Agatha Christie: Baljós tavasz
Minden alkalommal bearanyozza a lelkemet, ha megtudom, hogy érkezik egy újabb novellaválogatás a Helikon Kiadó sorozatába, amely szezonális tematikákba rendezi Agatha Christie rövidebb írásait. Rendkívül jó módja ez, hogy belecsempésszük ennek a fantasztikus nőszemélynek a munkásságát az életünkbe, hiszen nem kell egy teljes regényt végigolvasni, ha nincs hozzá időnk – elég csak levenni az aktuális évszakhoz készített gyűjteményt, és választani egyet a 10-20 oldalas történetek közül. Persze a felelősséget nem vállaljuk azért, ha a tervezettnél kicsit több novella erejéig maradsz a kanapéra szegezve. Mindenesetre a szezonális válogatások sora szépen bővül, hiszen a karácsonyiak (Adventi krimik, Karácsonyi krimik), a Valentin-napi (Szerelmi bűnügyek), a nyári (Szentivánéji krimik) és az őszi (Őszi borzongás) mellé ezúttal egy tavaszi csatlakozott be.
A tematikában ezúttal sem következett be változás. A Baljós tavasz összesen 12 darab novellát tartalmaz, amelyek egyenként körülbelül 10-20, vagy néha akár 30 oldalasak is lehetnek. A legelején, felvezetésként a szerző is megszólal, önéletrajzi könyvének (Életem) egy rövid részlete által, amely szintén kapcsolódik a tavaszhoz. A kötetben szereplő novellák nem kifejezetten árasztanak tavaszi hangulatot, vélhetően az alapján válogatták be őket, hogy itt-ott megemlítenek bennük egy virágot vagy kertet.
A könyvben Christie minden visszatérő nyomozójával találkozunk, legyen kevésbé vagy jobban ismert. Tommy és Tuppence, Parker Pyne, illetve Harley Quin és Mr Satterthwaite párosa ugyanúgy fontos szerepet kap, mint Poirot vagy Ms Marple. Került viszont a kötetbe olyan novella is, amely nem köthető kifejezetten egyik nyomozóhoz sem.
A Baljós tavasznak megadtam az időt, nem egy éjszaka alatt pörgettem végig. A korábbi szezonális köteteket volt, hogy a határidők miatt gyorsan kellett befejeznem, de egészen üdítő élmény volt ezúttal akkor belemerülni a rejtélyekbe, amikor megéheztem Christie stílusára. Csaknem egy hónapig hevert az éjjeli szekrényemen, az aktuális olvasmányaim között. Mindemellett alig tartalmaz olyan novellát, amellyel már találkoztam korábban – sajnos ez a többi szezonális válogatásról nem mondható el. Azonban még ezek sem volt elegendőek ahhoz, hogy kedvencemmé avanzsáljam a könyvel. Úgy gondolom, ez a gyűjtemény nem sikerült kifejezetten jól, legalábbis én nem találtam benne egy olyan történetet sem, amelyet feszült figyelemmel követtem volna végig.
Néhányat azért kiemelek:
- Ékszerrablás a Grand Metropolitanben – mint mindig, Poirot ezúttal is levett a lábamról az elképesztő megfigyelőképességével. Nem gyilkosságot, hanem ékszerrablást derít fel, de ugyanolyan körültekintéssel, mintha az áldozat örök nyugalma lenne a tét.
- Greenshaw bolondvára – nem szoktam kifejezetten kedvelni a Ms Marple-höz köthető történeteket, ez azonban kivétel. Ebben a novellában egy óriási, ízléstelenül kivitelezett, de impozáns ház öröklésének sorsa dől el, némi drámai felvezetéssel.
- Aranyrudak – ugyancsak Ms Marple vezet nyomra minket, rendkívül banális módon: a háziasszonyi tudásával. Nem a történet miatt kedveltem, hanem a csattanó végett, ami önkéntelenül is bennem marad még egy darabig.
Összességében tehát a Baljós tavasz szerintem nem a legjobb novellagyűjtemény a szezonális kiadások között, de ez valószínűleg Agatha Christie rajongóinak nem fog gondot okozni. Lehet, hogy a szerkesztők kezdenek kifogyni a munícióból, ezért a szerző kevésbé ismert történetei közül válogatták össze a könyv tartalmát, amelyek okkal nem lettek népszerűek – de persze ezt nem tudhatom biztosan. Mindenesetre rosszul nem jársz a Baljós tavasszal, ha kiegészítenéd vele a meglévő novellagyűjteményed.
Oldalszám: 282
Kiadói sorozat: Krimik minden évszakban
Eredeti cím: Sinister Spring (2023)
Fordította: Borbás Mária, Etédi Péter, Gy. Horváth László, Katona Tamás, Kállai Tibor, Prekop Gabriella, Sipos Katalin
Műfaj: krimi, novella
0 megjegyzés