Véleményem az Árnyék és csont sorozatról - olvasóként
Épp tegnap fejeztük be az Árnyék és csont adaptáció első évadát, amiről a Bűnös birodalom (Hat varjú 2.) blogturnéja alkalmából mindenképpen szerettem volna írni. Az utóbbi időszak legjobban várt sorozata volt ez számomra, és nem csupán Ben Barnes miatt: tavaly olvastam el és szerettem bele teljesen a Grisa-trilógiába, és ezzel együtt a Bardugo által teremtett fantasy világba.
Ebben a posztban tehát arról lesz szó, olvasóként én mit gondolok az adaptáció minőségéről, és szerintem mit kellett volna másképp csinálni. De előzetesen csak annyit mondok: az Árnyék és csont sorozatnak egyetlen nagy hibája van, mégpedig az, hogy nincs több rész belőle.
Hogyan dolgozza fel a sorozat a könyveket?
Ez az első néhány bekezdés inkább azoknak szól, akik még nem kezdtek el ismerkedni Leigh Bardugo könyveivel, és nem igazán látják át, hogyan is épül fel a sorozat.
Az adaptáció első évada tehát feldolgozza:
- a Grisa-trilógia első könyvét, az Árnyék és csontot,
- és a Hat varjú-sorozat 5 fő karakterének előzménytörténetét.
A Netflix sorozat tehát két szálon fut. Ebből a központi Alina története – a könyvekben is a Grisa-sorozat mindennek az alapja, ebből ismerjük meg a grisákat és a világot is. A Hat varjú-könyvek a Zóna elpusztítása után játszódnak, de feltételezem, az adaptációban nem szerettek volna ennyire előreszaladni, ezért végül inkább csak a karakterek háttértörténetére fókuszálnak, és így maradnak a "jelenben".
A Hat varjú-karakterek adaptált háttértörténete viszont nem teljesen ugyanaz, ami a könyvekből kiderül. Kaz, Inej és Jesper valójában nem kapott olyan megbízást, hogy rabolják el a Napidézőt Ravkából. Ezt csupán azért szőtték bele az adaptációba, hogy valamilyen módon összehozzák a két szálat, úgy, hogy Alináé csak alig módosuljon. Sőt, igazából csupán Inej sztorija derül ki nagyvonalakban, Kazról és Jesperről alig tudunk meg valamit. Ellenben a rajtuk kívül még fontos Hat varjú-karakterek, Nyina és Matthias előzménytörténete egy az egyben, a párbeszédek szinte szó szerinti beemelésével lett adaptálva, tehát ez teljesen megegyezik a könyvben lévővel.
Mit gondolok a castingról?
Bár én már a Grisa-trilógiát is úgy olvastam, hogy tudtam, kik játsszák majd a főbb szerepeket, de próbáltam távol tartani magamtól ezeket a híreket (már amennyire ez például a Ben Barnesról szólók esetében lehetséges volt...), hogy minél kevésbé befolyásoljanak. Így mondom azt, hogy nem tudom, mikor sikerült utoljára könyvadaptációra ennyire tökéletes szereplőgárdát összehozni!
A legfontosabb szereplőket (Alina, Kirigan, Mal, Kaz, Inej, Jesper, Nyina és Matthias) külsőleg is pontosan így képzeltem el, de csak a játékukkal látszott igazán, mennyire passzolnak hozzájuk ezek a karakterek. Az Éjúr szerepére például nem tudom, ki lehetett volna jobb választás Ben Barnesnál (SENKI), hiszen ő pontosan olyan értelemben sármos férfi, ahogyan a könyvbéli Kirigan is. Jessie Mei Li szerintem rengeteget tett hozzá Alina karakteréhez: a könyvben kezdetben picit szerencsétlen típus, de a képernyőre a színésznő egész talpraesetté varázsolta. Na, és azt tegyük hozzá, hogy míg a könyvben Mal és közte konkrétan nulla kémia van, addig itt végre el is hiszem, hogy barátságnál több is lehet közöttük.
A Hat varjúsok kevesebb szerepet kaptak, de ők is egytől egyig fantasztikusat alakítottak. Freddy Carter nagyszerűen hozza Kaz titokzatosságát és megközelíthetetlenségét, Danielle Galligan és Calahan Skogman (Nyina és Matthias) között pedig elképesztő kémia van.
Mit gondolok a kivitelezésről?
Röviden: szerintem minden könyvmoly olyan adaptációra vágyik, mint amilyen ez lett.
Őszintén, a korábbi netflixes könyvadaptációkból kiindulva, én a megjelenése előtt biztos voltam benne, hogy ezt a sztorit is teljesen el fogják rontani. Nyilván, a filmes műfaj teljesen más, mint az irodalom, és éppen ezért nem is várhatjuk tőle, hogy teljes egészében visszaadja azt, amit olvastunk... De azt hiszem, most kezdem el érteni, mi lehet valójában a baj a könyvadaptációkkal. Sok film ugyanis épp a lényeget – vagyis azt, amitől a könyv annyira ütős volt – nem képes megragadni és visszaadni (ilyen volt pl. a Veled minden hely ragyogó is). De az Árnyék és csont nem esik bele ebbe a hibába.
Ez valószínűleg erősen köszönhető annak, hogy a könyvek szerzője, Leigh Bardugo is aktívan részt vett a sorozat készítésében, és így feltételezem, nem hagyta, hogy valami félrecsússzon. És milyen jól tette! Az adaptáció szinte teljes egészében a könyvet követi, csak itt-ott változtattak rajta, de semmi olyasmit, ami tönkretette volna a lényegét. A főbb mozzanatai és fontosabb részletei is hiánytalanul, rettentő ügyes megoldásokkal szerepelnek benne.
Persze annak is megvan a maga rizikófaktora, hogy alig mertek változtatni valamit az eredeti történeten – hiszen a nézőközönség egy része ezt már kívülről ismeri. Mégis, számomra nem csak hogy óriási élmény volt képernyőn látni ezt a sztorit, de még újat is tudott mutatni. Más volt – nem ugyanaz, nem több és nem is kevesebb, csak egyszerűen valami más, és szerintem ez volt a kulcsa.
Mi hiányzik mégis?
Azzal a kritikával viszont egyetértek, hogy a könyvet nem ismerőknek nem lehetett minden teljesen egyértelmű. Szerintem a sorozat nem fektetett elég hangsúlyt a világ bemutatására, de a legnagyobb hiányosságot a grisák és képességeik terén éreztem. Nem tisztázta, hogy a grisák rendekbe tömörülnek a képességeik alapján (korporálok, étherálok és matyeriálok – a kefta színét is ez határozza meg), illetve meg sem említi az alkimista, hullámhívó és gyógyító grisák létezését. Csak a szívtörők, fabrikátorok, pokolhívók és szélhívók szerepelnek benne, illetve a különlegesek (szabó, Árnyidéző, Napidéző).
Viszont egy-két ügyes megoldás azért van benne a világot illetően. Az elején jót mosolyogtam, mikor előkerült egy Ravka-térkép – a fantasy könyvek egyik legfontosabb eleme a térkép, és ezt a filmes verzióba nagyon ügyesen beleszőtték. Illetve valamikor a közepén Alina elkezd spontán történelemleckét adni az Éjúrnak, aki maga egyébként mindennel tökéletesen tisztában van – ez a filmes technika, amivel amúgy az előzményeket szeretnék tisztázni a nézők számára, nagyon erőltetett, de Alina a végén mégis legitimálja az egészet azzal, hogy azt kérdezi: "Jó oktatást kaptam?".
Összességében
Szerintem egyértelműen kijelenthetjük, hogy az Árnyék és csont a legjobb netflixes könyvadaptáció, de magában a műfajban is valahova az élmezőnybe raknám. Olvasóként imádtam, nagy élmény volt, de szerintem némi (minimális) utánajárással laikusként is teljesen élvezhető. Ezt a barátom is alátámasztja, aki egyébként a könyvek olvasásához is kedvet kapott.
Ha esetleg ti is gondolkoztok rajta, itt olvashatjátok az Árnyék és csontról, Ostrom és viharról, illetve a Pusztulás és felemelkedésről szóló értékelésemet (Grisa-trilógia 1, 2, 3), itt pedig a Hat varjúsat.
Nyereményjáték
0 megjegyzés