges céljaira fogja használni. A lánynak tehát minél előbb meg kell akadályoznia, hogy Őrémsége beteljesíthesse gonosz tervét.

Az Átkozottakról sajnos többnyire az volt a benyomásom, hogy rettenetesen eseménytelen. Az előző részhez képest lassú és vontatott cselekményt mutatott be. Bizonyos szakaszokat túlságosan elnyújtottnak, feleslegesnek éreztem benne. És összességében úgy gondolom, bőven elfért volna ez a történet egy regényben. Ha Meyer elég szigorú lett volna magának, és nekiesett volna ennek a két könyvnek egy vastagon fogó piros tollal, nagyjából 6-700 oldalba sűríthette volna a teljes cselekményt (a jelenlegi 950 helyett).

Kétségtelen, hogy van egy erős (mármint minőségileg erős), sötét és nyomasztó atmoszférája a könyvnek. Bizonyos olvasók ezt imádni fogják, de sajnos én nem tartozom közéjük. Többek között ez az egyik olyan elem, amely miatt nem tudtam teljesen beleélni magam a Meyer által teremtett világba. Ám teljes mértékben szubjektív dologról van szó, amely a történet értékét nem, csak az élvezhetőségét befolyásolja.

Összességében úgy érzem, az Átkozottak valamivel közelebb áll a szívemhez, mint a sorozat első része. Ámbár valószínű, hogy ezt csupán azért érzem így, mert a világépítéssel kapcsolatos ellenérzéseim többségét az első rész során dolgoztam fel. Kicsit megrogyott a bizalmam Marissa Meyer retelling regényeivel kapcsolatban, de biztos vagyok benne, hogy fogok tovább próbálkozni, ha lesz még hasonló kísérlete.

Értékelés

Kiadás: Könyvmolyképző (2023)
Oldalszám: 480
Sorozat: Aranyfonó 2. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Cursed (2022)
Fordította: Szabó Krisztina
Műfaj: fantasy, young adult, romantikus

Az ​adalheidi kastélyban nagy a felfordulás.

Serilda és Arany képtelen megtörni az őket Adalheid kísértetjárta kastélyához kötő átkot. Örökre csapdába estek. A végtelen hold éjszakáján a Lidérckirály el akarja kapni a hét isten egyikét, hogy visszahozza a szerelmét, Perchtát, akit korábban száműztek az alvilágba.

De hamar világossá válik, hogy a Lidérckirály bosszúvágyát nem csillapíthatja egyetlen kívánság, és a valódi céljai végzetes hatással lehetnek a halandók világára.

Serilda és Arany mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a király végrehajtsa a tervét. Közben próbálják kideríteni, mi Arany valódi neve, és igyekeznek felszabadítani a sötét szerzeteket szolgáló szellemeket is. Úgy tűnik, egyedül a szerelmük erejére számíthatnak, miközben a gonoszok csatarendbe állnak…

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥