A hygge életmód elég megosztó dolog lett mostanában. Valakit teljesen megvett és magával ragadott annak idején Meik Wiking könyve, míg mások nem értik, miért okoz örömet egy embernek néhány gyertya és puha takaró látványa… Én magam speciel nem a szkeptikus tábort erősítem. Maximálisan tudok azonosulni ezzel az életszemlélettel, amiben részben benne van az is, hogy teljesen oda és vissza vagyok mindenért, ami skandináv, de nem tagadhatom, hogy az introvertált, otthonülős énemet szólította csak meg igazán a hygge trend. Miután éveken keresztül hallgattam, hogy nem normális dolog, ha az ember a benti kuckózást élvezi mindennél jobban, Wiking könyve teljesen más szemléletmódot tárt elém ezzel kapcsolatban, ami segített elfogadnom az énem ezen részét – és ezért nem lehetek elég hálás neki.

Bevallom, először teljesen abban a hitben voltam, hogy a Hygge szerelem is egyfajta életmódkönyv, ezért igencsak meglepődtem, mikor egy regény formájú szöveggel találtam szemben magam. Kissé talán meg is ijedtem, mivel elképzelni sem tudtam, hogyan, milyen módon lehet beleszőni ezt az életérzést egy történetbe úgy, hogy az ne hasson túl erőltetettnek és direktnek, mégis legyen valami értelme... Nos, a helyzet az, hogy Rosie Blake-nek végül sikerült megcáfolnia minden kezdeti aggályomat, és egy igazán bájos, szívmelengető történetet alkotnia, amit szívesen újraolvasnék még párszor a későbbiekben.

A könyv főszereplője a dán származású Clara, aki a múltja elől menekülve céltalanul járja az angol településeket, amolyan titokzatos vándor benyomását keltve. Egy este az egyik falu kocsmájában ülve arra lesz figyelmes, hogy az egyetlen játékbolt tulajdonosa drámai körülmények között jelenti be: a veszteséges üzlet annyira elkeseríti, hogy inkább szabadságra megy egy időre. Clarát végtelenül elszomorítja, hogy a település egyre üresebbé és elhagyatottabbá válik, mivel a vállalkozások és a családok inkább a nagyvárosokba költöznek a biztos megélhetés reményében. Hiába átutazó csak, fejébe veszi, hogy mielőtt tovább indul, megpróbál megoldást keresni a helyzetre.

Egyelőre még csak ismerkedem a chick-lit műfajával, ezért mikor olvastam, nem volt könnyű túltennem magam azon, mennyire irreálisnak hat a regény alapgondolata. Nem tudom elképzelni, a valóságban kinek jutna eszébe megkérni egy vadidegen embert, hogy hadd lakjon az otthonában, amíg az a nyaralását tölti, és hadd vezesse közben az üzletét is – pedig a Hygge szerelemben pontosan ez történik. Miután Clara szemtanúja lesz annak a bizonyos jelenetnek a kocsmában, felkeresi az éppen csomagoló játékbolt-tulajdonost, Louisát, és minden különösebb nehézség nélkül megkapja a kulcsokat tőle.

Nem mondom, hogy a falu népe olyan könnyen a bizalmába fogadja Clarát, mint ahogyan Louisa tette, de ez a jelenet számomra elég szürreális volt ahhoz, hogy elgondolkozzak a regény félbehagyásán. Végül ez a furcsa kezdés épp az ellenkező hatást váltotta ki: túlságosan felkeltette a kíváncsiságomat, különösen az a része, honnan jön Clara és mik a tervei az üzlettel. Akadt még néhány hasonlóan irreális elem a cselekményben később is, de a chick litekre jellemző bájos, békés stílus miatt ezeket már könnyedén elengedtem, és így igazán élvezhetővé vált a történet.

A szerelmi szállal kapcsolatban is volt sajnos mit kifogásolnom. Kétségtelen, hogy Clara és a férfi között megvan az a bizonyos kémia, és remekül össze is illenek, ám az, ahogyan a viszonyuk alakult, számomra túl komolytalan volt. Úgy gondolom, az egészséges kapcsolat egyik alapja a bőséges kommunikáció, de ez kettejük között a legkevésbé sem volt elégséges. Hiányoltam a hosszú beszélgetéseket, illetve a közös jeleneteik többségét is egy bizonyos mértékű távolságtartás jellemezte, ami miatt nem tudtam igazán beleélni magam a kapcsolatukba.

A regény mélypontja azonban egyértelműen Louisa beszélő papagája volt. Azt már tényleg képtelen voltam elfogadni, hogy ez az állat nem csupán megtanulta az ikonikus filmek ikonikus mondatait, de ezeket épp a megfelelő pillanatban, az adott helyzethez tökéletesen illően szúrja be. Lady CaCa (ráadásul) számomra kifejezetten idegesítő eleme volt ennek a könyvnek.

Mindez alapján úgy tűnhet, nem vált a szívem csücskévé a Hygge szerelem, de ez nincs így. Nem mostanában olvastam, de még mindig átmelengeti a lelkemet, ha rá gondolok. Nagyon bájos, kellemes és könnyed élmény volt, amit szívesen fogok népszerűsíteni, különösen az őszi-téli időszakban.

Hihetetlenül tetszett benne az, amitől az elején tartottam – és szerintem ha másért nem, ezért igazán megéri elolvasni a könyvet. A hygge életérzés fantasztikusan van beépítve a történetbe, mi több, tulajdonképpen kulcsfontosságú része a cselekménynek. Az írónő nem ennek a bemutatására fókuszál (az Meik Wiking és társainak feladata), hanem a gyakorlati alkalmazására, illetve az ember közérzetére gyakorolt pozitív hatására. Lenyűgöző volt megfigyelni, ahogy Rosie Blake néhány egyszerű, gyertyákkal, lámpásokkal, plédekkel és egyebekkel kapcsolatos jelenet leírásával megteremti azt a bizonyos hygge hangulatot a történethez.

Összességében a Hygge szerelem a kevésbé jól kivitelezett elemek ellenére is rendkívül élvezetes olvasmány, ami tökéletes kikapcsolódást nyújthat egy őszi-téli hétvégére, vagy akár az ünnepekre. Egyszerű, lassú lefolyású cselekmény jellemzi, és mentes a felkavaró történésektől, mégsem válik unalmassá és vontatottá egy percre sem. Olvasás közben végig arra gondoltam, milyen jól mutatna ez a sztori a filmvásznon, szóval remélem, hogy előbb-utóbb valaki felfigyel rá.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

A játékunkhoz összekevertük néhány, Magyarországon is népszerű életmódkönyv-szerző nevének betűit. Ahhoz, hogy részt vehessetek a sorsolásban, nincs más dolgotok, mint kitalálni, kire gondolhattunk, és a megfejtést beírni a Rafflecopter dobozba (esetleg a könyvének címével együtt, de ez nem kötelező).

a Rafflecopter giveaway

11.18. Readinspo

11.19. Readinspo extra (idézetek)

11.21. Csak olvass!

11.23. Betonka szerint a világ...

11.25. A Szofisztikált Macska

11.27. Deszy könyvajánlója