Lucy Clarke: A túra
Egyetlen szóval meg tudom magyarázni, miért szerettem volna elolvasni ezt a könyvet: Norvégia. Jelenleg életem két legfőbb célja közül az egyik az, hogy északra költözzek, és jelenleg a norvég országhatár átlépése tűnik a legideálisabb választásnak. A Covid alatt még a nyelvet is elkezdtem tanulni, igaz, ezt jelenleg az egyéb terveim miatt felfüggesztettem. Lényeg a lényeg, elég sok mindenre vevő vagyok, amely valamilyen módon kapcsolódik Norvégiához, és segít, hogy akár csak egy kicsit is jobban átlássam az ország múltját és jelenét. Igaz, azt előre sejtettem, hogy Lucy Clarke könyvétől nem sokat fogok kapni ezen a téren, hiszen Norvégia csupán a helyszínt szolgáltatja majd a történethez.
A négy barátnő – Liz, Helena, Maggie és Joni – minden évben elutaznak egy hétre nyaralni. Ebben az évben, a gyaloglás szeretetének jegyében Liz választotta az úticélt, méghozzá a Norvégiában található, 1700 m magas Blafjell (Blåfjellet) hegyet. A csapatból nem mindenki fogadja kitörő lelkesedéssel a tényt, hogy ezúttal nem tengerparti koktélozásban lesz részük. Kétségüket igazolja a hír is, amelyről a Blafjell alatti menedékházba érkezve értesülnek: tavaly, épp ebben az időszakban tűnt el egy nő a hegyen, túrázás közben. Liz részletesen, szinte lépésről lépésre megtervezte az utukat – csakhogy tudjuk, az ilyen tervek sohasem jönnek össze.
A leírásom alapján már egyértelmű lehet számotokra, hogy krimiről, illetve thrillerről beszélünk A túra esetében. Csakhogy még az eltűnési ügy felderítésénél is hangsúlyosabb a négy főszereplő ábrázolása, valamint az egymással való viszonyuk. Mind a négyük hordoz valamilyen komoly terhet, mikor Norvégiába érkezik, és bár nem számítanak rá, de a túra során, ilyen-olyan módon sikerül megszabadulniuk tőlük.
Liz a házassága felbomlása fenyegeti. Patrickkel komolyan eltávolodtak egymástól, és már nem hisznek benne, hogy képesek feléleszteni a tüzet a kapcsolatukban. Helena sosem akart gyereket, ám a túrára pakolt hátizsákjába egy terhességi tesztet is pakol, tekintve, hogy a menstruációja gyanúsan régóta késik. Maggie ellenben ragaszkodó édesanya, aki sosem töltött még huzamosabb időt távol a kis, hároméves Phoebe-től. Joni nemzetközileg ismert rocksztár, akinek hiába van fényűző élete, a depresszió és a halálvágy őt sem kerülte el.
Helena mosolyogva válaszolt.
– Két évig volt a feleséged, egy hegy megmászása könnyed sétának fog tűnni a parkban."
Magáról a történetről semmiféle további konkrétumot nem áll szándékomban elárulni, legfeljebb általánosságokat. Például azt, mennyire élvezetes volt számomra végigkövetni a négy karakter, illetve a viszonyuk lassú felépülését és alakulását a cselekmény során. Bár a szereplők, illetve a velük/köztük történtek is sablonosak, vagyis nem tartogatnak komolyabb meglepetést, ezt mégis félre tudtam tenni. Ez talán azért történhetett, mert érdekesnek találtam az ok-okozati viszonyokat, valamint bevonódtam az érzelmi töltetükbe. Kifejezetten élveztem a végkifejletet, szerintem tökéletes és gyönyörű megoldást, illetve lezárást kapott a történet.
Egyedül a krimis vonalban éreztem némi gyengeséget, azonban ettől teljes mértékben el tudok tekinteni. Abszolút nem képezi hangsúlyos részét a történetnek az, hogy felderítsék Karin eltűnésének körülményeit, de ez érthető, hiszen a négy barátnő nem nyomozni, hanem túrázni érkezik Norvégiába. A körülmények szerencsétlen összejátszása okozza végül azt, hogy a kelleténél jobban bevonódnak a rejtélybe.
Összességében én határozottan szerettem A túrát. Egy remekül felépített, izgalmas, dinamikus regénynek tartom, amely thrillert keveset olvasóknak igazán élvezetes lehet. Nincs kifejezetten sötét hangulata, de épp elég baljóslatú ahhoz, hogy egy percig se hagyjon unatkozni. Hétvégi kikapcsolódáshoz tökéletes lehet.
Oldalszám: 336
Eredeti cím: The Hike (2023)
Fordította: Novák Gábor
Műfaj: krimi, (pszicho-)thriller
0 megjegyzés