facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo

Az Emily Wilde tündérenciklopédiája tavasszal teljesen levett a lábamról. Bár voltak apróbb hibái a történetnek, de az az otthonos, meleg és gyengéd hangulat, amelyet a szöveg áraszt, képes volt szinte teljesen elfeledtetni velem ezeket. Ott, akkor rettenetesen sajnáltam is, hogy nem tudom rögtön folytatni a sorozatot a már létező második és harmadik résszel, magyar fordítás hiányában. Nem hittem volna, hogy alig fél évet kell csak várnom Emily Wilde és Wendell Bambleby kalandjainak következő epizódjára.


Miután Emily visszatért a zord északról és kiadta Tündérenciklopédiáját, megszerezte magának a jól megérdemelt, határozatlan idejű kutatói pozíciót a Cambridge-i egyetem drüadológiai tanszékén. Jelenlegi legnagyobb problémája, hogy még mindig nem tudja, hogyan feleljen Wendell Bambeby házassági ajánlatára – aki egyébként halandóként éli az életét, de álcája mögött Silva Lupi birodalmának száműzött tündérhercege rejlik. A baj azonban nem kerüli őket sokáig, Wendell mostohaanyja ugyanis immár szeretne véglegesen megszabadulni riválisától, és megmérgezi Bamblebyt egy olyan szerrel, amelyre a halandók földjén nincs orvosság. Emilynek és csapatának ezért meg kell keresnie a bejáratot, ami elvezeti őket Silva Lupi földjére, ahol rátalálhatnak az ellenszerre. A nyomok egészen Ausztriáig, egy, az Alpok hegyei között megbúvó faluig terelik őket.

Talán emlékeztek, hogy az első rész könyv a könyvben-jelleggel készült, hiszen az elejétől a végéig olyan, mintha Emily naplóját olvasnánk, és azon keresztül követnénk az események alakulását. Szerencsére ezt az izgalmas formát a második rész is megtartotta, továbbra is naplót olvasunk. További hasonlóság, hogy a fiatal kutatónő ezúttal is egy tündérekről szóló tudományos anyagon dolgozik, mégpedig egy atlaszon, amely segít vizuálisan is elhelyezni egymáshoz képest a tündérbirodalmakat. Sajnos azonban az atlaszról mindössze ennyit tudunk meg, a történet során, aktívan egyáltalán nem is foglalkozik vele a főszereplőnk.

Részben talán ez is felelős azért, hogy nem tudtam olyan odaadással követni az eseményeket, mint az első részben. Számomra az tette igazán különlegessé és egyedivé az Emily Wilde tündérenciklopédiáját, hogy előtérbe helyezte a tudományt (mégha csak fiktív ágáról is volt szó), a cselekményt pedig egy kutatómunka köré szervezte. Mindez teljesen eltűnt ebben a kötetben. A fő cselekményszálat ismerve persze ez nem olyan meglepő, hiszen ha a szerelmed élete veszélyben forog és meg kell találnod az ellenszert a méregre, te sem a karriereddel fogsz törődni szabad perceidben, de sajnos némi csalódottság mégiscsak van bennem.

Némileg talán az is szerepet játszott, hogy Emily és Wendell kapcsolatának dinamikáját továbbra sem tudom hová tenni. Erről részben az is tehet, hogy a két karakter a szerző fejében valószínűleg sokkal árnyaltabb, mint ahogy nekünk (legalábbis nekem biztosan) átjön a papírokon, ezért nehéz is megérteni az érzéseiket, cselekedeteiket. Valahogy úgy képzelem, hogy Emily a nehézségekkel teli előélet miatt felépített maga elé egy mentális falat, amellyel kizárja az élete minden olyan területét a prioritásai közül, melyekben korábban kudarcélménye volt (ilyen a szerelem is), és csak azt tartja meg a fókuszában, ahol sikeres (ez a karrierje). Titkon azonban, mint minden emberi lény, vágyik a gyengédségre és a feltétel nélküli szeretetre, ezért képtelen ellenállni Wendell végtelenül romantikus lelkének. Alapvetően, a mindennapokban Emily úgy tesz, mintha idegesítené Bambleby jelleme, azonban nehéz pillanatokban megmutatkoznak az ő valódi érzései is.

"– Elvarázsoltad a ceruzámat? – kérdeztem tőle.
– Az összes ceruzádat elvarázsoltam – felelte anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. – Mindig van nálad legalább egy. Tudtam, hogy egyszer kapóra jön majd. – Mivel továbbra is szó nélkül meredtem rá, folytatta: – Elvégre nem vihetek mindenhová magammal egy átkozott kardot – tette hozzá teljesen félreértve a reakciómat.
– Miért nem a saját ceruzáidat varázsoltad el? – zúgolódtam.
– Azt kellett volna, de sosem találom őket."

Minderre persze csak közvetett bizonyítékom van, hiszen sajnos karakterépítésről csak minimális értelemben beszélhetünk ebben a regényben. Emily nehéz múltjára is csupán az előző részben vannak homályos utalások, amelyek aztán kifejtetlenül maradtak – az Emily Wilde tündérenciklopédiájáról írt értékelésemben meg is említettem, mennyire örülnék neki, hogyha a második részben kitérnénk erre is. Sajnos ez teljes mértékben elmaradt az Emily Wilde atlasza a Másvidékrőlben, pedig egyébként lehetőség lett volna rá. Számomra ez azért zavaró, mert ha mást nem is, a főszereplőket szeretem részletesebben megismerni, és Emily Wilde karakterének esetében komoly hiányosságokat érzek. Még azt sem tudom például, mi vitte rá őt arra, hogy szabálykövető, egyenes emberként egy ennyire szeszélyes, kiszámíthatatlan világgal foglalkozzon, mint amilyen a tündéreké. Persze lehet ezt is magyarázni olyanokkal, minthogy hasonló, evidens információkat az ember nem ír csak úgy le a szakmai naplójában, de olvasói szempontból jogos az igényem arra, hogy megismerjem a főhősömet.

Hasonló tüske él bennem az új mellékszereplők kapcsán is. Emily és Wendell kettőse (illetve Árnyék kutyával együtt hármasa) immár kiegészül két fővel: Ariadnéval, akit Emily unokahúgaként, és egyben tanítványaként ismerünk meg, valamint Farris Rose tanszékvezetővel, aki hiteltelennek tartja Emilyék beszámolóját az északi kalandjukról, és emiatt aláásni készül a nő szakmai sikereit. Ám sajnos szinte ez minden, amit megtudunk róluk. Ez, mivel mellékszereplőkről beszélünk, nem életem legnagyobb tragédiája, inkább az frusztrált, hogy számomra a két karakter nem sokat adott hozzá a cselekményhez. Némileg színesebbé tették ugyan, de nem mozdították előre különösebben, tehát nem volt súlya a jelenlétüknek.

Összességében sajnos az Emily Wilde atlasza a Másvidékről nem tudta ugyanazokat az érzéseket kelteni bennem, mint a sorozat első kötete. Okozhatta ezt a fent felsorolt dolgok összessége, de akár az is, hogy nem a megfelelő időszakban talált meg. Mindenesetre nem az volt a célom a bejegyzéssel, hogy elvegyem a kedveteket a kötettől, én magam is lelkesen vetem majd bele magam a harmadik részbe, amennyiben lesz rá lehetőség. Mindössze arról van szó, hogy az én személyes preferenciáimnak ez most kevésbé tudott megfelelni – de, ahogy böngésztem a vélemények között, úgy láttam, hogy jelenleg én képviselem a kisebbséget.


5 / 4 csillag

Kiadás: Agave (2024)
Oldalszám: 352
Sorozat: Emily Wilde 2.
Eredeti cím: Emily Wilde's Map of the Otherlands (2024)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: fantasy, romantikus

Emily ​Wilde nagyszerű tudós, aki nemrég írta meg a világ első átfogó tündérenciklopédiáját. Kalandjai során a rejtettek számos titkára fényt derített, mint ahogy tudóstársát és korábbi riválisát, Wendell Bamblebyt is leleplezte.

Mert Bambleby nemcsak őrjítően megnyerő férfi, hanem száműzött tündérkirály is egyben, aki mostohaanyja elől menekülve a birodalmába visszavezető ajtót keresi. S amíg nem jár sikerrel, Emily nem áll készen arra, hogy elfogadja a házassági ajánlatát – gyengéd érzései ellenére jól tudja, hogy egy tündért szeretni veszélyes dolog.

Mindeközben Emily új célt is kitűz maga elé: meg szeretné rajzolni a különböző tündérbirodalmak térképeit. A kutatásai előkészítése közben pedig Bambleby ismét bajba sodorja, amikor Cambridge-t megszállják a mostohaanyja által küldött orgyilkosok. Kettejükre új kalandok várnak az osztrák Alpok festői vidékén, ahol Emily szerint Bambleby birodalmának ajtaja is rejtőzhet, melynek megtalálása segíthetne a férfinak megmenekülni családja gyilkos cselszövései elől.

Heather Fawcett nagy sikerű trilógiájának második részében Emilyre ismét nagy veszély vár. Minden erdőben és hasadékban veszedelmes szerzetek leselkednek rá, miközben nemcsak a tündérajtók, de szívének rejtélyes működését is meg kell fejtenie, mielőtt kifut az időből.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Alig fél évvel az Emily Wilde tündérenciklopédiájának megjelenését követően már olvashatjuk is magyarul Heather Fawcett nagysikerű sorozatának következő részét! Az Emily Wilde atlasza a Másvidékről című regényben az Alpokba kalandozunk, ahol a főhőseink a Wendell Bambleby királyságába vezető ajtót keresik. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Nyereményjáték

Játékunkban a tündérek, elfek mítoszát járjuk körül – pontosabban azt, mely kultúrákban milyen formában bukkantak fel ezek a természetfeletti lények.
A feladatotok mindössze annyi, hogy helyesen válaszoljatok az állomásokon feltett kérdésekre.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hol élnek a fénytündérek a skandináv mitológia alapján?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

10.22. Readinspo
10.24. Utószó
10.26. Hagyjatok! Olvasok!
10.28. Spirit Bliss Sárga könyves út
10.30. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Azért szeretem a mondákat, mert általuk úgy érzem, kapcsolódhatok a régmúlt embereivel, az ő világlátásukkal, érzéseikkel. A mondák, történetek leképezik azt, hogyan éltek, mit tartottak fontosnak, mivel szórakoztatták önmagukat és a gyerekeiket. Fontosnak tartom, hogy ezeket a mondákat ne felejtsük el, időről időre foglalkozzunk velük, tájékozódjuk. Továbbá remek eszköznek tartom őket arra, hogy tágítsuk a gyerekeink világlátását, már viszonylag kisebb koruktól fogva.


A német Katharina Neuschaefer A világ legszebb mondái című könyvében a(z Európában a) legismertebb civilizációk legnépszerűbb mítoszait gyűjtötte össze, méghozzá gyerekbarát formába öntve. A lapokon a skandináv, görög, római, kelta, egyiptomi, germán, válogatott európai és kis-ázsiai mítoszok leghíresebb alakjai elevenednek meg, bepillantást engedve őseink hitrendszerébe. A gyönyörű kiadvány lapjait Bölecz Lilla illusztrációi díszítik.

A kötetben három mondavilág erősen túlsúlyban van a többihez képest – ezek nem meglepő módon a skandináv, görög/római és a kelta (brit). A skandináv esetében a fókusz a világ teremtésén, a legismertebb istenek bemutatásán, majd pedig a világ pusztulásán (és újjászületésén) van. A görög/római válogatásban szerepel többek között Odüsszeusz, Héraklész, a Minótaurosz, valamint Romulus és Remus története. A kelta szakasz pedig Artúr király legendáját mutatja be több mesén keresztül. A kötet többi részében előkerül például Tell Vilmos, Rőtszakáll, a Bolygó Hollandi, Robin Hood, vagy éppen Gilgames.

A világ legszebb mondái olvasása során végig azt éreztem, hogy ezt a könyvet biztosan megtartom addig, amíg a saját gyermekeim (ha leszek olyan szerencsés) a megfelelő korba lépnek az elolvasásához. A mítoszok, de különösen a skandináv mondavilág tudnak rendkívül erőszakosak, véresek, kegyetlenek lenni, Katharina Neuschaefer azonban mindent olyan köntösben tálalt, hogy az tökéletesen befogadható legyen mindenki számára. Itt nem a megszépítésükön van a lényeg, hiszen ezeket a történeteket sokféleképpen el lehet mesélni, és bőven lesz még idejük később szembesülni egyéb verzióikkal.


Akadt ugyan egy-két olyan történet a gyűjteményben, amit egyáltalán nem ismertem korábban, de a kedvencem határozottan a kelta mondavilág bemutatása volt. Az az igazság, hogy Artúr király legendáját darabonként ismertem, de nem egészen volt világos számomra, hogyan kapcsolódnak időben és térben egymáshoz, valamint a személyek egymással. A világ legszebb mondái ezt segített megérteni és kontextusba helyezni.

A könyvvel szemben egyedül annyi ellenérzésem van, hogy teljesen félrevezető a címe. Ahelyett ugyanis, hogy a szerző a világ minden tájáról válogatott volna mítoszokat, megmaradt Európánál, legfeljebb Kis-Ázsiáig és Egyiptomig merészkedett el egy-egy történet erejéig. Egyrészt nem értek egyet azzal, hogy kizárólag európai mítoszokat tituláljunk a világ legszebbjeinek – nem hiszem el, hogy az indián, japán vagy afrikai mondák között ne találnánk hasonlóan érdekeseket. Másrészt ha már a gyerekek világának tágítása a cél, igenis mozduljunk ki a kontinensről. Akkor tudnám maradéktalanul elfogadni ezt a válogatást, ha folytatódna sorozatként, és legalább ennyi mítoszt bemutatna a világ többi tájáról is, akár több részben.

Összességében A világ legszebb mondái a félrevezető címe ellenére is remek válogatás, amit nagyon szívesen adnék a gyermekeim kezébe, ha/amikor lesznek. A Kiadó az olvasását 9 éves kortól ajánlja, és ezzel nem tudok, de nem is szeretnék vitatkozni. A tartalom kedves, könnyen befogadható, olvasmányos és érdekes, és úgy gondolom, csak jót teszünk a gyerekekkel azzal, ha már korán lehetőséget adunk nekik, hogy megismerjék más népek kedvelt történeteit – amelyek egyébként az alapműveltség részét képezik a későbbiekben.


5 / 4,5 csillag

Kiadás: Móra (2024)
Oldalszám: 208
Eredeti cím: Die schönsten Sagen aus aller Welt nacherzählt (2016)
Fordította: Nádori Lídia
Műfaj: gyermekkönyv

Hogy ki volt Parsifal, Robin Hood, Romulus és Remus, Héraklész, Tell Vilmos, Gilgames, a bolygó hollandi? Na és Ozirisz, a gólem meg Odüsszeusz?
Legendás történetek, eredetmondák és vándormondák hősei ők – életük, tetteik és kalandjaik a világ gazdag mondakincsét gyarapítják.

A széles kitekintést nyújtó válogatás ismert vagy sosem hallott-olvasott mítoszok, legendák és valós történelmi események gyűjteménye. A legszebb északi, kelta, görög-római, germán, egyiptomi, sumer regék és mondák olyan könnyen befogadható, izgalmas olvasmánnyá válnak a kötet lapjain, amely végre gyerekekhez szólóan, gyereknyelven beszéli el az emberiség közös kulturális örökségét.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Korai megismertetni a kisebb gyerekekkel Európa legnépszerűbb mondavilágait? Katharina Neuschaefer szerint nem. A ​világ legszebb mondái című gyűjteményben válogatásokat találunk a különböző kultúrák legismertebb, legérdekesebb történeteiből. Az illusztrációkat Bölecz Lillának köszönhetjük, a könyv magyar megjelenését pedig a Mórának. Tartsatok velünk, ha szert tennétek egy példányra a könyvből!

Nyereményjáték

Játékunk igen egyszerű, és persze szorosan kapcsolódik a könyv témájához. A feladatotok mindössze annyi, hogy helyesen válaszoljatok az állomásoknál feltett kérdésekre.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik mitológia tagja Remus?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

10.12. Readinspo
10.15. Veronika’s Reader Feeder
10.18. Szembetűnő

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

A gimnázium utolsó két évében különösen erősen rajongtam a történelemért. Azelőtt sem volt közömbös számomra a téma, de a fakultációválasztással új tanárt kaptunk, aki egészen elképesztő módon adta át számunkra az anyagot. Inspirált az, amilyen őszintén és odaadással foglalkozott ezzel a tantárggyal, ami magasabb szintre emelte az én érdeklődésemet is. Ezért döntöttem végül úgy, hogy ezt megpróbálom az olvasmányaim terén is érvényesíteni. Bánó Attila könyve eleinte remek lehetőségnek tűnt erre, bár egyúttal arra is rávilágított, hogy ez nem tartozott a legjobb ötleteim közé.


Bánó Attila újságíró és lelkes történelemkutató, aki nem egy könyvvel örvendeztette már meg a történelem iránt rajongó olvasóközönséget. Mint ahogyan azt a 30 új meghökkentő eset a magyar történelemből cím is sugallja, születtek már hasonló gyűjtemények a keze alatt. A fülszöveg el is árulja, hogy 55, 44 és 33 különböző érdekességből álló összeállítását olvashatjuk el, ráadásul mindet hazánk történelmével kapcsolatban. Ebben a kötetben “csak” harmincat, de ezek a 12. századtól a 19. századig igencsak nagy és vegyes szórásban játszódnak. Találunk benne szövegeket például Tisza Istvánhoz, Mohácshoz, az 1848/49-es szabadságharchoz, valamint Széchenyihez kapcsolatosan is.

Sajnos arra sem az olvasás során, sem azóta nem jöttem rá, miért a “meghökkentő” szót használja Bánó a címválasztás során. Lehetséges, hogy a sorozat első, talán még második kötetében is ténylegesen megdöbbentő történeteket találunk, azonban az ebben a kötetben szereplőkre vonatkoztatva ez igencsak hatásvadász, és nem is igaz. Talán inkább csak érdekesek, nem döbbenetesek. Valójában én még csak annak sem találtam őket, de ez valószínűleg csak személyes preferencia kérdése, én egyébként sem sok érdekességet látok a magyar történelemben – mindig is inkább a nemzetközi vonzott.

Azt viszont el kell ismerni, hogy Bánó belefektetett munkája lenyűgöző. Egyértelmű, hogy széleskörű és hosszútávú kutatásokat folytat, minden felmerülő szereplőről, de még a források szerzőjéről is jóval többet tud, mint az, hogyan és miért kapcsolódik az adott történelmi eseményhez. Ennek a kifejtése számomra viszont nagyon sokszor teljesen érdektelen volt, olyan érzésem volt olvasás közben, mintha ez lenne az egyetlen eszköze arra, hogy tartalmas, hosszú fejezeteket írjon.

Hasonló érzésem volt a források idézése kapcsán is. Ha történelemről beszélgetünk, nyilvánvaló, hogy nem hagyhatjuk ki a vonatkozó szövegek konkrét és pontos idézését. Csakhogy ebben a könyvben gyakran előfordul, hogy a magyarázaton túl a fejezetnek nagyjából a felét a kapcsolódó források idézése teszi ki. Valószínűsítem, hogy ez szakmabeliek vagy szenvedélyes hobbitörténészek számára nem okoz különösebb problémát, de engem, mint átlagos olvasót, aki csak szimplán kicsit többet szeretett volna látni a magyar történelemből, mint ami a tankönyvekben található, egészen egyszerűen untatott.

A kötetben a legpozitívabbnak nem a tartalmát, hanem egy aprócska kiegészítést találtam: minden lap szélén található egy idővonal, amely 900-tól 2000-ig lépdel végig a kerek évszámokon. Minden történet esetében pedig kicsit sötétebb színnel jelölik azt az időszakot, amelyben az játszódik. Persze az olvasó bármikor vissza tud lapozni a történet elejére, ha elbizonytalanodik a dátumot illetően, de szerintem kedves ötlet volt vizuálisan is megjeleníteni, hogy éppen melyik korszakban járunk.

Összességében a 30 új meghökkentő eset a magyar történelembőllel a legnagyobb probléma az volt, hogy abszolút nem én vagyok a célközönsége. Illetve lehet, hogy alapvetően én vagyok, mint szerény, alkalmi érdeklődő, aki szeret tájékozódni és jobban megérteni a múltunkat… Azonban sajnos sem a szöveg tartalma, sem a megfogalmazása nem tette lehetővé, hogy én élvezzem ezt a könyvet. Valószínűsítem, hogy egyedül azok lelnek némi örömet benne, akik a szerzőhöz hasonlóan nem csak a történelmi események felszínére és jelentőségére kíváncsiak, hanem arra is, hogy milyen források alapján következtetünk a történésekre, illetve az adott szereplő hogyan kapcsolódik más történelmi személyekhez. A könyvet tehát ténylegesen csak az igazán lelkes, szenvedélyes érdeklődőknek ajánlom elolvasásra.


5 / 3 csillag

Kiadás: Athenaeum (2020)
Oldalszám: 288
Műfaj: ismeretterjesztő, történelem

30 újabb meglepő történet a magyar történelem vérzivataros századaiból. Szó lesz itt többek között a francia koronára áhítozó, 14. századi posztókészítőről, a mohácsi csata után a királyi kincseket Pozsony felé menekítő Habsburg Máriáról, szó lesz a felkapaszkodott Ludovico Gritti drágakőkereskedőről, aki Szapolyai János mellett feszített és a trónjára akart törni, és szó lesz Eger hőséről, Bornemissza Gergelyről, valamint a hóhérjáról, Móré Lászlóról.
Mindig az a legérdekesebb, ami a történelemkönyvekből ki szokott maradni, pláne ha olyan szerző forgatja szavait, mint Bánó Attila, neves újságíró, történelmünk aprólékos és lelkes kutatója.

Linkek: Moly || megrendelés

A recenziós példányért köszönet a Kiadónak!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


Annak idején a Föld és vér házát legnagyobb részben azért olvastam el, mert nem szerettem volna tovább kimaradni a Sarah J. Maast övező őrületből. Azelőtt nem olvastam sem az Üvegtrón, sem pedig a Tüskék és rózsák udvara-sorozatot, és frusztrált, hogy nem értem, miért rajong a fél világ eszeveszetten ennek a nőnek minden szaváért. Őszintén, a Föld és vér háza elolvasása után sem értettem meg. Sem a folytatása, az Ég és lélegzet házát követően. Sem pedig a Tüskék és rózsák udvara öt kötete után, amit végül csak idén nyár elején sikerült sorra kerítenem. Talán majd egyszer el tudom engedni a FOMO-t, ami rávett a trendek követésére, de jelenleg úgy érzem, olyan lenne nem haladni SJM életművének követésével, minthogyha nem olvastam volna el a Harry Pottert. Ezen túl pedig képtelen vagyok elviselni, hogy legyenek olyan sorozataim, amelyeket nem folytatok, ezért ütemeztem be végül a Láng és árny házát is.

FIGYELEM: a bejegyzés spoilereket tartalmaz a Föld és vér háza, valamint az Ég és lélegzet háza könyvekből!


Az előző epizódban a valódi ellenség felfedte magát Bryce Quinlan (vagyis Danaan) számára. Kiderült ugyanis, hogy valójában még Danika meggyilkolása mögött is az Aszterek állnak. Bryce és csapata betört ugyan a Kristálypalotába és megszerezte az információt, ami annak idején Sophie Renast életébe került, de borzalmas veszteségek árán. Elveszítették Cormac herceget, Hunt, Ruhn és Baxian az Aszterek fogságába került, Bryce pedig eltűnt – vagyis egy másik világban rekedt. Miközben az Aszterek börtönében a férfiaknak brutális kínokat kell kiállniuk, a Csillagfényű hercegnő Rhysandék világában próbál válaszokat találni arra, hogyan lehet megbuktatni az óriási erejű zsarnokaikat.

A Láng és árny háza elolvasására már csak azért is nehezen vettem rá magamat, mert az előző kötetet, az Ég és lélegzet házát két évvel ezelőtt olvastam. Sajnos eleve szörnyű a memóriám, nehezen emlékszem vissza még fél évvel ezelőtt olvasott könyveimre is, egy fantasy esetében ráadásul a legapróbb részletek is rendkívül fontosak lehetnek. Ezért a Láng és árny háza beütemezése számomra azt jelentette, hogy a sorozat két korábbi, csaknem 900 oldalas kötetét is be kell szorítanom valahova. Nem kis erőfeszítésembe került, de nem bántam meg, hiszen az élmény így volt teljes – és ha teheted, neked is ezt javaslom, ha hozzám hasonlóan állsz a sorozatokhoz.

Szerencsére a Láng és árny házában már nem tapasztaltam azt, mint az előző részben, hogy bizonyos szakaszoknál elül a történet. Jó dinamikája volt az események láncolatának, egy percre sem hagyta unatkozni az embert. Igaz, Maas ezt sok helyen azzal érte el, hogy rövid jeleneteket írt egy-egy szereplő egyébként lassabban csordogáló történetszálához, és gyorsan váltogatott az egyes szemszögek között. Néhol szeretem ezt a taktikát, de itt előfordult azért, hogy túlzásnak éreztem.

Sajnos azonban a szerző olyan taktikákat is alkalmazott a feszültség generálására, amelyeket nem tudok ilyen könnyedén elfogadni. A következetlenség az egyik olyan dolog, ami teljesen kiveri nálam a biztosítékot, és a Láng és árny háza hemzseg tőlük. Többször előfordul a regényben, hogy a szereplőink már elhatározták magukat egy döntés mellett (ami egyébként egyértelműen a helyes irányba terelte az eseményeket), majd a cselekvés kapujában mégiscsak megtorpantak, hogy még egyszer, utoljára felsorakoztassák azokat a kétségeket, amelyeken már kétszer túllendültünk azelőtt. Számomra ez a feszültségkeltési taktika minden esetben azt üzeni, hogy a szerző kimerítette a készleteit és semmiféle egyéb ötlete nincs arra, hogy megbonyolítsa és izgalmasabbá tegye az eseményeket. Ez egyértelmű jelzése annak, ha egy történet túlírt és feleslegesen elnyújtott.

"– Mit kellene megérteni? Király vagyok. A királyok nem tartoznak magyarázattal.
– Az apák igen."

A leginkább azonban Bryce karakterében csalódtam. A Föld és vér házában egy komolytalan partihercegnőt ismertünk meg benne, aki, bár a valódi, intelligens oldalát rejtve tartja a nagyvilág előtt, de mégis van benne önzés, önsajnálat és önpusztításra való hajlam. Az Ég és lélegzet házától azonban mintha teljesen kicserélték volna, hirtelen érdekelni kezdi vadidegen emberek sorsa, és annak ellenére sodródik bele a lázadók tevékenységébe, hogy maga az Aszterek vezetője fenyegette meg néhány héttel azelőtt kínhalállal. Ezután Bryce olyan, mintha kicserélték volna: egy tiszta szívű, önzetlen, talpraesett és odaadó amazon, aki nem hibázik, nem vall kudarcot, minden titokra egyedül jön rá, és minden, amit tesz, helyénvaló. Maga a megtestesült erkölcs, aki harcol minden elnyomottért, és képvisel mindenkit, aki nem tudja hallatni a hangját. Hirtelen valamiféle szupernővé válik, aki… tökéletes. És ez a probléma. Hiszen ilyen ember nincs. Kifejezetten zavart, hogy Bryce efféle szuperhősszerepbe lépett, mert igenis mentse meg a világot, de alig néhány hónappal ezelőtt még inkább ember volt, mint vanír, sántított, gyászolt és alkalmazottként robotolt egy régiségkereskedésben, teljes gőzzel gyűlölve a vér szerinti apját, a testvérét és saját magát is. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy fiatal, átlagos képességű lányból ennyire könnyedén legyen valaki a világa megmentője. Sokkal izgalmasabb és érdekesebb lett volna a történet, ha Bryce képes lett volna hibázni, vagy rosszul gondolni valamit – mint ahogyan az az első részben néhol elő is fordult.

Szívesen beszélnék még bővebben arról, hogyan viszonyultam az egyes jelenetekhez, a mellékszereplőink sorsához vagy a szerelmi szálhoz, de mint mindig, most is a spoilermentesség jegyében készül a bejegyzés, ezért nem folytatom. Sajnos a végkifejletről sem áll szándékomban sokat elárulni, de annyit igen, hogy teljes értékű lezárást kapott a sorozat. Amelyen egyébként megdöbbentem. Igen, ideje volt végre dűlőre jutni az Aszterek és a lázadók csatájában, de: egyrészt a kiadó is határozottan állítja, hogy folytatódni fog még a sorozat, másrészt a széria egyes részei Midgard négy házát állította középpontba, és eddig csak hármat pipáltunk ki közülük. A logika azt diktálja, hogy születnie kellene még legalább egy könyvnek Ezer víz háza címmel, amely valamiképpen a vízilényeket állítja a középpontba. A legfőbb probléma azonban, hogy Maas a Láng és árny házában kivétel nélkül minden fő konfliktust lezárt, megoldotta a főbb szereplőink összes problémáját, és a mellékszereplők részéről is minden fontosabbat. Semmiféle hiányérzetem nem maradt a végére, ezért elképzelni sem tudom, hogyan tervezi továbbgörgetni Maas a történetet. Ugyan Tharion, a sellő sorsa valóban nem lett egyértelműen elrendezve, de az ő problémája szerintem igencsak gyenge alap ahhoz, hogy egy negyedik 900 oldalas regényt ráépítsen a szerző.

Összességében a Láng és árny háza olyan történet volt, amit egyszer szívesen elolvastam, de bőven elég volt az élmény hosszú időre, vagy örökre. Leginkább a főszereplő hiteltelensége és a vérszegény drámák tartottak vissza attól, hogy belefeledkezzek a történetbe. Úgy érzem, a szerzőnek bőven lett volna lehetősége bonyolultabb és izgalmasabb cselekményt alkotni, de több lehetőséget is kihagyott – köztük a legfájóbbat, a Rhysandékkal való találkozást. Egyértelműen a kötet legunalmasabb része volt az a néhány fejezet, amit Bryce Rhysék világában töltött, holott valószínűleg a szerző rajongótáborának 90%-a ezeket a jeleneteket éhezte az Ég és lélegzet háza utolsó szava óta. Mivel ezzel a kötettel a széria számomra teljes értékű lezárást kapott, nem vagyok biztos benne, hogy szívesen folytatnám az esetleges negyedik könyvvel (amiről jelenleg konkrétumot nem tudok, csak az érkezése szándékát). De őszintén, szerintem jobb lenne teljesen elengedni mindenféle folytatást.


5 / 3.5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2024)
Oldalszám: 880
Sorozat: Crescent City 3. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: House of Flame and Shadow (2024)
Fordította: Sándor Alexandra Valéria 
Műfaj: (urban) fantasy, romantikus

A ​szerelem áthidalja a világok közti távolságot is?

Bryce Quinlan soha nem gondolta volna, hogy Midgardon kívül másik világot is megismerhet. De most, hogy ez megtörtént, másra sem vágyik, csak a hazatérésre.

Minden, amit szeret, Midgardon van: a családja, a barátai, a társa. A furcsa új világban rekedve minden erejére és okosságára szüksége van ahhoz, hogy hazajusson, és ez nem könnyű mutatvány, ha fogalma sincs, kiben bízhat meg.

Hunt Athalar átvészelt már néhány mélypontot az életében, de talán a mostani a legmélyebb. Néhány röpke, felhőtlenül boldog hónap után mindennel, amire valaha vágyott, most újra az Aszterek börtönében találja magát, megfosztva a szabadságától. És fogalma sincs Bryce sorsáról. Kétségbeesetten szeretne segíteni a szerelmének, ám amíg nem tud kiszabadulni az Aszterek fogságából, szó szerint meg van kötve a keze.

Bryce és Hunt világa az összeomlás szélén áll, a jövője pedig csak a szétszakított szerelmespáron múlik…

A várva várt folytatásban új dimenziókba emelkedik Sarah J. Maas Crescent City-sorozata.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


A Könyvmolyképző Kiadónál megjelent Sarah J. Maas nagysikerű Crescent City sorozatának harmadik kötete, a Láng és árny háza. Byce-nak, Huntnak és szövetségeseiknek megannyi veszéllyel kell szembenézniük, hogy helyreállítsák Midgardon a békét, és megdöntsék a fennálló káros hierarchiát. De vajon milyen áldozatokkal jár mindez? Érdemes követni a turnét és válaszolni az állomások feladványaira, hiszen egy szerencsés megnyerheti a kiadó által felajánlott könyvpéldányt!

Nyereményjáték

A nyereményjáték a Crescent City szereplőire fókuszál. Minden állomáson találtok egy-egy nevet, amiből kihagytunk pár betűt. A Ti dolgotok megfejteni, melyik karaktert rejti a feladvány. A megoldást írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

L_d_a Ce_v_s

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

09.24. Kitablar
09.28. Insane Life
09.30. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


Rengeteg fantasztikus könyvet olvastam az elmúlt időszakban, de a Kívánságok játéka még így is kiemelkedik közülük. Nagyjából a Harry Potterhez hasonlóan melengette meg a szívemet a történet és a karakterek, amelyeket Megan Shaffer alkotott. Általában olyan regényeknek szentelek extra bejegyzést, amelyek szerintem különösen megérdemlik, hogy felfigyeljenek rájuk, ezt pedig nem is lehetne igazabb a Kívánságok játékára.

Remélem, a következő 10 idézettel sikerül még jobban megértetnem veletek, miért szerettem bele ebbe a történetbe és elgondolkoztok rajta, hogy esélyt adjatok számára.


Jack Masterson, aki papíron és milliók elméjében megalkotta az Órák szigetét, végre megépíthette valójában is. A nappaliban olyan órát akasztott a falra, amin számok helyett a sziget különböző látnivalói mutatták az időt, mint például a világítótorony tizenkét óránál, a tengerpart öt óránál, a vendégház hét óránál, és a kívánságkút nyolc óránál. Ez ehhez hasonló érdekes beszélgetésekhez vezetett:
– Hová mész?
– Az Öt-órára.
– Mikor érsz vissza?
– Világítótorony előtt.
A tér idővé vált, az idő térré. Először kicsit kacifántos, de aztán hamar magával ragadja az embert.

– Miért csak a bátor gyerekek kívánságai válnak valóra?
– Csak a bátor gyerekek tudják, hogy kívánni nem elég. Ahhoz, hogy a kívánságok valóra váljanak, tenni kell.

– Hugo – kezdte Jack lágyan, de széles és meglehetősen ijesztő vigyorral az arcán –, a rossz hangulatod megijeszti a gyerekeket. Hugo körbenézett és hadonászni kezdett az üres szobában.
– Itt nincsenek is gyerekek!
– Nem voltunk valamikor mindannyian gyerekek? – mondta Jack.

– Számítanak?
– Mik? A kívánságaink? Persze, hogy számítanak. – kicsit eltolta magától a fiút, hogy a szemébe nézhessen. – A kívánságok igenis számítanak.
– Sosem válnak valóra… – motyogta.
– Emlékezz csak, mit ír Mr. Masterson a könyveiben. „Csak azok a kívánságok válnak valóra…”
– „… amiket bátor gyerekek kívánnak, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy senki sem hallja a kívánságaikat, hiszen valaki mindig, mindig figyel” – fejezte be Christopher az idézetet.

– Sajnálom, ha szerinted rossz az, ha pénzről álmodok, de Christophernek és nekem most csak ennyink van. Kívánságaink és álmaink. De még mindig jobb, mintha semmink sem lenne.

Hugo gyerekkorában művész akart lenni. Egész életében napi tíz órát rajzolt és festett, minden egyes nap, mire végre egyetlen félig-meddig tisztességes képet el tudott készíteni. A kívánság nem teljesítette be az álmát; meg kellett dolgoznia azért, hogy valóra váljon.

Azokban a könyvekben a gyerekeknek a végén mindig teljesült a kívánságuk. Habár… nem mindig, most, hogy belegondolt. Gyakran előfordult, hogy a gyerekek valamit akartak, és a végén valami mást, valami jobbat kaptak. Valamit, amiről nem is tudták, hogy akarják.

– Én igazán, teljes szívemből hiszek a szeretet és a barátság erejében – mondta Jack. – […] Mindenkinek kijár egy barát, aki segít valóra váltani a kívánságait.

– Az emberek azt hiszik, hogy a könyvekben önmagamat írtam meg, hogy én vagyok a Mesterelme. Pedig nem vagyok az. Nem igazán. Én mindig a gyerek vagyok, örökké a gyerek, aki fél, de reménykedik, és arról álmodik, hogy valaki egyszer majd teljesíti a kívánságát – a lány szemébe nézett. – Néha az, amit a világon a legjobban akarunk, ugyanaz, amitől a legjobban félünk. És amitől a legjobban félünk, az gyakran az, amit a legjobban akarunk.

– Máris hozom a vámpírt – mondta Hugo, majd gyorsan becsukta a vázlatfüzetét, felállt és elhagyta a szobát.
– Milyen vámpír? – kérdezte Andre.
Lucy felállt a székéből, hogy töltsön magának egy csésze teát.
– A vámpír én lennék – állt meg egy drága nadrágkosztümbe csomagolt nő a könyvtár ajtajában. Jack dúdolni kezdte „A Cápa” főcímdalát. Lucy megértette a viccet. A nő egy igazi nagyhal volt. Egy ügyvéd.


Mi volt az, amiért gyermekként igazán rajongtál? Főszereplőnk, Lucy Hart számára az Órák szigete gyerekkönyvsorozat. A csaknem hatvan kötetből álló széria Jack Masterson tollának szüleménye, aki jelenleg is egy szigeten él, visszavonultan. Mindenki meglepetésére azonban újra elkezdett alkotni, új regényének egyetlen példányáért pedig nagyszabású versenyt hirdetett.
A varázslatos, bájos történet hazánkban a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában kápráztatja el az olvasókat. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk róla, és esetleg még egy példányra is szert tennél belőle, kövesd figyelmesen a turnénkat!

Nyereményjáték

Játékunkban klasszikus és sikeres gyerekkönyvek szerzőjének életéről olvashattok egy rövid összefoglalót. A feladatotok, hogy kitaláljátok, kire gondolhattunk, és a megfejtést felvezessétek a Rafflecopter megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Walesi születésű, de norvég származású szerző, a II. világháború során pilótaként teljesített szolgálatot.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

09.16. Readinspo
09.18. Hagyjatok! Olvasok! 
09.20. This is my (book) universe.
09.22. Readinspo (extra: idézetek)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Nem keveset hezitáltam azon, hogy beillesszem-e az Egy sötét ablakot a jelenleg igencsak telített szeptemberembe. Egyrészt igyekszem jobban megfontolni, belekezdjek-e úgy sorozatkezdő kötetekbe, hogy ki tudja, mikor érkezik a lezárása (mivel hamar elfelejtem a történet részleteit, a folytatás előtt mindig újraolvasom az előző részt vagy részeket, ami nyilván rengeteg időmet elveszi). Másrészt pedig kifejezetten taszít és menekülésre késztet, ha egy regényt a “TikTok-szenzáció!” címkével reklámoznak. Mindenesetre éreztem, hogy az Egy sötét ablak tökéletesen meg fog felelni az ízlésemnek, illetve duológia, tehát csak egyszer kell újraolvasnom a záró kötet előtt.


A történetben egy fiatal lányt ismerünk meg, akinek az elméjében egy Lidérc lakik. Szó szerint, hiszen osztoznak egymás tudatán, hallják és látják a másik gondolatait – de a külvilág csak Elspeth Spindle testét látja. A szörnyeteg a lány kilencéves korában került a tudatába, egy fertőzés következtében, amely a belőle felgyógyult gyermekekben különböző mágikus képességeket ébreszt. A fertőzés pedig a birodalmat körülvevő sűrű ködből származik, amelyet az Erdő Szelleme szabadított rájuk, bosszúból, amiért az ő mágiájára ácsingóztak a halandók, és őt magát többé már nem tisztelték. A köd jelenleg is egyre csak terjed, azzal fenyegetve Blunder lakóit, hogy előbb-utóbb teljesen beborítja a falvakat, és onnantól kezdve senki sem menekülhet előle. A legenda szerint azonban van egy mód a köd legyőzésére: össze kell gyűjteni a Gondviselés tizenkét mágikus kártyáját, és egy fertőzött ember vérével feloldani az átkot. Blunder királyai évszázadok óta próbálják egyesíteni a paklit, de az Éger Ikrek hollétéről a mai napig senkinek sincs tudomása. Van azonban egy csoport, amely elszántan harcol azért, hogy a tizenkét kártya egyesüljön, és lehet, hogy Elspeth segítségével találják meg a módot az Éger Ikrek előkerítésére.

Az Egy sötét ablak világa nem nagyszabású, nem lenyűgöző, de nem is akar az lenni. A térkép igencsak korlátolt, hiszen egyetlen birodalom területén játszódik, és másikról nem is tudunk, hiszen az erős ködfal évszázadok óta elválasztja Blundert a világ többi részéről. A mágia pedig, bár átszövi a könyvet, szintén korlátok közé szorított. Hivatalosan csak a Gondviselés kártyái által lehet gyakorolni, azok pedig bárkinek engedelmeskednek, aki hármat koppint rájuk. A kártyáknak azonban meghatározott tulajdonosuk van, ellopásuktól pedig elrettenti a népet a kegyetlen megtorlás, ami vár rájuk. A Gondviselés kártyái is csak konkrét képességekkel ruházzák fel használóikat, például gondolatolvasással, erővel, szépséggel. A mágiának van szabad, zabolázatlan formája is, azok testében, akik átestek a fertőzésen – azonban minden ilyen emberre halál vár a király rendeletének érvényében. A mágia használata pedig következménnyel jár mind a fertőzöttek, mind a kártyát használók részére. Csak míg a fertőzöttek idővel elveszítik ép eszüket, addig a kártyák birtokosai más módokon (pl. testi kínoktól) szenvednek a természetfeletti erő birtoklásáért.

"Aki óvatos, az odafigyel. Odafigyel azokra, akik rosszra használják a mágiát. Aki okos, az bölcs is. Elég bölcs ahhoz, hogy ne használja túl gyakran a Gondviselés kártyáit. Aki jó, az tisztelettudó. Tiszteli az egyensúlyt, a sóét és a levegőét, az Erdő szelleméét. Légy óvatos, légy okos, légy jó."

Nem gondolom, hogy a világépítés kifejezetten erős lenne ebben a történetben. Kissé nehéz elképzelnem, hogy papírvékony, törékenynek tűnő tárgyakban ilyen óriási és kifogyhatatlan erő lakozzon. Továbbá szerintem a birtoklási rendszer is gyenge lábakon áll. Egy duológiában azonban ennél többre nem is feltétlevül van szükség, illetve szerintem a regény erőssége egészen másban rejlik. Pontosabban a szerző hangjában. Rendkívül lenyűgözött az a stílus, amelyben a szöveg szólt hozzánk. Kissé mintha érzelemmentes, tárgyilagos lett volna – hiába követtük Elspeth szemszögéből, E/1-ben az eseményeket, az érzései, benyomásai nem voltak egyértelműen megfogalmazva. Ez az enyhe ridegség és távolságtartás pedig kellett ahhoz, hogy borzongatós, komor hangulatot váltson ki a szöveg.

Lehet, ezzel sokan nem értenek majd egyet, de én kifejezetten szerettem a névválasztásokat is. Önmagában a kereszt- és vezetéknevek is jól hangzanak, de sokszor együtt a kettő különösen erősnek hat: ilyen például a Ravyn Yew, Emory Yew vagy Orithe Winnow. A keresztneveket tekintve tetszik, hogy Elsbeth helyett Elspeth a főszereplőnk, de a kedvencem egyértelműen az Ione és a Hauth.

Ha nagyon muszáj kiemelnem valamiféle gyengeséget, azt mondanám, hogy szerintem a szörny túl keveset szerepelt. Ez nem olyasmi, ami akár egy fél csillagos levonást eredményezne az értékelésemben, viszont kicsivel többet vártam ettől az ötlettől. Zseniális gondolatnak tartottam már a fülszöveg olvasásakor is, hogy a főszereplőnk osztozzon valaki mással a tudatán, és szó szerint a fejében, a testében egy másik lény lakozzon. Az pedig, amit a szerző ebből a történet során, illetve a végén kihozott, különösen tetszett. Ennek ellenére úgy érzem, sokkal kevesebb szerepet kapott a szörnyeteg, mint amennyit megérdemelt volna.

Összességében kétség sem fér hozzá, hogy az Egy sötét ablak olyan történet, amelyre érdemes volt időt áldozni. Élveztem a felépítését, a karaktereit, a szereplőink között fűződött gyengéd, de bájos románcot, és persze az őszi, borongós időjáráshoz tökéletesen passzoló hangulatot. Az alaptörténet erősen emlékeztetett Marie Lu Az ifjú kiválasztottak című sorozatára (ebben is gyerekeket sújtó járvány adja a főszereplőnk képességét), az írásstílusa pedig Amy Harmon A madár és a kardjáéra hajazott, ezért talán aki bármelyiket élvezte ezek közül, valószínűsíthető, hogy az Egy sötét ablak is kedvére lesz. Én biztosan jó szívvel fogok rá emlékezni, és tűkön ülve várom a folytatását.


5 / 5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2024)
Oldalszám: 368
Sorozat: A pásztor király 1. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: One ​Dark Window (2022)
Fordította: Ódor Anna
Műfaj: (high, dark) fantasy, horror, romantikus, young adult

HA ​SZABADON ENGEDI A BENNE ÉLŐ SZÖRNYET, MEGMENTHETI A KIRÁLYSÁGÁT?

Elspeth Spindle biztonságra vágyik a kísérteties, ködös királyságban, ahol él. Ám ehhez a puszta szerencsénél többre van szüksége… A Lidérc – ahogyan Elspeth hívja – egy szeszélyes, ősi szellem, aki a fejében lakozik. Védelmezi a lányt, és megőrzi a titkait. Azonban mindennek megvan az ára, a varázserőnek különösen. Amikor Elspeth az erdőben összetalálkozik egy rejtélyes útonállóval, az élete drámai fordulatot vesz. Csatlakozik egy csoporthoz, amelynek célja, hogy megtisztítsák Blundert a sötét mágiától, amihez össze kell gyűjteniük a Gondviselés tizenkét kártyáját. És hogy ki az útonálló? A király unokaöccse, Blunder legveszélyesebb embereinek parancsnoka, a magas, sötét hajú és piszkosul jóképű Ravyn Yew, a felségáruló. A tét egyre nő, akárcsak Elspeth és Ravyn egymás iránt érzett vonzalma. A lánynak pedig lassan szembe kell néznie a legsötétebb titkával: a Lidérc egyre nagyobb befolyást szerez az elméje felett, és talán nem is lesz képes megállítani őt…

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Sötét hangulatú fantasy-t keresel az őszi időszakra? Vess egy pillantást Rachel Gillig könyvére! Az Egy sötét ablakban fenyegető mágiáról, lázadókról és egy olyan fiatal lányról olvashatsz, akiben egy valóságos szörnyeteg lakozik. A Lidérc kilencéves kora óta osztozik a tudatán, és Elspeth azóta keresi a módszert, amellyel megszabadulhat tőle. A regény a Könyvmolyképző gondozásában jelent meg idén szeptemberben, és nálunk most nyerhetsz is belőle egy példányt.

Nyereményjáték

A játékunkban híres gótikus stílusú regények szereplőinek nevét rejtettük anagrammák mögé. A feladatotok, hogy feloldjátok az anagrammát és a Rafflecopter megfelelő helyére a könyv címét írjátok, amelyben az adott karakter szerepel. Ne aggódjatok, többnyire főszereplők neveit rejtik az anagrammák, illetve segítségként a nevek kezdőbetűit nagybetűk jelölik.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Eare yJne

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

09.19. Readinspo (extra: idézetek)
09.21. Readinspo
09.23. Csak olvass!
09.25. Csak olvass! (extra: fanartok)
09.27. Fanni's Library 
09.30. Könyv és más
10.01. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


Talán már észrevettétek, hogy ha egy könyv igazán megfog, előfordul, hogy extra tartalmat is készítek róla a Blogturné keretein belül. Ezután már nem kell találgatnotok, mi lesz a konklúzióm Rachel Gillig Egy sötét ablak című könyvéről, ami idén szeptemberben a Könyvmolyképző gondozásában jelent meg.

A gyönyörű történetben nem csupán a fantasy világ és a szerelmi szál nyűgözött le, de a nyelvezet és az írásstílus is teljesen magával ragadott. Remélem, az ebben a bejegyzésben felsorolt idézetek, illetve a két nap múlva megjelenő értékelésem (update: már olvasható is) elégséges kedvcsinálóként szolgálnak arra, hogy ne bírjatok elmenni mellette szó nélkül a Könyvfesztiválon. Vagy bármelyik könyvesboltban.


Volt egyszer egy lány, okos és jó, aki az erdő mélyén, az árnyak között járt. Volt egyszer egy király, a botja nyomán Pásztornak nevezték, aki uralta a mágiát, s megírta az ősi könyvet. Ketten együtt voltak, így e kettő ugyanaz volt: a lány, a király… s a szörny, amivé e kettő vált.

Aki óvatos, az odafigyel. Odafigyel azokra, akik rosszra használják a mágiát. Aki okos, az bölcs is. Elég bölcs ahhoz, hogy ne használja túl gyakran a Gondviselés kártyáit. Aki jó, az tisztelettudó. Tiszteli az egyensúlyt, a sóét és a levegőét, az Erdő szelleméét. Légy óvatos, légy okos, légy jó.

Óvakodj az isteni szépségtől, melynek nincs ellenfele.

– De kár – sóhajtott Emory, és végigmért a szemével. – Én meg még azt hittem, azért van itt hogy engem csókoljon meg. A mesékben így van, nem? A gyönyörű leány egy csókkal megmenti a beteg fiút. A csók nyomán a fiú varázslatos módon meggyógyul, És megszabadítja a királyságot sötét mágiától. – Majdnem – Elm rám pillantott. – Kivéve, hogy ebben a mesében a leány kezéhez vér tapad.

Mindennek megvan az ára. A Pásztor király minden kártyáért cserébe adott valamit az Erdő szellemének.

A mágia sóillatú. Olyan, akár az óceán dagály idején, kiegyensúlyozott. Körbelengi az Erdő szellemét, a jót s a rosszat, a szeretetet és a gyűlöletet, az életet s a halált. Érzed a ködben, a kártyákon, a saját otthonodban?

– Mi a franc bajod van? – grimaszolt Elm. Ravyn bekapott egy falat kenyeret, és hátradőlt a székében. – Mire gondolssz? – Mosolyogsz – körbenézett. – Ez mást nem borít ki?

Tudtam, hogy nem ismert meg, amikor az álarc felett a szemembe nézett. Nem látott még sárga szemmel.

A fáradtság volt az úr, én pedig az alattvaló.

Amikor rám néz, úgy érzem, tényleg lát és ismer engem. A sors és a mágia összeköt bennünket, ez a kötelék átível téren és időn. Ravynnal egész életünkben össze voltunk kötve, és nem is tudtuk, hogy utunk egymáshoz vezetett. Magamat láttam óvatos tekintetében és a sötétségben, amely az ereimben folyik, és bár akkor még nem tudtam, de köztünk olyan mágia volt, aminek semmi köze sincs a vérhez vagy a Gondviselés kártyáihoz.



Sötét hangulatú fantasy-t keresel az őszi időszakra? Vess egy pillantást Rachel Gillig könyvére! Az Egy sötét ablakban fenyegető mágiáról, lázadókról és egy olyan fiatal lányról olvashatsz, akiben egy valóságos szörnyeteg lakozik. A Lidérc kilencéves kora óta osztozik a tudatán, és Elspeth azóta keresi a módszert, amellyel megszabadulhat tőle. A regény a Könyvmolyképző gondozásában jelent meg idén szeptemberben, és nálunk most nyerhetsz is belőle egy példányt.

Nyereményjáték

A játékunkban híres gótikus stílusú regények szereplőinek nevét rejtettük anagrammák mögé. A feladatotok, hogy feloldjátok az anagrammát és a Rafflecopter megfelelő helyére a könyv címét írjátok, amelyben az adott karakter szerepel. Ne aggódjatok, többnyire főszereplők neveit rejtik az anagrammák, illetve segítségként a nevek kezdőbetűit nagybetűk jelölik.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

fialctehHf

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

09.19. Readinspo (extra: idézetek)
09.21. Readinspo
09.23. Csak olvass!
09.25. Csak olvass! (extra: fanartok)
09.27. Fanni's Library 
09.30. Könyv és más
10.01. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Melyik könyvmoly ne szeretne könyv a könyvben-jellegű, vagy szimplán könyvekről szóló regényeket olvasni? Bár korábban egyáltalán nem hallottam még Meg Shaffer (bemutatkozó) történetéről, de a borítóra ránézve nem is volt kérdés, hogy szeretnék-e esélyt adni neki. A fülszöveg icipicit ugyan elbizonytalanított, mivel a borító alapján nem egészen ezt az irányt képzeltem el, ám nem adtam teret a kétségeimnek. És remek döntés volt, hiszen a Kívánságok játéka a hónap (de lehet, hogy a szezon – persze ezt korai még megjósolni) egyik legkedvesebb olvasmányélménye volt számomra.


Lucynek elviselhetetlen gyerekkor jutott. Egyedül az Órák szigete-könyvsorozat tartotta benne a lelket, amely reményt keltett benne, hogy a kívánságai egyszer valóra válhatnak. A könyveit felnőttként pedig továbbadta egy hétéves kisfiúnak, akivel a munkája során találkozott, és aki szintén rettenetes traumát szenvedett a szülei elvesztésével. Lucy és Christopher között szoros kötődés alakult ki, ezért a fiatal lány elhatározta, hogy örökbe fogadja a kis árvát, csakhogy komoly akadályba ütközik: a tetemes hitelkártya-adóssága és a szerény lakhatási körülményei nem teszik alkalmassá nevelőszülőnek. Egyetlen esélyét a talpraállásra abban a versenyben látja, amit Jack Masterson, az Órák szigete-sorozat szerzője meghirdetett nemrég. A hóbortos alak ugyanis meghívott néhány kiválasztottat (köztük Lucyt is) a szigetére, hogy felajánlja egyiküknek legújabb könyvének egyetlen, és ezáltal rendkívül értékes példányát. Mindegyik versenyzőnek megvan a maga története, ami miatt szeretne szert tenni a kiadási jogokkal járó hatalmas honoráriumra, ezért Lucynek nem lesz egyszerű dolga, ha meg akarja nyerni a játszmát.

Bevallom, nehezen kezdtem bele az olvasásba. Az első két oldalon csak többszöri nekifutással sikerült túljutnom, mivel nem értettem meg a szituációt. Nem fantasy-ra számítottam és az eleje kissé meseszerűnek tűnt számomra, de hát minden könyvet nehéz elkezdeni. Később viszont ez már a szöveg előnyére vált. Az Órák szigetén játszódó jeleneteket ugyanis önkéntelenül is átszövi egy emelkedett, meseszerű hangulat, mintha a szereplőink valamiféle fantasy-világba csöppentek volna. Maga a történet nem tartalmaz mágikus elemeket (a Molyon lévő címkézés ebből a szempontból teljesen félrevezető), csupán a sziget tulajdonosa, Jack Masterson alakította úgy a saját környezetét és személyiségét, mintha maga is a könyveiben élne.

Könnyebb talán elhelyezni magunkban a történetet, ha megértjük, hogy a szerzőt leginkább a Charlie és a csokigyár inspirálta a regény megalkotásakor. Számtalan ponton kapcsolódik egymáshoz a két történet: mindkettőben egy rendkívül értékes nyereményért küzdenek a versenyzőink, a főszereplőnk közöttük az egyedüli szegény, a játék során feladványokat kell teljesíteni, és mindennek a kitalálója egy filantróp, a saját fantáziavilágában élő fickó, akit egyébként nem kis mértékben szórakoztat a szituáció. Igaz, annyi különbséget látok, hogy nekem Willy Wonka pszichiátriai kórképe mindig is gyanús volt, de Jack Masterson karakterét olyan mértékben árnyalta a szerző, hogy őt illetően ugyanez nem merült fel bennem.

"– Miért csak a bátor gyerekek kívánságai válnak valóra?
– Csak a bátor gyerekek tudják, hogy kívánni nem elég. Ahhoz, hogy a kívánságok valóra váljanak, tenni kell."

A könyvünknek a tragikus sorsú Lucy Hart a főszereplője, de rajta kívül még három fontosabb karaktert érdemes megemlíteni. Ezek egyike természetesen Jack Masterson, akit egyébként hihetetlen módon megkedveltem, rendkívül feldobta a történetet az, amilyen személyiséget kölcsönzött neki a szerző. A második Hugo Rees, aki évek óta együtt él Jack Mastersonnal a szigeten. Jelenleg a segédjeként és jó barátjaként áll mellette, de korábban őt bízták meg azzal, hogy fesse meg mind a hatvan Órák szigete-kötet borítóját. Hugo karakterében az az érdekes, hogy alapvetően mogorvának és szkeptikusnak mutatja magát Masterson minden hóbortjával szemben, de valójában erősen kötődik az idős íróhoz. A harmadik pedig Christopher, a mélyen traumatizált hétéves fiú, aki a szülei elvesztése után csak egy szerető családra és stabilitásra vágyik, amit az amerikai nevelőszülői rendszer képtelen biztosítani. És most vissza a főszereplőnkre. Lucy Hart hátterét sem érdemes elhanyagolni, hiszen részben épp a saját traumái miatt annyira érzékeny Christopher fájdalmára. Gyerekkorában ugyanis azzal szembesült, hogy a szülei kizárólag a krónikus beteg nővérével foglalkoztak, rajta, vagyis Lucyn folyamatosan átnéztek és elfelejtkeztek róla, ezért a lány sosem érezte magát szeretve. Ezt pedig csak tovább tetézte, hogy nem sokkal ezelőtt egy nárcisztikus férfi mellől elmenekülve tetemes adósságot halmozott fel magának.

Mindebből kitűnik, hogy bár a regény szeretne nekünk is egy varázslatos, meseszerű hangulatot biztosítani, a háttérben igencsak komoly témák merülnek fel. Nem fél beszélni például a diszfunkcionális családi kapcsolatokról, éreztetve, hogy bizonyos helyzetekben tökéletesen érthető, ha az egyetlen megoldás a kapcsolat teljes megszakítása. Beszél toxikus párkapcsolatról, családon belüli erőszakról, árvaságról és feltételes, illetve feltétel nélküli szeretetről is. Felmutat több példát szülő-gyerek, vagy éppen testvéri viszonyokra, és a választott család témája is előkerül. De rávilágít arra is, hogyan dramatizáljuk néha túl a félelmeinket, illetve (a személyes kedvencem) erősen hangsúlyozza, hogy a vágyaink csak akkor teljesülnek, ha cselekszünk is az érdekükben.

Összességében nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni a Kívánságok játéka. Eleinte semmilyen szempontból nem érződött különlegesnek, de ahogyan egyre több témájára derült fény, úgy került hozzám is egyre közelebb. Bár először furcsa volt a meseszerű hangulat, főleg a kőkemény és szenvedéssel teli valósággal ütköztetve, de nagyon hamar megkedveltem azt az álomvilágot, amit Jack Masterson felépített. Nem mondanám kifejezetten szezonális olvasmánynak, de rám olyan lelkesítő és szívmelengető hatással volt, ami szerintem tökéletesen passzol az őszhöz. Tehát ha egy igazán kuckózós, cosy olvasmányt kerestek a szezonra… megtaláltátok!


5 / 5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2024)
Oldalszám: 384
Kiadói sorozat: Zafír pöttyös könyvek
Eredeti cím: The Wishing Game (2023)
Fordította: Gabányi Réka Rebeka
Műfaj: romantikus

VIGYÁZZ, ​MIT KÍVÁNSZ, MERT MÉG A VÉGÉN VALÓRA VÁLIK!

Lucy Hartnál senki sem tudja jobban, milyen érzés úgy felnőni, hogy a szülei nem szeretik. Elhanyagolt és magányos gyermekkorában a könyvekben talált menedékre. A kedvence Jack Masterson Az Órák szigete-sorozata volt.

Most, huszonhat éves pedagógiai asszisztensként megoszthatja az olvasás szeretetét az okos kisdiákokkal, különösen a hétéves Christopher Lambbel, aki szülei tragikus halála után árván maradt. Lucy bármit megadna, hogy örökbe fogadhassa a kisfiút, ám a családdá válás lehetetlen álomnak tűnik. Amikor Lucy már majdnem feladná, Jack Masterson bejelenti, hogy végre írt egy új könyvet. Ami még ennél is jobb, hogy az egyetlen példányt egy általa, a saját otthonában, a valódi Órák szigetén rendezett versenyen lehet csak megkaparintani. Lucy egyike annak a négy szerencsésnek, akik versenybe szállhatnak a hőn áhított kötetért. Ha nyerni tudna, megoldódna az összes problémája. De Lucynak előbb meg kell küzdenie a könyörtelen könyvgyűjtőkkel, ravasz ellenfelekkel és a zavarba ejtően jóképű és mindig morcos Hugo Reese-szel, Az Órák szigetének illusztrátorával. Eközben Jack „a Mesterelme” Masterson olyan fordulatot tervez, ami örökre megváltoztathatja mindannyiuk életét…

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Mi volt az, amiért gyermekként igazán rajongtál? Főszereplőnk, Lucy Hart számára az Órák szigete gyerekkönyvsorozat. A csaknem hatvan kötetből álló széria Jack Masterson tollának szüleménye, aki jelenleg is egy szigeten él, visszavonultan. Mindenki meglepetésére azonban újra elkezdett alkotni, új regényének egyetlen példányáért pedig nagyszabású versenyt hirdetett.
A varázslatos, bájos történet hazánkban a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában kápráztatja el az olvasókat. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk róla, és esetleg még egy példányra is szert tennél belőle, kövesd figyelmesen a turnénkat!

Nyereményjáték

Játékunkban klasszikus és sikeres gyerekkönyvek szerzőjének életéről olvashattok egy rövid összefoglalót. A feladatotok, hogy kitaláljátok, kire gondolhattunk, és a megfejtést felvezessétek a Rafflecopter megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Eredeti neve Helen Lyndon Goff, a regényének megfilmesítését feldolgozó filmben Emma Thompson alakítja.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

09.16. Readinspo
09.18. Hagyjatok! Olvasok!
09.20. This is my (book) universe.
09.22. Readinspo (extra: idézetek)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Újabb posztok
Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2026 Reading Challenge

2026 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 50 books.
hide
0 of 50 (0%)
view books

A héten népszerű

  • Ann Patchett: Whistler
  • R. F. Kuang: Tajpeji történet
  • M.K. Oliver: Szociopaták ​kézikönyve a jó házassághoz

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ▼  2026 (28)
    • ▼  október (2)
      • R. F. Kuang: Tajpeji történet
      • Ann Patchett: Whistler
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (3)
    • ►  május (6)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (4)
  • ►  2025 (25)
    • ►  december (3)
    • ►  november (4)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (5)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (44)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (3)
  • ►  2021 (64)
    • ►  december (4)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (111)
    • ►  december (6)
    • ►  november (14)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (19)
  • 3.5 csillag (42)
  • 4 csillag (65)
  • 4.5 csillag (62)
  • 5 csillag (144)

Műfajok

antológia (2) chick lit (5) cozy fantasy (2) családregény (4) dark fantasy (10) dark romance (1) disztópia (10) epikus fantasy (5) erotikus (6) esszé (1) fantasy (115) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) folk horror (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) heroikus fantasy (1) high fantasy (21) horror (9) ifjúsági (18) interaktív (3) ismeretterjesztő (28) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (31) képregény (2) lovagregény (1) low fantasy (10) lélektani (6) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (5) napló (2) new adult (25) novella (12) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (233) romantikus (134) sci-fi (11) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (30) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (6) történelmi fikció (30) történelmi regény (1) történelmi romantikus (1) urban fantasy (15) vers (7) young adult (83) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (3)

Rovatok

#BlogturnéKlub (345) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (12) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (33) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (353) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (19) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) General Press (4) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Kulcslyuk (1) Könyvmolyképző (98) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (6) Maxim (26) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (13) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (38) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates