Aladdin – Mese vs. Film
A legújabb Sorsfordító-történet, az Aladdin-mesét újragondoló Egy új élmény megjelenése alkalmából arra gondoltam, egy közös beszélgetés keretében összehasonlíthatnák egymással az eredeti, 1992-es mesét és a 2019-es élőszereplős filmet. Ha találtok valamilyen szempontot, amit én kihagytam, vagy csak nem értetek egyet vele, kommentben nagyon szívesen fogadom a véleményeteket!
Mindenekelőtt viszont be kell vallanom, hogy bár a mesét mindig is nagyon szerettem, de a filmet egyenesen tragikusnak találom. Tudom, hogy sokan a legjobb élőszereplős Disney-nek tartják, viszont én alig tudtam végignézni, és nem is szeretném kitenni magam még egyszer ennek a tortúrának. Azonban még így is találtam több olyan elemet, amelyben szerintem felülmúlja az eredeti mesét.
Ami a filmben jobb volt
A legnagyobb erősségének egyértelműen azt tartom, hogy Jázmin lényegesen több szerepet és hangsúlyt kap, mint a mesében. Ezt azért is tartom fontosnak, mivel ő a leginkább feminista a Disney-hercegnők közül – ráadásul a film még rá is erősít erre a vonására. Emellett ő az egyetlen hercegnő, aki a mesében nem kapott saját dalt, és ezt itt egy gyönyörű példánnyal pótolták (a 'Speechless' angolul és magyarul).
És ha már a feminizmusnál tartunk, hatalmas pluszpont jár azért is, hogy Jázmin udvarhölgyének, Dáliának a személyében kaptunk egy másik női karaktert is, aki rendelkezik saját szöveggel. Tetszett az, amilyen szerepet betöltött a történetben, és különösen jó ötletnek tartom, hogy összehozták őt a Dzsinnel.
Az is ötletes volt, hogy a felvezetést és az epilógust is a Dzsinn narrálja. Ebből megtudjuk, hogy az ő története is jól alakult, hiszen nem csak szabadon, de boldogan élhet a családjával, miközben beutazza a világot – és ő épp erre vágyott.
Én kifejezetten örültem még annak is, hogy a mágikus elemek nem voltak annyira drámaiaik a végén. Számomra az Aladdin mese egészen addig tökéletes, ameddig Jafar el nem kezd varázsolni, ám a kígyóvá válása, illetve a torony kilövése már túl sok nekem. A film ezt nagyon ügyesen kiküszöböli.
Ami a mesében volt jobb
Igaz, hogy épp az egyik dalt tartom a filmverzió legnagyobb erősségének, de valójában számomra ez a musicales vonal tette tönkre teljesen a film hangulatát. Magával a műfajjal nincs problémám, de ide egyszerűen sehogy sem illett. Szerintem az élőszereplős verzióknak az épp a lényege, hogy közel hozza az emberekehez a történetet, és hihetővé, valósághűvé tegye, azonban a dalbetétekkel épp az ellenkezőjét érték el.
Emellett a mesének sokkal inkább van az arab világra jellemző hangulata, mint a filmnek. Utóbbi esetében többnyire olyan érzésem volt, mintha egy Z kategóriás, bollywoodi valamit néznék. Túl színes volt, túl harsány és túl díszes, mintha legalábbis Indiában lennénk.
Amit a könyv ad hozzá
Ha már a könyv megjelenése kapcsán született ez a bejegyzés, arról is essen egy-két szó – igaz, mivel egészen más történetvezetéssel dolgozik, mint a fenti kettő, nehéz ilyen szempontból összevetni velük.
Már az értékelésemben is említettem, mennyire imádtam, hogy Liz Braswell irományában a szereplők kihasználják a saját, egyéni képességeiket. Aladdin tolvajként szerzett erősségeivel, Jázmin pedig a lexikális tudásával járul hozzá a gonosz legyőzéséhez, ezek pedig szerintem a két filmben kevésbé hangsúlyosak.
Emellett, a filmhez hasonlóan nagyobb szerep jut itt a lányoknak is. Nem csak Jázmin hangsúlyosabb, de egy talpraesett, erős női karaktert is kapunk Morgiana személyében, illetve a nők is aktívan kiveszik a részüket a végső csatából.
Ha érdekel a könyv, itt tudod megrendelni.
0 megjegyzés