Két évvel ezelőtt, ősszel került a kezembe Finy Petrától a Marlenka című regény. Nem ez volt a legjobb, amit valaha magyar szerzőtől olvastam, de a hangulata és a témája olyan jól passzolt az évszakhoz, hogy utólag végül összekapcsolódott számomra a kettő. Tavaly is szerettem volna hasonló élményben részesülni, így mikor szembejött velem a Régmúlt napok fénye hirdetése, tudtam, hogy ez megadja majd nekem, amit keresek. A bizalmat csak fokozta ez az elképesztő borító (Féder Márta munkája), illetve a tény, hogy a könyv eredetileg külföldön, német nyelven jelent meg. Azt viszont ekkor még nem is sejtettem, hogy a 2020-as évem egyik legmeghatározóbb olvasmánya lesz.

A történet két idősíkon játszódik, két különböző főszereplővel, két különböző országban.

• Az elsőben 1949 és 1956 között vagyunk, Budapesten és egy vidéki faluban. Bárdossy Rebeka színésznőnek készül, de édesapja révén nemesi származású. Egy vendéglőben ismerkedik meg Szabó Istvánnal, a festőművésszel, aki menten és végérvényesen beleszeret az elbűvölő fiatal nőbe. Rákosi diktatúrája a szemük láttára épül fel és bontakozik ki, és hamar rájönnek, hogy ebben az új világban csak egymásra számíthatnak.
• A második idősíkban 2017-ben vagyunk, először Berlinben, majd Budapesten. Anna Rebeka unokája, de semmit sem tud arról, mi történt a nagymamájával az ‘50-es évek elején. Jelenleg egy galériában dolgozik, és csupán azért kezd nyomozásba a gyökereit illetően, mert hozzá kerül Szabó István egyik festménye.

Már az alaphelyzetet is nehéz érthetően, átláthatóan leírni, hiszen annyi szálon fut a történet. Anna szakaszai kevésbé hangsúlyosak, de ugyanúgy fontosak, mivel ő az, aki végül fényt derít a múltban történtekre (és egyébként közben megvan a saját magánéleti dilemmája is). A főbb idősíkon Rebeka és István lassan fejlődő, formálódó kapcsolata a lényeg, de közben rengeteg izgalmat tartogatnak a körülmények. A kommunizmus eleve mindenki életére hatással volt, de Rebekát a nemesi származása miatt különösen rosszul érintette. A vidéki faluban játszódó jelenetek voltak a kedvenceim – kegyetlen helyzetbe kerülnek ők ketten, de lenyűgöző volt követni, milyen hatással van ez a viszonyukra.

A kapcsolatuk egyébként példaként szerepelhetne a szótárban a “se veled, se nélküled”-típusnál. Mikor már úgy tűnik, hogy egy következő szintre lépnek, visszatáncolnak kettőt, és a mínuszról kezdődik minden elölről… Más esetben ez lehet, bosszantó lett volna, de itt inkább csak izgalmas, mint idegesítő. Ez a szenvedélyes viszony az egész regény mozgatórugója, rengeteg fordulatot tartogat.

A főszereplők (István és Rebeka) rendkívül élő karakterek. Sokat hibáznak és sok negatív tulajdonságuk van, de épp ezek teszik őket annyira hitelessé. Rebekát a végére sem sikerült megkedvelnem, hiszen szeszélyes, túl büszke, önző és éretlen jellem, de nagyon jó karakter. Istvánt sokkal jobban szerettem, de sajnáltam, hiszen tipikusan az a férfi, aki bármit képes feláldozni azért, akit szeret; még akkor is, ha a negyedét sem kapja vissza tőle. De még csak nem is vár semmiféle viszonzást.

Az alapanyag (a szereplők, a cselekmény és az alaphelyzet) terén tehát semmi sem sántít, de mindez nem érne sokat, ha a kivitelezés nem lenne olyan, amilyen. Kiss Nikoletta fantasztikusan ír, szépen lassan, de nem bosszantó tempóban bontakoztatja ki a történetet, ugyanakkor a regény mégis mozgalmas, dinamikus. A hangsúlyok éppen ott vannak, ahol lenniük kell, a végkifejlet pedig hatalmasat üt. A fordítás is gyönyörű lett – a szöveg rendkívül olvasmányos, valódi esztétikai élmény.

A múltban játszódó szakasz vége nagyon kegyetlen, de el sem tudom képzelni, hogy máshogy történhetett volna. Ekkorra derül ki ugyanis a könyv két fő kérdése: ki Anna nagyapja (István, vagy valaki más?), illetve hogyan és mikor került Rebeka külföldre. Kicsit befejezetlen és lezáratlan hatást kelt, de éppen ezért életszerű – hiszen csak egy kiragadott időszakot mutat be a szereplők múltjából. Hiába fiktív karakterekről van szó, ezzel a lezáratlansággal azt érezteti velünk, hogy az életük az utolsó legépelt szó után is ugyanígy folytatódik tovább.

A Régmúlt napok fénye azon kívül, hogy szórakoztat István és Rebeka szerelmével, illetve a magyar történelem egyik különleges korszakába kalauzol bennünket, aktuális üzenetet is hordoz. Akadnak benne például elég konkrét és kritikus hangvételű aktuálpolitikai utalások. Ezeknek nem csak a tartalmát imádom, de azt is, hogy végre könyvekben is helyet kap ez a látásmód. Ezen kívül István egyik gondolata (az ‘56-os események kapcsán) nagyon megragadt bennem: azért vett részt a harcokban, mert nem azt akarta később mesélni a gyermekeinek, hogy megfutamodott.

Összességében a Régmúlt napok fénye szerintem méltatlanul kevés figyelmet kapott eddig, és remélem, valamilyen szinten hozzá tudok járulni ahhoz, hogy ez megváltozzon. Rendkívül érdekes, izgalmas és élvezetes regény, ami ezzel a borítóval a könyvespolc egyik éke lesz. Azoknak is bátran ajánlom, akik kicsit tartanak a magyar szerzők könyveitől – bevallom, én is sokszor nehezen veszem fel a stílusukat, de ez a regény messze nem az a kategória.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés