Shelley Parker-Chan: A nappá vált lány
Az ázsiai kultúrák egészen húszéves koromig teljesen hidegen hagytak. Volt ugyan némi kacsintgatásom a buddhizmus felé, de inkább csak mások révén, és végül jelentéktelennek is bizonyult. De ahogyan egyre többet olvastam, úgy vált egyre elkerülhetetlenebbé, hogy a világnak ezen szegletét is felfedezzem. Nem túlzás azt mondani, hogy minden életmódkönyvvel és regénnyel, amely a kezembe került a kínai, japán és buddhista kultúrával kapcsolatosan, úgy lettem én is egyre nyitottabb feléjük. A Mákháború aztán komoly áttörést jelentett számomra: a kínai történelem inspirálta fantasy regénysorozat olyan óriási hatással volt rám, hogy az egyetemen még egy órát is felvettem a témában a Kínai Tanszékről. Mára több olyan olvasmányélményt is ki tudok emelni a keleti kultúrákkal kapcsolatosan, amelyek valamilyen értelemben sokat tettek hozzám – és ezek közül csak példa a Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes Jay Shettytől, vagy éppen az Északról fúj a szél Eszes Ritától.
A nappá vált lány – a Mákháború-trilógiához hasonlóan – a kínai történelemből inspirálódik. Az 1340-es években járunk, javában a mongol uralom idején. A politikailag egyébként is hátrányos helyzetben lévő Dél-Kínát már évek óta éhínség és természeti katasztrófák sújtják. A lakosság sorra hullik el, hol az éhhalál, hol erőszakos események révén. Ilyen körülmények között próbál túlélni a főszereplőnk is, egy 11 éves lány, akinek fogalma sincs, milyen érzés, ha tele van az ember gyomra. Egy végzetes napon azonban örökre megváltozik az élete. Nemrég egy jövendőmondó azt jósolta neki, semmire sem számíthat az életben, míg a visszataszító bátyja sorsa a nagyszerűség lesz. Csakhogy mikor a bátyja – minden nagyszerűségtől mentesen – kileheli a lelkét, a lány úgy dönt, átveszi testvére sorsát és beteljesíti azt, amit a jövendőmondó látott.
És A nappá vált lány számomra magasan legizgalmasabb és legérdekesebb eleme éppen ez. Hogy adott egy leány, akinek a valódi nevét nem ismerjük meg, hiszen 11 éves korában átveszi a bátyja személyazonosságát, és talán még ő maga sem emlékszik arra, hogyan szólították korábban. Ez a lány a túlélés érdekében a következő években fiúnak tetteti magát, minden erejével próbálva elfedni a teste természetes, nőies vonásait. Azt pedig, aki veszélyezteti ezt a kemény munkával megszerzett biztonságot, megleckézteti. Őszintén szólva a regény ezen első 100 oldalát élveztem a legjobban. Rögtön megkedveljük ezt a gyermeket és szurkolunk neki, közben pedig vérzik a szívünk a rengeteg igazságtalanság láttán, ami éri őt. Majd pedig tanúi leszünk annak, ahogyan egy balszerencsés helyzetből kihozza a legtöbbet, felülemelkedve azon a sorson, amelyet szánt neki az élet.
A buddhista kolostorban töltött éveit még nagy érdeklődéssel követtem végig. Csakhogy, mint minden jó ebben az időszakban, ez sem tart örökké, és a regény ezen a pontján veszítette el az érdeklődésemet. Innentől kezdve olyan helyszínek, körülmények és témák kerültek előtérbe, amelyekkel már nem voltam képes olyan szinten azonosulni.
Összességében távolról sem reméltem, hogy A nappá vált lány felül tudja múlni számomra a Mákháború-trilógiát, és ezt nem is tette meg. Rettenetesen hasonlít rá (nem vádolom másolással a szerzőt, de még egy karakter neve is megegyezik benne), mégsem tudott feleannyira sem magával ragadni. Igényes könyv a lehető legtöbb értelemben, de számomra szimplán ennyit jelent. Ettől függetlenül várom a második részét, hiszen kíváncsi vagyok, hogyan alakul Csu Csungpa sorsa a későbbiekben.
Értékelés
Oldalszám: 448
Eredeti cím: She Who Became the Sun (2021)
Fordította: Sárpátki Ádám
Műfaj: (low) fantasy, történelmi fikció
0 megjegyzés