Rebecca Ross: A végtelen tűz
A megbűvölt folyó tavaly nyáron csodálatos meglepetést okozott nekem. Eleinte elhitette ugyan velem, hogy gyenge és egyszerű, de a végére éppen amiatt a tulajdonsága miatt szerettem meg, amely az elején, sőt, sokáig zavart. A történet lassan csordogál, de végső soron ez kölcsönzi a báját és a megnyugtató, szívmelengető atmoszféráját. Rettenetesen kíváncsi voltam, hogyan folytatódik a sorozat, és szerencsére a Kiadó nem is késlekedett vele sokat – már fél évvel az első rész megjelenése után olvashatta a magyar közönség A végtelen tüzet. Én csak most kerítettem sort rá, nézzük, hogy tetszett!
Miután kiderült, hogy Adaira valójában a Nyugat vezetőjének leszármazottja, önként a klánhatár túloldalára utazik, hogy megismerkedjen szüleivel. A találkozást azonban beárnyékolja, hogy Adaira addig nem térhet vissza Cadence keleti felére, amíg ikerbátyja, Moray a Tamerlaine-eknél bűnhődik tetteiért. Közben Torinnak, a Tamerlaine-klán újdonsült vezérének egy titokzatos és aggresszív fertőzéssel kell megbirkóznia, amely minden előjel nélkül megtámadta a Kelet gyümölcsfáit, és bárkin, aki csak megérinti azok rothadó gyümölcseit, sötét és arany foltok keletkeznek. A betegség lassan, de megállíthatatlanul terjed a fertőzötteken, és még Sidra, a fantasztikus gyógyító sem találja a kezelést rá. Minden jel arra mutat, hogy a válaszokat a sziget másik felén kell keresniük, az ellenséges klánnal összefogva.
A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző kötetben abbamaradt. Kifejezetten díjaztam, hogy Ross feltűnően, de azért elegánsan elejtett mini-összefoglalókat a könyv elején azok számára, akiknek jelentősebb idő maradt ki a két regény olvasása között, és a memóriájuk (hozzám hasonlóan) valahol az aranyhalé és a tyúké között helyezkedik el félúton. Az újraolvasást tehát nem feltétlenül tartom indokoltnak, ha fél, maximum egy éven belül tetted le A megbűvölt folyót.
A teljes regényt imádtam az elejétől a végéig, mind a felépítését, mind pedig az irányt tekintve, amelyet Ross a történet folytatásául váltasztott. Volt azonban két elem, amely különösen megragadta a figyelmemet. Az egyik Adaira valódi szüleivel való kapcsolata, illetve annak alakulása. Adaira ugyan fogoly státusszal utazik nyugatra, hogy addig ott-tartózkodjon, ameddig a bátyja megérdemelt büntetését tölti a keleti cellákban, de az már az elején egyértelművé válik számunkra, hogy édesanyja nemigen ekként tekint a fejleményekre. Hiába vadidegen a számára, Innes Breccan az elveszett leányaként tekint és bánik Adairával – már csak az a kérdés, hogy ezt hátsó szándék nélkül teszi-e.
A másik elem, ami kifejezetten magával ragadott, a szellemvilág. Hogy őszinték legyünk, A megbűvölt folyó a világépítést tekintve nem a legerősebb, azonban a folytatása mindenért kétszeresen kárpótol. Ezúttal komolyabb betekintést kapunk a szellemvilágba, ami igazán színessé és izgalmassá varázsolja a cselekményt. Szívesen mondanék erről is többet, de inkább olvassátok el!
Egyetlen gyengeségét a könyvnek tartom említésre méltónak, amellyel valószínűleg tapasztalt fantasy-fogyasztók egyetértenének velem, mégsem tartom olyan súlyos vétségnek, hogy bármilyen negatív érzésem legyen a történettel szemben. Ez pedig, hogy Rebecca Ross nem hagyja, hogy fájjon nekünk. Kifejteni ugyancsak túlságosan spoileres volna, a lényeg csupán annyi, hogy továbbra is erősen érződik a szerző ragaszkodása az ifjúsági műfajhoz, hiába szánta már ezt a sorozatot inkább felnőtteknek.
Összességében A végtelen tűz nagyszerű folytatása volt a sorozatnak. Azzal a hiszemmel kezdtem bele, hogy lesz még legalább egy kötete a szériának, mivel sem Molyon, sem Goodreads-en nem láttam egyértelmű utalást arra, hogy duológiának szánja a szerző, ám kellemesen csalódtam, hogy mégis így történt. Rebecca Ross mindhárom eddigi sorozata megállt a két kötetnél, amit igencsak szupportálok, hiszen ez éppen az a terjedelem, amely még engedi kibontakoztatni a történetet és a szereplőket, de még nem válik unalmassá. Nagyon boldog vagyok, amiért megtalált ez a történet, és amiért tudtam értékelni a lassabb dinamikáját annak ellenére is, hogy az ingerküszöböm nem ehhez van hozzászokva. Ha pedig újabb Rebecca Ross kötet tervezne megjelenni, szólnotok sem kell, mert én már ott leszek.
Oldalszám: 624
Sorozat: Elements of Cadence 2. (Dream válogatás)
Eredeti cím: A Fire Endless (2022)
Fordította: Németh Anikó
Műfaj: fantasy
.jpg)
0 megjegyzés