facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo

Samantha Shannontól A Narancsfa-kolostort ez év január végén és február elején olvastam, de már akkor tudtam, hogy az évem egyik legmeghatározóbb olvasmánya lesz. Ezt ki is emeltem, a róla írt bejegyzésemben, azóta pedig bebizonyosodott, hogy igazam is volt. Még nem állítottam össze fejben sem a listámat, de visszatekintve az évre nagyjából körvonalazódott már, hogy az öt kedvencemre szűkítve is előkelő helyen fog szerepelni. Azóta elolvastam a szerzőtől a Csontszüretet és A Mímes Rendet is, amelyek eredetileg sokkal korábban, csaknem vagy több mint 10 éve jelentek meg, és hasonló (bár nem ennyire erőteljes) hatással voltak rám. 2024-ben A leszálló éj napja volt az egyik olyan újdonság, amelyet leginkább vártam, ezért óriási izgatottsággal vetettem bele magam az olvasásába.


A történet A Narancsfa-kolostor előzményköteteként értelmezhető, cselekménye az ötszáz évvel azelőtti történéseket dolgozza fel. Középpontjában nők állnak, akik eleinte nem is sejtik, milyen sors vár rájuk: meg kell védeniük a birodalmakat a rájuk leselkedő, szunnyadó veszélytől. Tunuva Melim nővért pontosan erre képezték egész életében, a Narancsfa-kolostorban, hiszen rendjének éppen az a feladata, hogy az egyszer visszatérő Névtelen ellen küzdjön. Az évszázadok óta zajló készenlétnek azonban a kolostor fiatalabb növendékei már egyre kevésbé látják értelmét, és egyre kevésbé tisztelik az eszményt, amiért az idősebbek küzdenek. Messze keleten Dumai ugyancsak egy kolostor növendéke, egész életében fent, a hegyekben élt, mélységes tisztelettel adózott az őt körülvevő zord természetnek, azonban amikor úgy hozza a szükség, nem fél megtenni azt, amit kell a túlélésük érdekében. Inys szigetén pedig Sabran egyetlen lánya, Glorian küzd éppen, aki édesanyja árnyékában élve próbálja elfogadni sorsát, hogy (legalábbis a legenda szerint) puszta létezésével tartja távol a Névtelent a visszatéréstől.

A leszálló éj napja egy hatalmas és vaskos könyv, amelyről nem túlzás azt mondani, hogy meg kell birkózni vele. Nem hittem volna, hogy előzménykötetként vastagabb és terjedelmesebb lett, mint maga a történet, amelyhez íródott, de igen, van néhány (körülbelül 100) oldal különbség a kettő között. A hossza önmagában nem riasztott el, de úgy éreztem, törekednem kell arra, hogy ne nagyon olvassak mást mellette (pedig gyakran előfordul nálam, hogy párhuzamosan 2-3 történetben is belekezdek). A Kiadó viszont mindent megtett annak érdekében, hogy ne akarjuk otthagyni a könyvesboltokban ezt a monstrumot. Lélegzetelállító mind a borító, mind pedig az élfestés, nem győztem csodálni, hogy ilyen szerencsém van, amiért a birtokomba került ez a regény, illetve csak kevés választott el attól, hogy tiszta kesztyűt hordjak az olvasás során a maximális védelem érdekében.

"Egyeseknek szükségük van arra, hogy másokat gonosznak nevezzenek, mert ezzel tisztának és tisztességesnek tűnhetnek velük szemben, vagy mert így akarják elűzni a megvetést, amelyet titokban önmaguk iránt éreznek."

Magát a történet fonalát nem egyszerű felvenni, de Shannon megtesz mindent, ami tőle telik. Érdekfeszítően, kissé távolabbról kezdi az egyes karakterek bemutatását, még a születésük előttről, de nem lineárisan, hanem egy-egy életkép felfestésével. Ezután is csak lassan bontakozik ki előttünk, hogy kinek milyen szerepe lesz a fiktív történelem alakulásában. Bevallom, itt, az elején annyira nehéz volt belehelyezkedni a világba, hogy csak egy apróság, igaz, igen fontos apróság hajtott előre: a szerző elképesztő írásstílusa. Nehéz ilyenkor megítélni, hogy a fordítás sikerült ennyire jól, vagy eredeti nyelven is gyönyörű a szöveg, mindenesetre engem elkápráztatott és nagyra értékeltem.

A leszálló éj napjával kapcsolatban egyszerre tudom tanácsolni azt, hogy lassan és gyorsan haladjatok vele. Megmagyarázom! A történet nagyjából olyan szinten zsúfolt a szereplőkben, mint a Trónok harca, rendkívül nehéz követni a kapcsolati viszonyokat, azt, hogy ki melyik világhoz tartozik, vagy egyáltalán, hogy milyen nemű. A szöveg már csak ezért is figyelmes, gondos olvasást követel meg tőlünk, amelyhez le kell lassulni. Ugyanakkor, ha elkezdesz másra is koncentrálni, kiesel a ritmusból, a világ varázsából, és sokkal nehezebb visszatérni ehhez a minden szempontból fárasztó élményhez.

Összességében A leszálló éj napja minőségben tökéletesen méltó A Narancsfa-kolostorhoz, azonban valamiért mégsem tudott annyira beszippantani, mint az. Talán érzitek, hogy a rajongásom iránta nem olyan erős, mint ahogyan azt a másik könyv esetében kinyilatkoztattam. Ez talán a kezdeti nehézségekkel indokolható, ugyanis tényleg rendkívül lassan, nyögvenyelősen vettem fel a történet fonalát, és ezt a végére sem felejtettem el. Hiszem azonban azt, hogy ez nem a könyvön múlt, hanem az idő nem volt megfelelő, most ugyanis egészen más témáért lelkesedem, ezzel kapcsolatban kutatok, és A leszálló éj napja nem illett bele ebbe a körbe, ezért előbb-utóbb ismét sorra kerítem (talán A Narancsfa-kolostorral együtt), amikor már képes vagyok jobban befogadni. De annak, aki ezek alapján is szívesen belevágna, jelzem, hogy önállóan is teljes mértékben megállja a helyét, nem szükséges hozzá a másik könyv ismerete (és ez fordítva is tökéletesen igaz).


5 / 4,5 csillag

Kiadás: Next21 (2024)
Oldalszám: 968
Sorozat: A káosz gyökerei 0. (Next Generation)
Eredeti cím: A Day Of Fallen Night (2023)
Fordította: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla
Műfaj: fantasy

Négy nő tettei nemzedékeken át meghatározták a történelem menetét

A Narancsfa-kolostor előzménykötete

Tunuva Melim nővér a kolostorban. Ötven éven át tanulta, hogyan mészárolja le a férgeket, de a Névtelen felbukkanása óta egy se jött – ezért az ifjabb nemzedék kezdi megkérdőjelezni a kolostor létjogosultságát.

Északon, az Inysi Királynőség birodalmában Becsvágyó Sabran hozzáment Hróth királyához, és ezzel kevés híján, de sikerült elkerülnie mindkét birodalom pusztulását. Lányuk, Glorian, az árnyékukban időzik – ő pont ott érzi jól magát.

A Kelet sárkányai már évszázadok óta szunnyadnak. Dumai egy hegyi templomban élt Szeíkiben, próbálta felkelteni az isteneket hosszú álmukból. Most azonban felbukkan valaki az édesanyja múltjából, hogy mindent felforgasson.

Amikor a Rém-hegy kitör, a rettegés és az erőszak korszaka következik el, és ezeknek a nőknek minden erejüket össze kell szedniük, hogy megvédjék az emberiséget a rájuk leselkedő fenyegetéstől.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


Kevesebb mint egy évvel azután, hogy magyarul is megjelent Samantha Shannon monumentális fantasy regénye, A Narancsfa-kolostor, a Next21 Kiadó elhozta a történet előzményéül szolgáló kötetet is, A leszálló éj napját. Pillants be te is ennek a lenyűgöző világnak a történelmébe, és tarts bloggereinkkel, hiszen ha követed az állomásainkat, valamint játszol velünk, akkor a tiéd lehet a könyv egy példánya is!

Nyereményjáték

A leszálló éj napjának fontos szereplői a sárkányok, legyenek a víz, vagy a föld szülöttei. Ezért a mostani játékunkban híres sárkányokat keresünk: minden állomáson egy sárkányt találtok, a ti feladatotok pedig az, hogy megmondjátok a sárkány nevét, és a film vagy sorozat címét, amelyben feltűnt.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.17. Utószó
11.18. Readinspo
11.19. Könyv és más
11.20. Dreamworld
11.21. Bookstatic Boglinc

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Paula Hawkins nevét a magyar olvasóközönség több thriller kapcsán is ismerheti, de nekem egyelőre csak A lány a vonaton című sikerkönyvéhez volt szerencsém. 2019-ben olvastam el, és emlékszem, nagyon sok ideig tartott végigverekednem magam rajta. Eleinte képtelen voltam belehelyezkedni a történetbe, majd mikor nagy nehezen eljutottam az utolsó 50 oldalhoz, ott olyan dolog történt, ami elfeledtette velem az azt megelőző kellemetlenségek nagy részét. Emiatt nem írtam le magamban teljesen a szerzőt, bár az életművével azóta sem haladtam tovább. Most azonban lehetőséget kaptam a Magnólia Kiadótól a legújabb könyvének elolvasására, és úgy éreztem, ezt viszont már nem szeretném kihagyni.


Én nemrégiben elhunyt művésznő, Vanessa Chapman egyik installációja kapcsán szörnyű dolog derül ki: emberi csontból készült. A kiállítást szervező múzeum – érthető okokból – kiemeli a művet, és meghagyja a Chapman hagyatékát kezelő alapítványnak, hogy járjon utána a rejtélynek. A felvetés, hogy esetleg az az emberi csont szándékosan került a szoborba, azért különösen izgalmas, mert Vanessa férje, Julian nem sokkal azelőtt tűnt el nyomtalanul, hogy ez az alkotás elkészült. A vagyonkezelő alapítvány egyik munkatársa, Becker kapja a feladatot, hogy kiderítse, Vanessa hol találhatta az emberi csontot, tudhatta-e, hogy az emberből származik, illetve lehetőleg azt is, hogy kié lehetett az a csont. Becker ezért ellátogat Eris szigetejére, ahol Vanessa annak idején élt, és ahol jelenleg Grace, a művésznő közeli barátja lakik. Grace hosszú éveken keresztül volt Vanessa egyik legfőbb bizalmasa, és Becker úgy sejti, kulcsfontosságú dolgokat fedhet fel számára a művésznő életéből.

Valójában az olvasás előtt nem sokat tudtam arról, miről fog szólni a könyv, és igencsak kellemesen érintett, hogy a művészetet helyezi a középpontjába. Sajnos nem különösebben értem a műalkotásokat, festményeket és szobrokat, amiért fáj is a szívem (egyelőre nem foglalkoztam azzal, hogyan lehetne ezt fejleszteni, lehet-e egyáltalán), ennek ellenére nem veszem rossz néven, ha az olvasmányaimban időnként megjelenik ez a világ. Most különösen azért örültem neki, mert a hatására végre kedvet kaptam, hogy befejezzem azt a számfestős képet, amit még fél évvel ezelőtt, tavasszal kezdtem el, és az utolsó simításokat azóta is halogattam. Lehet, hogy apróságnak tűnik számotokra, de úgy érzem, pont ilyen motivációra volt most szükségem, és nekem már csak ezért is megérte elolvasni ezt a könyvet.

Érdekes volt látni, hogy a művészvilág két fő aspektusa mennyire kontrasztosan jelenik meg ebben a regényben. Vanessa oldaláról a művészek szeszélyességét, féktelen vadságát, fegyelmezetlenségét látjuk visszaköszönni, tipikusan azt az életstílust és hozzáállást, amit általánosan gondolunk a művészekről. Vanessa ráadásul különösen idilli helyzetben van, hiszen már életében befolyt a munkáiból akkora összeg, amelyből megvehetett magának egy egész szigetet, rajta egy gyönyörű házzal és műteremmel, ami teljes mértékben kiszolgálja a munkájában és inspirálja őt. Valljuk be, a tehetséges alkotók közül is kevésnek adódik ilyen lehetősége, de valószínűleg a legtöbbük ilyenre vágyik. Ugyanakkor ott van a másik oldal, az alapítványé, ami megörökölte Vanessa Chapman minden munkáját és a jogokat, hogy kiállíthassa, eladhassa azokat. Láthatjuk, mennyire ridegen, érzelemmentesen állnak hozzá a feladathoz, kizárólag az a céljuk vele, hogy minél több bevételt sajtoljanak ki a műkedvelőkből, és nem törődnek sem magával az alkotóval, sem pedig azzal az eszmei értékkel, amit a művészete képvisel. Becker, az egyik központi szereplőnk üdítő átmenetet képvisel a két világ között: a vagyonkezelő alapítvány munkatársaként jár el, az ő érdekükben dolgozik, ugyanakkor kizárólag azért került oda, mert őszintén és mélyen rajong Vanessa Chapman munkásságáért, és tisztelettel viseltet mindaziránt, ami a nőnek valaha fontos volt.

"Nekem mindig is az volt a véleményem, hogy a család a szabadság ellentéte."

Furcsa módon a történet nagy részét egyáltalán nem találtam érdekesnek, mégis, az olvasást nemigen tudtam abbahagyni. Ez valószínűleg abból fakad, hogy az alapítvány rideg pragmatikussága csalódást keltett bennem, dühített és lelombozott, hogy éppen olyan szervezet kezeli ezt az óriási vagyont és értéket, amely valójában nem törődik vele. Emiatt, épp A lány a vonatonhoz hasonlóan az elején nehezen helyezkedtem bele a történetbe. Még szerencse, hogy a kíváncsiságomat már az első fejezetek egyikében felkeltette az a kérdés, hogy vajon tényleg Vanessa ölte-e meg az egyébként undorítóan viselkedő férjét. Túl egyszerűnek tűnt ez a megoldás, ugyanakkor, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ez volt a legvalószínűbb felvetés. Ez volt tehát az, ami megragadott, de jelentősen hozzájárult az is, hogy a fejezetek is érdekfeszítően érnek véget, emiatt egyszerűen muszáj tovább olvasni.

Ezért történt, hogy egészen hamar, mindössze egy napon belül befejeztem az olvasást. Ezzel magamat is megleptem, de nem alakult volna így, ha nincs benne valami, ami nem fog meg. A történet egyébként a központi rejtélyen kívül (vagyis: hogyan került emberi csont az installációba) nemigen tartalmaz egyéb érdekes szálat, emiatt könnyen és gyorsan haladhat vele az ember, hiszen nem áll meg gondolkodni. Viszont ugyanakkor ez azt is eredményezte, hogy sajnos nem vált maradandóvá az élmény.

A végkifejlet egyszerre tetszett és nem. Az, miért nem, viszont egyáltalán nem olyan dolog volt, ami bármit is levonna a könyv értékéből. Szimplán arról van szó, hogy túlságosan kegyetlen volt az utolsó esemény, ami lelombozott és elszomorított. Ugyanakkor magá a kivitelezést imádtam, szerintem éppen ez illett ide, holott egyébként általában utálom azokat a lezárásokat, ahol nincs egyértelműen kimondva, mi történik.

Összességében a Kéksötét nem szerepel az évem kiemelkedő olvasmányai között, de az is igaz, hogy pontosan ezt vártam tőle. Nem volt maradandó és emlékezetes élmény, ugyanakkor haragudni sem tudok rá, hiszen kiváltotta belőlem azokat az érzéseket, amelyeket valószínűleg szeretett volna, ráadásul motivált egy általam régóta halogatott dolog befejezésére. De sajnos vannak hiányosságai is, például Grace (Vanessa barátja) előéletében sok vakfoltot érzékelek, amelyeket bővebben kellett volna kifejteni. Azoknak tudom elsősorban ajánlani a regényt, akik nem bánják, ha időnként egyszer olvasós történeteket vesznek a kezükbe, és érdeklik őket a művészetek.


5 / 4 csillag

Kiadás: Magnólia (2024)
Oldalszám: 352
Eredeti cím: The Blue Hour (2024)
Fordította: Török Krisztina
Műfaj: thriller, pszicho-thriller

Amikor ​egy világhírű képzőművész egyik alkotásáról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz, három ember élete végzetesen összefonódik a titkok és hazugságok hálójában.

Eris aprócska szigetén egyetlen ház áll, benne egyetlen lakóval. A szigetre egyetlen úton lehet be- és kimenni, ám a dagály érkezte mindennap tizenkét órára elvágja a skót szárazföldtől.

Ezt a parányi szigetet vette meg, és itt alkotott valaha Vanessa, a híres művész. A lenyűgöző, páratlan tehetségű Vanessa, akinek hírhedten csalfa férje húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt.

A ház most Grace otthona. Egy magányos, idős nőé, aki az árapályra hangolta életét, és a világtól háborítatlanul szeretne élni.

Most azonban egy váratlan látogató tart felé, kinek érkeztével nem csak Eris titkai bukhatnak a felszínre, hanem valami sokkal borzalmasabb is.

Paula Hawkins új regénye a hatalom és művészet összefüggéseit feszegeti lassan adagolt, egyre növekvő feszültségben. Kifinomult stílusával és erőteljes megoldásaival a Kéksötét napjaink egyik legemlékezetesebb thrillere.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


A közelmúltban elhunyt neves képzőművész Vanessa Chapman egyik szobráról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz. A kiállító úgy dönt, kiemeli a gyűjteményből a darabot addig, amíg ki nem derül, hogy a művész véletlenül választotta azt a csontot, vagy esetleg szándékosan került oda. Paula Hawkins új regényében, a Kéksötétben ezt a kérdést – és még néhány másikat – feszegetjük.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a Magnólia Kiadó újdonságáról!

Nyereményjáték

Játékunkban olyan könyvekből hozunk idézeteket, amelyek ugyancsak a festészetet, képzőművészetet emelik a középpontban. A Rafflecopter megfelelő sorába a szerzőt és a címet kérjük írni.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Ha gyereked van, fényesebben ragyognak a csillagok az égen. Minden hibádat, tévedésedet és baklövésedet helyrehozza a hála, amit a gyermek tekintetében látsz."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.16. Readinspo
11.19. Csak olvass!
11.22. Pandalány
11.26. Könyv és más

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

A fantasy műfaj lelkes és lojális rajongójaként sokszor olyan történetek elolvasására is rábólintok, amelyek alapvetően már lehet, hogy kevésbé illeszkednek a stílusomhoz. Az elsősorban young adult-new adult célközönségnek készült regények például már egyre ritkábban felelnek meg az elvárásaimnak, de még nem tudom őket teljesen elengedni. Az Oly kegyetlen és kedves udvar pedig elég ígéretesnek tűnt ahhoz, hogy besűrítsem az év végi olvasmányaim közé. Korábban még nem hallottam róla, holott 4 csillag feletti értékelésen áll a Goodreads-en 63,5 ezer jelölésből, az ennyire népszerű könyveket pedig általában én is szoktam szeretni.


Az Oly kegyetlen és kedves udvarban egy olyan világot ismerünk meg, amelyben minden embernek van mágiája. Születésük után nem sokkal ezt a mágiát elveszik az emberektől, és az isteneknek ajánlják fel, hogy annak segítségével megvédjék őket az ádáz és veszélyes tündérektől. Csakhogy vannak olyan emberek, akik valamilyen módon képesek voltak megtartani a mágiájukat, de ez súlyos bűnnek számít, amellyel halálra ítélték önmagukat. Ha a hatóságok észreveszik, hogy valaki mágiát rejteget, azt elhurcolják, vétkét pedig a családján és barátain torolják meg. Prisca születése óta retteg attól, hogy mikor jön el az a nap, amikor az emberek felismerik mágikus képességét, ami születésekor nem kellett az isteneknek. Amikor pedig eljön, mindent elveszít, ami valaha fontos volt neki.

Nem mondanám, hogy az alapgondolat különösen magával ragadott, mivel nem ez az első, se nem a második regény, amit mostanában olvasok azok közül, amelyekben a főszereplőnk tiltott mágiával bír, halálbüntetés terhe mellett. Csak a Könyvmolyképző regényi közül ugyanerre épül Marie Lu Az ifjú kiválasztottak-trilógiája, valamint az Egy sötét ablak (Rachel Gillig), ami ráadásul szintén egészen friss megjelenés. Ennek ellenére egészen izgalmasnak találtam azt a gondolatot, hogy Prisca annak idején, amikor megtartotta a mágiáját, nem lázadni szándékozott, csak a benne lévő varázslat nem kellett az isteneknek. Már ekkor sejthetjük, hogy ennek megvan a maga oka, és a történet során, később fény is derül a miértekre.

Prisca karakterfejlődése talán az egyik legérdekesebb része a történetnek. Az elején rettegésben él, pontosan tudja, hogy hamarosan eljön a pillanat, amikor lelepleződik, és vagy sikerül elmenekülnie a korábban eltervezettek szerint, vagy elkapják és hónapokra börtönbe kerül, amíg ki nem végzik. Nem titok, hogy az előbbi történik. Menekülése során ráadásul épp abba az emberbe botlik bele, aki segíthet neki megtanulni, hogyan használja a sajátos mágiáját, hogyan válljon erősebbé és kitartóbbá. Prisca a kezdeti, rettegő és rejtőzködő lányból felnőtt, érett nővé cseperedik a szemünk láttára, azzal párhuzamosan, hogy megtanulja, a mágiája nem bűn, hanem fegyver. Később pedig erős, magabiztos és talpraesett nővé válik, aki élére állhat annak a mozgalomnak, aki (minden bizonnyal) meg fogja buktatni ezt az emberek rettegésére épülő birodalmat.

"– Hogyan irányíthatsz egy népet? Az embereket szegénységben és tudatlanságban tartod. Ugyanazokkal a hazugságokkal álltatod őket évszázadokon át, és ezekre a hazugságokra felépítesz egy vallást. És az emberek hinni fognak neked, akkor is, ha az igazság meztelenül táncol az orruk előtt. Mert ha mást gondolnának, az azt jelentené, hogy az egész világuk egy nagy hazugság. Ezt a felismerést a legtöbb ember képtelen feldolgozni."

Az előző bekezdésben említett emberről – akit nevezzünk ezentúl nevén –, vagyis Lorianról már az első pillanattól fogva sejthetjük, hogy Prisca társának szánta a szerző. A kapcsolatuk dinamikája azonban meglepett. Nem vagyok kifejezett rajongója az “enemies to lovers” metódusnak, de hihetőbbnek tartom azt a verziót, amikor a gyűlölet lassan átfordul azzá, amiből később szerelem válhat. Nos, itt nem ez történik. Prisca és Lorian az elejétől fogva ellenszenvesek egymásnak, és ez egészen a legvégéig így is marad, csakhogy közben azért rendületlenül kihasználják egymást… a lehetséges legtöbb módon. Azaz időnként összedolgoznak, szívességeket kérnek egymástól, vagy éppen együtt töltik az éjszakát. Közben pedig hol megvan kettejük között a bizalom, ami ezekhez szükséges, hol nincs. Alapvetően a problémát ezzel a dinamikával kapcsolatban inkább abban látom, hogy ők egy olyan pár, akiknek egyszerűen képtelen vagyok szurkolni.

A történetvezetéssel kapcsolatban is vegyes érzelmeim vannak. Olvasás közben nem éreztem unalmasnak, eseménytelennek a regényt, azonban visszatekintve úgy tűnik, nem történt benne kifejezetten sok minden. A legizgalmasabb talán az volt, ahogyan a titkok szép lassan feltárulnak előttünk, különösen Lorian és Prisca származását, mágiáját illetően, de azért azokban az alapokban is van sár bőven, amelyekre a birodalom épült. Már ezekből látszik, hogy a következő részekben arra számíthatunk, Priscából Katniss Everdeen-féle birodalomdöntögető amazon válik majd.

Összességében az Oly kegyetlen és kedves udvar kapcsán a legnagyobb negatívum, amit fel tudok hozni, az az, hogy nem volt semmilyen. Nem váltott ki belőlem semmiféle érzelmet, sem negatívat, sem pedig pozitívat, ennélfogva pedig igencsak felejthető volt számomra. Alig egy hónapja olvastam csak, mégis komoly nehézséget okozott felidézni a cselekmény részleteit ahhoz, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Mindenesetre valószínűleg elolvasom majd a sorozat maradék két részét, ha nem lesz jobb dolgom, mert kíváncsi vagyok a végkifejletre.


5 / 3,5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2024)
Oldalszám: 424
Sorozat: Hazugságok királysága 1. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: A Court This Cruel and Lovely (2023)
Fordította: Gruber Katalin
Műfaj: (high) fantasy, romantikus, new adult

Évek ​óta egy izzó tekintetű, zöld szemű, kegyetlen mosolyú férfival álmodom…

Születésünk után néhány órával az istenek elveszik azt a kis erőt is, amink van. Viszonzásul megvédik a határainkat az ádáz és irgalmat nem ismerő tündérektől. Azokat, akik valahogy mégis képesek megtartani az erejüket, romlottaknak nevezik, és elégetik őket. Amikor felfedezték a tiltott erőmet, menekülni kényszerültem a falunkból és az imádott életemből. Hogy életben maradjak, egyezséget kellett kötnöm a zsoldossal, aki a legkiszolgáltatottabb helyzetben hagyott magamra. Az egyezségünk egyszerű. Segítek neki és a titokzatos barátainak bejutni a városba. Ő pedig megtanít használni az addig rejtegetett, különös, sötét képességemet. Az erőt, ami a túlélésemet jelentheti. De a szívtelen zsoldosnak is megvannak a maga titkai. Olyan titkok, amelyek veszélybe sodorják a szeretteimet. Titkok, amik darabokra szakíthatják a királyságot és talán az egész világot…

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Stacia Stark romantasy történetét, az Oly kegyetlen és kedves udvart. A regény a tündérek és emberek háborújára épül, és egy diktatúrára, mely kényszeríti a népét, hogy elnyomja a saját különleges képességeit. Prisca és Lorian történetét átszövik a titkok és a múlt árnyai - de vajon mi is a teljes igazság? Tarts Te is velünk, és légy részese ennek a fantasy-kalandnak!

Nyereményjáték

A nyereményjátékunk középpontjában a Könyvmolyképző Kiadó zafír pöttyös könyvei állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészlet alapján kitaláljátok, melyik szerző melyik könyvéről van szó. A megoldást írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Lucy Hartnál senki sem tudja jobban, milyen érzés úgy felnőni, hogy a szülei nem szeretik.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.06. Kitablar
11.08. Insane Life
11.10. Dreamworld - extra
11.12. Kelly és Lupi olvas
11.14. Readinspo
11.16. Dreamworld
11.30. Spirit Bliss oldala

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

2024 van, Samantha Shannon Csontszürete pedig 11 éve, 2013-ban jelent meg eredeti nyelven. A 10. évforduló alkalmára Shannon úgy döntött, átdolgozza a történetet úgy, hogy az tükrözze írói hangjának, mondanivalójának változásait. A Csontszüret hazánkban is 2013-ban jelent meg először, azonban a sorozat második része, A Mímes Rend megjelenését követően úgy döntött eredeti kiadója, hogy nem folytatja a szériát. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, ismét megpróbálja megszerettetni a magyar közönséggel ezt a fenomenális sorozatot, és új borítóval, belül a történet átdolgozott verziójával indította útjára a Csontszüretet és A Mímes Rendet. Én jelenleg is tartok tőle, hogy hazánkban másodjára sem lesz jövője a sorozatnak, viszont ha csak ezért utasítanám el most az olvasását, azzal az érdekeimmel ellentétes üzenetet közvetíteném a kiadónak. Viszont míg a Csontszüret végén kibírtam volna egy hosszabb szünetet, addig A Mímes Rendet lezárni folytatás nélkül igencsak fájdalmas volt.

Figyelem! A bejegyzés spoilereket tartalmazhat a Csontszüretből.


Miután Paige Mahoney kiszabadul Oxfordból, a refaiták fogságából, megpróbál visszahelyezkedni régi életébe Londonban. Csakhogy semmi sem a régi: minden megváltozott. A lány felismeri, hogy korábbi családjában, a Szindikátusban ugyanolyan kiszolgáltatott és tehetetlen, mint amikor még a refaitáknak kellett engedelmeskednie. Mi több, a Szindikátus még csak tudomást sem hajlandó venni az őt fenyegető veszélyekről. Vezetői mintha szándékosan dugnák homokba a fejüket azért, hogy ők profitálhassanak a helyzetből, nem törődve azzal, hogy hamarosan London valamennyi látóját leleplezhetik a technológiai újításokkal. Paige túl sokáig bízott a vezetőiben, mire belátta, hogy a Szindikátus korruptságán és diszfunkcionalitásán már csak akkor tud változtatni, ha a saját kezébe veszi az irányítást.

Nem meglepő módon A Mímes Rend első negyede még nagyban reflektál az Oxfordban történtekre. Érdekes volt végignézni, hogyan rehabilitálódik Paige, hogyan kezeli a hazatérést mindazok fényében, amit a refaiták börtönében megtudott, és ami teljesen megváltoztatott mindent, amiben addig hitt. Kiderült, hogy a férfi, Jaxon Hall, aki korábban megmentette és kihúzta a névtelenségből, és akire Paige második apjaként tekint, ugyanúgy lenézi és kihasználja őt, mint a túlvilági lények, akik fél éven keresztül fogvatartották. Rendkívül kíváncsi voltam, milyen döntést hoz a főszereplőnk, és szerencsére szó sincs arról, hogy sokáig kesergett volna a reménytelennek tűnő helyzetén.

A Mímes Rendben különösen tetszik, hogy amíg az első rész során Paige az alvilágban játszott szerepéről, befolyásáról, képességeiről csak a visszaemlékezéseiből szerzünk tudomást, addig ebben a könyvben már tapasztaljuk is. Mivel a lány visszatér Londonba és visszaveszi az őt megillető helyet a Szindikátusban, bepillantást nyerünk abba, hogy milyen volt a bűnözőként töltött három éve, mielőtt Oxfordba került volna. Ez rendkívül fontos eleme Paige karakterének, hiszen alapvető építőköve az identitásának és a személyiségének. De nem csak ahhoz szükséges, hogy a főszereplőnket megértsük, hanem egy kicsit azt is, miért állhat fent a Scion ennyire stabilan már 200 éve, miért nem képes őt belülről elpusztítani a látókból álló alvilág.

"– Minden forradalom reggelivel kezdődik, édesem!"

A Mímes Rend igencsak meglepett. Az első harmadában úgy éreztem, nehezen találja meg ismét a fonalat, szinte csigalassúan dőlt el, hogy milyen irányba halad tovább a történet. Amint viszont ez tisztázódott, az események beindultak, és olyan hamar faltam fel a maradék oldalakat, hogy szinte észre sem vettem. Különösen az volt váratlan, hogy mekkorát léptünk előre – sajnos ezt kifejteni igazán spoileres lenne, de elég annyit tudnotok, hogy rendkívül sűrű a cselekmény, nem hagy unatkozni bennünket.

Az előző bejegyzésben említettem, hogy néhány kérdés még nem tisztázódott le bennem a világépítést illetően (pl. mekkora a Scion befolyása Európában, hány országot fed le a birodalom). Sajnos ezek továbbra is homályos foltok a történetben, de egyáltalán nem aggódom azt illetően, meg lesznek-e válaszolva. Rengeteget tudtunk meg A Mímes Rendből is a Shannon által elképzelt világról, és még bőven vannak a sorozatnak részei ahhoz, hogy ezek a hiányosságok tisztázódjanak. Adja az ég, hogy le is fordítsák őket!

Összességében tehát a legkevésbé sem csalódtam A Mímes Rendben. Végig vitt magával a történet, nehéz volt hosszabb időre letenni. Sajnos azonban a függővége rendkívül fájdalmas, főleg azért, mert jó okunk van tartani tőle, hogy a folytatás a levegőben marad. Jelenleg sajnos nem rendelkezem információval arról, elhozza-e nekünk a Next21 a The Song Rising-ot vagy sem, de minden erőmmel bízom abban, hogy mások is rátalálnak a sorozatra a csábító, új borítók hatására és legalább annyira megszeretik, amennyire én is. Rendkívül sajnálnám, ha a sok gyenge fantasy mellett, amelyek persze fogynak a polcokról, épp ez lenne az, amelynek a kiadását felfüggesztik.


5 / 5 csillag

Kiadás: Next21 (2024)
Oldalszám: 570
Sorozat: Csontszüret 2.
Eredeti cím: The Mime Order (2015)
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Műfaj: fantasy, disztópia, sci-fi, ifjúsági

Paige Mahoney megszökött Oxfordból, a föld alatti börtönvárosból. Londonban bujkál, és azt fontolgatja, hogy forradalmat robbant ki. Ugyan sikerült megmenekülnie a börtönből, de a Scion Köztársaság továbbra is virágzik, és minden erejével őt keresi.

A lánynak nem marad más választása, vissza kell térnie Jaxon Hallhoz, sármos, de brutális korábbi munkaadójához, hogy újra megvesse a lábát a szervezett bűnözés világában.

Paige senki előtt nem hajol meg, még Jaxon sem tudja megakadályozni abban, hogy feltárja a szindikátusban zajló korrupciót. Paige tervet sző, hogy megszerezze a híres-nevezetes Rózsakoronát, miközben az ősi konfliktusban harcoló felek mindkét oldalról szeretnék kiaknázni a lány képességeit.

Samantha Shannon napjaink egyik legsikeresebb fantasyszerzője. A Mímes Rend a hétkötetes Csontszüret-regényfolyam második könyve. Eredetileg 2015-ban látott napvilágot. A mostani kiadáshoz szerzője jelentősen átdolgozta és kibővítette.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


Samantha Shannon nagy sikerű, Csontszüret című sorozatának első kötete 11 évvel ezelőtt, 2013-ban jelent meg. Azóta Shannon világlátása olyannyira megváltozott, hogy úgy döntött, a tizedik évfordulóra némileg újraírja a sorozat köteteit. Hazánkban eredetileg nem kapott elegendő figyelmet a széria, ezért az első két könyv megjelenését követően elkaszálták azt. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, Samantha Shannon munkássága van annyira értékes, hogy megpróbálja ismét felkelteni a magyar olvasóközönség érdeklődését. A Csontszüret és A Mímes Rend új, átdolgozott kiadása az ő gondozásukban olvasható. Ti pedig tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a két kötetről!

Nyereményjáték

Játékunkban a disztópiáké a főszerep. Mutatunk néhány borítórészletet, nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik disztópiához tartozik (szerzőt és címet kérünk a Rafflecopter dobozba).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.10. Readinspo
11.12. Könyv és más
11.14. Dreamworld
11.16. Utószó
11.18. Hagyjatok! Olvasok!
11.20. Spirit Bliss Sárga könyves út

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Évek óta gondban vagyok Samantha Shannon Csontszüretével. Rengeteg forrásból kaptam arról pozitív megerősítést, hogy fantasztikus ez a regény, csakhogy nem láttam értelmét belekezdeni egy olyan sorozatba, amelyből mindössze két részt jelentettek meg magyarul – és valószínűleg ennek is megvolt a maga oka. Ráadásul valamilyen múló szeszélyből még szert is tettem a Csontszüret régi kiadására, de gyakorlatilag azóta szeretnék is megszabadulni tőle. Ugyanakkor idén januárban elolvastam Shannontól A Narancsfa-kolostor című monumentális fantasy-jét, amelyről már akkor tudtam, hogy a 2024-es évem kedvenc olvasmánya lesz. Most, ősszel értesültem róla, hogy a Next21 Kiadó megpróbálja ismét megkedveltetni a magyar közönséggel a Csontszüretet, méghozzá azzal a verzióval, amit a szerző átdolgozott a megjelenése 10. évfordulójára. Sokáig fontolgattam, hogy bele merjek-e kezdeni, de kizárólag azért, mert félek, hogy ismét elkaszálják majd a sorozatot A Mímes Rendet követően. Csakhogy egy ördögi körbe jutunk azzal, ha sokan úgy döntünk, hogy teret engedünk eme félelemnek. Úgyhogy 2024-ben, 8 évnyi halogatás után végre elolvastam a Csontszüretet, és arra jutottam, hogy agyoncsapok valakit, ha nem kapom meg az összes részt magyar fordításban. És lehetőleg most azonnal. De tényleg.


Paige Mahoney látó. Azon kevesek egyike, akik különleges képességgel rendelkeznek azáltal, hogy manipulálni tudják az étert, a szellemek világát, amely a mi valóságunkkal párhuzamosan létezik. A látóknak sok fajtája van, de Paige még közöttük is különleges a ritka képességével: ki tudja mozdítani a lelkét a tudatából, letapogatni másét, és akár még el is mozdítani azt a helyéről. Tudománya miatt megbecsült tagja a Szindikátusnak, a Londonban létező, látókból álló alvilágnak. Angliában már 200 éve a Scion irányít, akik diktatorikus módszerekkel igyekeznek teljesen kiirtani a látókat a világból. Paige kénytelen folyamatosan bujkálni, elrejteni és titokban tartani a képességeit, de nem tud örökké rejtőzködni. Egy nap végzetes hibát követ el, melynek következtében elfogják — de nem a vesztőhelyre vezetik, mint a többi látót. Oxfordba kerül, amelyről mindenki úgy tudja, hogy lerombolták, de valójában kiképzőtelepként működik, amelyet az éteren átszivárgott túlvilági lények, a refaiták vezetnek. A telepen a látók egy kiválasztott csoportját kényszerítik engedelmességre, hogy aztán az éteren átszivárgó fenevadak ellen harcoljanak, a refaiták helyett.

Eleinte komoly nehézséget okozott számomra átlátni a világépítést – de ahogyan a könyvről született értékeléseket olvastam, ezzel a problémával nem voltam egyedül. Az első 100-200 oldal során erre kellett leginkább koncentrálnom, és nem segítette elő a helyzetet, hogy rengeteg idegen kifejezést használ a szerző a fantasy-elemek leírására. Választhatod azt a megoldást, hogy haladsz a szöveggel, és majd idővel, a szövegkörnyezetből nagyrészt klarifikálódik a jelentésük (én így tettem, a közepére már tökéletesen értettem mindent). Azonban szerencsére a könyv végén vár ránk egy hosszú szószedet, ami óriási segítséget tud nyújtani. Ráadásul nem csupán az egyedi kifejezéseket tartalmazza, hanem szereplőlistát is, valamint Jaxon Hall pamfletének kivonatát, amely a látók hét rendjét írja le röviden.

A világépítés tulajdonképpen nem bonyolult, a komplexitását az szolgáltatja, hogy a látóknak (vagyis: a különleges képességekkel bíró embereknek) különböző “fajtáik” vannak. Végtelenféle képességgel rendelkezhetnek, és azt sem egyféleképpen használhatják. Egyébként csak egy kissé futurisztikus diktatúrát kell elképzelni (2059-ben járunk), ahol a média természetesen az állami propagandát harsogja a nap 24 órájában, a hangszórókban és a városszerte látható kivetítőkön, valamint a külföldre való látogatás fel sem merülhet, mint lehetőség a hétköznapi emberek számára. Az államnak megvan a maga módszere arra, hogy kiszűrje az ártalmatlan lakosság között bújkáló látókat, de többnyire nekik is megvannak az eszközeik az ellenőrzések kikerülésére.

A Csontszüretben különösen tetszik az, hogy bár eleinte egyértelműnek tűnik, ki az elsődleges ellenség, hamar kiderül, hogy ennél azért jóval árnyaltabb a helyzet. Paige csak a büntetőtelepen (a kiképzőtáborban) szerez tudomást arról, hogy a Scion tulajdonképpen csak egy bábkormány, a valódi felelősei a szörnyűségeknek a refaitáknak nevezett túlvilági faj, akik az éteren keletkezett résen keresztül szöktek a mi világunkba körülbelül 200 évvel ezelőtt. Természetesen semmi más céljuk nincsen, mint teljesen meghódítani a bolygót, mindenhol kiépíteni ezt a zsarnoki rezsimet, közben pedig, képmutató módon, kihasználni a fogva tartott látók képességeit. Emellett Paige szép lassan arra is ráeszmél, hogy a Szindikátus (vagyis a Londonban működő alvilág), amelynek a tagja volt korábbi életében, csak kihasználta és megfélemlítette őt. Továbbá, hogy igazságtalan módon kizárja a látók egy bizonyos, jóval gyakoribb és ezért kevésbé “értékes” csoportját a köreikből, akik így teljesen kiszolgáltatottá válnak a Scion üldöztetésének. Rendkívül érdekes volt látni, hogy a büntetőtelepen – többek között – ezért sem volt haljandó mindenki fellázadni a refaiták ellen. A kiközösített látók ugyanis otthonra leltek a büntetőtelep falai között, egy ugyanolyan igazságtalan rendszerben, de legalább az életük megtartására kaptak esélyt és egy célt, amelyért harcolhattak.

"Nem ölheted meg a halált. Létezik tűz, ami megperzselheti a Napot? Ki fojthatná vízbe az óceánt?"

Kerülgetem a konklúziót már egy ideje, de kimondom végre: végtelenül lenyűgözött ez a regény minden létező téren és módon. A világépítése elképesztő és részletgazdag – bár a különleges képességű egyének üldöztetése nem egyedi problémafelvetés a világirodalomban, de a refaiták megjelenése egészen új szintre emelte számomra a témát. A szereplőgárda érdekes, és ugyan végig rengeteg névvel játszunk, de szerintem teljes mértékben követhetőek a szerepek és a viszonyok (ha pedig valaki mégis elveszik, hátralapozhat a függelékhez). A cselekmény jól felépített és feszített tempójú, ritkán veszítettem el az érdeklődésemet és akkor is nagyon rövid időre. Mindemellett pedig, bár a szöveg nagyfokú koncentrációt igényel a rengeteg apró részlet és történés miatt, könnyedén és gyorsan olvasható. Nem rövidek a fejezetek, de olvastatják magukat – a cselekmény szó szerint sodor magával, egyszerűen képtelenség hosszú időre szünetet tartani vele.

Ugyanakkor érzékeltem hiányosságokat és meg nem válaszolt kérdéseket – viszont ez az égvilágon semmit sem von le a történet értékéből, hiszen egy hétkötetes sorozatról beszélünk, amelyben bőven van ideje a szerzőnek bepótolni ezeket az egyébként nem sürgős részleteket. Kifejezetten érdekelt volna például, hogy a Scion Köztársaság pontosan hogyan épül fel, mely országok területén fekszik, és azok az államok, amelyeket még nem sikerült meghódítani, hogyan vélekednek a látók kérdéséről. Emellett úgy érzem, a látók képességei közötti különbségeket is jobban el lehetett volna mélyíteni.

Összességében imádom, hogy végül mégiscsak adódott egy olyan helyzet, amelyben érdemes volt elolvasnom a Csontszüretet. Tökéletesen osztom azoknak a véleményét, akik nem tudják értelmezni, miért nem kapott ez a sorozat Magyarországon akkora figyelmet, hogy végül elkaszálták a második részt követően. Rettentően izgulok azért, hogy ez ne történjen meg még egyszer, és lehetőleg a teljes szériát (akár még a kiegészítő kötetekkel együtt is) elolvashassam az anyanyelvemen hamarosan. Nem valószínű ugyan, hogy szerepelni fog az éves kedvenceim között úgy, mint A Narancsfa-kolostor, de rendkívül élveztem az olvasását, és Samantha Shannon a személyemben új, de lojális és lelkes rajongóját köszöntheti.


5 / 5 csillag

Kiadás: Next21 (2024)
Oldalszám: 576
Sorozat: Csontszüret 1.
Eredeti cím: The Bone Season (2013)
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Műfaj: fantasy, horror, krimi, ifjúsági, disztópia

2059-ben ​járunk, a Scion Köztársaság két évszázada radikálisan kampányol minden és mindenki ellen, ami szerintük természetellenes. Európa több nagyvárosát sikerült uralmuk alá hajtaniuk. Paige Mahoney Londonban él, magas posztot tölt be a szervezett bűnözés világában, egy Hét Pecsét nevű sejtben. Paige álomjáró, vagyis egy ritka, félelmetes hatalmú látnok. Behatol mások tudatába, így szerez értesüléseket. Az alvilág egyik könyörtelen vezérének, a Fehér Béklyózónak a jobbkeze.

A Scion Köztársaság törvényei szerint az álomjáró már a puszta létével is bűncselekményt, mégpedig hazaárulást követ el.

Paige-et letartóztatják, és olyan hatalmasságokkal találkozik, akik még a Scion vezetőinél is elvetemültebbek. Fogvatartóinak terveik vannak vele a ritka, különleges képességei miatt. Paige-nek minden erejét mozgósítania kell a túlélésért, a kiszabadulásért. Az ellenségeiben kell megbíznia.

Samantha Shannon regénye aprólékos világépítésével és bátor, egyedülálló hősnője révén tűnik ki a hasonló könyvek közül. Lassan izzó románc, amely „egyszerre zabolátlan és megható” (NPR).

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


Samantha Shannon nagy sikerű, Csontszüret című sorozatának első kötete 11 évvel ezelőtt, 2013-ban jelent meg. Azóta Shannon világlátása olyannyira megváltozott, hogy úgy döntött, a tizedik évfordulóra némileg újraírja a sorozat köteteit. Hazánkban eredetileg nem kapott elegendő figyelmet a széria, ezért az első két könyv megjelenését követően elkaszálták azt. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, Samantha Shannon munkássága van annyira értékes, hogy megpróbálja ismét felkelteni a magyar olvasóközönség érdeklődését. A Csontszüret és A Mímes Rend új, átdolgozott kiadása az ő gondozásukban olvasható. Ti pedig tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a két kötetről!

Nyereményjáték

Játékunkban a disztópiáké a főszerep. Mutatunk néhány borítórészletet, nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik disztópiához tartozik (szerzőt és címet kérünk a Rafflecopter dobozba).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

10.27. Readinspo
10.29. Utószó
10.31. Dreamworld
11.02. Hagyjatok! Olvasok!
11.04. Könyv és más
11.06. Spirit Bliss Sárga könyves út

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

A görög mitológia szeretete egészen a gyerekkoromra nyúlik vissza. Amikor már tudtam olvasni, sokáig nem regényeket kaptam a szüleimtől, hanem ismeretterjesztő könyveket, és azok között volt egy kifejezetten színes-szagos, interaktív példány az ókori Görögországgal a főszerepben. Kívülről megtanultam belőle az ógörög ábécét (a mai napig fel tudom mondani), illetve megismerkedtem az istenek neveivel, szerepeivel. Később aztán ez az ismerősség tette számomra szimpatikussá és könnyen emészthetővé a témát. Emlékszem, irodalomórán rendkívül részletekbe menően foglalkoztunk a mitológiai történetekkel – és ahogy a tanáromat ismerem, az átlagosnál valószínűleg jobban belevezetett minket a különböző mondakörökbe. Azt azonban véletlenül sem állítanám, hogy nem lehet nekem újat mondani ebben, ezért is tartottam érdekesnek Zalka Csenge Virág új könyvét, A néma istennőt, amely kifejezetten a kevésbé ismert görög mítoszokkal foglalkozik.


A szerző, Zalka Csenge Virág hivatásos mesemondónak vallja magát, aki nem csak hazai, de nemzetközi porondon is elkápráztatja a közönségét változatos történeteivel. Számtalan könyv jelent már meg a neve alatt, melyek között egyaránt találhatók gyerekmesék, népmese-gyűjtemények, regények és ismeretterjesztők. A néma istennővel a mitológia talajára lépett – a csaknem 200 oldalas kötetben 25 történetet mesél újra az ókori görög mitológiából, méghozzá azok közül válogatva, amelynek valamilyen oknál fogva az utókor nem szentelt elég figyelmet.

A kötet 25 történetének többsége alig néhány oldalas, de ez senkit ne tévesszen meg: A néma istennő rendkívül tartalmas, lassú emésztésre szánt olvasmány. Könnyedén tud haladni vele az ember, de időnként érdemes megállni és elmélázni a szereplők egy-egy döntésén, vagy éppen azon, hogy a mozzanatok mit árulnak el az adott korszak emberideáljáról, felfogásáról.

A szerző ráadásul valamennyi történet végén, néhány bekezdésben összefoglalja a véleményét, személyes kötődését a szöveghez, illetve a forrásokat, melyeket felhasznált a megalkotásukhoz. Tudnunk kell ugyanis, hogy egyrészt a mitológiai történeteknek nem léteznek hivatalos verzióik, ráadásul számtalan változat létezhet róluk, ezért az egyes szerzők a saját szavaikkal, saját preferenciáik szerint építik össze a mítoszt a rendelkezésükre álló forrásokból. Másrészt, különösen az effajta, kevésbé ismert történetek esetében csak töredékek maradtak fent az ókori szerzők írásaiból, ezért Zalka Csenge Virágnak egyéb forrásokra kellett építenie – több ízben például vázákból inspirálódott. Kifejezetten szerettem, hogy ezekben a történet végi megjegyzésekben, de elvétve még egyes mítoszokban is jelezte, ha egy adott karakter történetét gyökeresen más változatokban mesélik a különböző szerzők.

Nem meglepő módon a gyűjtemény 25 darabjának jelentős része olyan történeteket tartalmazott, amelyeket egyáltalán nem ismertem. A célját tehát elérte, a görög mitológia olyan mélységeit mutatta meg, amelyhez még egyáltalán nem volt szerencsém. A kedvenceim többnyire a trójai mondakörhöz kötődő mítoszok közül kerültek ki, különösen A trójai háború titkos eredete és a Palamédészt kiírják az Íliászból tetszett nagyon. Ezeken kívül Az elátkozott Erüszikhthón király ragadott magával egy Mésztra nevű női karakter okán, akit még a szerző is kiemel a történet végi utószavában. Mésztra ugyanis szorult helyzetében Poszeidóntól kér segítséget, kárpótlásért azért, mert korábban erőszakkal elvette a szüzességét – ilyesmit pedig nem sok nőnek volt mersze tenni a mitológiban.

Nem tudok szó nélkül elmenni amellett a hír mellett, hogy a könyvet nem engedték árusítani a Margó Fesztiválon, arra hivatkozva, hogy a helyszín templom vagy iskola 200 méteres körzetében található, és A néma istennő biszexualitás és homoszexualitás ábrázolását is tartalmazza. Rendkívül felháborít ez a fajta értelmetlen, kizárólag gyűlöletkeltésre való cenzúra, ez a példa pedig különösen jól érzékelteti, mennyire abszurd világban élünk jelenleg. A görög mitológia a magyar oktatási rendszer szerint is az alapműveltség részét képezi, Dionüsszosz pedig nem elhanyagolható tagja az Olümposznak – róla egyetlenegy Google kereséssel bárki számára kiderülhet, hogy nem kizárólag a nőkhöz vonzódik. Sőt, az sem titok, hogy az ókori görög társadalom nem tartotta elítélendőnek a homoszexualitást. Lényeg a lényeg, Zalka Csenge Virág a könyvben erre utal egy történetben, de csak halványan, teljesen természetesnek ábrázolva a helyzetet, amelyre a legkevésbé sem lehet ráhúzni, hogy öncélú lenne. Rendkívül elkeserítőnek tartom, hogy a társadalmunk megpróbálja “tisztára mosni” és elhallgatni a neki nem tetsző részleteit egy olyan ősi kultúrának, amely a jelenkori civilizációnk alapkövét is képezi.

Összességében nagyon örülök, hogy mégiscsak beszorítottam A néma istennő elolvasását ezekbe a sűrű hetekbe, ugyanis rengeteget adott számomra. Igazán értékes gyűjteményről van szó, amely még a görög mitológiát az átlagnál jobban ismerők számára is biztosan fog tartogatni újdonságokat. Imádtam kalandozni ennek a világnak a mélységeiben, különösen Zalka Csenge Virág fantasztikus interpretációjában. Ennek a gyűjteménynek a hatására vált számomra egészen biztossá, hogy a szerzőnek jóval több könyvére kellene kíváncsinak lennem – ugyan A Varjúherceg hatására már több írását is elolvastam, de ezúttal olyan köteteit is a várólistámra pakoltam, amelyek alapvetően kissé távolabb állnak az érdeklődési körömtől.


5 / 5 csillag

Kiadás: Trend (2024)
Oldalszám: 192
Műfaj: novella

Zalka Csenge Virág régész és mesemondó első kifejezetten felnőtteknek szóló gyűjteményében a görög-római mitológia ismeretlen ösvényeire invitálja az olvasót. Ebben a kötetben olyan történetek szerepelnek, amelyek ritkán kapnak helyet népszerű, olvasmányos könyvekben – az évszázadok során elkallódott izgalmas mítosztöredékek vagy ismert mítoszok meglepő változatai. Találkozhatunk például egy alternatív magyarázattal arra, hogyan vált Akhilleusz sarka sebezhetővé egy csontátültetésnek köszönhetően, vagy egy istennővel, aki sikeresen visszaverte Zeusz erőszakos udvarlását. Fény derül a trójai háború titkos eredetére, Párisz első feleségének és Szép Helénének vetélkedésére, és egy hősre, akit Odüsszeusz kiíratott az Íliászból. Az eredeti ókori forrásokból újramesélt történetek szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, és színesítik a mitológiáról alkotott képünket.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás



Zalka Csenge Virág ezúttal nem mesekönyvvel, hanem egy nagyon is felnőtteknek szóló kötettel jelentkezik, amely kevésbé ismert, görög mitológiai történeteket elevenít fel. A néma istennőt a Trend Kiadónak hála csodaszép formában vehetjük a kezünkbe, és ha játsszatok a turnénk állomásain, akár nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Nyereményjáték

Zalka Csenge Virág új könyve kevésbé ismert mitológiai történeteket mesél el, mi azonban új játékunkban a népszerűbbeket elevenítjük fel. Minden állomáson találtok egy történetfoszlányt, a ti dolgotok pedig az, hogy kitaláljátok, melyik görög istennel esett meg. A helyes választ a Rafflecopter dobozban írjátok meg nekünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ez az istennő meglehetősen különös módon született: teljes vértezetben kipattant az apja fejéből.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.23. Utószó
11.26. Readinspo
11.28. Olvasónapló
11.30. Könyv és más

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Rosie Andrews nevével néhány évvel ezelőtt A leviatán című regénye kapcsán találkoztam. Az önmagában nem nyűgözött le annyira, hogy mindenképpen folytatni szeressem a munkásságának követését, azonban a KULT könyvek sorozat bizonyos kötetei kiváltják belőlem a FOMO érzését. Az erdő mellett sem tudtam elmenni szó nélkül, különösen azt látva, hogy milyen külsővel jelent meg. Állítom, hogy ez a borító a második félév, ha nem az egész év egyik legszebbje a magyar könyvpiacon. Természetesen nem ez határozza meg az értékét, de azért valljuk be, sokkal szívesebben olvas az ember olyan könyvet, amelyre kellemes ránézni is.


Az 1850-es években, egy mindentől távol eső angliai birtokon, a Bridewell családnál megüresedik a nevelőnői pozíció. Azt beszélik, az előző alkalmazott, Emily Murphy öngyilkos lett – felakasztotta magát. A tragédiáról értesítik egyetlen életben lévő családtagját, Catherine Drake-et is, aki egy távoli város viszonylag jómódú kereskedőjének feleségeként éli hétköznapi életét. Néhány hónapon belül William Drake is életét veszíti, ezért Catherine úgy dönt, hogy jobban utánajár a húga halálához vezető körülményeknek. Álnév alatt a Bridewell-család birtokára utazik, tapasztalt nevelőnőnek adva ki magát, és megkezdi a nyomozást. Már az érkezése napján szembesül a Bridewell-család háza táján megbúvó problémákkal, amelyek beigazolják a gyanúját: Emily nem feltétlenül önkezével vetett véget a saját életének.

Ha már elolvastunk néhány fejezetet, kiderül, hogy a történet ennél azért több szálon fut: az (ön)gyilkosság utáni nyomozás csak egyik részét képezi a Locksley-birtokon felderítendő rejtélyeknek és problémáknak. Ott van például a szénbányászat kérdése. Mr. Bridewell a birtokon lévő szén kitermelésével próbálja pótolni az édesapja költséges életmódja miatt keletkezett hiányt a kasszában, csakhogy hiába dolgoznak keményen a munkásai, a bánya képtelen nyereségessé válni. Emellett pedig több helyen egyértelműen utalnak rá, hogy a birtokon elterülő erdő sötét és misztikus hely, ahol néha különös dolgok is történnek.

A cselekményt alapvetően Catherine szemszögéből, de E/3-ban követjük végig, idővel azonban egy másik szereplő, Arthur Sidstone is nagyobb hangsúlyt kap. Ő a helyi orvos unokája, aki nemrég érkezett haza külföldről, és jelenleg nagyapja megbízásából próbál Rowland Bridewell (a földesúr) kegyeibe férkőzni annak érdekében, hogy az ne bolygassa meg az erdő mélyén élő rejtélyt a bánya bővítése miatt. Míg Catherine-en keresztül elsősorban a család piszkos ügyeit derítjük fel, addig Arthur karaktere inkább a bányára és az erdőre fókuszál.

"– Jól van, Morpheusz – csitítgatta, majd nagy mellénnyel hozzátette: – A kutya is érzi, hogy a nő bűnös.
Arthur erre nem mondott semmit. Minek is költsön az ember bírósági tárgyalásra, tűnődött, ha egy kutya is meg tudja állapítani a bűnösséget."

Sajnos azonban az a tapasztalatom, hogy az Emily halálát övező rejtélyen kívüli cselekményszálak teljesen elsorvadtak. Időnként foglalkozunk velük, főleg a bánya problematikájával, de a rengeteg felvetett kérdés közül nagyon keveset válaszol meg a végkifejlet. Nem gondolom, hogy az én figyelmetlenségem okozta volna például azt, hogy az erdőt övező misztikumból az égvilágon semmi sem derült ki számomra. Ezt azért találom különösen fájónak, mert a regény címeként is a történet ezen aspektusát emelték ki, holott ezt hanyagolta el leginkább a szerző. De rendkívül nagy lyukak maradtak számomra például Arthur előéletében, vagy éppen abban a történetben, ahol Catherine és Emily elszakadt egymástól.

Mindezek nyilvánvalóan csak a könyv végén, illetve visszatekintve okoztak/okoznak csalódást, maga az olvasmányélmény nem volt különösebben negatív. A fejezetek izgalmasan érnek véget, és mivel egyenként körülbelül 10 oldalasak, nehéz volt megállni, hogy ne pörgessem rögtön tovább a történetet még akkor is, amikor volt más dolgom. Emiatt a vártnál jóval hamarabb be is fejeztem a regényt, ami számomra mindig sokat emel magán az élményen.

Összességében Az erdő egy gyorsan és könnyedén olvasható történet, de sajnos valószínű, hogy több nyitott kérdést hagy az olvasóban, mint amennyit megválaszol. Én személy szerint nem rajongok az olyan regényekért, amelyek túl sok mindent bíznak a képzeletre és nem válaszolják meg még csak nagyjából sem a felmerült rejtélyeket. Szerintem Az erdő tudott volna lebilincselő és érdekes lenni, amennyiben a felvetett problémákat rendesen kibontja és kifejti, de sajnos ez nem történt meg. Utólag visszatekintve olyan érzésem van, mintha a szerző alig néhány hét alatt, a leadási határidővel a nyakában gépelte volna be a szöveg 80%-át, és emiatt a kezdeti, kiforratlan jó ötletei nem tudtak elégségesen beérni és egymáshoz simulni a végső változatra. Azt azonban nem lehet felróni neki, hogy gyenge lenne a baljós, borzongatós atmoszféra, ezért ha mégis felkeltette az érdeklődésedet Az erdő, október és november a legjobb időpont az elolvasására.


5 / 3,5 csillag

Kiadás: XXI. Század (2024)
Oldalszám: 350
Kiadói sorozat: KULT Könyvek
Eredeti cím: The Puzzle Wood (2024)
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Műfaj: krimi, thriller, történelmi fikció

Az erdő mélyén valami éledezik.

Catherine színleg azért érkezik a birtokra, hogy betöltse a megüresedett nevelőnői állást, valójában azonban az előző nevelőnő eltűnése után nyomoz.
Az isten háta mögötti birtokon áldatlan állapotok uralkodnak.
A nyomok a kúriát körülfogó erdő mélyére vezetnek, ahol emlékezet, gyilkosság és mítosz kibogozhatatlanul fonódik egybe. Sikerül-e kiderítenie Catherine-nek, mi történt az elődjével?

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


A 21. Század Kiadó újabb különleges hangulatú, borongós történetet hozott el számunkra Rosie Andrews-tól. Az erdő című regényben egy rejtélyes haláleset nyomába eredünk főhősünkkel együtt, aki azonban nem sejti, hogy kutatása során egy egyszerű bűnténynél bonyolultabb és hatalmasabb erőkkel kell megküzdenie. Tartsatok öt bloggerünkkel az állomásokon keresztül, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban további KULT Könyvek után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Mert az embernek időnként talán szüksége van egy kis mágiára, hogy a szegényes gyermekkort elviselhetőbbé tegye.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

10.21. Könyv és más
10.24. Readinspo
10.26. Kelly és Lupi olvas
10.28. Szembetűnő
10.30. KönyvParfé

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Újabb posztok
Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2026 Reading Challenge

2026 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 50 books.
hide
0 of 50 (0%)
view books

A héten népszerű

  • Ann Patchett: Whistler
  • R. F. Kuang: Tajpeji történet
  • M.K. Oliver: Szociopaták ​kézikönyve a jó házassághoz

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ▼  2026 (28)
    • ▼  október (2)
      • R. F. Kuang: Tajpeji történet
      • Ann Patchett: Whistler
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (3)
    • ►  május (6)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (4)
  • ►  2025 (25)
    • ►  december (3)
    • ►  november (4)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (5)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (44)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (3)
  • ►  2021 (64)
    • ►  december (4)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (111)
    • ►  december (6)
    • ►  november (14)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (19)
  • 3.5 csillag (42)
  • 4 csillag (65)
  • 4.5 csillag (62)
  • 5 csillag (144)

Műfajok

antológia (2) chick lit (5) cozy fantasy (2) családregény (4) dark fantasy (10) dark romance (1) disztópia (10) epikus fantasy (5) erotikus (6) esszé (1) fantasy (115) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) folk horror (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) heroikus fantasy (1) high fantasy (21) horror (9) ifjúsági (18) interaktív (3) ismeretterjesztő (28) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (31) képregény (2) lovagregény (1) low fantasy (10) lélektani (6) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (5) napló (2) new adult (25) novella (12) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (233) romantikus (134) sci-fi (11) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (30) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (6) történelmi fikció (30) történelmi regény (1) történelmi romantikus (1) urban fantasy (15) vers (7) young adult (83) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (3)

Rovatok

#BlogturnéKlub (345) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (12) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (33) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (353) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (19) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) General Press (4) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Kulcslyuk (1) Könyvmolyképző (98) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (6) Maxim (26) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (13) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (38) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates