Általában, ha elkezdek olvasni egy sorozatot, nem hagyom félbe még annak ellenére sem, hogy nem rajongok igazán érte. Nagy reményeket fűztem annak idején az Örökösök viadalához, azonban amit kaptam, nem volt elég átütő ahhoz, hogy teljes mértékben magával ragadjon. Sem a karakterek, sem pedig az amerikai milliárdosok világa nem tudott lenyűgözni benne. Egyedül az hajtott a történet végéig, hogy kiderüljön, miért örökölte meg Avery Koizi Ginks egy vadidegen dollármilliárdos szinte teljes vagyonát. A megoldás ráadásul olyan fordulatot tartogatott, amely után különösen nehéz lett volna úgy dönteni, hogy félbehagyom a sorozatot.
Egy héttel azután tehát, hogy az újdonsült dollármilliárdos, Avery megfejtette, miért hagyta rá egy vadidegen üzletember a vagyonát, újabb falba ütközik. A Hawthorne-ok háza táján ugyanis semmi sem egyszerű – és amikor már azt hinnéd, válaszokat találtál a kérdéseidre, öt újabb merül fel. Az öreg Tobias Hawthorne-nak volt egy fia, ifjabb Tobias Hawthorne, aki húsz évvel ezelőtt egy tűzeset áldozatául esett… Csakhogy a holttestét nem találták meg a helyszínen. Minden jel arra mutat, hogy Toby életben van, és az elmúlt húsz évben ezt szándékosan nem adta a családja tudtára.
Az örökség ára úgy kezdődik, hogy Avery fényt derít egy olyan titokra, amire, modhatni, én már az első könyv első felében rádöbbentem. Maga a fordulat tehát nem nyűgözött le, viszont itt is érvényesült az a hatás, amely miatt az első könyvet is végigolvastam: kíváncsi voltam a miértekre. Ötletem sem volt, mi oka lehetett az ifjabb Tobias Hawthorne-nak így eltűnni, és húsz éven keresztül távol maradni a családjától. Ráadásul egyértelmű volt, hogy bőven volt még oka az idős milliárdosnak Avery-t választani örököséül azon túl, amire az első regényben fényt derítettek.
A rejtélyek kinyomozásában a sorozatnak ez a tagja sem okozott csalódást. Sőt, ha lehet, ezen a téren talán még meg is fejelte számomra az előző kötet színvonalát. Már az első komolyabb megoldások lenyűgöztek, annak ellenére is, hogy kezdtem már kicsit besokallni a rejtekajtók hadseregétől.
Minden másban, ami egy regényt alkot, azonban sajnos ez az epizód is gyengére sikerült. A karakterek ezúttal sem kerültek közelebb hozzám – egy olyan nevet sem tudnék kiemelni a történetből, aki kicsit is érdekes lett volna számomra. A “szerelmi szál” (ami inkább tűnik a romantika megcsúfolásának) pedig továbbra is bosszantó. Avery képtelen dönteni a Hawthorne-fiúk között, és lényegében ugyanannyira vonzódik mindkettőhöz – ami egyszerűen képtelenség, és teljes egészében hiteltelenné teszi számomra Avery érzéseit.
Az Örökösök viadala-sorozat egyébként eredetileg duológiának indult, melynek valószínűleg Az örökség ára lett volna a befejező része. Időközben a történet trilógiává nőtte ki magát, és Amerikában már az utolsó rész is megjelent The Final Gambit címmel. Magyarországon ez várhatóan csak 2023 első felében fog megtörténni. Mindenesetre érdekes volt észrevenni, hogy az első rész olyannyira nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hogy Az örökség ára nem az Animus égisze alatt, hanem a hozzá tartozó, kisebb kiadó (Lampion Könyvek) gondozásában jelent meg. Ráadásul nem a Harry Potter-könyveket is fordító Tóth Tamás Boldizsár foglalkozott vele, mint az első résszel.
Összességében Az örökség ára nagyjából az első részhez hasonló színvonalú élmény volt számomra. Nem tudtam érte rajongani, mégis volt benne valami, ami hajtott, hogy végigkövessem a történetet. Jobban örültem volna ugyan, ha duológia marad belőle, de őszintén szólva kíváncsi vagyok arra, mit tartogat a sorozat befejező része.
Oldalszám: 392
Sorozat: Örökösök viadala 2.
Eredeti cím: The Hawthorne Legacy (2021)
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Műfaj: ifjúsági, krimi, thriller, romantikus
.jpg)
.png)
