Shannon Chakraborty: Amína asz-Sziráfi kalandjai
Shannon Chakraborty nevét a magyar olvasóközönség már ismerheti a Dévábád-trilógia kapcsán. Bár nekem még nem volt szerencsém végigolvasni a sorozatot, az Amína asz-Sziráfi kalandjai hatására egészen biztosan meg fogom tenni előbb-utóbb. Eleinte volt némi kétségem, hogy tényleg nekem való-e ez a regény, mivel nem kifejezetten szimpatikus számomra az arab világ. Filmekben csak elvétve, az olvasmányaimban pedig még annál is ritkábban találkoztam vele, így ehhez a könyvhöz nem kevés lépéssel kellett elhagynom a komfortzónámat. Viszont, mint oly sok alkalommal, ezúttal is megérte, hiszen így az évem egyik, ha nem a legkülönlegesebb olvasmányával találkoztam.
A főhősünk a legendás Amína asz-Sziráfi, aki rettegett kalóznőként és csempészként szelte keresztül-kasul az Indiai-óceánt – egy évtizeddel ezelőtt. Amína azóta visszavonult és rejtőzködve éli békés, bár kevésbé kielégítő életét lányával, a tízéves Mardzsánával. Egy nap kellemetlen látogató érkezik hozzá, egy elképesztő vagyonnal rendelkező öregasszony, aki felfoghatatlan összeget ígér számára egy küldetésért. Amínának fel kell keresnie a frankot, aki elrabolta az asszony unokáját, Dunját, és épségben visszavinni a lányt a családjához. A tapasztalt és furfangos kalóznő eleinte könnyűnek titulálja a feladatot, de hamarosan kiderül, hogy súlyos titkok, és némi természetfeletti kötődés is rejlik a háttérben, amiről az öregasszony természetesen elfelejtett szólni. De ezen a ponton már nincs visszaút, ha Amína viszont akarja látni a kislányát.
Az már a borítón is látszik, hogy nem egy hétköznapi fantasy-regénnyel állunk szemben, de az igényesség a beltartalomban is megmarad. Rögtön az elején találunk benne egy egészen elképesztő térképet, ami segít eligazodni a helyszínek között, bár mivel alapvetően a regény a mi világunkban játszódik a valóságban is létező városokkal, erre nem kifejezetten van szükség. A hullámokat ábrázoló, egész oldalas grafikák ellenben indokolatlanul gyorsan levettek a lábamról.
Arra már csak a végén jöttem rá, mennyire jól passzol a történet keretezéséhez ez a borító, ami egy krónikára emlékeztethet bennünket. A regényt ugyanis némileg megfűszerezi, hogy egy olyan narrátor beszéli el nekünk a cselekményeket, aki maga is szerepel benne, és aki a végén a hajó írnokává lépett elő. Jó krónikáshoz híven itt-ott még ki is egészíti a szöveget rövid megjegyzésekkel, amelyek érthetőbbé teszik a körülményeket – például annak a mesés kincsnek a legendájával, ami az egyik fő konfliktust szolgáltatja.
Magában a történetben is volt egy számomra igen szokatlan dolog. Ahhoz vagyok ugyanis hozzászokva, hogy a főhős a semmiből lép elő (vagy még épp csak gyerek), és a nulláról építi fel magának a hírnevét. Ellenben az Amína asz-Sziráfi kalandjaiban egy olyan kalóznőről olvashatunk, aki már nem fiatal, küzd is a korral járó leépüléssel a visszatérésekor, de ami a legfontosabb: már komoly tekitéllyel rendelkezik. Legendák szólnak a ravaszságáról és a kalandjairól, és ő is sokszor hivatkozik a múltjára a lapokon. Csakhogy ez számunkra olyan érzés, mintha Amína történetének a közepébe csöppentünk volna az eleje helyett, hiszen mi mindezekről nem tudunk semmit. Igazság szerint én ezt felettébb pozitívan értékeltem. Örültem, hogy a szerző tud valami újat mutatni számomra, ami bizonyos mértékben még izgalmasabbá teszi ezt az egyébként is bámulatos történetet.
Azt már említettem, hogy a regény a mi világunkban játszódik, létező helyszíneket emlegetve – Chakraborty pedig a mágikus szálakat ebbe szőtte bele. Rengeteg kérdés maradt bennem a mágia természetével kapcsolatban, de a lényeg tulajdonképpen annyi, hogy a varázslat csak annak hozzáférhető, aki kifejezetten hozzá is akar férni. A világ tele van természetfeletti elemekkel (lényekkel) és ereklyékkel, de az előbbieket a halandók nem látják, utóbbiak pedig jól el vannak rejtve. Léteznek viszont írásos források és legendák, amelyek rávezethetik a becsvágyó és hataloméhes embereket, hol lelhetnek rá a vágyuk tárgyára. Amína is egy ilyen embert üldöz, a frankot, aki a Sába Holdjának megszerzésével tervezi felborítani a világ egyensúlyát.
Összességében rendkívül élveztem Amína asz-Sziráfi kalandjainak az olvasását, és nem tartom kizártnak, hogy előkelő helyet szerzett magának az idei évi kedvenceim között. Már az elejétől kezdve elvarázsolt, teljesen elfeledtetve velem az arab világgal szembeni ellenérzéseimet és idegenkedésemet. Chakraborty elképesztő érzékkel szőtte a történetszálakat, de közben bőven engedett bepillantást a főhősünk lelkivilágába is. Igyekeztem lassan olvasni, hogy tovább tartson az élmény, de szinte lehetetlen volt, annyira elkapott a világ és Amína története.
Eleinte úgy hittem, hogy egykötetes fantasyval állok szemben, hiszen pillanatnyilag a regény Moly-adatlapja nem utal arra, hogy sorozat része lenne. A Goodreadsről viszont megtudtam, hogy mégis. Sajnos a második résznek még az angol megjelenése is rendkívül messze van (Google barátom szerint 2025. szeptemberében érkezik), az esetleges harmadik rész pedig több fényévnyi távolságra lehet éppen… Mindemellett van egy utalás a regényben arra, hogy akár ötrészesre is nyúlhat a széria. Őszintén szólva ebben az egészben csak az időtényezőt bánom, mert nagyon szívesen olvasom Amína asz-Sziráfi bármennyi kalandját, ha a szerző ugyanilyen gondossággal és igényességgel állítja össze őket. Viszont ne tántorítson el titeket az olvasástól a tény, hogy éveket kell várni a végére, hiszen az Amína asz-Sziráfi kalandjai szerencsére önmagában is megállja a helyét, nem borzolja a kedélyeket függővéggel. Azoknak ajánlom elsősorban, akik szeretik a kalandregényeket, a kalózos történeteket, a kiválóan felépített fantasy-kat, illetve szívesen barangolnak különböző kultúrákban.
Oldalszám: 554
Eredeti cím: The Adventures of Amina Al-Sirafi (2023)
Fordította: Tamás Gábor
Műfaj: (heroikus, történelmi) fantasy, kalandregény
Nyereményjáték
0 megjegyzés