Erin Watt: Egy kis apróság
Erin Watt az én “bűnös élvezetem”. Félreértés ne essék, egy pillanatig sem szégyellem, hogy odavagyok a szerzőpáros könyveiért – a guilty pleasure-jelző sokkal inkább a műfajnak szólt. Alapvetően úgy érzem, kezdek kinőni az efféle gimiben játszódó, amerikai tinidrámákból, de egy-egy jól ismert szerző miatt azért néha kivételt teszek. Erin Watt másik stand alone-kötete, az Igazán szerelem pedig annyira élvezetes volt, hogy egy éjszaka alatt végeztem vele. Nem gondolkodtam tehát sokat, hogy kíváncsi vagyok-e a jelenleg legfrissebb megjelenésükre. Azt azonban őszintén nem hittem volna, hogy csalódni fogok benne.
A könyvnek már az alaptörténete is sekélyes és kiszámítható. Három évvel ezelőtt Lizzie/Beth nővére, Rachel életét veszíti egy balesetben. Azóta a szülők még a széltől is óvják egyetlen megmaradt gyermeküket: szigorú szabályokat állítanak fel, korlátozzák a társasági életét, és még az egyetemi jelentkezését is szabotálják. Mindezt azért, hogy ne történhessen még egy tragédia a családban, és Beth közel maradjon hozzájuk. A lány viszont mindezt – érthető okokból – nem viseli el. Azzal áll bosszút a szülein, hogy összeszed egy srácot, mivel tudja, hogy azzal igazán kiborítja őket. Csakhogy épp azzal a fiúval hozza össze az élet, akinek nem kevés szerepe volt a családot ért tragédiában.
Sajnos már az első oldalakon tudtam, hogy nem fogom megszeretni ezt a könyvet. Én jellemzően kifejezetten elnéző vagyok az alkotókkal, és az átlagnál sokkal könnyebben bocsátom meg, ha egy könyvnek, filmnek vagy sorozatnak már az első percében tudom, mi lesz a vége… De ebben az esetben nem ez a helyzet. Rettenetesen klisésnek tartom, hogy a főszereplőt épp azzal a karakterrel hozzák össze, aki a nővére haláláért felelős. Már ekkor egyértelmű volt, miféle dilemmákról fog szólni a történet: tiltott szerelem és a kérdés, hogy meg lehet-e bocsátani valakinek egy ilyen helyzetben. És az eredmény is legalább ennyire egyértelmű volt (vagyis, hogy úgyis összejönnek).
Persze az ilyen mértékű kiszámíthatóság minden második young adult-kötetre igaz. A kérdés inkább az, hogy ebben az esetben miért nem tudtam ezt elengedni, és csak élvezni a történet folyását. A válasz egyszerű: rettenetesen idegesített a főszereplő. Egy végzős, 17-18 éves lányról beszélünk, aki úgy forralja fel a szülei agyvizét, hogy elszökik egy buliba, és ágyba bújik egy vadidegen sráccal. Ha a karakterünk 13 éves lenne, még talán el is hinném, hogy nincs más eszköze a szülei bosszantására, de itt olyasvalakiről beszélünk, aki elvileg szinte fél lábbal már az egyetemi éveiben jár. Szóval már elnézést, de valahol meg tudom érteni, miért alakult úgy Beth szüleinek hozzáállása, ahogy.
Mindehhez csak hab volt a tortán, hogy képtelen voltam élvezni ezt a fordítást. Nem csak a főszereplőnk tűnt számomra ebben a regényben 13 évesnek – az írásstílus is remekül adaptálódott hozzá. Igaz, Erin Watt többi könyvéhez képest az Egy kis apróság egészen más korosztálynak szól (a kiadónál is vörös pöttyös besorolást kapott rubin helyett). De nem szeretem, ha mint olvasót, butának néznek.
Összességében rettenetesen sajnálom, hogy ekkorát koppantam az egyik kedvenc könyvsorozatom szerzőjének (szerzőinek) könyvével. Az Egy kis apróságban tehát én személy szerint nem sok örömömet leltem. Azok viszont, amiket felsoroltam fent, abszolút szubjektív jellegű negatívumok, amelyeket mások valószínűleg nem feltétlenül tartanak tragikusnak. Sőt, egyébként kifejezetten fontos témákat ragad meg és dolgoz fel Erin Watt ebben a történetben, csak az én ízlésemnek nem éppen a legmegfelelőbb módon (sokkal inkább javasolnék egy Sarah Dessent valakinek, akit ugyanezek a kérdések érdekelnek). Szóval remélem, nektek jobban tetszik majd a regény.
Értékelés
Oldalszám: 360
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Eredeti cím: One Small Thing (2018)
Fordította: Farkas János
Műfaj: ifjúsági, romantikus
0 megjegyzés