Már többször is áradoztam nektek arról, mennyire imádom a Sorsfordító történetek koncepcióját. Ebben a sorozatban a leghíresebb, legkedveltebb Disney-mesék újragondolásait olvashatjuk, a “Mi lett volna, ha…” kérdés köré épülve. Mindegyik regény a mesefilmek egyik ikonikus fordulatának kimenetelét változtatja meg, és így egy teljesen egyedi történetet kapunk a már jól ismert és kedvelt karakterekkel. A sorozatból először a Jégvarázs-átírást, a Ne érezz, ne kérdezz!-t (Jen Calonita) volt lehetőségem elolvasni, és bár nem élveztem maradéktalanul, de a Hamupipőkés Ez hát a szerelem (Elizabeth Lim) teljesen lenyűgözött. Gyanítom, hogy a szerző személyén múlik, mennyire magával ragadóra sikerül egy adott mese újragondolása, és reméltem, hogy Liz Braswell az ügyesebbek közé tartozik.

Az Aladdint újraalkotó Egy új élmény volt eredetileg az első Sorsfordító történet. Annak egy verzióját tárja elénk, mi lett volna, ha nem Aladdin kaparintja meg a lámpást, és így a dzsinn nem őt szolgálja. Ha Abu a barlang szájánál nem lopja azt vissza Jafartól, és ő rögtön szert tesz arra a hatalomra, amire vágyott. Lis Braswell egy sötét, diktatórikus Agrabah-t képzelt el a volt főtanácsos uralma alatt, ahol folyamatos az erőszak és terror, ráadásul az emberek kezdik elveszíteni a szabad akaratukat is. A nép egyetlen reménye Jázmin hercegnő, aki kiszabadult a palotából, és Aladdinnal együtt a felkelés élére áll.

A regény első szakasza, nagyjából 100 oldala volt a legélvezetesebb, de egyben legbosszantóbb is. Ebben Braswell egy az egyben leírja az eredeti Disney-mese első harmadának történéseit (Aladdin kenyérlopós akciójától a csodalámpa megszerzéséig), ráadásul a párbeszédek szó szerinti átvételével. Értem én, hogy nem akart rögtön belevágni a sztori közepébe, és úgy gondolta, kell valamiféle felvezetés… Ám feltehetően az olvasók jelentős többsége kívülről ismeri már Aladdin történetét, így ezt teljesen feleslegesnek tartottam. Az Ez hát a szerelem is tökéletesen működött anélkül, hogy a közvetlen előzményeket kifejtette volna a szerző (a regény az üvegcipő tulajdonosának vadászatával kezdődik, tehát az eredeti mese legvégén).

És annyival hasznosabban ki lehetett volna használni ezt a 100 oldalt! A könyv legnagyobb hibájának épp azt tartom, hogy a lényegi részt, vagyis a felkelés előkészületeit és körülményeit nem fejtette ki eléggé. Már előre sejtettem, hogy ez túl nagy falat lesz egy ilyen jellegű regényhez, ám ha csak egy kicsivel több energiát fektetett volna bele a szerző, még akár jó is lehetett volna. A tartalmán nem feltétlenül változtatnék, csak a folyamatát részletezném, mivel a tervezgetés és a kudarcokra való reagálás terén nagy hiányosságokat éreztem.

Igaz, akadtak benne olyan, teljesen logikátlan részletek is, amelyeket nem lehetett volna megoldani a bővebb kifejtéssel. Kifejezetten súlyosnak tartom például azt, hogy bár Jafar varázserőt kért a dzsinntől, de azt a dzsinn segítsége nélkül valójában nem tudta használni. Ráadásul szinte bármit képes lett volna megoldani a mágia segítségével (pl. megtalálni a megszökött Jázmin hercegnőt), Jafar mégis rettentő ügyetlenül használta ki. De azt sem értem, hogy ha mindig a dzsinnek kellett varázsolnia helyette, azt ő miért nem számította be kívánságnak – hiszen a filmben még Aladdin életét sem mentette meg ingyen, mikor a fiút a tengerbe dobták. Az pedig különösen érthetetlen számomra, miért hagyta magát a dzsinn megkínozni, ha bármikor visszabújhat a lámpába, és eleve nagyobb hatalommal rendelkezik bárkinél.

A karakterekre rátérve, kicsit furcsa volt számomra, hogy nem tudom, ki ennek a könyvnek a főszereplője. Az első 100 oldal után Aladdin szinte teljesen a háttérbe szorul, és inkább Jázmin lesz az, aki előremozdítja a cselekményt. Ez önmagában nem feltétlenül probléma – főleg, hogy sokaknak szimpatikus lehet az a feminista gondolkodás, amit ő képvisel –, azonban Braswell elég furcsán jelenítette meg a karaktert. Az elején (a film leiratában) még egy borzasztóan naiv lány, a közepére Agrabah minden oldalát megismeri és egy “hadsereg” parancsnoka lesz, a végén pedig majdnem épp olyan kegyetlenné válik, mint maga Jafar. És egy mindössze néhány napot felölelő cselekményről beszélünk.

Az sem tett jót a regénynek, hogy néhol túlságosan ragaszkodott a filmhez, azonban a műfaji eltérések miatt ez nem állt túl jól a történetnek. Ilyen az, hogy mikor a dzsinn szerepet kapott, ugyanúgy “illusztrálta” a mondanivalóját, mint a filmbéli, azonban ez itt inkább csak megakasztotta a párbeszédet. Emellett Braswell nyelvileg is igyekezett követni a mesét, így rengeteg olyan kifejezés szerepel benne, mint a “cukipofa”, “zombi”, “konyhás néni”, “happy end” vagy “épp sztoriban vagyok”, amelyek inkább megtörik, semmint erősítik a könyv hangulatát.

De hogy ne csak a rosszat emeljem ki: voltak ám olyan részletei is, amelyek szerintem még az eredeti mesét is felülmúlták. Ilyen például, hogy a szereplők még a filmnél is jobban igyekeztek kihasználni az egyéni képességeiket Jafar legyőzésére, így Aladdin leginkább tolvajként, Jázmin pedig a hatalmas lexikális tudását és uralkodói tekintélyét felhasználva járul hozzá a küzdelemhez. Mindemellett rettentően tetszett az, milyen kérdéseket vet fel a könyv – például jó-e az, ha a gonosz legyőzéséhez mi is ugyanazokhoz az eszközökhöz folyamodunk, amelyekkel ő élt? Vagy, meg kell-e semmisítenünk egy egyedi tárgyat csak azért, mert valaki rossz célokra használta?

Összességében az Egy új élmény sem nyújtott számomra olyan élményt (haha), mint vártam, de ettől függetlenül rettentő hálás vagyok, hogy tehettem vele egy próbát. Szerintem azok, akik eleve kifejezetten rajonganak az Aladdinért, és kevés disztópiát (vagy bármit, amiben egy rendszert döntenek meg) olvasnak, azok szeretni fogják.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

A Manó könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a Sorsfordító történetek legújabb tagja, az Egy új élmény. Ennek örömére bloggereink varázsszőnyegre pattanva meg sem állnak Agrabah-ig, hogy nyomonkövessék, mi történik akkor, ha Aladdin helyett Jafar kaparintja meg a csodalámpát.

Tartsatok velünk ezen a különleges utazáson, ígérjük, élményekből és nyereményből nem lesz hiány.

Az Aladdin zenéje nem véletlenül nyert Oscar-díjat, elválaszthatatlanul hozzátartozik a történethez, és valószínűleg nincs olyan ember, aki legalább az egyik dalt ne tudná fejből eldúdolni. Mostani játékunkon tehát ezeké a daloké lesz a főszerep. 

Minden állomáson találtok egy dalszövegrészletet, melyből hiányzik egy szó, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a három megadott opció közült kiválasztani, melyik, majd annak a betűjelét beírni a Rafflecopter doboz kijelölt sorába.

A játék itt azonban nem ér véget, extra pontokat szerezhettek, ha a kijelölt napokon ellátogattok bloggereink Instagram oldalára, és az aladdinos posztjaikban (az állomáslistában linkeljük) feltett kérdésükre megírjátok a választ a rafflecopter dobozban is.

05.23. Csak olvass!

05.25. Dreamworld

05.27. Csak olvass! - Könyvjelzők

05.28. Hagyjatok! Olvasok! - Idézetek

05.30. Utószó

05.31. Fanni's Library

06.01. Dreamworld - Érdekességek a Disney mese kapcsán

06.02. Readinspo

06.04. Hagyjatok! Olvasok!

06.06. Readinspo - Film vs mese