Mészöly Ágnes: Nap aranya, Hold ezüstje
Nem egy bejegyzésemben emlegettem már, mennyire ki tudnak kapcsolni a mesekönyvek. A Varjúherceg, a Meseország mindenkié és a Szörnyek és Szépek például kifejezetten nagy kedvenceim voltak a kategóriában. Valójában azonban nem olvasok válogatás nélkül mindenféle mesekönyvet, hiszen képtelen lennék élvezni a törpe korosztálynak készített kiadványokat. A kijelentésemet ezért pontosítanám: a felnőttek számára írt mesekönyveket, vagy a felnőttek számára is élvezhető módon megírt, de fiatalabb korosztálynak szánt mesekönyveket szeretem. Örömmel látom, hogy az alkotók felismerték ezt az igényt, és az elmúlt években egyre gyakrabban jelennek meg olyan kiadványok, melyek az előbbi kategóriába sorolhatók.
A Nap aranya, Hold ezüstje pontosan ilyen kötet. Véletlenül sem ajánlom gyerekek kezébe adni, hiszen a benne található tizenhárom történet igencsak sötét módon lett megalkotva. A szövegek tehát kifejezetten a felnőtteket célozzák meg mind témájukban, mind stílusukban. A kiadvány különlegessége, hogy a szerzőt, Mészöly Ágnest már létező illusztrációk inspirálták a történetek megírására.
Annak ellenére, hogy a könyv összességében messze nem lett a kedvencem, a benne található történetek szinte mindegyikét kedveltem egyenként. Nem olvastam még Mészöly Ágnestől, ezért az általános stílusáról nem tudok nyilatkozni, de ebben a kötetben elképesztőt alkotott. A szövegek nagyszerűen illenek a kiválasztott illusztrációkhoz, teljes mértékben tükrözve a kicsit bizarr, kicsit borzongató, de fantáziadús hangulatukat. A történetek többsége sötét, felkavaró és nem is végződik happy end-del, de van bennük valami, ami mégis elvarázsolja az embert.
Mint említettem, a kötet különlegessége, hogy már létező illusztrációk inspirálták a benne található történeteket – hiszen ez általában fordítva szokott lenni. Mészöly Ágnes egy észt művész, Viive Noor képei alapján dolgozott, melyre valószínűleg a művész döbbenetesen egyedi stílusa késztette. A választott képek mindegyike alig néhány szín (piros, sötét bézs), illetve a fekete és a fehér használatával készült. A rajzok ezért nagyon fakóak, illetve természetes hatást keltenek, kivált, hogy a sötét bézs szín a félfamentes rajzlap színére emlékeztet. Visszatérő elemei a képeknek a (néha félmeztelen) női alakok, valamint a különféle virágok. Ezeket az alakzatokat jellemzően 2D-ben ábrázolja (épp úgy, ahogyan az egyiptomiak rajzoltak), azonban az egymáshoz képest való elhelyezésük mégis 3D-s hatást kelt összességében. Egyáltalán nem értek a művészethez (még magamat is megleptem azzal, hogy milyen részletességgel sikerült most elemeznem ezeket a képeket), de a színválasztás és a stílus kicsit a steampunkra emlékeztet.
A kötettel kapcsolatban lényegében egyetlen kellemetlen érzésem volt csak, amelyért a kivitelezés felel. Habár kívül nagyon szép, belül egyáltalán nem emlékeztet azokra a mesekönyvekre, amelyeket eddig olvastam. Végig azt a benyomást keltette bennem, mintha fogtak volna egy Word-dokumentumot a könyv teljes szövegezésével, és random helyekre beillesztették volna az illusztrációkat. Nem éreztem őket a könyv részének, csak toldaléknak. Kifejezetten érzékeny vagyok a vizualitásra, és ez zavaró volt számomra. Illetve, bár ezért pontlevonás nem jár, de igazán örültem volna egy rövid szösszenetnek a szerzőtől arról, hogyan zajlott az alkotás folyamata, illetve hogyan találta ki a koncepciót.
Összességében Mészöly Ágnes egy remek felnőtt mesekönyvet alkotott a Nap aranya, Hold ezüstje képében. Élveztem a stílusát és a hangulatát, Viive Noor illusztrációi pedig tényleg érdemesek arra, hogy nagyobb közönség is megismerje a munkáit. Sajnos azonban egyik történet sem tett rám olyan mély benyomást, hogy akár egy hónap múlva is emlékezzek rá. Élveztem az olvasását, de ennyi – és ezt igazán sajnálom. A kötetet talán leginkább azoknak ajánlanám, akik nálam komolyabb (képző)művészeti hajlammal bírnak, mivel úgy gondolom, rájuk nagyobb hatással lesznek azok a történetek, melyeket egy rendkívül egyedi illusztrátor munkái inspiráltak.
Oldalszám: 104
Műfaj: mese
0 megjegyzés