Amikor könyvet értékelek, szeretem azoknak a körülményeknek a leírásával kezdeni, amelyek hozzájárultak az elolvasásához. A New York lányai esetében ezt különösen fontosnak érzem, ugyanis amilyen véletlenül szereztem tudomást a létezéséről, annyira kivételes élményt okozott végül számomra. Kezdetben sem a borító, sem a fülszöveg nem győzött meg, ám Elizabeth Gilbert nevét jól megjegyeztem az Ízek, imák, szerelmek sikere miatt, így végül az író személye és a tény, hogy egy ember hiányzik a turné elindulásához, elég indoknak bizonyult ahhoz, hogy egyefene alapon nekivágjak. És mennyivel kevesebb lennék most, ha nem tettem volna meg!

A regény tulajdonképpen egy fiktív memoár, amely egy amerikai kisvárosból származó, a válság ellenére is jó anyagi háttérrel rendelkező nő életét meséli el onnantól kezdve, hogy 1940 nyarán, 20 évesen New Yorkba költözik. A történet a felnőtté válására fókuszál, amelyet átsző a szexualitás és a szabadosság, a szerelem, a színház és a varrás, valamint egy újabb háború. Az évek során a kezdetben végtelenül felelőtlen Vivianből olyan nő válik, aki gondolkodásmódjában évtizedekkel megelőzi a korát, és igazi girlbossként néz szembe a nagy betűs Élettel.

Már maga a koncepció is rendkívül különleges, a szöveg ugyanis valójában egy hosszúra nyúlt levél, amelyet Vivian idős korában ír meg, visszaemlékezve az életére. A címzettről eleinte annyit tudunk, hogy a főhősünknek valamiféle köze van az apjához, ez az apró információ pedig rögtön pikáns dologra enged következtetni, ezért muszáj azonnal tovább olvasni. A titokzatosság miatt a levéljelleg eleinte kissé erőltetettnek tűnik, hiszen nem értjük, miért beszéli el Vivian ennyire részletesen és hosszan az életét egy részben idegen embernek, ám amikor a kapcsolat közöttük tisztázódik (szinte a kötet legvégén), minden a helyére kerül.

A szereplők egyszerűen zseniálisak. Olyan részletességgel vannak kidolgozva, hogy még élő emberként is komplexnek számítanának, ráadásul a legkevésbé sem idealizáltak; rengeteget hibáznak. Ez persze a legjobban a főhősünkre igaz, akinek jellemfejlődése tökéletesen nyomon követhető a történetben: a felelőtlen, meggondolatlan csitriből a szemünk láttára válik érett, független nő, aki még a legnagyobb hibák után is vállalja a felelősséget, és tanul belőlük.

A New York lányaiban a legelejétől kezdve is az tetszett a legjobban, hogy mennyire szókimondó és őszinte. Már maga a szexualitás is részben tabutémának számít, ám Viviannek egészen különleges - mondhatni radikális - a hozzáállása a dologhoz. Olyannyira, hogy az sokak szemében rögtön elítélendőnek tűnik, ám itt ez a felfogás csupán arra próbálja ösztönözni az olvasót, hogy minden körülmények között vállalja fel önmagát, és semmi esetre se szégyellje azt, ami örömet okoz számára. Ennél az üzenetnél kevés fontosabb létezik.

Összességében - ha ez eddig nem lett volna egyértelmű - a New York lányai óriási hatással volt rám. Egy teljesen másik világba és korba repített, miközben egy percig sem vált kevésbé érdekessé vagy izgalmassá a történet. Végig azt kívántam, bárcsak sokkal több fejezet lenne benne, hiszen a végtelenségig képes lettem volna olvasni. A legjobban pedig azt sajnálom, hogy soha többé nem lehet első élmény számomra - hiszen sokszor újraolvasós, ez nem is kérdés.

Egyértelműen 5 csillag. Sőt, rögtön repült is az éves és az abszolút kedvenc könyveim listájára, Elizabeth Gilbert többi könyve pedig (élén természetesen az Ízek, imák, szerelmekkel) a karácsonyi kívánságlistámra. Remélem, a többi regényét is ennyire fantasztikusan fogalmazta meg és építette fel...

11.11. A Szofisztikált Macska

11.13. Readinspo

11.15. Olvasónapló