Nagyon ritkán kerül új könyv, szerző vagy sorozat a kedvenceim közé. Nem vagyok könnyen megvehető ezen a téren, így ha végül mégis úgy alakul, hogy valami ekkora hatással van rám, azt igyekszem mással is megosztani, hátha hasonló élményben lesz része. És igen, az Amikor a hercegnő menti meg önmagáttal pontosan ez történt. Az a vicces, hogy simán átsiklottam volna felette a Könyvmolyképző új megjelenéseit nézegetve, ha az egyik blogturnés tag nem hívja fel rá a figyelmemet (örök hála, Deszy!). Ugyan Pinteresten és Instagramon sokszor láttam már a könyv eredeti, angol nyelvű verzióját (és általában a Tej és méz társaságában, ami már önmagában is bíztató), de nem tudtam, hogy magyar nyelven is érkezik.

Rupi Kaur könyvei kapcsán egyébként már emlegettem, hogy ez a modern, többnyire rímek nélküli, központozásmentes verselési stílus nagyon közel áll hozzám. Örültem, hogy ez a könyv is ilyen módon lett megírva, hiszen úgy gondolom, ezeknek a kemény, érzékeny témáknak, mint amelyekhez Lovelace is nyúlt ebben, kifejezetten jól áll ez a forma. És itt hadd jegyezzem meg: Kamper Gergely fordítása egyszerűen tökéletes; nem tudom, ki más tudta volna még ennyire jól megragadni és visszaadni a versek hangulatát, miközben a nyelvi igényességre is figyel.

Az Amikor a hercegnő menti meg önmagátban az egyik legcsodásabb dolog szerintem a címben is megjelenő hercegnős metafora. A szerző magát nevezi így: több versében is így utal saját magára ahelyett, hogy E/1.-es leírást használna. De a legjobb: a személyisége fejlődésével maga a metafora is változik. Értem ezt úgy, hogy az allegória egyúttal az életének nagyobb szakaszait is jelöli: gyerekként hercegnőnek, fiatal felnőttként királykisasszonynak, felnőttként pedig már királynőnek hívja magát.

A versekben elsősorban a saját, gyermekkori és fiatal felnőttkori traumáiról beszél: bántalmazásról, gyászról, erőszakról, testképzavarról és szerelmi csalódásokról. A könyv végén, az utolsó fejezetben azonban már önmegvalósításról, önszeretetről és önismeretről van szó, illetve megosztja velünk, mi mindent tanult a korábbi nehézségekből.

Már olvasás közben, az első 50-100 oldal után tudtam, hogy a könyv be fog kerülni a kedvenceim közé. Lovelace-szel közel sem hasonló traumákkal, nehézségekkel küzdünk/küzdöttünk, mégis sokszor úgy éreztem, a saját gondolataimat olvasom a lapokon. A kezdeti szakaszban 10-ből körülbelül 6 verset emeltem ki és mentettem el magamnak, de ezek csak olyanok voltak, amelyekkel százszázalákosan tudtam azonosulni. Olyan vers nem, vagy csak alig akadt, ami nem fogott meg legalább nyelvileg.

A szavakkal ugyanis mesterien bánik Lovelace (de hangsúlyozom, ilyen nagyszerű fordító nélkül ez mit sem ért volna). A szövegei nagyon ütősek és frappánsak, de sok csak a cím elolvasásával nyer értelmet, ami a vers végén található, kötőjellel bevezetve és dőltbetűsen. Imádom ezt a technikát, amikor egyetlen sornyi szöveg ad tartalmat a felette lévő több bekezdésnek.

De mindez azért tudott ennyire megérinteni, mert minden sorból, minden versből érezni lehet, hogy benne van Lovelace egész lelke. Borzasztó nehéz lehetett a saját gyerekkori traumáit az egész világgal megosztania, ugyanakkor látszik a megfogalmazásból (különösen az utolsó szakaszból), hogy sikerült már megbékélnie velük, vagy legalábbis jó úton halad afelé. Talán maga a könyv is ennek a gyógyulási folyamatnak a része, amellyel másoknak is segíteni kívánt felismerni a maga démonait, és rálépni erre az útra.

Lovelace-nek ez az első magyarul megjelent könyve, de ez egyébként egy sorozat része is, amelynek “Women Are Some Kind of Magic” a neve. A kötetnek két folytatása van, hasonlóan frappáns címekkel: a “The Witch Doesn't Burn in this One” és a “The Mermaid's Voice Returns in this One”. Remélem, a kiadó ezekre is felfigyelt, én az elsők között csapnék le rájuk, ha ez így lenne.

Összességében az Amikor a hercegnő menti meg önmagát egy megrázóan őszinte, de csodásan megírt modern verseskötet, ami úgy is képes a hatása alá vonni, ha a szerzőhöz képest egészen más értelemben vagy elcseszett. Az elején megterhelő, a végén viszont felszabadító olvasni, de mindkettőért megéri. Remélem, neked is legalább olyan jó élmény lesz, mint amilyen nekem volt!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Rupi Kaur után már egy másik ismert amerikai költőnőtől, Amanda Lovelacetől is olvashatunk verseket a Könyvmolyképzőnél! A Kauréhoz hasonló stílusú kötettel, az Amikor a hercegnő menti meg önmagáttal Lovelace még a Goodreads Choice Award-ot is elnyerte 2016-ban. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy a véleményünkre, és részt vennél a turné végi nyereményjátékban!

Ahhoz, hogy részt vehessetek a sorsolásban, nincs más dolgotok, mint rájönni, a versrészletek melyik magyar kortárs költőhöz tartoznak.

04.26. Readinspo

04.28. Csak olvass!

04.30. Olvasónapló

05.02. Readinspo extra

05.04. Hagyjatok! Olvasok!

05.06. Fanni’s Library

05.08. Ambivalentina