Elif Shafak: Éva három lánya
Elif Shafaktól a 10 perc 38 másodpercet éveken át halogattam. Egy blogbejegyzés hatására vásároltam meg, de tudtam, hogy nagy hatással lesz rám, ezért a megfelelő pillanatra vártam az elolvasásával. A véleményemről végül mindent elmond, hogy Shafak máris a kedvenc szerzőim között szerepel a Molyon, illetve azóta megrendeltem már majdnem minden elérhető regényét – holott alaposan megfontolom, milyen könyvekre adok ki pénzt. Amellett, hogy elképesztő írásstílussal rendelkezik, a témaválasztásai pedig lenyűgözőek, imádom, hogy közelebb hozza hozzánk a mai Törökországot. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de bennem rendkívül ellentmondásos benyomás alakult ki erről az országról, és minden olyan törekvésre vevő vagyok, amely tisztázza ezt a képet. Nem ez az elsődleges oka annak, hogy szeretném megismerni Shafak teljes életművét, de nem tekintem hátránynak.
Kicsoda Isten, és mi a szerepe a világunkban? Perit egész életében ez a kérdés foglalkoztatta. Édesanyja hívő muszlim, ugyanakkor édesapja nem hisz semmiféle istenben, gyermekkorának pedig szerves részét képezte a két vélemény közötti vita. A hit kérdése később, Oxfordi tanulmányai során is főszerepbe kerül. Két újdonsült barátnője közül az egyik ateista, a másik pedig hívő muszlim (csakúgy, mint szülei), kik között ő képviseli az arany középutat. Továbbá bekerül a híres és hírhedt Azur professzor szemináriumára, ahol igencsak egyedi módszerekkel boncolgatják ezt az érzékeny kérdést.
A fülszöveg egészen más aspektusát fogja meg ennek a regénynek. Tulajdonképpen csak a kerettörténetről beszél, de a lényeget, a tényleges tartalmi részt, vagyis az isten kérdésének boncolgatását teljesen elhallgatja. Pedig határozottan állítom, hogy az Éva három lánya értéke ebben mérhető. Imádom, hogy Shafak merte megragadni ezt a rendkívüli módon kényes, kényelmetlen és érzékeny témát, továbbá, hogy mindezt többnyire muszlim környezetben, az iszlám szempontjából boncolgatja. Európai szemszöggel ez a téma így nem csupán érdekes, hanem egyben egzotikus is.
De egészen pontosan mit is boncolgatunk? Peri, a főszereplőnk, ellentmondásos neveltetéséből adódóan képtelen eldönteni, miféle istenben higyjen. Világéletében különböző, lényegében egymással ellentétes vélemények ütköztek egymással a közvetlen környezetében, és ez semmi másra nem tanította, csak zsigeri kételkedésre. A hite nem mellesleg azért is meginog, mert a bátyja a török igazságszolgáltatás áldozatává válik, méghozzá rendkívül igazságtalan módon, melyben Peri az isteni gondviselés teljes hiányát látja. A regényben boncolgatott kérdéseket lehetetlen mind összeszedni, hiszen rendkívül sokrétűek, ezért a teljesség igénye nélkül kiragadok párat. Például, mi a szerepe Istennek a világunkban? Egy vagy több isten létezik? Isten szeret minket? Ha igen, miért létezik ennyi igazságtalanság a világban? Létezik isteni gondviselés?
Maga a kerettörténet számomra részben teljesen érdektelen volt. Két szálon fut, felváltva játszódik a múltban és a jelenben, de mindkettőt Peri szemszögéből követjük végig. A jelen szálnak semmi más értelme nincs, mint az, hogy Peri megküzdjön a múltja sérelmeivel. A múlt pedig a korai gyerekkorától egészen az oxfordi tanulmányai végéig követi a Perivel történteket. Számomra ez utóbbi volt érdekes, hiszen ebből tudjuk meg, miért alakult a főszereplőnk világnézete úgy, ahogy, valamint a bevezetésemben már említett szemináriumra is vethetünk egy pillantást.
Számomra ez a szeminárium volt a regény csúcspontja. Azur professzor szándékosan úgy válogatta össze a diákjait, hogy az órán mindenféle világnézet képviseltesse magát. Van ateista, hívő muszlim, hívő keresztény diák, egyistenhitű és többistenhitű vallás, illetve – Peri személyében – bizonytalan, kételkedő is. Ezen vélemények ütköztetése szerintem lenyűgöző volt, de egyben izgalmas is.
Összességében az Éva három lánya nem nyűgözött le olyan mértékben, mint a 10 perc 38 másodperc, de ez vélhetően csak a kerettörténete miatt alakult így. Shafak egy rendkívül izgalmas és érdekfeszítő témát ragadott meg és dolgozott fel értékes módon, de ha csak az első 20 oldal alapján hoztam volna döntést az elolvasásáról, letettem volna azon a ponton. Azt tanácsolom tehát, hogy legyetek kitartóak, hiszen az igazán érdekes része valahol a közepe táján kristályosodik ki. Az elolvasásában pedig a hited (vagy annak hiánya) ne legyen döntő tényező, csak a nyitottságod.
Oldalszám: 480
Eredeti cím: Three Daughters of Eve (2016)
Fordította: Csáki-Sipos Kata, Nagy Marietta
Műfaj: fikció
0 megjegyzés