Nagyjából azóta dédelgetek magamban írói ambíciókat, amióta képes vagyok írni. Kezdetben csak azt tudtam, hogy imádom a fogalmazós feladatokat, hogy ösztönösen írok helyesen, hogy jól érzékelem a szavak mögötti jelentésrétegeket, a szinonimák közötti árnyalatnyi különbségeket. Próbálkoztam Wattpaden és blogokon, novellákkal és regényekkel is, majd inkább a cikkes, újságírós irányban haladtam tovább. De a legnagyobb életcélom mindig is az volt, hogy egyszer kiadjak egy könyvet, és ez a mai napig változatlan. Nincs meg hozzá a tehetségem, és valószínűleg soha nem is leszek elegendő egy ilyen feladathoz, de képtelen vagyok lemondani erről az álomról. És éppen ezért bármilyen könyvet szívesen elolvasok, ami valamilyen szinten ezzel kapcsolatos. Így került a kezembe Alessandra Torre A Szellemírója is, amelytől eleinte nem gondoltam volna, hogy sokkal többet kapok, mint a szerzői élet hátterébe való betekintés.

A regényünk főhőse, Helena Ross a romantikus műfaj egy elismert írója, folyamatosan a bestseller-listák élén szerepel. A harmincas évei elején azonban a létező legrosszabb diagnózist kapja az orvosától: három hónapja van hátra. Helena a maradék idejét kizárólag arra szeretné szánni, hogy megírja élete legfontosabb regényét, amely a saját élettörténete is egyben. Ám ez nem egy egyszerű visszaemlékezés a részéről – a legmocskosabb titkait készül felfedni benne, különösen azt, mit tett négy évvel ezelőtt, amely a férje és a kislánya halálához vezetett.

Eleinte féltem elkezdeni a könyvet, hiszen nem csak külföldön, de az eddig megjelent magyar véleményekben is az egekig magasztalják, és nem én szerettem volna lenni az első, akinek csalódást okoz. Ám hamar kiderült, hogy a félelmem alaptalan volt. Már az első oldalakon teljesen beszippantott, ami nem fordul elő velem gyakran, és csak faltam a sorokat. Sokszor már kényszerítenem kellett magamat, hogy tartsak egy kis szünetet, álljak fel a laptop elől, és csináljak valami mást is. Csodásan megírt regény ez, rendkívül olvasmányos szöveggel, a rövid fejezetek miatt pedig gyorsan lehet vele haladni. Még akkor is, amikor már lelkileg megterhelővé válik olvasni.

A könyv során nem csupán Helena memoárjának születési folyamatát követjük végig. Tanúi vagyunk a folyamatos lelki küzdelmének, amelyet a múltjának újbóli átélése okoz, a rákkal való harcának, és annak is, hogyan enged közel magához valakit 4 évnyi teljes elszigeteltség után. Közben folyamatosan olvashatunk részleteket is a készülő regényből, többnyire ebből derül ki Helena előtörténete, szép fokozatosan. Az eseményeket a főszereplőnk E/1-es elbeszélésmódja mellett még három fontosabb karakter szemszögéből is megismerhetjük, de ezek a szakaszok E/3-ban íródtak.

Maga Helena Ross kezdetben kifejezetten ellenszenves karakternek tűnhet, amit csak részben enyhít az, hogy sajnáljuk a betegsége miatt. Hamar megtudjuk róla, hogy nehezen elviselhető jellem, és nem csak a gyógyszerek, illetve a folyamatosan romló állapota teszi azzá. Rengeteg érthetetlen rigolyája van, fölényes szabályokat állít mindenkinek, és bosszantóan lekezelő a stílusa. Bár a könyv alatt látványos jellemfejlődésen megy keresztül, ez a kezdeti ellenszenv végig velünk maradhat. Valószínűleg nem is minden olvasó fogja őt megérteni, ám én bevallom, sok vonásában magamat látom, és ha meg nem is kedveltem, de nagyon közel került hozzám a könyv végére.

Olvasás során elég intenzív érzelmeket éltem át, különösen a második felében. Eleinte Helena depressziós gondolatai küldtek padlóra, amelyekkel a kelleténél jobban tudtam azonosulni. Leginkább a gyerekneveléssel kapcsolatos érzései, az önmagával szembeni kételyei érintettek meg, hiszen jelenleg biztos vagyok benne, hogy én is hasonlót élnék át, ha egyszer lenne gyermekem (de valószínűleg ez a veszély nem fenyeget, mint kiderült nemrég). Később pedig végigbőgtem azt a szakaszt, amelyben a nagy titokról rántja le a leplet, úgy nagyjából az utolsó 100 oldalt.

Bár a kirakós utolsó darabjához a könyv legvégéig kell várni, szóval már-már bosszantóan későn derül ki a lényeg, de a cselekmény ettől függetlenül egész izgalmas. Minden oldalon történik valami, ami odabilincseli az embert a sorokhoz, ha nem is konkrét esemény, akkor Helena lelki vívódása. Azt a karaktert pedig, aki a nő társa lesz az utolsó heteiben, nagyon megkedveltem – nem csak a szerepe és a jelleme, de az is zseniális, ahogyan kapcsolatba került Helenával.

Az csak hab a tortán, hogy nem olvastam még írói háttérmunkával kapcsolatos könyvet, amely ennél jobban bemutatta volna ezt a témát. Colleen Hoover Verity-jének például két szerző is fontos szereplője, mégsem megy bele ennyire részletesen a folyamatba. Imádtam tehát ezeket a jeleneteket, és egészen biztosan hasznos lesz bárkinek, aki szintén írói ambíciókkal bír.

Összességében A Szellemíró egy lenyűgöző történet, amelynek a nagyszerűségére még az egekig magasztaló értékelések sem tudtak felkészíteni. Bár szívszorító volt olvasni, és lelkileg egy kicsit padlóra küldött minden egyes alkalommal, amikor nekiálltam, imádtam, és erősen elgondolkoztam rajta, hogy a kedvenceim közé kerüljön. Szívből ajánlom bárkinek, aki érez most magában elég lelkierőt egy ilyen fájdalmas és megterhelő, de gyönyörű regényhez.

A történet főhőse egy rákbetegséggel küzdő író, aki úgy dönt, az utolsó hónapjaiban megírja az élettörténetét.

A mostani játékunk során olyan könyvekből találtok idézeteket, amiknek a főhőse vagy halálos betegséggel küzd, vagy író. A feladatotok, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.