Az első rész, A királynő felemelkedése nem tartozik életem legjobb young adult fantasy élményei közé, mégis meglepően jól bele tudtam feledkezni abba a világba, amit Rebecca Ross megalkotott. Bár az a könyv önmagában is kerek, egész a teljes értékű lezárásnak köszönhetően, nem volt kérdés, hogy a sorozat második, és egyben befejező részére is kíváncsi leszek. Elképzelni sem tudtam, mivel folytatódhat a történet úgy, hogy a szereplők tulajdonképpen minden céljukat véghez vitték az előző kötetben, de ettől csak még kevésbé hagyott nyugodni a dolog. Nos, arra végképp nem számítottam, hogy jobban fogom élvezni A királynő koronázását, mint az első részt.

A nagy csata után Maevana jogos uralkodója, Isolde Kavanagh sikeresen visszaszerzi a trónt a kegyetlen Lannon családtól. Nem lehet azonban egészen nyugodt: a hatalmat meg is kell tartani, ami sokkal nehezebb munkának bizonyul, mint megszerezni. A nép amellett, hogy tele van sérelmekkel a zsarnok évtizedek miatt, nem bízik abban, hogy Isolde képes megfelelő célokra használni a mágiáját. Mindezen felül egyes klánok valószínűleg még mindig hűségesek a Lannonokhoz.

Kezdetben az a benyomásom támadt, mintha Rebecca Ross eredetileg nem tervezte volna be egy folytatás megírását A királynő felemelkedéséhez, csupán utólag, valamilyen külső nyomásra gondolkodott el azon, hogyan lehetne tovább szőni Brienna és a társai történetét. Nem tudom, helyes-e a megérzésem, de igazából nem is számít. A lényeg, hogy mivel az első rész teljes értékű lezárást kapott, a folytatáshoz elvarratlan szálakat és megválaszolandó kérdéseket kellett gyártania a szerzőnek a könyv elején.

Emiatt az első szakasz némileg lassú, döcögős és unalmas volt. A középpontba a politikai intrika került, mivel Briennáék elsődleges feladatává a királynő hatalmának megszilárdítása válik. Ez abszolút szokatlan volt számomra, hiszen a YA fantasy sorozatok általában közvetlenül a fő cél elérése (vagyis az uralkodó leváltása) után véget érnek, és már nem foglalkoznak azzal, mi történik ezt követően. Belegondolva azonban örülök, hogy Ross rávilágított arra, mekkora munkába kerül megtartani a hatalmat és helyreállítani egy sok szenvedésen keresztül ment országot.

De a kezdeti döcögősség senkit se csapjon be! A kevésbé akciódús részeket túl kell élni, és aztán a második fele mindenért kompenzál. A végére olyannyira izgalmas lett a cselekmény, hogy az utolsó 200 oldalon már képtelen voltam letenni a könyvet, ezt a szakaszt egyben olvastam el.

Hiába tűnt úgy eleinte, hogy Ross nem tervezte folytatni a történetet, nagyon jó kérdéseket és problémákat gyártott az alaphelyzetben. Remekül illeszkednek az első könyv cselekményéhez, logikusak, és sehol sem keverednek ellentmondásba a korábban leírtakkal. Emellett az arányok is jobban stimmelnek. A királynő felemelkedésével az volt a legfőbb gondom, hogy túl sok mindent sűrített a szerző egyetlen kötetbe (szerintem ketté kellett volna szedni a cselekményt, így lehetett volna trilógia a sorozatból), és ezért nem tudta kellően alaposan kifejteni az eseményeket. A királynő koronázásával viszont szerencsére nem esett ebbe a hibába.

Újdonság az előző részhez képest, hogy ez a könyv két szemszögből játszódik: Brienna mellett Cartier gondolataiba is bepillanthatunk. Kicsit furcsa számomra, mikor egy sorozaton belül történik ilyen váltás, de szerencsére itt sokat hozzátesz az élményhez, az izgalmasabb eseményeknek ugyanis nem lehetnénk szemtanúi, ha csak Brienna szólalna meg. Egyedül annyi kifogásom volt ezzel kapcsolatban, hogy nem különül el egymástól olyan élesen a beszédstílusuk, és így nehezebben vált át az agyunk olvasás közben - de ez csak apróság.

A szerelmi szál tanár-diák viszony részét még mindig nem tudom megemészteni, de nem tagadhatom le, hogy élveztem olvasni a közös jeleneteiket. Abszolút összeillenek és kellően meg is küzdenek egymásért, amit imádok egy YA fantasy történetben. Kicsit sajnáltam, hogy a kapcsolatuk itt sem kapott sokkal több szerepet, mint az első részben, de így legalább egyensúlyban volt a két könyv ezen a téren.

Sokan azt remélték A királynő felemelkedése elolvasása után, hogy a mágia ebben a részben lesz bővebben kifejtve, de sajnos csalódniuk kell. Nagyon kevés hangsúly került erre az elemre, de erre is megvan a magyarázat: az Éjkorány Köve 130 éven keresztül nem volt a Kavanagh család birtokában, így azok, akik tudták használni, régen elhunytak már. Isolde ezért óvatosan él az erejével, nehogy elszabaduljon, és régi könyvekből próbálja felderíteni a működését. Ez az indoklás számomra teljesen érthető és reális, ezért nem is volt hiányérzetem. Nem a mágia a lényeg ebben a történetben.

Ellenben a világépítéssel kapcsolatban továbbra sem vagyok maradéktalanul elégedett. Az első rész felének helyszínéül szolgáló országról, Valeniáról korábban alig tudtunk meg valamit, és azt reméltem, talán ebben a könyvben bővebben kitérnek rá. Ez nem történt meg. A történet szempontjából jóval kevésbé lényeges Maevanához képest, ez igaz, de annyira hatással van egymásra a két állam, hogy ezt szerintem kár volt ennyire elhanyagolni.

Egyetlen, nagyon kiemelkedő negatívum volt számomra A királynő koronázásában: az álnevek. Továbbra is mindenféle reális, elfogadható indok nélkül használja azokat a fedőneveket, amelyeket az ellenállók vettek fel a valeniai tartózkodásuk idejére (de ennek jelentősége csak az első részben volt). Mindezt ráadásul össze-vissza teszi: Brienna a királynőt a valódi nevén hívja (Isolde), de a közvetlen családtagjait nem (pl. MacQuinn-t Jourdainnak). Teljesen érthető, hogy Ross nem akarta összezavarni az olvasót azzal, hogy lecseréli a már jól megszokott megszólításokat a valódiakra, de a szövegkörnyezet miatt így is sokszor kénytelen volt az eredeti neveket használni. Ezzel véleményem szerint éppen az ellenkező hatást érte el, vagyis csak még jobban belegabalyodunk a nevek armadájába.

Összességében óriási pozitív meglepetés volt, hogy A királynő koronázása ennyire élvezetesre sikerült - sőt, állítom, hogy messze túlszárnyalta az első részt. A kezdeti döcögősség és az álnevek miatt nem tudok max csillagozást adni, de olyannyira magával ragadott a könyv, hogy napokkal később sem tudok szabadulni a világtól, és ez sokat jelent számomra. A szerző írásstílusa ráadásul látványosan fejlődött (ez a második regénye), így még egyértelműbb, hogy az első résszel kapcsolatban nem az alapötlettel volt baj, hanem a tapasztalatlansággal. Úgy érzem, Rebecca Ross ígéretes alkotó lehet, ha ezen az úton halad tovább.

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki legalább egy kicsit tudta élvezni A királynő felemelkedését - ez a kötet annak valószínűleg csak jobban fog tetszeni.

Kiadás: Maxim (2020)
Oldalszám: 400
Sorozat: The Queen 2. (Dream Válogatás)
Eredeti cím: The Queen’s Resistance (2019)
Fordította: Bihari György
Műfaj: ifjúsági, romantikus, fantasy

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Rebecca Ross The Queen sorozatának befejező részét  A királynő koronázása címmel. A győztes csata és a bűnösök elfogása után még nem jött el a megbékélés ideje, újabb szökésekkel, ármányokkal és cselszövésekkel  kell hőseinknek szembenézniük. Érdemes követni az öt állomásos blogturnét, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk helyes megfejtői között.

Arra számítunk, hogy olyanok játszanak, akik ismerik az első részt, és a második részbe is beleolvastak a kiadó weboldalán.

Minden állomáson kaptok egy kérdést, amit be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Otthon érdemes a keresztrejtvényt lerajzolva kitölteni a sorokat, mert a középső vastagon kiemelt függőleges sor adja ki a bónusz megoldást, ami növeli a nyerési esélyt.

Minden kérdésre egy-egy szó (név) a válasz, amelyek könnyedén megfejthetők, ha elolvastátok a beleolvasót.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Blogturné Klub

08.12. Kelly és Lupi olvas

08.15. Sorok között

08.18. Csak olvass!

08.21. Dreamworld

08.24. Readinspo