Tonke Dragt: Levél a királynak
A Levél a királynak számomra mindenféle tekintetben komfortzónán kívüli olvasmány. Amellett, hogy a lovagregény, mint műfaj nekem teljesen ismeretlen terep, tartottam a gyermekkönyv voltától is - nem lehettem ugyanis biztos benne, képes leszek-e annyira elvonatkoztatni a nyelvezetétől, hogy élvezni tudjam a történetet. Sem a fülszövege, sem pedig a tény nem győzött meg különösebben, miszerint a szerzőt rengeteg díjjal jutalmazták a munkásságáért. Egyetlen ok miatt döntöttem végül az elolvasása mellett: a Netflixen számtalanszor szembejött már velem az adaptációja, ez az ismerősség pedig valahogyan szimpatikussá tette számomra a könyvet. Utólag azt kell mondanom: végtelenül boldog vagyok, hogy ez így történt.
A regény főszereplője a 16 éves Tiuri, akinek a lovaggá ütése előtti éjszakát virrasztással kell töltenie egy kápolnában, némán és mozdulatlanul, teljesen kizárva a külvilágot. Hirtelen azonban dörömbölést hall az ajtón - egy idegen bebocsátást kér. Bár a szabályok határozottan tiltják, Tiuri képtelen figyelmen kívül hagyni a segítségre szoruló férfi hangját, és kinyitja az ajtót. Így kapja meg a szomszédos birodalom egyik legismertebb lovagjának utolsó, veszélyes küldetését: el kell juttatnia egy rendkívül fontos levelet Unauwen királynak.
Igazság szerint eleinte nem tudtam eldönteni, tetszik-e a történet, vagy sem. Ahogy azt előre sejtettem is, a negatívumok mindegyike, ami az olvasás során megfogalmazódott bennem, a gyermekkönyv létére vezethető vissza. Időbe telt, mire megszoktam a nyelvezetet, de addig nem egyszer összeszaladt a szemöldököm a furcsa és túl egyszerű kifejezések miatt. Később azonban nem csupán megbékéltem vele, de egyenesen szívmelengetőnek találtam - igaz, addigra már látszott a főhős jellemfejlődése is az írásstíluson.
A megfogalmazáson kívül a cselekmény is egyértelműen tükrözi, hogy a célközönség a 10-14 éves korosztály. Tiuri ugyanis rendkívül jóhiszeműen, már-már naivan áll a világhoz, minden emberről jót feltételezve, ám ez a tulajdonsága olyannyira sarkos, hogy egészen abszurd helyzetekbe keveredik miatta. Nem egyszer fordul elő, hogy olvasóként már egy mondat után tudni lehet, az éppen felbukkanó új karakter pozitív vagy negatív szerepet tölt-e be a történetben, de a fiú erre még oldalakon keresztül nem jön rá. Sokszor okoz ez logikai bukfenceket, hiszen több konfliktus is elkerülhető lenne, ha a hősünk használná a józan eszét, de véleményem szerint összességében egyik ilyen eset sem megbocsáthatatlan, pláne ebben a műfajban.
És a kevésbé jó (egyébként inkább a regény első felére vonatkozó) benyomásaim felsorolásának itt vége is - a második szakasz ugyanis olyannyira magával ragadott, hogy szinte egy helyben olvastam végig az egészet. Ahogy sűrűsödött a cselekmény, és közeledtünk a levél rejtélyének feltárásához, úgy fokozódott az izgalom is bennem. Egyáltalán nem tűnt túlzónak, vagy éppen erőltetettnek, hogy ilyen hosszúra nyúlt a kaland - sőt, annyira elképesztően van felépítve ez a fantasy világ, hogy nem lehet nem belefeledkezni miatta a történetbe. A végén pedig kifejezetten fájt kiszakadni Unauwen és Dagonaut birodalmából.
Olvasás közben próbáltam egy gyerek szemszögéből is szemlélni a művet. Bevallom, voltak halvány kétségeim, meg lehet-e írni egy lovagregényt bájosan és ártatlanul, úgy, hogy kimaradnak belőle a durvább jelenetek, a csaták és a gyilkosság, de közben mégsem veszik el a lényege. Tonke Dragt viszont bizonyította, hogy lehet. A legkevésbé sem ijesztő, és még a halál is szépen, kíméletesen van bemutatva.
Különösen tudtam értékelni, hogy több olyan dilemma, konfliktus is szerepel a regényben, amely véleményem szerint képes fejleszteni az ifjúság gondolkodásmódját. Erre a legjobb spoilermentes példa maga az alaptörténet: Tiuri feladja élete legnagyobb álmát, a lovaggá avatását azzal, hogy kinyitja a kápolna ajtaját, és elvállalja a küldetést. Közben csak remélheti, hogy valóban helyesen cselekszik és nemes ügyért kockáztatja az életét, hiszen a levél tartalma még előtte is titkos. Emellett a lovagok legfőbb erényei - a hűség, bátorság, becsület, bajtársiasság - is egytől egyig jelentős és látványos szerepet kapnak a történetben, így valóban minden tekintetben építő az üzenete.
Végezetül érdemes magáról a sorozatról is szót ejteni - hiszen, bár csak a könyv elolvasása után néztem bele, de lényegében emiatt adtam esély a történetnek. Ez azonban sajnos a legkevésbé sem tükrözi Tonke Dragt zsenialitását. A két alkotásban kizárólag az elnevezések egyeznek, a cselekmény, az üzenet, a jelleg teljes mértékben különbözik, és nem az adaptáció javára. Személy szerint a természetfeletti vonallal még úgy-ahogy ki tudtam volna békülni, de engem végleg elvesztettek az olyan abszurdumokkal, mint amikor a hattagú csapat mellett egy lant is sértetlenül túlél egy brutális lavinát (nem viccelek).
Összességében ez a könyv maximálisan megérdemli az összes díjat és elismerést, amit valaha kapott (fun fact: az írónőt lovaggá is ütötték). Rendkívül szívmelengető és magával ragadó történet szerethető karakterekkel, valamint egy csodásan felépített fantasy világgal. Habozás nélkül adnám gyerek kezébe, hiszen minden tekintetben abszolút befogadható számukra, ám a felnőtteknek is legalább annyi élvezetet képes nyújtani. Biztos vagyok benne, hogy a folytatását (A Nagy Vadon titkai) sem fogom kihagyni.
A regény főszereplője a 16 éves Tiuri, akinek a lovaggá ütése előtti éjszakát virrasztással kell töltenie egy kápolnában, némán és mozdulatlanul, teljesen kizárva a külvilágot. Hirtelen azonban dörömbölést hall az ajtón - egy idegen bebocsátást kér. Bár a szabályok határozottan tiltják, Tiuri képtelen figyelmen kívül hagyni a segítségre szoruló férfi hangját, és kinyitja az ajtót. Így kapja meg a szomszédos birodalom egyik legismertebb lovagjának utolsó, veszélyes küldetését: el kell juttatnia egy rendkívül fontos levelet Unauwen királynak.
Igazság szerint eleinte nem tudtam eldönteni, tetszik-e a történet, vagy sem. Ahogy azt előre sejtettem is, a negatívumok mindegyike, ami az olvasás során megfogalmazódott bennem, a gyermekkönyv létére vezethető vissza. Időbe telt, mire megszoktam a nyelvezetet, de addig nem egyszer összeszaladt a szemöldököm a furcsa és túl egyszerű kifejezések miatt. Később azonban nem csupán megbékéltem vele, de egyenesen szívmelengetőnek találtam - igaz, addigra már látszott a főhős jellemfejlődése is az írásstíluson.
A megfogalmazáson kívül a cselekmény is egyértelműen tükrözi, hogy a célközönség a 10-14 éves korosztály. Tiuri ugyanis rendkívül jóhiszeműen, már-már naivan áll a világhoz, minden emberről jót feltételezve, ám ez a tulajdonsága olyannyira sarkos, hogy egészen abszurd helyzetekbe keveredik miatta. Nem egyszer fordul elő, hogy olvasóként már egy mondat után tudni lehet, az éppen felbukkanó új karakter pozitív vagy negatív szerepet tölt-e be a történetben, de a fiú erre még oldalakon keresztül nem jön rá. Sokszor okoz ez logikai bukfenceket, hiszen több konfliktus is elkerülhető lenne, ha a hősünk használná a józan eszét, de véleményem szerint összességében egyik ilyen eset sem megbocsáthatatlan, pláne ebben a műfajban.
És a kevésbé jó (egyébként inkább a regény első felére vonatkozó) benyomásaim felsorolásának itt vége is - a második szakasz ugyanis olyannyira magával ragadott, hogy szinte egy helyben olvastam végig az egészet. Ahogy sűrűsödött a cselekmény, és közeledtünk a levél rejtélyének feltárásához, úgy fokozódott az izgalom is bennem. Egyáltalán nem tűnt túlzónak, vagy éppen erőltetettnek, hogy ilyen hosszúra nyúlt a kaland - sőt, annyira elképesztően van felépítve ez a fantasy világ, hogy nem lehet nem belefeledkezni miatta a történetbe. A végén pedig kifejezetten fájt kiszakadni Unauwen és Dagonaut birodalmából.
Olvasás közben próbáltam egy gyerek szemszögéből is szemlélni a művet. Bevallom, voltak halvány kétségeim, meg lehet-e írni egy lovagregényt bájosan és ártatlanul, úgy, hogy kimaradnak belőle a durvább jelenetek, a csaták és a gyilkosság, de közben mégsem veszik el a lényege. Tonke Dragt viszont bizonyította, hogy lehet. A legkevésbé sem ijesztő, és még a halál is szépen, kíméletesen van bemutatva.
Különösen tudtam értékelni, hogy több olyan dilemma, konfliktus is szerepel a regényben, amely véleményem szerint képes fejleszteni az ifjúság gondolkodásmódját. Erre a legjobb spoilermentes példa maga az alaptörténet: Tiuri feladja élete legnagyobb álmát, a lovaggá avatását azzal, hogy kinyitja a kápolna ajtaját, és elvállalja a küldetést. Közben csak remélheti, hogy valóban helyesen cselekszik és nemes ügyért kockáztatja az életét, hiszen a levél tartalma még előtte is titkos. Emellett a lovagok legfőbb erényei - a hűség, bátorság, becsület, bajtársiasság - is egytől egyig jelentős és látványos szerepet kapnak a történetben, így valóban minden tekintetben építő az üzenete.
Végezetül érdemes magáról a sorozatról is szót ejteni - hiszen, bár csak a könyv elolvasása után néztem bele, de lényegében emiatt adtam esély a történetnek. Ez azonban sajnos a legkevésbé sem tükrözi Tonke Dragt zsenialitását. A két alkotásban kizárólag az elnevezések egyeznek, a cselekmény, az üzenet, a jelleg teljes mértékben különbözik, és nem az adaptáció javára. Személy szerint a természetfeletti vonallal még úgy-ahogy ki tudtam volna békülni, de engem végleg elvesztettek az olyan abszurdumokkal, mint amikor a hattagú csapat mellett egy lant is sértetlenül túlél egy brutális lavinát (nem viccelek).
Összességében ez a könyv maximálisan megérdemli az összes díjat és elismerést, amit valaha kapott (fun fact: az írónőt lovaggá is ütötték). Rendkívül szívmelengető és magával ragadó történet szerethető karakterekkel, valamint egy csodásan felépített fantasy világgal. Habozás nélkül adnám gyerek kezébe, hiszen minden tekintetben abszolút befogadható számukra, ám a felnőtteknek is legalább annyi élvezetet képes nyújtani. Biztos vagyok benne, hogy a folytatását (A Nagy Vadon titkai) sem fogom kihagyni.
Értékelés
Semelyik negatívum nem volt olyan súlyos számomra, hogy 4.5 csillagnál kevesebbet kapjon tőlem a regény. Remélem, a fenti sorokkal eléggé meghoztam a kedveteket ahhoz, hogy adjatok egy esélyt neki, mert maximálisan érdemes. Egyértelműen újraolvasós kategória - erre az élményre még sokszor szükségem lesz.
Kinek ajánlom?
Mindenkinek, aki szeret új műfajokkal kísérletezni, és elég nyitott arra, hogy akár egy gyermekkönyvet is a kezébe vegyen.
Kiadás: Kolibri (2020)
Oldalszám: 552
Sorozat: Levél a királynak 1.
Eredeti cím: De brief voor de Koning (1962)
Fordította: Wekerle Szabolcs
Műfaj: fantasy, ifjúsági, gyermekkönyv, lovagregény, kalandregény
Oldalszám: 552
Sorozat: Levél a királynak 1.
Eredeti cím: De brief voor de Koning (1962)
Fordította: Wekerle Szabolcs
Műfaj: fantasy, ifjúsági, gyermekkönyv, lovagregény, kalandregény
A 16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának – az üzeneten egy ország sorsa múlik. Útja elején még csak nem is sejti, mennyi veszélyes kaland, megpróbáltatás vár rá, és hány ellenséggel kell megküzdenie, ha véghez akarja vinni a feladatot, amivel a Fehérpajzsos Fekete Lovag bízta meg.
A Levél a királynak című lovagregényt a 20. század egyik legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, ahol azóta is vezeti a sikerlistákat. Szerzőjét, Tonke Dragtot, irodalmi munkásságának elismeréseként 2001-ben lovaggá ütötték.
A már jól ismert Kolibri Klasszikusok-sorozatban megjelenő Levél a királynak letehetetlenül izgalmas történet, amely itthon is a tizenévesek kedvence lehet.
Kulcs csikordult a zárban. Tiuri hátraugrott. Kinyílt az ajtó, és belépett rajta az egyik Szürke Lovag, leeresztett sisakrostéllyal. Nem szólt semmit, és máris távozott; az ajtót bezárta maga mögött. Tiuri ismét lépéseket és fojtott hangokat hallott. Reszkető ujjal elővette a levelet, és arra gondolt, eljött az ideje, hogy elolvassa, aztán megsemmisítse, még mielőtt illetéktelenek kezébe kerül!
A Levél a királynak című lovagregényt a 20. század egyik legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, ahol azóta is vezeti a sikerlistákat. Szerzőjét, Tonke Dragtot, irodalmi munkásságának elismeréseként 2001-ben lovaggá ütötték.
A már jól ismert Kolibri Klasszikusok-sorozatban megjelenő Levél a királynak letehetetlenül izgalmas történet, amely itthon is a tizenévesek kedvence lehet.
Kulcs csikordult a zárban. Tiuri hátraugrott. Kinyílt az ajtó, és belépett rajta az egyik Szürke Lovag, leeresztett sisakrostéllyal. Nem szólt semmit, és máris távozott; az ajtót bezárta maga mögött. Tiuri ismét lépéseket és fojtott hangokat hallott. Reszkető ujjal elővette a levelet, és arra gondolt, eljött az ideje, hogy elolvassa, aztán megsemmisítse, még mielőtt illetéktelenek kezébe kerül!
A Levél a királynak című lovagregényt a 20. század egyik legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, ahol azóta is vezeti a sikerlistákat. A történet szerint a 16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának – az üzeneten egy ország sorsa múlik. Ha kíváncsiak vagytok az ifjú kalandjaira tartsatok velünk és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott könyvet.
Nyereményjáték
Mivel a Levél a királynak című regény a lovagkorban játszódik, így a mostani nyereményjáték keretében arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a régmúlt idők lovagjait/vitézeit. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ez alapján kell rájönnötök, hogy kire is gondoltunk. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a megfelelő lovag nevét.(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A százéves háborúban szerezte hírnevét. Már 16 éves korában lovaggá ütötték, a flamand lázadók elleni roosebeke-i ütközet előestéjén. Megalapította a Zöld Pajzs Fehér Hölgye lovagrendet, melynek célja a védtelen nemesasszonyok megvédelmezése volt.
Állomáslista
06.10. Csak olvass!
06.11. Könyvvilág
06.12. Flora the Sweaterist (extra)
06.13. Csak olvass! (extra)
06.14. Hagyjatok! Olvasok! (extra)
06.15. Flora the Sweaterist
06.17. Könyv és más
06.18. Readinspo
06.19. Könyvvilág (extra)
0 megjegyzés