Az utóbbi hónapokban elég erős motiválatlanság gyötör. Bár, jobban belegondolva, nem falnám évek óta a motivációs könyveket, ha nem keresnék bennük valamit. Valami módszert vagy gondolatot, amely kizökkent ebből az állapotból, és amellyel újra legalább olyan elhivatottsággal menetelek majd a céljaim felé, mint régen. Kutatásom legújabb eszköze pedig a Libri újdonsága, a Te magad vagy a hegy című könyv volt Brianna Wiest tollából.

A könyv címe lényegében egy metafora, melyben a hegyet az előtted tornyosuló akadályokkal azonosítja a szerző. A metaforában a hegy áll közted és a célod között, a feladatod pedig, hogy a legjobb tudásod szerint “legyőzd a hegyet”. A módszer rajtad múlik: megmászod, kikerülöd vagy felrobbantod; a legjobb belátásod szerint kell tenned. Előfordul azonban – sőt, valójában az esetek többségében így történik –, hogy amint meglátod a hegyet, eluralkodik rajtad a pánik, és inkább lemondasz a célodról, mintsem megpróbálkozz legyőzni a hegyet.

És itt jön a lényeg. Brianna Wiest rámutat arra, hogy a probléma valójában nem a hegyben rejlik. A hegy egy természetes dolog, amely nem azért keletkezik, hogy kicsesszen veled, hanem csak úgy van. A probléma a hegyhez való hozzállásodban rejlik. A hozzáállásod dönti el, hogy milyen magas, milyen zord is lesz az a hegy – vagy, hogy egyáltalán szembenézel vele. Lényegében tehát mondhatjuk, hogy te magad vagy a hegy…

A helyzet az, hogy a könyv alapgondolatával nagyon is tudok azonosulni. Hiszek abban, hogy ha a környezetedet nem tudod a neked megfelelő irányba befolyásolni, a hozzáállásodon kell változtatnod. Brianna Wiest könyve pedig nagyon ígéretes segítségnek tűnik ehhez. Imádom a címadó metaforát és a témaválasztás kicsit provokatív, szókimondó jellegét… De sajnos mégsem vagyok elégedett a beltartalommal.

Kevésbé nyom a latban, de olvasás során végig zavart, hogy nem tudom, ki is az a Brianna Wiest. A legtöbb önfejlesztő, önsegítő olvasmányban az író a bemutatkozásával kezdi mondókáját, majd a szöveg során végig tudatja velünk, hogy jelen van, különböző történetek, személyes megjegyzések formájában. Ez két szempontból is nagyon fontos. Egyrészt, az ilyesfajta könyvek sokszor nem tudományos kutatásokra alapulnak, hanem a szerző saját tapasztalataira és világlátására, ergo ez egy szubjektív műfaj. Másrészt ha tudod, kinek a gondolatait olvasod, az hitelességet ad a szerzőnek. Mindemellett az ilyen mértékű személyesség belevitele a szövegbe marketingkommunikációs stratégia is, hiszen azt az illúziót kelti, hogy a szerző a barátoddá válik a könyv során. Egy barát ajánlásait, véleményét pedig lényegesen könnyebben befogadjuk, mint egy vadidegenét.

De nagyobb gondot jelent az számomra, hogy a könyv tartalma rettenetesen összecsapottnak, átgondolatlannak tetszik. A szöveg szerkezete és írásstílusa számomra abszolút követhetetlen volt, ezért nehezen fogtam fel, miről is beszél Wiest. Igencsak zavaró volt továbbá, hogy a szerző rengeteget, de rengeteget ismételte önmagát. A könyv lényege, üzenete és csattanója már a fülszövegben elhangzik, a többi csupán annak a megerősítése.

Összességében tehát amilyen ígéretes olvasmánynak tűnt a Te magad vagy a hegy, akkorát koppantam miatta. Ha jó önsegítő könyveket keresel a Libri kínálatában, ajánlom, hogy inkább Jay Shetty háza táján nézelődj – a Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes című könyve a tavalyi évem kedvenc olvasmánya lett, A szerelem 8 szabálya című irománya pedig ezekben a hetekben jelenik meg éppen magyarul.

Értékelés

Kiadás: Libri (2023)
Oldalszám: 232
Eredeti cím: The Mountain Is You (2020)
Fordította: Kepes János
Műfaj: önfejlesztő

Az ​életben semmi sem tart vissza jobban saját magunknál. Ha örökösen szakadék választja el azt, ahol vagyunk, attól, ahol lenni szeretnénk – és hiába próbáljuk áthidalni, megakadályoz benne saját ellenállásunk, fájdalmunk, a kellemetlenség érzete –, ez szinte mindig az önszabotázs hatása. A felszínen úgy tűnhet, hogy az önszabotázs mazochizmus. Mintha az öngyűlölet, az önbizalomhiány, a hiányzó akaraterő jele volna. Valójában azonban egyszerűen egy öntudatlan szükségletet fejez ki, amelyet az önszabotáló viselkedés elégít ki. Ahhoz, hogy leküzdhessük, lélektani mélyfúrást kell végeznünk. Meg kell találnunk a traumatizáló eseményt, ki kell engednünk a feldolgozatlan érzelmeket, egészségesebb utat kell találnunk szükségleteink kielégítésére, újra kell teremtenünk az énképünket, fejlesztenünk kell néhány képességet, például érzelmi intelligenciánkat és ellenállóképességünket.

Nem kis feladat ez, valamikor azonban mindannyiunknak el kell végeznünk ezt a munkát.

Amikor elakadunk az életünkben, sokszor nem tudjuk, hogyan lehetnénk jobban, és hiába próbálunk meg mindent, a változásra tett erőfeszítéseink egymás után kudarcot vallanak. Közben nem is sejtjük, hogy általában mi magunk állunk a saját boldogságunk útjába. Miért tesszük ezt, mikor tesszük ezt, és a legfőbb kérdés: hogyan hagyjuk abba – egy életre? Ez a könyv ebben nyújt segítséget, miközben megmutatja a kiutat az önszabotáló viselkedés ördögi köréből. Ha tanulunk a legkárosabb szokásainkból, ha az elménk és a testünk alaposabb megismerésével fejlesztjük az érzelmi intelligenciánkat, ha feldolgozzuk a múltbeli traumáinkat, akkor megváltoztathatjuk az életünket, és kiaknázhatjuk a bennünk rejlő lehetőségeket.

Évszázadokon keresztül a hegy metaforája jelképezte az előttünk tornyosuló, leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket. A saját belső hegyünk megmászásához el kell fogadnunk az érzéseinket és lelkileg erősebbé kell válnunk, hogy végül felismerjük, a hegy meghódítása valójában nem más, mint önmagunk jobbá tétele.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥