facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo

Te tapasztaltad már, hogy nem kötnek le olyan történetek, amelyeket néhány évvel ezelőtt még imádtál volna? Sajnos mostanában gyakran átélem ezt az érzést. Hiába vagyok tisztában azzal, hogy természetes, mennyivel másabb impulzusokra vágyom felnőttként, mint tinédzserként, nehéz nemet mondani arra, amin egy korábbi éned nem is hezitált volna. Pontosan ezt érzem A fogoly trónja, illetve az egész Az elrabolt örökös sorozat kapcsán. Teljesen elvarázsolt annak idején A kegyetlen herceg, melynek világában a mai főszereplő történetünk játszódik, csakhogy már A semmi királynőjét sem sikerült maradéktalanul élveznem. És ezzel jött el az a pont, amikor azt mondom, akárhány bőrt szeretne még Holly Black lehúzni erről a szériáról, én abban már nem szeretnék részt venni.


Az előző kötet végével igencsak szorult helyzetben hagytuk ott Oak-ot: Wren, a Fogasudvar újdonsült királynője börtönbe vetette az árulása miatt. Oak tisztában van azzal, hogy megérdemli a büntetést és a lány haragját, de a fogságot nehezen viseli. Nap mint nap azon töri a fejét, hogyan tudná visszaszerezni Wren bizalmát, és közben megvédeni őt attól, hogy felesleges diplomáciai bonyodalomba keveredjen Elfhonnal az ő bebörtönzésének köszönhetően. Oak ugyanis rájött, menthetetlenül beleszeretett a lányba, és addig nem nyugszik, amíg helyre nem állít mindent, ami elromlott.

A fogoly trónja Az elrabolt örökössel ellentétben már inkább Oak szemszögéből mutatja be az eseményeket. Nagyon kedvelem Wren karakterét, ezért eleinte furcsa és kényelmetlen volt számomra a váltás, de végső soron tökéletesen indokolt. A szerző nagyobb feszültséget tud kelteni azzal, hogy Wren gondolatait nem narrálja, továbbá a lényeg ezúttal Oak tetteiben mutatkozott meg.

Igen kíváncsi voltam, milyen módon oldják fel a kettejük között húzódó konfliktust, különösen, hogy az ő párosuknak valóban érdemes volt szurkolni. Sajnos a kelleténél jobban tudok azonosulni Wren azon vágyával, hogy végre szeresse valaki, hiszen egész addigi életében mindenki átverte és megsebezte. Oak pedig, bár valóban követte ezt a mintát, de nem a rosszindulat vezérelte, és nem követett el megbocsáthatatlan bűnt.

"– Az a fajta szerelem vagy, ami akkor születik, ha két lélek tisztán látja egymást – lép közelebb hozzá Oak. – Még akkor is, ha félnek hinni, hogy ez valóság lehet. Imádlak. Játszani akarok veled. Meg akarom veled osztani a szívem minden igazságát. És ha tényleg hiszed, hogy szörnyeteg vagy, hát legyünk együtt szörnyetegek!"

Értékeltem azonban azt is, hogy ebben a regényben már aktív szereplőként tűnik fel Jude és Cardan is. Az előzőben csak említés szintjén jelentek meg, reméltem, hogy ebben a részben többet kapunk belőlük. Szerintem ennek a sorozatnak az is célja volt, hogy lássuk, mi történt a kedvenc szereplőinkkel az eredeti széria lezárását követően, ehhez pedig szinte kötelező volt őket is megszólaltatni. Rengeteg utalás volt az abban történtekre, amelyekre már csak halványan emlékszem, mégis élvezetes volt nosztalgiázni.

Úgy érzem viszont, hogy ez a kötet épp azzal okozott csalódást, amellyel valószínűleg inkább le szeretné nyűgözni az olvasókat. Rendkívül szövevényes és bonyolult cselekményt mutat be, azonban ez számomra olyannyira átesett a ló túloldalára, hogy inkább hagytam ott lezuhanni. Képtelen voltam koncentrálni a regény többségére, és emiatt nem tudtam élvezni. Sajnos pontosan olyan dinamikára épült, mint a sorozat első tagja: az első 200-300 oldala lagymatag, a történetszálak felépítésére koncentrál, majd az utolsó 50-60 oldalon gyorsan lecsap minden labdát. Sokáig nehezen visz a cselekmény, majd hirtelen fogalmad sincs, hova kapd a fejed. Ezt sajnos nem tudtam értékelni.

Összességében A fogoly trónja valószínűleg nem fog többé a kezembe kerülni, de nem bánom, hogy elolvastam. Mind Wren, mind Oak karakterét sikerült úgy felépítenie az írónőnek, hogy abszolút megérdemeltek egy külön sorozatot, a kapcsolatuk pedig rendkívül bájos és szívmelengető. Maga a sorozat azonban már minden varázsát elveszítette számomra, így nem tudtam igazán élvezni a regényt. Szerencsére jelenleg úgy néz ki, ez duológiának készült, így több rész már nem várható belőle, bár úgy érzem, Holly Black azért fenntartott néhány lehetőséget annak, ha esetleg megrendelne még egy kötetet a kiadója. Mindenesetre senkit sem szeretnék eltántorítani attól, hogy tegyen vele egy próbát, igyekeztem hangsúlyozni, hogy nem az írás minősége hatott rám úgy, ahogy, hanem szimplán nem talált meg engem ez a történet, és ugyanezek valószínűleg egy igazi rajongót nem zavarnának.


5 / 3.5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2025)
Oldalszám: 360
Sorozat: Az elrabolt örökös 2. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: The Prisoner's Throne (2024)
Fordította: Sugár Fruzsina Beáta
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

Egy fogságba vetett herceg. Egy bosszúra éhes királynő.
És egy háború, ami újraírhatja Elfhon jövőjét.

Oak herceg súlyos árat fizet az árulásáért. A messzi észak jeges fogságában, a hófödte vidék új szörnykirálynőjének akaratához láncolva csak ravaszságára és sármjára támaszkodhat, ha túl akar élni.

Cardan nagykirály és Jude nagykirályné a végletekig hajlandó elmenni, hogy kiszabadítsák elrabolt örökösüket, így Oak választásra kényszerül. Vagy megpróbálja visszanyerni annak a lánynak a bizalmát, akit mindig is szeretett, vagy hű marad Elfhonhoz, és megdönti Wren uralmát – még akkor is, ha ezzel őt is a pusztulásba taszítja.

Ahogy a háború fenyegető felhői egyre gyülekeznek, és minden sarokban új árulás lesi áldozatát, Oaknak rá kell ébrednie, hogy leleményessége közel sem elegendő ahhoz, hogy minden szerettét biztonságban tudhassa. Vajon kinek a sorsát pecsételi meg?

Add át magad a sodrásának!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Csupán néhány hónapja jelent meg Az elrabolt örökös, amely ismét Elfhonba kalauzolt minket, mostantól pedig már a duológia második, egyben befejező részét is olvashatjuk a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Térj vissza velünk a tündérek világába, és tarts a bloggereinkkel a blogturné állomásain. Ha pedig játszol velünk, akkor akár meg is nyerheted a könyv egy példányát.

Nyereményjáték

A fogoly trónja ismét Tündérföldére kalauzol minket, így a mostani játékunkban olyan könyvek nyomába eredünk, amelyekben szintén tündérek szerepelnek. Találjátok ki, hogy a blogokon szereplő idézetek mely könyvekből származnak, és a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„A tudomány csarnokában sose találsz tündért. Hogy miért? Mert a tudomány nem akar mást, mint elméleteket bizonyítani, és megérteni a világmindenséget. A tudomány mindent takaros, logikus, könnyen magyarázható csomagokba pakol. A tündérek varázsosak, szeszélyesek, illogikusak, megmagyarázhatatlanok. A tudomány nem tudja bizonyítani a tündérek létét, következésképpen persze mi nem létezünk. Ez a fajta hitetlenség végzetes a tündérekre nézve.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06.07. Utószó
06.09. Kitablar
06.13. Hagyjatok! Olvasok!
06.15. Insane Life
06.17. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Nem állítanám, hogy valaha is különösebben érdekelt az Artúr-mondakör, de Európa múltjának és a popkultúrának is olyannyira a szerves része, hogy vétek lette teljesen kihagyni. Már gyerekként láttam olyan alapműveket, mint Az első lovag című film Sean Connery főszereplésével, vagy éppen az Artúr király Clive Owennel, de ezek közül is leginkább Lancelot és Guinevere története, valamint a telefestett, harcos Keira Knightley maradt emlékezetes számomra. Később, a közelmúltban sikerült valamivel jobban belemerülnöm a témába, többek között A világ legszebb mondái című könyvnek köszönhetően, amit szívből ajánlok annak, akinek hasonló céljai vannak. Nem mondható tehát, hogy rajongó, vagy akár aktív érdeklődő lennék a témában, de szeretek tájékozódni, és kedvelem, ha valamilyen tartalom kicsit más szemszögből világít meg egy már ismert történetet vagy legendát. Lev Grossman eposza, A fényes kard pedig pontosan ezzel a céllal született.


A fényes kard az Artúr-mondakör egyfajta folytatásaként szolgál, azt dolgozza fel ugyanis, mi történt a legendás király halálát követően. Artúrt a saját fia, Mordred által érte a vég. Mordred Artúr távollétében megpróbálta átvenni az uralmat Britannia felett, a király azonban bosszút állt rajta. A csatából hiába ő került ki győztesen, halálos sebet szerzett Mordredtől. A legenda szerint azonban még a tényleges halála előtt Avalon szigetére került, és visszatér majd, ha a birodalom veszélybe kerül. Eltűnését követően a Kerekasztal megmaradt lovagjai, többek között Sir Bedivere, Sir Dagonet vagy Sir Palamedes azon tanakodnak, vér szerinti örökös híján ki lenne a legalkalmasabb jelölt Britannia trónjára, és közben persze megpróbálják megvédeni a birodalmat azoktól az erőktől, akik Artúr halálában soha vissza nem térő lehetőséget látnak a támadásra.

Az eseményeket egy Collum nevű fiú szemszögéből követjük végig, aki nagy reményekkel érkezik Camelotba. Egész életében arra készült, hogy Artúr király lovagjainak körébe kerüljön, és a verekedésben nagyon is tehetségesnek mutatkozik. Ám amikor a várba érkezik, akkor szembesül a lesújtó hírrel, ami a Kerekasztal megmaradt lovagjait is mélységes melankóliába taszította. Collum kihasználja a káoszt és beférkőzik az udvarba, ahogyan mindig is tervezte.

A jelen eseményeivel Collum szemszögén keresztül szembeülünk, azonban a közelmúlt sem marad számunkra teljesen homályban. Visszatekintésekből nemcsak Artúr uralkodását és személyiségét ismerjük meg, de a megmaradt lovagok személyes történeteit is. Néhány fejezetenként – abban az ütemben, ahogy Collum is közelebb kerül hozzájuk – megismerjük egy-egy lovag élettörténetét, addig a pontig, amíg a Kerekasztal tagjává nem váltak. Megtudjuk például, hogy Sir Bedivere, a félkarú lovag a férfiak társaságát részesíti előnyben, és menthetetlenül beleszeretett Artúrba is. Sir Palomedes, a szaracén lovag valójában egy bagdadi herceg, aki negyedik fiúként saját hazájában nem sokat remélhetett az élettől. Vagy éppen, hogy Sir Dinadan valójában nem férfinak született. Ezek a történetek páratlan színt vittek a regénybe, közelebb hozva hozzánk ezeket a viszonylag ismeretlen, kevés feldolgozásban szereplő karaktereket.

"Az ifjú egy pillanatra elképzelte: Britannia trónját nem isteni rendelet őrzi, hanem a föld ősi mágiája, a tölgy, a vér, a kő és az eső varázslata. Egy tündérkirálynő, aki egy tündér – Camelotból uralkodik, melynek kristálytornyai egy elvarázsolt fal mögött emelkednek..."

Különösen tetszett, hogy hiába halott (vagy eltűnt? nézőpont kérdése) ekkorra már Artúr király, végig jelen van a történet során. A visszatekintésekből, valamint a lovagok egymás közötti beszélgetéséből szépen, lassan megismerjük a mondák mögött rejtőző alakot, vagyis azt, milyen volt valójában, idézőjeles hús-vér emberként az uralkodó. Megtudjuk például, hogy az apátlanság milyen hatással volt rá, mennyire istenfélő keresztény volt, vagy éppen, hogy ő maga sem rendelkezett apai ösztönökkel, még akkor sem, amikor Mordred már aktívan az élete része volt.

Mindent összevetve azonban a regény legnagyobb erőssége egyértelműen a nyelvezete. A gyönyörű megfogalmazás nem csupán esztétikailag gyönyörködtet, de könnyen olvashatóvá is teszi a szöveget. Igaz, ennek a könyvnek az esetében a lassabb tempót javaslom, hogy legyen lehetőséged belemerülni mind a világba, mind pedig az írásstílusba. Minden elismerésem a fordítóé; Kleinheincz Csilla egyébként is több olyan regényért felel, amelyet szerettem, de ez különösen nagy hatással volt rám.

Összességében A fényes kard egy gyönyörűen megírt, érdekes történet az Artúr-mondakörhöz kapcsolódóan. Az érdekessége azonban inkább abban rejlik, hogy szokatlan, egyedi szemszögből dolgozza fel az ismert mitológiát. Magát a cselekményt izgalmasnak, dinamikusnak nem lehet nevezni, a hangsúly inkább a szereplők hátterén, megismerésén van. Az elolvasásához úgy gondolom, szükséges az Artúr-mondakör legalább minimális ismerete, enélkül valószínűleg élvezhetetlen lesz a regény.


5 / 5 csillag

Kiadás: Agave (2025)
Oldalszám: 608
Eredeti cím: The Bright Sword (2024)
Fordította: Kleinheincz Csilla
Műfaj: (történelmi, epikus) fantasy, kaland

Egy ​Collum nevű, tehetséges ifjú lovag érkezik Camelotba, hogy felvételt nyerjen a Kerekasztal tagjai közé, de már elkésett: Arthur király két héttel korábban elesett a camlanni csatában, és csupán maroknyi lovag maradt életben.

A túlélők azonban nem legendás hősök, mint Lancelot vagy Gawain, hanem a Kerekasztal különcei, köztük Sir Palomides, a szaracén, és Sir Dagonet, Arthur udvari bolondja, akit csak tréfából ütöttek lovaggá. Mellettük pedig csak Nimue áll, Merlin egykori tanítványa, aki elárulta és egy domb alá zárta mesterét.

Rájuk hárul a feladat, hogy újjáépítsék Camelotot ebben a kibillent világban: bár a kereszténység Istene magára hagyta Britanniát, Morgan le Fay vezetésével visszatértek a királyságba a tündérek és a régi istenségek. A lovagoknak fel kell kutatniuk az Excaliburt, hogy a romokban heverő ország ismét egyesülhessen, ám előtte még meg kell fejteniük, hogyan bukhatott el a magányos és nagyszerű Arthur király.

A fényes kard az új évezred első nagy arthuri eposza, a hagyományokhoz hűen tele párbajokkal és kalandokkal, csatákkal és lovagi tornákkal, varázskardokkal és halászkirályokkal. Ugyanakkor esendő és mégis erős férfiak és nők története, akik annak ellenére próbálják meggyógyítani széttört világukat, hogy őket magukat is megtörte az élet.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Lev Grossman A fényes kard című regénye a legendás Arthur-mondakör sötétebb, emberibb újragondolása, amelyet az Agave Könyvek hozott el a magyar olvasóknak. A történet középpontjában Collum, a fiatal lovag áll, aki Camelotba érkezve döbbenten szembesül Arthur király halálával és a Kerekasztal széthullásával. A regény a jól ismert hősök helyett azokkal a különc túlélőkkel foglalkozik, akiket a történelem háttérbe szorított: Sir Palomides, a szaracén harcos, Sir Dagonet, a bohóc-lovag, és Nimue, a bukott varázslónő. Ők próbálják rendbe hozni a széttöredezett birodalmat, miközben Britanniát ismét a tündérek és ősi istenek fenyegetik. Kövesd a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről, és esetleg szeretnél egy saját példányt is nyerni belőle!

Nyereményjáték

Játékunk a Kerekasztal ismert és kevésbé ismert lovagjaira összpontosít. A feladatotok, hogy az állomásokon található leírások alapján tippeljétek meg, melyik lovagra gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ez a lovag beleszeretett Artúr király feleségébe, Guinevrába.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06.09. Readinspo
06.11. Kitablar 
06.13. Könyv és más
06.15. Olvasónapló

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Az álmodás egyike a leghétköznapibb dolgoknak, mégis rettenetesen keveset tudunk arról, hogyan és miért történik ez velünk alvás közben, illetve milyen üzenetet közvetítenek nekünk. Mindig is lenyűgözőnek találtam azt, milyen képi világokat és történeteket képes kreálni az elmém akkor, amikor elvileg éppen pihennie kellene, illetve azt is, mennyire rányomja időnként a bélyegét a napomra az adott álom hangulata, még akkor is, ha egyáltalán nem emlékszem arra, mi zajlott le benne. Egyedül azért nem jártam utána a témának jobban, mert nem is sejtettem, hogy ilyen kiterjedt tudomány áll az álmok mögött, illetve vannak is egzakt eredményeik. Utólag már nem értem, miért gondoltam ezt.


Dr. Rahul Jandial, a könyv szerzője amerikai idegsebész és neurológus, aki mindemellett kutatólabort vezet az agy rejtélyeinek felderítésére. Munkája során számos felismerést tett az álmokkal kapcsolatban is, amelyeket többek között a Miért álmodunk? című írásában oszt meg a nagyközönséggel. A könyvben amellett, hogy beszél az álmok kialakulása mögött álló folyamatokról, számos konkrét kérdésre is kitér, amelyek az embereket nagy valószínűséggel foglalkoztatják. Ilyen például a tudatos álmodás módszere(i), az erotikus álmok oka és üzenete, a rémálmok szerepe, valamint az álmok értelmezése.

Úgy gondolom, a Miért álmodunk? remek koncepcióval rendelkezik abból a szempontból, hogy kiemelten foglalkozik a “gyakori kérdésekkel”, vagyis bizonyos, kiemelten gyakran előforduló álomtípusokkal, illetve értelmezési kérdésekkel is. Már a tartalomjegyzéket áttekintve is felcsillan a szemünk, hiszen elképesztő ígéreteket tesz nekünk. A tudatos álmodásnak két nagyobb fejezetet is szentel, és bizonyosan nem vagyok egyedül, akit ez kifejezetten foglalkoztatott.

A könyv tartalma abból a szempontból kifogástalan, hogy tisztázza, milyen okból és hogyan alakulnak ki az álmok, illetve milyen minták alapján keletkezhetnek. Hogyan jelenhetnek meg bennünk az életünk aktuális eseményei, és az üzenetüket hogyan érdemes, és hogyan nem érdemes elkezdeni értelmezni. Mindemellett számos tévhitről és félreértésről rántja le a leplet, amivel jobb tisztában lenni. Sokat számít, hogy mindezt egy orvos-kutatótól halljuk, akinek egész életében ez volt a szakterülete.

Az álmodásra való koncentrálás, illetve az erőfeszítés az álmok felidézésére áloméletedet is kiterjesztheti – olyan, mintha új nyelvet, esetleg új kognitív vagy fizikai jártasságot tanulnál.

Sajnos azonban a kivitelezéssel és a szöveggel nem vagyok maradéktalanul elégedett. Nehéz volt követnem a levezetését, és nem elsősorban a tudományos szakkifejezések miatt. Úgy éreztem, az egyes témákat rendkívül röviden fejti ki, így épp, mikor elkezdeném megérteni, már egészen másról folyik a szó. Mindemellett a kifejtéseit kevés példával támasztja alá, illetve kutatásokat is alig említ meg, amelyek pedig segítenének értelmezni a magyarázatot, és elmélyülni az adott kérdésben. Hiába fogalmaz a nagyobb közönség számára is érthető módon, igazán csak a valós példákra épülő anekdoták konklúziójára emlékszem a szövegből.

Sajnálom azt is, hogy meglehetősen rövid kifejtést kaptunk erről az izgalmas témáról. A szöveg maga mindössze 230-240 oldalt tesz ki, csak a vaskos irodalomjegyzék miatt tűnik terjedelmesebbnek első ránézésre. Nem tudom, mennyi egzakt megállapítás létezhet még ebben a tudományágban, és megértem, ha a még ingoványos talajra nem szeretett volna rálépni, de számomra ez nem volt kielégítő olvasmány. Sok kérdés maradt még bennem, és azt is elfogadtam volna, ha kerek perec lefekteti a kutatások határait, hogy ne érezzem ennyire hiányosnak a könyvet.

Összességében a Miért álmodunk? azért nem bizonyult haszontalan olvasmánynak, hiszen sok olyan jelenséget megértettem belőle, amelyeket a saját bőrömön is tapasztaltam, de magyarázatom sosem volt rá. A könyv teljes megértéséhez azonban legalább egy újraolvasásra biztosan szükségem lesz, mivel sok esetben nem tudtam tartani a szöveg tempóját. A könyvet azok számára ajánlom, akik szeretnének bevezetést kapni az álmok mögött álló tudományba, illetve válaszokat kapni arról, mi tévhit ebben a kérdésben, illetve mi a valóság. Továbbá azoknak ajánlom, akiknek fontos, hogy mindezt hiteles forrásból, tudományos munkát végző személytől, és ne lelkes érdeklődőtől vagy újságírótól hallja


5 / 4 csillag

Kiadás: XXI. Század (2025)
Oldalszám: 302
Eredeti cím: Why We Dream: What Your Sleeping Brain Reveals About Your Waking Life (2024)
Fordította: Novák Gábor
Műfaj: ismeretterjesztő

Dr. ​Rahul Jandial bemutatja, mit árulnak el az álmok legbensőbb vágyainkról, és hogyan javítsunk az életminőségünkön azáltal, hogy szolgálatunkba állítjuk a tudatos álmodást, és megszelídítjük rémálmainkat.

Milyen potenciál rejlik az álmainkban, és hogyan lehetnek a hasznunkra?

Aknázd ki az álmodás során lejátszódó neurológiai folyamatokra vonatkozó ismereteket.
– Javíts az egészségi állapotodon
– Növeld a teljesítményedet
– Fokozd a kreativitásodat
Dr. Rahul Jandial világhírű idegsebész és agykutató ebben a kötetben adja közre úttörő jelentőségű tudományos eredményeit.
– Ha alszol egyet, javul a problémamegoldó képességed
– Az álmodás képességének egyes rendellenességei bármely más tünetnél évekkel korábban jelezhetik a Parkinson-kór kialakulását

Az álmodás az emberi agy egyik leginkább félreértett funkciója. Tudományos kutatásokkal sikerült igazolni, hogy álmodás nélkül nem maradhatott volna fenn az emberi faj. A Miért álmodunk? feltérképezi a tudatelőttes tartományt, feltárja, hogyan őrizhette meg az ember az álmodás képességét évezredeken keresztül, és hogyan aknázhatjuk ki az e képességben rejlő lehetőségeket mind álmunkban, mind az ébrenlétben. Az álmodás segít szabályozni az érzelmeinket. Szerepe van abban, hogy el tudjuk raktározni és elő tudjuk keresni az emlékeket, segíti a tanulást. Az ezután kialakuló testi vagy mentális elváltozásokat, így a Parkinson-kórt vagy az Alzheimert is képes előre jelezni. Dr. Rahul Jandial bemutatja, mit árulnak el az álmok legbensőbb vágyainkról, és hogyan javítsunk az életminőségünkön azáltal, hogy szolgálatunkba állítjuk a tudatos álmodást, és megszelidítjük rémálmokat.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


Dr. ​Rahul Jandial PhD-s idegsebész és neurológus sok éven át kereste a választ a következő kérdésekre: Miért álmodunk? Hogyan álmodunk? A többféle szakterületet felölelő kutatásainak végeredménye ez a kiadvány, amelyben összegzi az összegyűjtött tudást. Tartsatok bloggereinkel erre az izgalmas utazásra az álmok világába! 
A 21. Század Kiadó hála az olvasóink között a turné végén kisorsolunk egy példányt a Miért ​álmodunk?-ból!

Nyereményjáték

Játsszatok velünk! Hogy megnyerjétek a könyv egy példányát, válaszoljátok meg helyesen az egyes állomásokon megtalálható kérdéseket!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Miknek az összessége az álom?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

04.25. Hagyjatok! Olvasok!
04.27. Readinspo
04.29. Szembetűnő

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Az olvasást az idei évben igyekszem hátrébb szorítani a prioritásaimban, hiszen rengeteg olyan feladat került előtérbe, amely rengeteg időt igényel a szabadidőmből. Éppen ezért alaposan megválogatom, mivel töltöm a pihenésre szánt időt, ami nem enged teret az olvasmányaimban való kísérletezésnek. Igyekszem emiatt inkább olyan könyveket választani, amelyek amellett, hogy kikapcsolnak, még építenek is. Nos, A hurrikánháború épp nem tartozik ebbe a kategóriába. Csakhogy ha már követtek egy kis ideje, biztosan tudjátok rólam, hogy a YA-NA fantasy sorozatok a gyengéim, és hajlamos vagyok miattuk megszegni az elhatározásomat. Ebben az esetben viszont egyáltalán nem bántam meg, hiszen A hurrikánháború teljesen magával ragadott, és nagyon bízom benne, hogy hamarosan élvezhetem a folytatását is.


Évekkel ezelőtt az Éjbirodalom háborút indított a Sardoviai Szövetség ellen, miután sardoviai Fényhozó katonák meggyilkolták az akkori uralkodót. A fia, aki a helyébe lépett, válaszul lemészárolta mindazokat, akikről megtudta, hogy rendelkeznek a fény irányításának képességével. Talasyn, az árvaként felnőtt fiatal nő elkerülte a megtorlást, és jelenleg a sardoviai seregben harcol. Alaric, az Éjbirodalom seregének vezetője és egyben trónörököse viszont rájön Talasyn titkára. Akárhányszor összefutnak a csatatéren, megpróbálják elpusztítani egymást, de valami mindig megakadályozza, hogy ez sikerüljön. Egyik ilyen alkalommal Nenavar területére tévednek, ahol fogságba ejtik mindkettejüket. Itt azonban olyan titok lepleződik le, amely örökre megváltoztatja Talasyn életét.

A hurrikánháborúban egy teljesen új fantasy világban járunk, ahol a több nagyobb birodalom határai jelenleg átrendeződni látszanak. Az Éjbirodalom által kirobbantott háborúban Sardovia áll vesztésre, területeinek nagy részét elfoglalták már, erőforrásai kimerültek. Ugyanakkor tudják jól, az Éjbirodalom csak sötétséget és pusztulást hoz a világra, amit az utolsó lélegzetvételükkel is igyekeznek megakadályozni. A világban él egy maroknyi ember, akik különböző képességekkel bírnak; ők az éterhajlítók, akik egy-egy elemet képesek irányítani. Vannak Árnyfaragók, Szélszólók, Bűvölők, Tűztáncosok, Záporzengők, és persze a Fényhozók, mint maga Talasyn. Ezen kívül előfordulhatnak természetfeletti lények is, mint például a sárkányok, de hát senki sem látott még olyat… legalábbis eddig.

A két főszereplő, Talasyn és Alaric viszonya már a kezdetektől izgalmas. Az elejétől fogva sejteni lehet, hogy ők másra teremttettek, minthogy meggyilkolják egymást, különösen, amikor látjuk, hogy Alaric megkönnyebbülést érez, amiért újra és újra életben találja a nőt. Annyit kénytelen vagyok elárulni, hogy idővel olyan helyzetbe kerülnek, amikor felfüggeszthetik az egymással való háborúzást, és ez megágyaz egy szerelmi kapcsolatnak is. Ám továbbra is rendkívül lassan és óvatosan közelednek egymáshoz, hiszen folyamatosan felmerülnek a kétségek mindkettejükben a körülmények okán. Talasyn elképzelni sem tudja, hogy megbocsásson a férfinak a rengeteg borzalomért, kegyetlenségért és halálért, amiért az országa felelős a háború kirobbantásával. Alaric pedig nem bízik meg teljes mértékben Talasyn-ben, mivel úgy hiszi, sardoviai menekülteket bújtat, emellett maga is Fényhozó, akárcsak azok az éterhajlítók, akik annak idején meggyilkolták a nagyapját.

"Egész életedben harcoltál. Ösztönösen először támadsz, mielőtt bárki bánthatna. De néha az ütések formálnak minket. Ha hagyjuk betalálni. Ha hagyjuk, hogy nekicsapódjon a védelmünknek, amíg meg nem győződünk róla, hogy állva tudunk maradni, míg elmúlik."

A közöttük húzódó ellentétek megakadályozzák, hogy a két fiatal teljes mértékben átadhassa magát az erős vonzalomnak – és őszintén, ezt élvezet nézni. Mostanában több olyan történettel találkoztam, ahol nem épült fel szépen a két szerelmes kapcsolatának alapja, és vágytam valamire, ami máshogyan csinálja. A hurrikánháborúban pedig ez egyáltalán nem olyan módon zajlik, ahol verném a fejemet a falba azzal a felkiáltással, hogy “könyörgöm, csak csókoljátok már meg egymást!”, hiszen az ellentéteik és a dilemmájuk nem a saját maguk által generált problémák, amiket kommunikációval meg lehet oldani. Valós és komoly ellentétekről van szó, amelyeken sokat kell dolgozniuk, és legyőzni a körülményeket is, amelyek folyamatosan ellenük dolgoznak.

Tetszett az is, hogy a szereplőink külön-külön is végigmennek fejlődésen. Talasynt például súlyosan traumatizálta az árvasága és mindaz, amin gyerekként az árvaházban vagy az utcán történt vele. Semmi másra nem vágyik, mint egy családra, és amikor rátalál, kénytelen felismerni, hogy a család egy tökéletlen konstrukció, ami rengeteg lemondással, alkalmazkodással jár. Alaric pedig magabiztos és erős vezető, aki csak akkor szembesül a saját traumáival, amikor kapcsolatot kénytelen kialakítani valaki mással. Kiderül, mennyire toxikus családi környezetben nőtt fel, és hogy sosem tanulta meg, hogyan kell szeretni.

A Molyon fellelhető címkék, a Zafír pötty, illetve a Tüskék és rózsák udvarához való hasonlítgatás miatt némileg tartottam attól, hogy ez is olyan regény lesz, amelyet a szerző a szexjelenetekkel igyekszik eladni, ami minden más kárára megy. Ehhez képest szerencsére nagyon kevés pikáns részletet kaptunk, azok viszont minőségiek voltak és a legkevésbé sem erőltetettek. Valószínűsítem, hogy ez a későbbiekben megváltozik, ezt csak azért szerettem volna kiemelni, mert kifejezetten jó pontként éltem meg, hogy épp az ellenkezője történt annak, mint amire számítottam.

Összességében A hurrikánháború remek élményt okozott számomra, és nagyon várom a folytatását. Sajnálom, hogy itthon kevésbé kapták fel, és egyébként Goodreads-en is sok negatív hangvételű értékelést kapott. Kevés olyan példa van arra, hogy én jobban szeretek egy regényt, mint amennyire a nagy többség, de az az igazság, hogy tényleg nem tudok olyat megemlíteni A hurrikánháborúból, ami akár csak egy kicsit kevésbé tetszett volna. Teljesen beszippantott a világ, együttéreztem a karakterekkel, és átéléssel követtem az eseményeket. Imádom, hogy bár kétségkívül a két főszereplő viszonya áll a középpontjában, a lassú és óvatos ismerkedésük miatt rengeteg más aspektus (mint a politika) is teret kap mellettük, ami egy ilyen jellegű fantasy történetben elengedhetetlen részlet. Lényeg a lényeg, én szívből ajánlom ezt a regényt minden érdeklődőnek.


5 / 5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2025)
Oldalszám: 416
Sorozat: A hurrikánháború 1. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: The Hurricane Wars (2023)
Fordította: Szabó Tünde
Műfaj: (high) fantasy, romantikus

A ​szív csatatér.
Két ellenség. Egy kénytelen szövetség. Egy szerelem, amely megmentheti vagy el is pusztíthatja a világukat…

Talasyn egész életében a hurrikánháborúban élt. Árvaként nőtt fel, nemzetét a kegyetlen éjcsászár ostromolja, családját a szabadságért harcoló katonák között találta meg. Azonban halálos titkot rejteget: ereiben fénymágia csordogál, izzó erő, amiről mindenki azt hiszi, évekkel ezelőtt megsemmisült.

Alaric hercegre, a császár egyetlen fiára és örökösére vár a feladat, hogy seregeivel és erőteljes árnymágiájával elsöpörjön mindent, ami az Éjbirodalom uralmát veszélyezteti. Talasynban a valaha volt legnagyobb fenyegetésre lel: a lány fényesen izzik a csatatéren a varázslattól, ami megölte a fiú nagyapját, szörnyeteget csinált az apjából, és kirobbantotta
a hurrikánháborút. Alaric megpróbálja megölni a lányt, de a fény és a sötétség összecsapásában az energiáik összefonódnak, és olyan erő keletkezik, amilyet soha nem láttak azelőtt.

Ez a háború csak velük érhet véget. Azonban még ennél is nagyobb veszély közeleg, amit talán csak a kettejük különös mágiája képes megállítani. Talasyn és Alaric döntés előtt áll… vajon az a sorsuk, hogy összefogjanak, vagy hogy elpusztítsák egymást?

Felejthetetlen romantasy, egy rendkívüli új író lélegzetelállító debütálása. Tökéletes olvasmány a Negyedik szárny és a Tüskék és rózsák udvara rajongóinak.

Hagyd, hogy téged is magával ragadjon!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a nagy sikert aratott Hurricane Wars - Hurrikán háború első kötete, egy lebilincselő és izgalmas történet a jó és a rossz harcáról, amiben két ember találkozik. 
Gyertek velünk a turnéra, ismerjétek meg jobban a történetet! Ha pedig részt vettek a játékban, tiétek lehet a könyv egyik példánya.

Nyereményjáték

Mivel a könyv fanfic alapján készült, így mostani játékunkban olyan könyvekből találtok idézetet, amik eredetileg fanficek voltak és abból később lettek kiadott könyvek. A Rafflecopter megfelelő részébe az írót és a könyv címét kell beírni, ahonnan az idézet származik. 
Játékra fel!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Hipotézis. Minél többször említek egy csatolmányt egy e-mailben, annál kisebb a valószínűsége, hogy csatolom is az említett mellékletet.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

04.25. Readinspo
04.27. Insane Life
04.29. Kitablar

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Az az igazság, hogy hiába van végtelen hosszúságú várólistám, bizonyos időszakokra előre meghatározott olvasási terveim és egy elképzelésem arról, milyen jellegű könyveket élvezek és melyeket nem, sokszor nem tudok ellenállni a kísérletezésnek. Ami alapvetően nem baj, természetesen, hiszen rengetegszer előfordult, hogy csodálatos élményt kaptam az adott történettől, sőt, tulajdonképpen ennek ellenkezője fordul elő ritkábban. A Mágia a Magyalkönyvtárban is félig-meddig inkább kísérletezés volt. Sokkal nagyobb szerepet játszott a döntésben a köré felhúzott marketing, na meg a pogányságból kölcsönzött motívumok (amit később egy külön bekezdésben kifejtek majd), mint a fülszöveg által előrejelzett történet. Sajnos viszont ez nem úgy sült el, ahogyan szerettem volna.


Kierse McKenna olyan világban él, ahol minden sarkon szörnyekbe botolhat. A vámpírok, vérfarkasok, druidák, boszorkánymesterek, trollok, koboldok és még megannyi természetfeletti lény a közelmúltban fedte fel valódi alakját, rászabadítva a pusztulást és a félelmet a világra. Emberek maroknyi csapatának ugyan sikerült azt elérni, hogy megkössék a Szörnyegyezményt, és ezáltal némi védelmet élvezzenek a természetfeletti képességekkel nem rendelkezők, de az addig ismert világ teljesen összeomlott. Kierse egy a megtört emberek közül, ám ő olyan életet teremtett magának, ahol kevésbé kell félteni. Tolvajként igyekszik boldogulni New York bandákkal teli utcáin, időnként komolyabb megbízásokat is végrehajtva. Egy éjjel azonban a meglovasítani szándékozott gyémántgyűrű gazdája felfigyel rá, akiről kiderül, hogy nagy hatalmú boszorkánymester. A Szörnyegyezmény megsértéséért ez Kierse életébe is kerülhetne, nagy meglepetésére azonban a férfi inkább munkát ajánl neki.

A Mágia a Magyalkönyvtárban világépítése érdekes: a jelenünkben játszódik ugyan, de egy olyan verziójában, ahol egyikünk sem szívesen élne. Az egészségügyi ellátás és a ma természetesnek gondolt javak (pl. mobiltelefon, tömegközlekedés) megfizethetetlenek az egyszerű ember számára, és minden utcasarkon egy-egy szörny leselkedik rájuk. Eleinte az emberek szemszögéből ismerjük meg a szituációt, ami rendkívül nyomasztónak és megoldhatatlannak tűnik. Később azonban, ahogyan Kierse egyre inkább a szörnyek bűvkörébe kerül, látjuk, mennyire lenyűgöző is tud lenni a világuk és a mágia, amit birtokolnak.

Mint említettem, a regényt leginkább a Magyal- és Tölgykirály motívumának megjelenése miatt szerettem volna elolvasni. Nem titok, bár még kevésbé hangsúlyozom, de az elmúlt években nagy hatással voltak rám bizonyos pogány elképzelések, amelyek jelenleg a formálódó spirituális utam alapját is képezik. A Magyal- és Tölgykirály pedig a pogány hagyományokban az évszakok váltakozásának, az év folyamatának, az idő haladásának szimbólumaként is tekinthetők. A történetük (dióhéjban) pontosan az, ahogyan a regényben is szerepel: a napfordulók váltakozásakor az egyik legyőzi a másikat, a harcuk örökké tart, de mégsem élhet egyik a másik nélkül. A nappalok rövidülésével a Magyalkirály, a hosszabbodásukkal a Tölgykirály kerül ereje teljébe. Az érdekelt leginkább, K. A. Linde milyen módon jeleníti meg ezt a történetben, mennyire lesz hangsúlyos (ha már a címében is megjelenik), és legfőképp, mennyire tartja meg a szimbólum lényegét. És bár a történet folyamán kissé csalódott voltam, hiszen nagyon hangsúlytalan volt, de a végkifejletben lényegében mindent bepótolt a szerző. Igaz, némileg zavaros volt számomra, de lesz néhány folytatása is ennek a regénynek, ami talán tisztázza a helyzetet.

Tetszett, hogy olyan párhuzamot is felfedeztem, amelyre nem számítottam. Nem tudom, szándékos-e vagy véletlen, de a történet bizonyos részleteiben erősen emlékeztetett a Szépség és a Szörnyeteg meséjére. Apróság, de számomra már önmagában a szörny kifejezés is árulkodó, vagy akár az, hogy Kierse-t csábítja a boszorkánymester, Graves könyvtára. Erősebben utal rá, hogy a küldetés idejére a főszereplőnknek ennek a bizonyos a szörnynek a házában kell maradnia, és közben még egymásba is szeretnek, természetesen.

"A Tölgykirály és a Magyalkirály. A nyár istene tél istenével szemben. A sötétség a fénnyel szemben."

Kifejezetten tetszett még, hogy a szerző a mellékszereplők megszólaltatásával is színesítette a történetet. Egy-egy rövid jelenet erejéig ugyanis egy-egy válogatott karakter szemszögéből követjük az eseményeket, akik olyan cselekményszálakba engednek bepillantást, amelyekről csak a főszereplőnk követésével nem szereznénk tudomást. Azért is tartom ezt remek módszernek, mert így finoman jelzi számunkra a szerző, hogy hiába szerepelnek keveset, nekik is megvan a maguk története a háttérben.

Az élményhez nem mindig ad hozzá annyit a kiadvány milyensége, hogy külön kiemeljem az értékelésemben, itt viszont kénytelen vagyok neki egy bekezdést szentelni. A Kiadó nagyon kitett magáért annak érdekében, hogy minél vonzóbb legyen számunkra a kötet: megjelent puha- és keménytáblás verzióban, kapott élfestést, és megtartották a gyönyörű, külföldi borítót. Ezen kívül a keménytáblás kiadás védőborító alatti borítóján, valamint az elülső és hátsó előzéklapon is található egy-egy grafika, amelyek a főszereplőnket ábrázolják bizonyos helyzetekben. Ráadásként aki a Kiadó oldaláról rendelte meg a kötetet, kapott egy kis csomag tarot-kártyát, melynek rajzai a könyv egy-egy motívumát emelik ki.

Sajnos azonban hiába ragadott meg néhány eleme a regénynek, éreztem némi hiányosságot benne. Sokkal többet szerettem volna olvasni például a világ felépítéséről, a szörnyekről és a mágiáról, hogy honnan erednek, hogyan éltek ezelőtt. A karakterviszonyok kifejtése is lehetett volna alaposabb, nemigen értem például Kierse kapcsolatának jellegét a barátaival.

Összességében sajnos azt kell mondanom, nem nyerte el a tetszésemet a Mágia a Magyalkönyvtárban, viszont ezért teljes mértékben az ízlésem okolható, nem a könyv vél vagy valós minőségi problémái. Egyszerűen nem tudott magával ragadni sem a történet, sem pedig a kifejtése, a karakterek pedig végképp. Úgy érzem, semmi újdonságot nem mondott számomra, még annak ellenére sem, hogy beemelt eredetileg pogány motívumokat, amit regényben nemigen láttam még. Hiába volt akciódús, nem sodort magával a lendülete, inkább csak túl akartam lendülni rajta. Nem volt kifejezetten rossz élmény, sőt, sokkal inkább csak semleges, de már ez is elegendő, hogy döntsek arról, kíváncsi vagyok-e a folytatására. Nem jelentem ki egyértelműen, hiszen nem ismerem a jövőbeli énemet, de jelenleg erősen a nem felé hajlok. Viszont amondó vagyok, ha alapvetően felkeltette az érdeklődésedet a fülszöveg, ne az én élményeimre alapozz, tegyél vele egy próbát!


5 / 3,5 csillag

Kiadás: Next21 (2025)
Oldalszám: 464
Sorozat: Tölgy és Magyal-ciklus 1.
Eredeti cím: The Wren in the Holly Library (2024)
Fordította: Ács Eleonóra
Műfaj: (dark, urban) fantasy, romantikus, new adult

Van, ​ami legjobb, ha csak a képzeletünkben létezik.

Tizenhárom évvel ezelőtt az árnyékból felbukkantak a szörnyek, és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott.

A vérengzés nyomán megszületett a Szörnyegyezmény. Egyfajta fegyverszünet vette kezdetét.

Ma éjjel azonban Kierse, ez a tehetséges, rettenthetetlen tolvaj, meg fogja szegni a megállapodást. Betör a Magyalkönyvtárba… mert nem tudja, hogy egy szörny lakik ott.

A szörny vonzó, egyszerre igéző és rémisztő lény. De rögtön felismeri, ha tehetséggel találkozik. Innentől csak az a kérdés, milyen áron szerzi meg magának Kierse-t.

Kierse veszélyes alkut köt a szörnnyel – ezzel a minden tekintetben páratlan teremtménnyel. Feláldozza a szabadságát. Felajánlja különleges képességeit. Együtt teszik kockára a jövőjüket.

De ez a játszma évszázadokon át tart – és ha Kierse egyszer beszállt, onnantól nincs menekvés…

Akkor is szeretni fogod a sötétséget, ha megtudtad, mit rejt?

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás



A 21. század kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent K.A. Linde varázslatos Tölgy és Magyal-ciklus első része, Mágia a Magyalkönyvtárban címmel. Varázslatokkal és mágiával átszőtt elképzelt világba kalauzolja az olvasót, ahol a szörnyek mögött más titkok is lapulnak… 
Gyertek és tartsatok velünk a turné állomásain, ahol jobban megismerhetitek a történetet! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet akár a könyv egyik példánya is.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban idézeteket kell megkeresni, egészen pontosan melyik könyvből származik és ki írta a könyvet, majd a rafflecopter megfejtés rubrikába a helyes megfejtést beírni. Annyit segítünk, mindegyik hasonló témakörből fog származni. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A Mélység peremére értek, ahová a sárkányok is féltek menni, ahol a víz zöldből feketére váltott, és egyetlen hullám sem zavarta meg a felszínt.
Ebben a valószínűtlen tengerben tükröződött minden csillag és csillagkép, a kozmosz valamennyi ránca és örvénye. Mintha két égbolt lett volna, a hajójuk pedig szellemhajó, mely két világ között sodródik. A tenger tükörré változott, hogy a menny végre megnézhesse magát benne.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

04.17. Insane Life
04.19. Zakkant olvas
04.21. Hagyjatok! Olvasok!
04.22. Readinspo
04.23. Könyv és más
04.25. Kitablar

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Kedvelem, amikor egy kiadó nem táncol a rajongók idegein azzal, hogy évekig hagy sorozatokat lógni a levegőben. Sajnos nem egyszer jártam úgy, hogy már a trilógia második részére is éveket kellett várnom, a harmadik megjelenéséről pedig semmiféle hír nem érkezett, holott eredeti nyelven már ősidők óta lezárult a széria. Kifejezetten örültem tehát, amikor az Agave már fél évvel az első Emily Wilde után elhozta nekünk a következő részt. Szerencsére nem késlekedtek sokat a trilógia zárásával sem, így már egy éven belül eljutottunk Emily és Wendell történetének a végére.


Az elismert drüadológus – és immáron a Silva Lupi nevezetű tündérbirodalom jogos örökösének a jegyese –, Emily Wilde győzelmet aratott, amikor megmérgezte Wendell mostohaanyját, hogy megmentse szerelme életét, és lehetőséget teremtsen számára az otthonába való visszatérésre. Wendellel ezután visszatérnek Silva Lupiba, hogy a férfi átvegye a trónt és helyrehozza az előző uralkodók baklövéseit. Csakhogy a letaszított Arna királynő bosszút esküszik, és a benne élő mérget arra használja, hogy visszafordíthatatlanul megmérgezze a birodalmat. A ligetek így elpusztulnak, a bennük terjengő köd pedig vadállattá változtatja azokat, akik beletévednek. Emily és Wendell megkezdik a kutatást annak érdekében, hogy kiderítsék, hogyan lehet visszafordítani az átkot, ami lassan felemészti a vidéket.

Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy izgultam a sorozat végéért, hiszen az előző kötet csalódást okozott az első részhez képest. Az okát is tudom: az Emily Wilde tündérenciklopédiájában nagyrészt az nyűgözött le, ahogyan a tudományos munka köntösébe bújtatta a szerző a kalandot. Az Emily Wilde atlasza a Másvidékről eleinte megpróbált ugyan hasonló irányba mozdulni, de hamar feladta, hogy aztán a szerelmi szál kerüljön a középpontba. Imádom Emily és Wendell párosát, de a “romantikus” címke előtérbe kerülésével számomra a történet épp azt veszítette el, amelytől különleges volt. Ezekkel az érzésekkel vágtam neki az Emily Wilde és az elfeledett mesék olvasásának, és ezt már jobban élveztem, tekintve, hogy a csalódáson korábban átestem.

A sorozatnak talán ez volt a legkevésbé eseménydúsabb és összetettebb kötete, mégis könnyen elmerültem benne. Hiába van a történetnek egy sötét és borús oldala, ez nem kavar fel, ezért alkalmas arra, hogy magával sodorjon és elcsendesítse az elmémet. Továbbá imádom a krimit, Emily nyomozása pedig már-már elvitte egy ilyen irányba a történetet.

"[…] – Ez csak kávé.
– A csak és a kávé nem szerepelhet egyszerre egy mondatban – jelentette ki Wendell, majd a szolgák felé fordult."

Az előző kötetben is, de ebben még jobban zavart viszont az, Wendell mennyire sokadlagos fontosságú szerepet tölt be a cselekményben. Az egyik legfontosabb karakternek kellene lennie, ehhez képest rendkívül passzív, nincsenek önálló gondolatai vagy cselekedetei, szinte mindent Emily lépésének függvényében tesz. Állítom, hogy sokkal élvezetesebb lenne a történet, ha Wendell Bambleby aktív szereplője lenne a saját életének, illetve nem abból állna a személyisége, hogy szüntelen a főhősünk után epekedik. Ez egy ideig cuki, persze, melyik hölgyemény ne vágyna erre, de van egy pont, amikor ez már túl sokká válik.

Annak ellenére, hogy ha én írtam volna, egészen más irányba terelem a regények fonalát, kellemes élvény volt az Emily Wilde-trilógia, és sajnálom, hogy véget ért. Úgy gondolom, hogy rengeteg potenciál volt a két főszereplőben, de különösen a világépítésben, amit nem aknázott ki a szerző. Ahelyett, hogy kalandregényt alkotott volna rengeteg nyomozással és veszélyes tündérfajokkal (mint amelyre az első kötet utalt), a végére inkább romantikus történet lett belőle, amelyből viszont millió és egy van a piacon, és én személy szerint nem vágytam egy újabbra. De ez természetesen személyes preferencia.

Összességében azért mégsem haragudhatok az Emily Wilde és az elfeledett mesékre, mert nem olyan lett, amilyennek én szerettem volna látni. Azt értékelhetem, amit kaptam, és az egy élvezhető, magával ragadó és bájos történet. A legkevésbé sem hibátlan, és égbekiáltó, mennyivel több energiát fektetett a szerző az első kötetbe ehhez képest, de ezt el tudtam engedni. Valószínűleg még jobban élveztem volna, ha egyben olvasom el az egész sorozatot, hiszen a legapróbb részletekre lehetetlen emlékezni ennyi idő távlatából, ezért ha megtehetitek, inkább vegyétek elő a korábbi részeket is a zárás alkalmából.


5 / 4.5 csillag

Kiadás: Agave Könyvek (2025)
Oldalszám: 368
Sorozat: Emily Wilde 3.
Eredeti cím: Emily Wilde's Compendium of Lost Tales (2025)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: fantasy, romantikus

Emily ​Wilde egész életében a tündéreket kutatta. Elismert drüadológusként a szerzetek több száz faját dokumentálta a tündérenciklopédiájában, majd megrajzolta a különböző birodalmak térképeit. Most élete legveszélyesebb tudományos munkája előtt áll: annak a királyságnak a belső működését szeretné tanulmányozni, amelynek ő maga a királynője.

Ugyanis elfogadta korábbi tudományos riválisa, a délceg és szeszélyes Wendell Bambleby házassági ajánlatát, aminek következtében rögtön Tündérhon életveszélyes ármányai kereszttüzébe csöppen. Együtt sikerül visszaszerezniük Wendell rég elveszett királyságának trónját, így Emily egy csodás rémálomban találja magát, ahol megannyi tudományos felfedezés vár rá.

Eleinte viszont éppúgy nem tud beilleszkedni Tündérhonba, mint a halandók világába. Mégis hogyan lehetne királynő egy hozzá hasonló egyszerű tudósból? Nincs sok ideje ezen merengeni, mert Wendell megátalkodott mostohaanyja elátkozta a birodalmat, majd nyomtalanul eltűnt. Hogy megakadályozzák új otthonuk elenyészését, Wendell minden varázserejére és Emily összes tudására szükség lesz.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Utolsó fejezetéhez érkezett Emily Wilde és Wendell Bambleby kalandja. A sorozat záró kötetében az elismert drüadológus (vagyis tündérkutató) arra eszmél, csupán egy hajszál választja el attól, hogy a Silva Lupi nevezetű tündérbirodalom uralkodónőjének koronázzák. Emilynek egyszerre kell megküzdenie a hozzá nem passzoló szereppel, és a problémával, ami egyelőre megakadályozza, hogy békésen élhessenek Wendell otthonában. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk az Agave Könyvek tavaszi újdonságáról!

Nyereményjáték

Játékunkban mi is drüadológusokká válunk egy rövid időre. A feladatotok, hogy az egyes állomásokon található, tündérekkel kapcsolatos kérdéseket megválaszoljátok a Rafflecopter box megfelelő mezőjét használva.

Melyik görög istenhez kapcsolódnak a nimfák, akik tündérszerű lények?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

04.19. Readinspo
04.21. Spirit Bliss Sárga könyves út
04.23. Hagyjatok! Olvasok!
04.25. Utószó
04.27. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Annak idején Holly Black méltán híressé vált sorozatával, a A kegyetlen herceggel éppen jó időszakomban ismerkedtem meg, amikor hatalmas rajongója voltam a young adult fantasy-regényeknek. Nem mondom, hogy ez mára már teljesen elült, de tény, hogy a komolyabban kidolgozott és felépített fantasy-kat (mint amilyen A Narancsfa-kolostor, vagy akár a Királyok veszte) sokkal jobban preferálom. Éppen ezért hezitáltam, mikor értesültem, hogy megjelent egy új sorozat a Kegyetlen herceg világában. Már A semmi királynőjébe sem voltam képes olyannyira beleélni magamat, mint annak idején a legelső részbe, és nem is hiányzott annyira a világ, hogy feltétlenül újra el akarjak mélyedni benne. De valljuk be őszintén, nehéz elengedni a régi kedvenceket.


Az elrabolt örökös sok-sok évvel A kegyetlen herceg eseményeit követően játszódik. Elfhon trónján továbbra is Cardan nagykirály ül Jude Duartéval az oldalán, Oak ezért viszonylag nagyobb szabadságból élvezheti a trónörökösként járó előnyöket és hátrányokat. Az immár felnőttkor küszöbén álló tündérnek annak idején Wren (avagy Suren), a Fogasudvar hercegnőjének kezét ígérték, azonban az udvar bukása után a jegyesség felbomlott. Wren azóta messziről kerüli a tündérek földjét, hiszen gyerekkorában megfosztották attól, ami a legértékesebb volt számára: az emberi örökbefogadó családjától. A lány azóta távolról figyeli őket, és óvja hármójukat a gonosz tündérek erejétől. Egy nap azonban Oak felkeresi Wrent, mert szüksége van a lány segítségére egy küldetéshez. Útja abba a Fogasudvarba vezet, ahonnan Wren származik, és ami annyira rémes, hogy a lány magától sohasem térne oda vissza.

Az elrabolt örökös előtt nem olvastam újra az eredeti trilógiát, ami némileg hiba volt, hiszen *A semmi királynőjének történéseiből szinte semmire sem emlékszem, holott annak a végkifejletét ismerni elengedhetetlen, hogy megértsük Elfon jelenlegi világrendjét, valamint a két új főhősünk szerepét ebben. Wren karaktere egyáltalán nem rémlett számomra, holott arra következtetek, hogy valószínűleg kapott némi szerepet már A semmi királynőjében is. Ha ti nálam jobban emlékeztek a regény fejleményeire, nem feltétlenül javaslom a trilógia újraolvasását Az elrabolt örökös előtt, de ha hozzám hasonlóan hajlamosak vagytok az aranyhal-szindrómára, álljon itt figyelmeztetésül, hogy az emlékekre borult homály némileg hatással lehet az olvasási élményre is. Azt pedig végképp nem javaslom, hogy az eredeti trilógiát egyáltalán nem ismerve vágjon bele valaki, ugyanis a regény világépítésre már egyáltalán nem szán időt.

Az elrabolt örökös arra az erőltetett problémafelvetésre épül(het), hogyan áll Oak ahhoz a szerephez, amit végül ráosztottak a trónért folyó hatalmi harcban, sok évvel ezelőtt. Egy rövid ideig úgy álltak a csillagok, hogy nagykirály lehet belőle, és Cardan csak egyfajta régens szerepet tölt be, egyelőre azonban úgy tűnik, nagybátyja igen kényelmesen ül azon a trónon. Hamar kiderül, hogy Oak egyébként ezt nem kifejezetten bánja, és jelenleg egyéb kalandokon jár az esze. Most a (nevelő)apját, Madoc-ot szeretné kiszabadítani a Fogasudvar fogságából, mivel számkivetettként Cardan udvara nem lehhe hajlandó sereget küldeni a megmentésére. Lényeg a lényeg, kell némi idő, mire igazán felépül a történet, még annak ellenére is, hogy Holly Black-nek a világépítésbe már nem kell energiát fektetnie. A regény első fele ezért lagymatag, nehezen értelmezhető, kevésbé dinamikus.

"– Hagyj fel a várakozással! – mondja Madoc. – Mélyeszd bele valamibe azokat a szép fogakat!"

Megismerünk azonban közelebbről egy igazán izgalmas karaktert, Wrent, aki eredeti nevén Suren, de kicsi korában, amikor árvaként bolyongva ráleltek az emberek világában, csak ennyit tudott kiejteni a nevéből. Eredetileg a Fogasudvar hercegnője és trónörököse, ők azonban Jude-ék ellen harcoltak a háborúban, így elbukták pozíciójukat. Wren ezután az emberek világába került, ahol évekig bolyongott egyedül, de nem céltalanul. Ahhoz a családhoz tért ugyanis vissza, akik gyerekkorában örökbefogadták, de évekkel később, mikor a Fogasudvar érte ment, megtagadták őt. Wren azóta ezzel a mély fájdalommal a szívében él, és annak ellenére képtelen elengedni a fogadott családját, hogy a szemébe mondták, nem szeretik őt. A napjait az tölti ki, hogy utánuk epekedik, belopakodik a házukba, és szemmel tartja a körülöttük élő tündéreket, hogy véletlenül se kerüljenek a közelükbe. Rendkívül megható és szívfájdító nézni ennek a tiszta léleknek a szenvedését, aki semmi mást nem akar, csak azt, hogy szeressék. És ennek megfelelően rengeteg a potenciál benne a jellemfejlődésre. Remek választás volt főszereplőnek, sokkal inkább, mint Oak lett volna.

És ha már róla beszélünk… vele kapcsolatban kellemesen csalódtam, de nem bánom, hogy másodlagos szereplő lett csupán. Spin-offok esetében mindig tartok attól, hogy nem képesek visszaadni annak a karakternek a jellemzőit, akit korábban megismertünk. Itt azonban némileg könnyebb dolga volt Holly Blacknek, ugyanis Oak az eredeti történet idején még kisgyerek volt személyiség nélkül. Imádtam azt az embert, akivé végül fejlődött, rendkívl izgalmas karakter lett belőle és rengeteg színt adott a történetnek.

A regény esetében érdekes kivárni a második felét, ugyanis minden addigra érik be, és valamennyivel többet értünk már meg a kusza és fondorlatos cselekményből. Sőt, addigra ismét megtanuljuk – ha esetleg már elfelejtettük volna –, hogy Elfhonban nem lehet bízni abban, amit látunk, és hiába nem hazudhatnak a tündérek, náluk jobban senki sem képes elferdíteni a valóságot. Oak pedig Madoc és Jude társaságában nevelkedett, így a legnagyobb baklövés, amit elkövethetünk, hogy alábecsüljük őt.

Összességében Az elrabolt örökös, bár nem ér fel számomra az eredeti sorozathoz, de tudott újat és izgalmasat mutatni. Az elejét nem élveztem, nehezen helyezkedtem bele, de megérte várni a második felére. Az ármányokkal, megtévesztésekkel teli fordulatok viszont sokkal jobban lenyűgöztek, mint az eredeti sorozatban. Egyértelmű, hogy folytatni fogom a duológiát a következő résszel, amikor megjelenik.


5 / 4,5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2025)
Oldalszám: 368
Sorozat: Az elrabolt örökös 1. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: The Stolen Heir (2023)
Fordította: Sugár Fruzsina Beáta
Műfaj: fantasy, romantikus, young adult

Egy ​szökevény királynő. Egy trónra nem vágyó herceg.
Egy küldetés, ami mindkettejük számára a véget jelentheti.

Nyolc év telt el a Kígyó Csatája óta. Fenn, a jeges északon, a Fogasudvar Lady Nore-ja uralma alá vonta a Jégtű Fellegvárat. Ott egy ősi ereklye segítségével hóból és gallyakból szörnysereget teremtett magának, akik tettre készen várják, hogy beteljesítsék úrnőjük bosszúját.

Suren – a Fogasudvar gyermekkirálynője, az egyetlen, akinek hatalma van édesanyja felett – évekkel ezelőtt a halandók világába szökött, ahol akár egy vadállat, úgy tengeti mindennapjait. Magányba menekült, de a Fogasudvarban elszenvedett könyörtelen kínok itt sem hagyják nyugodni. Idejét arra fordítja, hogy felszabadítsa a halandókat esztelen alkuik alól. Már-már elhinné, hogy megfeledkeztek róla, amikor egy éjszaka üldözőbe veszi a viharbanya, Bogdana. Suren segítségére nem más siet, mint Oak herceg, Elfhon trónörököse, akinek egykor odaígérték a kezét, és akit nem mellesleg ki nem állhat.

Az immár tizenhét éves Oakot három szóval lehetne jellemezni: elbűvölő, gyönyörű és mesterkedő. Veszélyes küldetésre adta a fejét, és a sikerhez Suren segítségére van szüksége. Ha a lány úgy dönt, vele tart, nemcsak a szívét kell megóvnia a fiútól, akit egykor ismert, és a hercegtől, akiben nem bízik, hanem kénytelen lesz szembenézni mindazzal a szörnyűséggel is, amit oly rég a háta mögött hagyott.

Térj vissza Elfhon cselszövéssel, árulással és veszélyes vágyakkal teli világába!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából most ismét visszatérhetünk Elfhonba, ám Jude és Cardan helyett most Oak történetét követhetjük, aki immár tizenhét évessé cseperedett. Tarts velünk a trónörökös lenyűgöző kalandjaira, és ha velünk játszol, akár nyerhetsz is egy példányt a The ​Stolen Heir – Az elrabolt örökös című könyvből.

Nyereményjáték

Nyereményjátékunk során máris bepillanthatsz Elfhon világának új fejezetébe! Olvasd el a kiadó oldalán található beleolvasót, és válaszolj az állomásokon feltett kérdésekre a Rafflecopter doboz megfelelő sorában.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ki talált rá Wrenre, miután visszatért az emberek közé?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.31. Utószó extra
04.02. Kitablar
04.04. Utószó
04.06. Insane Life
04.08. Readinspo
04.10. Hagyjatok! Olvasok!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Erin A. Craig-től a Só és bánat háza néhány évvel ezelőtt emlékezetes élményt okozott számomra. Nem volt kiemelkedő olvasmány, de erőteljesen emlékeztetett egy gyerekkori kedvencemre, a 12 táncoló hercegnő című Barbie-mesére, és nem kizárólag azért, mert a Só és bánat háza ennek a történetnek a retellingje. Akkoriban nem tudtam, hogy készül folytatása (könnyen lehet, hogy eredetileg nem is volt tervezett, hiszen a regénynek teljes értékű zárása van). Őszintén, nem hittem benne, hogy van még akár egy kötetnyi potenciál is ebben a sztoriban, ennek ellenére, a korábbi jó élmény hatására úgy döntöttem, adok egy esélyt neki.


A Gyökerek és romlás háza nem közvetlen folytatása a Só és bánat házának, hiszen sok-sok évvel az akkori eseményeket követően játszódik. Abban a kötetben Verity még csupán hatéves, ám mára szinte felnőtt nővé cseperedett. Kevéssel a 18. születésnapja előtt találkozunk vele újra, Camille házában, ahol nővére vigyázó tekintete alatt cseperedett fel. Hamar megtudjuk, mire kell vélnünk a szigorát: Verity nem csak a Só és bánat házában történt őrült események alatt látta a szellemeket, hanem attól függetlenül, és egész életében. Nővére félt attól, hogy a képessége kitudódik, és a nagyvilág őrültnek bélyegzi a fiatal lányt, ezért mindent megtesz azért, hogy Salten szigetén tartsa. Verity azonban nem adja könnyen magát, miután megtudja az igazságot. Megszökik, miután kap egy felkérést a bloemi udvarból, hogy fesse meg az örökös, Alexander Laurent portréját. Verity azonban hamar rájön, hogy más oka is van annak, amiért a Laurentek meginvitálták magukhoz – és ez akár az életére is veszélyt jelenthet.

Hiszem, hogy a szerzőnek eredetileg nem állt szándékában folytatást írni a Só és bánat házához, hiszen minden konfliktusforrást, minden kérdést és problémát lezárt az első kötetben. A Gyökerek és romlás házának problémafelvetését kicsit erőltetettnek is érzem, hiszen arra is megkaptuk a választ az előző kötetben, Verity miért lát szellemeket. Mindezen azonban könnyedén túllép az ember, hiszen a felépített világ igenis alkalmas volt arra, hogy tovább szőjük benne a bonyodalmakat, és végülis nem bánom, hogy eltölthettem benne még egy kis időt.

Sajnos viszont épp amiatt, hogy az előző kötetből nem maradt lezáratlan történetszál, a Gyökerek és romlás házában Craignek nem kevés időt kellett eltöltenie azzal, hogy felvessen egy értelmezhető problémát, amit megéri fejtegetni egy 500 oldalas regényben. A helyzetet ráadásul tovább nehezítette, hogy ezúttal nem Annaleigh a főszereplőnk, hanem a legfiatalabb Thaumas-leányzó, Verity. Mindemiatt a Gyökerek és romlás házának első, körülbelül 200 oldala rendkívül vontatottnak és unalmasnak érződött, ami nem győzött meg arról, hogy van létjogosultsága ennek a folytatásnak.

"Attól, hogy két hajó ugyanazt az óceánt járja, még nem jelenti, hogy találkoznak."

Azonban minél tovább haladunk a történetben, annál egyértelműbbé válik számunkra, hogy súlyos titkok húzódnak meg a bloemi udvar bájos, elegáns felszíne alatt. És minél több idő telik el anélkül, hogy ebből bármi kiderülne, annál nagyobb durranást várunk a végén. Őszintén, a végkifejlet ebből a szempontból megelégedéssel töltött el, hiszen valóban megérte várni a regény csúcspontjára, csak az addig elvezető út nem volt zökkenőmentes.

Kifejezetten tetszett az a dilemma, amelyen Verity a történet során, párkapcsolati szempontból keresztülmegy. Nem találkoztam még olyan regénnyel, különösen nem ifjúságival, ami akárcsak felvetette volna, hogy egy csók lehet nem élvezetes is. És hogy vajon ezt az okozza, hogy nem a megfelelő embert csókoltuk-e meg, vagy szimplán az, hogy a szerelmes regények, versek és dalok hazudnak nekünk arról, milyen élmény is ez.

Összességében továbbra is úgy érzem, a Gyökerek és romlás háza sokkal inkább a Só és bánat háza sikerének nyomán született meg, nem pedig azért, mert a szerző el szerette volna mesélni Verity történetét – de végső soron nem is számít, hiszen egészen élvezhető olvasmány lett belőle. Az első 200 oldal vontatottságát nem tudom megbocsátani, de a második felének dinamikussága és fordulatossága valamelyest kárpótolt érte.

Mivel a történet sok évvel a Só és bánat házát követően játszódik, nem feltétlenül kell újraolvasni a regényt ahhoz, hogy érthető legyen számunkra a Gyökerek és romlás háza. Én azonban rettenetesen kevésre emlékeztem a részletekből, ezért nem bántam meg, hogy felfrissítettem magamban. Ám úgy tűnik, ezt még egyszer meg kell majd tennem a jövőben, hiszen a Gyökerek és romlás háza nem kapott teljes lezárást, mind az utolsó fejezetben, mind az epilógusban felmerült némi probléma, ami remélhetőleg nem marad megoldatlanul. Én pedig szándékozom ezt figyelemmel követni.


5 / 4 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2025)
Oldalszám: 528
Sorozat: Só és bánat háza 2. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: House of Roots and Ruin (2023)
Fordította: Benkő Ferenc
Műfaj: ifjúsági, (dark) fantasy, thriller, romantikus

Elátkozott ​szerelem, félelmetes nagyravágyás és nyughatatlan szellemek.

A tizenhét éves Verity Thaumas Salann partjain túli kalandokról álmodozik. Ám mégis kénytelen a családi birtokon, Highmoorban maradni Camille nővérével, miközben a testvéreik szétszóródtak Arcanniában. Mikor hírt kap, hogy Bloem hercegnéje szívesen felkérné őt, hogy fesse meg a fia, Alexander portréját, Verity kapva kap az alkalmon. De Camille nem engedi el. Ekkor lebben fel a fátyol egy féltve őrzött titokról: Verity még mindig látja a szellemeket, csak eddig nem tudott róla…

Döbbenetében még aznap este elmenekül Highmoorból, és lehetőségek híján meg sem áll Bloemig. Eleinte elvarázsolja a viruló, életteli vidék, és rövid úton megbabonázza őt a bűbájos, eszes és elképesztően jóképű Alexander Laurent. Nem kell sok, hogy a szerelmük kivirágozzon.

De Verityt itt is utolérik a rémálmai, és hamarosan Bloem valódi arca is megmutatkozik: nem olyan mézédes, mint amilyennek elsőre tűnt…

Add át magad a gótikus romantasy lenyűgöző hangulatának!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megérkezett a Só és bánat házának második része, amely a Gyökerek és romlás háza címet viseli. A folytatás ismét egy különleges utazásra invitál minket Olvasókat, hiszen megtalálható benne minden, ami egy jó könyvhöz szükséges: izgalom, kaland, romantika, és persze az elmaradhatatlan borzongás. Tarts Velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, a könyv egy példányát is megnyerheted a Kiadó felajánlásából!

Nyereményjáték

Bloem-ben is nagyon fontos szerepe van a növényeknek, így arra gondoltam, merüljünk el mi is kicsit a gyógynövények világában. A feladatotok ezennel az lesz, hogy felismerjétek a képen látható növényeket, és a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a magyar nevét. 


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.24. Milyen könyvet olvassak? - Só és bánat háza
03.26. Kitablar - Só és bánat háza
03.28. Milyen könyvet olvassak? - Gyökerek és romlás háza
03.30. Kitablar - Gyökerek és romlás háza
04.01. Csak olvass! - Gyökerek és romlás háza
04.03. Csak olvass! - extra állomás
04.05. Readinspo - Gyökerek és romlás háza
04.07. Utószó - Gyökerek és romlás háza

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Újabb posztok
Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2025 Reading Challenge

2025 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 12 books.
hide
0 of 12 (0%)
view books

A héten népszerű

  • Lev Grossman: A ​fényes kard
  • Rahul Jandial: Miért ​álmodunk?
  • Holly Black: A fogoly trónja

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ▼  2025 (12)
    • ▼  június (2)
      • Holly Black: A fogoly trónja
      • Lev Grossman: A ​fényes kard
    • ►  április (6)
      • Rahul Jandial: Miért ​álmodunk?
      • Thea Guanzon: A hurrikánháború
      • K. A. Linde: Mágia ​a Magyalkönyvtárban
      • Heather Fawcett: Emily ​Wilde és az elfeledett mesék
      • Holly Black: Az elrabolt örökös
      • Erin A. Craig: Gyökerek és romlás háza
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (42)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (2)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (2)
  • ►  2021 (62)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (110)
    • ►  december (6)
    • ►  november (13)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (18)
  • 3.5 csillag (38)
  • 4 csillag (56)
  • 4.5 csillag (53)
  • 5 csillag (129)

Műfajok

antológia (2) chick lit (4) családregény (4) dark fantasy (8) disztópia (7) epikus fantasy (4) erotikus (5) esszé (1) fantasy (96) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) high fantasy (17) horror (7) ifjúsági (15) interaktív (3) ismeretterjesztő (27) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (28) képregény (1) lovagregény (1) low fantasy (9) lélektani (4) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (2) napló (2) new adult (23) novella (11) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (197) romantikus (119) sci-fi (8) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (27) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (5) történelmi fikció (21) urban fantasy (14) vers (6) young adult (77) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (1)

Rovatok

#BlogturnéKlub (302) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (11) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (31) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (310) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (16) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Könyvmolyképző (86) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (3) Maxim (23) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (8) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (30) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates