Elizabeth Lim: A sárkány ígérete
Hatalmas meglepetést okozott számomra a Menő Könyvek Kiadó, amikor bejelentette, hogy alig néhány hónappal a Hat bíborszín darumadár megjelenése után már el is hozzák a folytatást számunkra. Reméltem, hogy nem fognak sokat késlekedni vele, de arra igazán nem számítottam, hogy ennyire a kedvünkre tesznek. Nagyon örültem neki, hogy nem kell egy évet várnom arra, hogy megtudjam, hogyan ér véget Shiori története – hiszen a sorozat duológia, nem jelenik meg több folytatása. Csupán egy kiegészítő könyvről van tudomásom, ami eredeti nyelven a Her Radiant Curse címet viseli, és Raikama (vagyis Channari) múltját mutatja be még azelőttről, hogy császárné lett belőle. Nincs tudomásom arról, hogy a Menő Könyvek tervez-e vele vagy sem, de őszintén remélem, hogy igen. Igaz, Raikama története igen kevéssé érdekel, de szívesen visszatérnék még egyszer az Elizabeth Lim által megalkotott világba.
A Hat bíborszín darumadár végén Shiori épp a sárkányok tenger mélyén fekvő birodalmába, Ai’longba készül annak érdekében, hogy teljesíthesse Raikama utolsó kívánságát. Az általa viselt sárkánygyöngy-darabot kell visszajuttatnia annak jogos tulajdonosához, az Alakmáshoz. Csakhogy a hatalmas erővel bíró gyöngyöt más sárkányok is meg akarják szerezni, többek között a zsarnok uralkodójuk, Nazayun is. Hamar kiderül Shiori számára, hogy a gyöngy visszajuttatása korántsem egyszerű feladat, és lehet, hogy útja közben nem a sárkányok jelentik majd a legnagyobb kihívást.
A sárkány ígérete tehát pontosan ott folytatódik, ahol a Hat bíborszín darumadár véget ér, értem ezt a történetvezetésre és az izgalmakra is. Nem kellett sokat várnom arra, hogy beinduljanak az események, hiszen már rögtön az első egy-két fejezet teljesen magával ragadott. Kifejezetten örültem neki, hogy Elizabeth Lim kitágította a világot azzal, hogy elvitt bennünket a sárkányok birodalmába, Ai’longba. Igaz, kevés időt töltöttünk itt Shiorival, és azt is feszültségek között, de ha már Seryu, a sárkányfiú annyit hencegett róla az előző kötetben, ez a lépés szinte kötelező volt.
A regény legalább annyi izgalmat tartogat számunkra, amennyit az előzménye, sőt, szerintem még többet is. Sajnos az értékelések között böngészve úgy veszem észre, hogy a többség ezt már nem fogadta olyan jól. Tény, hogy végig rengeteg szállal operál, különösen ifjúsági regényhez képest. Az, hogy megkeresse az Alakmást, és visszajuttassa hozzá az addig Raikamában rejtőző gyöngyét, csak egy a sok közül. Legyőzendő ellenségből öt is akad: a sárkánykirály, a kegyetlen varázsló, aki a démonok vezérévé akar válni, maguk a démonok, a papnők, akik el akarják pusztítani az Egyvérűt, és egy gonosz hivatalnok a császár tanácsában, aki nem viseli el Shiori mágikus képességeit. Mindemellett a főhősünk igyekszik megbirkózni a gyászával Raikama elvesztése miatt, továbbá a Takkannal való kapcsolatát is igyekszik elrendezni.
Jól látszik tehát, hogy Elizabeth Lim nem kímélt minket A sárkány ígéretében, de egy olyan elemet sem tudnék kiemelni, ami felesleges volna. Minden probléma, minden konfliktus, minden kérdés maximálisan indokolt és hiteles, nélkülük valószínűleg nem is lenne teljes a történet. Épp ezért úgy gondolom, hogy valószínűleg célszerűbb lett volna három kötetesre bővíteni a sorozatot, nem mindent kettőbe gyömöszölni. Ez a kötet így is több mint 600 oldal lett, bár az előző sem sokkal kevesebb.
Ha trilógia lenne, valószínűleg nem esett volna a szerző abba a hibába sem, hogy kevés időt szán bővebb kifejtést igénylő dolgoknak. Számomra valójában Shiori és Takkan gyönyörű szerelme tette az előző kötetet annyira élvezhetővé, azonban sajnos ebben a könyvben rendkívül keveset kapunk belőle. Takkan karaktere továbbá lealacsonyodik Shiorihoz képest, egyfajta másodhegedűs válik belőle, aki hűséges, simogatásra vágyó kiskutyaként követi a lányt mindenhová, anélkül, hogy bármit megkérdőjelezne. Az előzményekben, ha nem is főszereplő, de komoly központi karakter volt, itt viszont sokadrangú mellékszereplő vált belőle, aki ugyan néha véghezvisz egy-egy impozáns tettet, de ez nem kizárólag rá igaz. Annak viszont örültem, hogy az előző kötetben igencsak elhanyagolt szereplőknek, nevezetesen a hat fivérnek, a császárnak (mint apának) és Seryu-nak valamivel több szerep jutott.
Említettem továbbá néhány bekezdéssel feljebb, hogy Shiori Raikama iránt érzett fájdalmas gyásza is hangsúlyos a történetben. A jelentősségét nem tudom megkérdőjelezni, hiszen Elizabeth Lim lényegében erre építi a kiegészítő kötetet, amelyben a varázslónő előtörténetét tárja fel előttünk. A hitelességével azonban vannak némi problémáim. Nem egészen értettem, miért érez Shiori ennyire mély hiányt egy olyan emberrel szemben, akit az élete nagy részében – igaz, félreértésből, de – nem szeretett, csak az élete utolsó perceiben volt vele néhány szép pillanata. Lehet, hogy ez csak az én defektem, amiért nem értem, és egyébként teljesen normális reakció, de úgy éreztem, hogy ki kell emelnem.
Összességében A sárkány ígéretével nekem nem volt semmiféle komolyabb problémám, ami miatt egy félnél több pontot vonjak le. Érzékeltem a hibáit, ki is emeltem a bejegyzésemben, csakhogy én teljes mértékben élveztem az olvasását és ez felülírja számomra a negatívumokat. A túlírás is csupán az utolsó 20-30 oldalban volt zavaró. A történet izgalmas volt, végig lekötötte a figyelmemet, a végén pedig nem kicsit el is érzékenyültem. A megoldás, az utolsó jelenet ugyanis gyönyörű, de fájdalmas egyszerre, ami ifjúsági regényhez ugyan kevésbé, de az előzményekhez tökéletesen méltó. Annyira nem volt rám hatással, hogy szerepeljen a kedvenc olvasmányaim gyűjteményében év végén, de élménynek jó volt. Nem bánom, hogy végül A sárkány ígérete kapta az előkelő 600. helyet a valaha elolvasott könyveim listáján.
Oldalszám: 608
Sorozat: Hat bíborszín darumadár 2.
Eredeti cím: The Dragon's Promise (2022)
Fordította: Hermann Alexandra
Műfaj: fantasy, ifjúsági
0 megjegyzés