facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo


Szürreális, döbbenetes, kegyetlen. Ezen szavak valamelyike valamilyen formában biztosan eszünkbe jut, ha felbukkan a médiában egy újabb hír Észak-Koreával és annak “Szeretve Tisztelt Vezetőjével” kapcsolatban. Évek óta egyre növekvő aggodalommal figyelem Kim Dzsongun akcióit - különösen, ha azoknak köze van a nukleáris fegyverekhez -, mégis, komolyabban még sosem ástam bele magam a témába. Érdeklődésből részemről eddig sem volt hiány, kutatásra szánandó időből és hiteles információkból viszont annál inkább, hiszen, mint tudjuk, Észak-Koreáról még annak a kevés hírnek a valóságtartalma is megkérdőjelezhető, ami kijut az országból. Anna Fifield könyve viszont éppen ezt a problémát igyekszik kiküszöbölni.

A szerző fél életét az ázsiai térség ügyeinek szentelte. A The Washington Post újságírójaként (jelenleg a pekingi irodájuk vezetője) maga is számtalanszor járt már ebben az elszigetelt országban, tudósításainak köszönhetően pedig mára Észak-Korea-szakértőként tartják számon. Saját, csaknem két évtizedet felölelő tapasztalatai, más hozzáértőkkel való beszélgetések és menekültek beszámolói képezik alapját a nemrég nálunk is megjelent tényfeltáró írásának, melyben egyaránt bemutatja a diktatúra működését, és alkot egyfajta portrét annak aktuális vezetőjéről, Kim Dzsongunról.

Számomra mindez már elegendő biztosíték lenne arról, hogy ez a könyv valóban tényekre építkezik, és kellően megfontolt munka áll mögötte. Ám Fifield képes még többet felmutatni: személyesen beszélhetett olyan emberekkel, akik közvetlen közelről ismerték a diktátort - többek között az USA-ba disszidált nagynénjével, aki egy darabig maga nevelte Kim Dzsongunt, valamint egy japán szushiszakáccsal, akit olykor a játszótársának is mondhatott, hiszen vele egykorú gyerekekkel nem érintkezhetett. A szerző - pláne külföldi média képviselőjeként - nehezen kerülhetett volna ennél is közelebb a “Szeretve Tisztelt Vezetőhöz”.

A könyv azonban jóval korábbi időszakról is beszámol, hiszen nehezen érthetnénk meg az aktuális diktátort, ha nem látnánk, pontosan milyen folyamatok vezettek ennek a rendszernek a kialakulásához, és miért maradhatott azóta is fent, miközben több, hozzá hasonló rezsim már régen összeomlott. Ehhez egészen a második világháború előtti japán megszállásig kell visszamennünk az időben, majd áttekinteni az első vezető, Kim Ir Szen, és később a fia, Kim Dzsongil uralmát is. A fókusz még ennek ellenére is a harmadik Kimen marad, de tulajdonképpen ezzel a könyvvel Észak-Korea egész történelmét megismerhetjük.


A továbbiakban a szerző három nagyobb szakaszban foglalkozik Kim Dzsongunnal. Először a fiatalkoráról kiderített információkról beszél, különösen nagy hangsúlyt adva a phenjani gyermekéveinek, illetve a Svájcban töltött középiskolai tanulmányainak. Ezután azt mutatja be, hogyan, milyen eszközökkel szilárdította meg hatalmát 2012 és 2016 között, kitérve például a nagybátyja kivégzésére és az amerikai kosárlabdázóval, Dennis Rodmannel való kapcsolatára. Végezetül az elmúlt időszak történéseit veszi számba, melyben az atomprogram és a környező országok elnökeivel, és főleg a Donald Trumppal való találkozás kulcsfontosságú momentumok voltak.

Bár a külföldi turisták az égvilágon semmit sem láthatnak az észak-koreai valóságból (a látogatás gondosan megkoreografált, még a járókelők, akikkel szóba lehet elegyedni, is előre betanult szöveget mondanak fel), Anna Fifieldnek erről ugyancsak sokat sikerült kiderítenie. Szó esik például a szűk elit megdöbbentő luxusáról (ugyanabban az országban, ahol a lakosság 40%-át becsülik alultápláltnak), a börtöntáborok válogatott kínzásairól, a külföldi médiatartalomhoz való jutás módszereiről és a virágzó kábítószer-üzletről, amely a mindennapokat teszi elviselhetőbbé. Még mindig nehéz elképzelni, milyen lehet az élet ebben az országban, de ez a szöveg nagyban hozzájárul egy átfogóbb kép kialakításához ezzel kapcsolatban.

De mégis miért érdemes minderről tudnunk? Jelenleg Észak-Korea az egyik legelszigeteltebb állam a bolygón (ha nem A legelszigeteltebb), amelynek nem érdeke a hírek áramlása, még kevésbé a teljes igazság feltárása - értve ezt egyaránt a kifelé irányuló és a lakosságnak közölt információkra (a külvilág valószínűleg többet tud Kim Dzsongunról, mint az észak-koreaiak többsége). Mindemiatt sokszor az itteni eseményekkel kapcsolatban még a világsajtó is csupán találgatni tud, ezért kifejezetten fontos, hogy körültekintően válasszuk meg, miféle forrásból tájékozódunk az országról. És ugyancsak lényeges, hogy ha már utánaolvasunk, ne csupán eseményekben, hanem folyamatokban lássuk a történéseket, hiszen így érthetjük meg igazán, mi miért zajlott úgy, ahogy.

Anna Fifield könyve kiváló választás ebből a szempontból. Részletesen, átfogóan és több aspektusból mutatja be a rezsimet és az aktuális Kimet, mindezt hiteles beszámolókra támaszkodva, kellően objektíven. A szöveg viszonylag olvasmányos, amit feldob egy-egy elejtett humoros vagy ironikus megjegyzés - bár a túl speciális témakörök esetén tud azért száraz is lenni. A fejezetekben elmondottak nem teljesen időrendi sorrendet követnek, ezért néhol bele lehet zavarodni az információk zuhatagába, de mindent egybevetve mégis teljesen világos, közérthető a könyv tartalma.

Összességében rendkívül hálás vagyok, amiért a Libri kiadó Magyarországra is elhozta ezt az írást, hiszen, különösen a szélsőséges politikai eszmék egyre erősebb jelenlétében nagy hasznunkra válhat egy ilyen jellegű olvasmány. Anna Fifield rendkívüli munkát fektetett ebbe a kötetbe, ami maximálisan megtérült, és amit remélem, hogy rajtam kívül még nagyon sokan fognak díjazni. Megérdemelné.

Értékelés


Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki érdeklődik a különböző ázsiai országok iránt, valamint szeretné megérteni a világban zajló folyamatokat és az aktuálpolitikai híreket.

"A ravatal körül piros begóniák sorakoztak, kimdzsongiliának elnevezett, a születésnapja idején nyíló fajta.
Észak-Koreában még az anyatermészetet is rákényszerítik, hogy a Kimek dicsőségét hirdessék."

Kiadás: Libri (2020)
Oldalszám: 360
Eredeti cím: The Great Successor - The Divinely Perfect Destiny of Brilliant Comrade Kim Jong Un (2019)
Fordította: Tábori László
Műfaj: ismeretterjesztő

Termetes ​toka, ízléstelen frizura és furcsa öltözék – a nyugati híradásokban úgy jelenik meg Kim Dzsongun, mintha önmaga paródiája lenne. Kim Dzsongun azonban nem egy vicc, hanem egy, a világpolitikában megkerülhetetlen, nem mellesleg nukleáris fegyverekkel rendelkező diktatúra kiszámíthatatlan vezetője.
Miközben a világ nagyhatalmai kénytelenek nagyon is komolyan venni az észak-koreai diktátort, a hírszerző szolgálatok és a közvélemény szinte semmit nem tudnak róla. Az információhiány pedig a legjobb táptalaja a képtelen találgatásoknak: tényleg odadobta a nagybátyját egy falka kiéheztetett kutyának, hogy azok falják fel? Valóban kivégeztette az exbarátnőjét?
Nem. Ugyanakkor az ezekhez hasonló kompilációk miatt is itt az ideje, hogy összegyűjtsük a megbízható információkat, és áttekintsük, mit tudunk valójában Kim Dzsongunról. Ki ez a hivalkodó luxusban felcseperedő, a legnevesebb svájci magániskolát kiváló eredménnyel elvégző diktátor, akinek legfőbb példaképe Clint Eastwood, Jackie Chan és Michael Jordan, és aki habozás nélkül végezteti ki alkalmatlannak talált vezetőit? Hogyan tudta az apja által az összeomlás szélére sodródott, népét pusztító éhínségbe taszító rezsimet rövid idő alatt kivezetni a krízisből, miközben a rendszer, amit kiépített, súlyos ellentmondásokkal és félelemmel terhes?
Anne Fifield könyve az észak-koreai mindennapok borzalmain túl egyedülállóan részletes portrét fest Kim Dzsongunról, és betekintést nyújt egy egyedülálló uralkodói dinasztia groteszk világába.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Anna Fifield, a The Washington Post újságírója igen különleges témakört választott első könyvéhez. Az idén a Libri kiadó jóvoltából nálunk is megjelent Kim Dzsongun – Az észak-koreai diktátor felemelkedése és uralma című munkája a kegyetlen és szürreális rezsim tényeit és tévhiteit veszi számba, igyekezve közben lefesteni egy részletes portrét a vezetőről. Tartsatok a turné bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!

Nyereményjáték

A turné során nem lesz más feladatotok, mint megkeresni a helyes választ az alább található, Kim Dzsongunnal és Észak-Koreával kapcsolatos kérdésre.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik országban tanult Kim Dzsongun?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.28. Könyvvilág
07.29. Readinspo
07.31. A Szofisztikált Macska
08.02. Könyv és más
Blogturné Klub

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


El tudtok képzelni egy könyves blogot könyvértékelések nélkül? Alapvetőnek vesszük, hogy ezeknek az oldalaknak ontaniuk kell magukból a legkülönfélébb ajánlókat, ám az az igazság, hogy ez a bejegyzéstípus kapja a legkevesebb reakciót - mind a kattintást, mind pedig a megjegyzéseket tekintve, nem is beszélve arról, egyáltalán hányan olvassák ténylegesen végig ezeket az írásokat. Hogyan lehet akkor az olvasók kedvére tenni, hogy ne csak a szűk családi-baráti kör látogasson el rendszeresen a blogunkra?

Egy angol nyelvű cikk döbbentett rá, mennyire sok lehetőségünk van úgy foglalkozni a könyvekkel, hogy akár nagyobb közönséget is képesek legyünk megszólítani vele. Én magam is egyre többször kezdek különböző listák, összefoglalók gyártásába, érdekességek gyűjtésébe és hosszabb, elmélkedős cikkek megírásába (sőt, az új designban és címkerendszeremben ezek az eddiginél nagyobb hangsúlyt is kaptak). Ám néha van különbség aközött, mit szeretünk mi, bloggerek megírni, és milyen típusú bejegyzésekre kattintanak rá a legtöbben.

Természetesen alapjaiban rossz az az oldal, amelyik elsősorban haszonlesésből gyárt ilyen tartalmat. Blogolni egyszerűen nem lehet, és nem is érdemes élvezet nélkül - de nagy valószínűséggel mindenki, aki azt mondja, hogy hangyányit sem érdekli a látogatottság, az hazudik. Ebben a bejegyzésben a témázós csapat meghívására (innen is köszönöm nekik a lehetőséget!) a könyves és nem könyves, népszerű és kevésbé népszerű bejegyzések kérdéskörét fogom feszegetni.

Könyves posztok vs. egyéb posztok

A témának különösen örültem, hiszen én nem könyves bloggerkedéssel kezdtem ezt a tevékenységet. A közel 10 év alatt, amióta írok, csak az utóbbi egy évben véleményezem rendszeresen az olvasmányaimat, előtte a Metaforaszennyezésen inkább életmóddal, önfejlesztéssel kapcsolatos kérdések foglalkoztattak.

Elég sok mérlegelés vezetett odáig, hogy nyissak egy második blogot is. A könyvek világa valójában csak a Readinspo megnyitása után szippantott be úgy igazán, de abban már korábban is biztos voltam, hogy a Metaforát nem szeretném havi egynél több olvasmányos kontenttel elárasztani. Ennek sok oka van, de az egyik legfőbb, hogy a közösség nem fogadott volna be igazán, ha nem ez a téma dominálna az oldalon. Nem egy példát hallottam már arra, hogy valakit kinéztek már csak amiatt is, mert írt egy-egy személyesebb hangvételű bejegyzést a könyves blogjára.

A legkevésbé sem érdekelne, ha én is kapnék ilyesfajta megjegyzést - hadd döntsem el én, mit szeretnék látni a saját platformomon -, mégis örülök neki, hogy nem keveredik össze ez a kétféle témakör. Így jóval nagyobb szabadságot adhatok magamnak itt, a Readinspo-n, ugyanakkor ha kedvem támad életmóddal foglalkozni, azt hezitálás nélkül megtehetem a Metaforaszennyezésen.


Mit szerettek ti olvasni?

Az eddigi tapasztalataim alapján egyértelműen a cikkek a legnépszerűbb, legtöbb kattintást és hozzászólást hozó bejegyzések a blogon. Közülük is kiemelkednek a kicsit "beszélgetősebb" típusúak - vagyis azok, amelyekben elmondom a véleményemet egy adott témában, és abban ti is könnyen meg tudjátok fogalmazni a saját verziótokat. Mint például a Hogyan választom ki a következő olvasmányomat? című bejegyzés.

Meglepően népszerűek voltak még az újév környékén született posztok is. Ezek főleg listás és összefoglaló típusúak, közülük a legtöbb látogatottságot és kommentet az 50 könyv, amit elolvasnék 2020-ban című kapott.

A legkevésbé a könyves TAG-es bejegyzések olvasottak - a 2020-as Mid-Year Book Freak Out TAG az egyetlen nem vadiúj poszt a blogon, ami még nem érte el a 100 megtekintést. Úgy tűnik, ennek a bejegyzéstípusnak az ideje leáldozóban van.

Miről szeretek én írni?

Szerencsém van, hiszen az elmúlt évben épp az egyik legnépszerűbb poszttípusnak a megírását élveztem a legjobban: az újévi összefoglalókét. Sokan meg is jegyezték, hogy megmosolyogták a buzgómócsingságomat, de képtelen voltam leállni a különböző listák alkotásával - és vigyázat, idén is ez várható!

De nem csak szezonális listákat szeretek írni, hanem tulajdonképpen bármilyet. Különösen nagy élvezetet lelek évszakos összefoglalókban (ami mostantól rendszeresebb lesz, havonta érkezik majd). Ezek ugyan kevésbé népszerűek, és hónapokkal később már nem hoznak újabb kattintásokat, mint más bejegyzések, de nem számít, mert szeretem áttekinteni a magam mögött hagyott időszakokat.

Újabban azokat a cikkeket is megszerettem, amelyekhez kutatni kell valamennyit. Kevés hasonlót írtam eddig, de a Mi inspirálta R. F. Kuangot a Mákháború megírására? című bejegyzésemre különösen büszke vagyok. Elég sok munkát tettem abba, hogy a csaknem 20 különböző helyről összeszedegetett információkat egy szövegbe sűrítsem, és közben rengeteg érdekes dolgot megtudtam, ami miatt maximálisan megérte vele foglalkozni. A későbbiekben igyekszem majd gyakrabban utánajárni egy-egy könyv hátterének.


Szükség van még a könyvajánlókra?

A bevezetőben taglaltak után, és látva azt, hogy sem a népszerű, sem az általam megírni szeretett bejegyzéstípusok közé nem kerültek be a könyvértékelések, jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis miért ragaszkodunk annyira hozzájuk? Miért van szükség arra, hogy ilyeneket is írjunk?

Az esetemben némileg problémás erről a kategóriáról nyilatkozni, hiszen az ajánlók többsége a Blogturné Klub keretein belül kerül ki. Mivel minden bejegyzésbe rakunk nyereményjátékot, nem tudhatom, a kattintások közül mekkora arányban vannak azok, akik ténylegesen végigolvassák a véleményemet az adott könyvről, és mekkorában azok, akiket kizárólag a megnyerhető kiadvány érdekel. Ám még ennek ellenére sem temetném el a könyvértékeléseket - sőt, sokkal több szempontból hasznosak ezek, mint azt elsőre gondolnánk.

Nekünk, bloggereknek...
  • ...ez egy módszer a gondolataink összegzésére, önkifejezésre - és ehhez nem szükséges közönség, hiszen már maga az írás része terápiás, éppúgy, mint például a naplózás esetében.
  • ...segít, hogy később is emlékezzünk az olvasmányainkra.
  • ...fejlesztő hatása is van, hiszen azzal, hogy újra és újra elgondolkozunk az elolvasott könyveken, egyre árnyaltabban látjuk majd a későbbieket.

Nektek, olvasóknak...
  • ...segít bővíteni a várólistátokat, vagy éppen megakadályoz abban, hogy kevésbé jó minőségű olvasmányt vegyetek a kezetekbe.
  • ...ha már olvastátok az adott könyvet, kíváncsiak lehettek, más mit gondol róla.
  • ...még ha nem is olvassátok el az ajánló bejegyzést, megragadhat a fejetekben az adott kötet akár csak a fotó, borító alapján, és később az ismerősség okán szívesebben gondolkoztok el az olvasásán.
  • ...segíthet eldönteni, érdemesnek tartjátok-e az adott blogot az olvasásra, avagy sem. Ha ugyanis nem egyezik a könyvekkel kapcsolatos ízlésetek, nem érdemes követni az illető írásait. (A poszt elején említett angol cikkben ír erről a szerző.)

Az, hogy fent nem említettem a könyvajánlókat kedvenc bejegyzésként, némileg szándékos volt, hiszen hullámzó a kapcsolatom velük. Van, amikor könnyen, csuklóból, egy-két óra alatt összehozok még egy jobb posztot is (mint pl. a Globális öngyilkosság vagy a Verity esetében), és ilyenkor jóban vagyok velük. Ám az is előfordul, hogy több nap alatt, mondatról mondatra vagyok csak képes megszülni a véleményemet (Mákháború, Ink), és az bizony nem esik jól az egómnak. Összességében viszont el sem tudnám képzelni, hogy teljesen elhagyjam ezt a kategóriát, hiszen eredetileg éppen miattuk kezdtem el a Readinspo-t írni, és ez is marad a blog veleje, amíg el nem kap engem is az olvasási válság.


Én erről szeretek olvasni más (könyves) blogokon

Érdekes módon én legtöbbször éppen az értékeléseket szoktam elejétől a végéig elolvasni, és közülük is inkább olyan könyvekről szólókat, amelyek már jártak a kezemben. Ennek oka, hogy nekem sosem probléma kiválasztani a következő olvasmányomat, vagy éppen bővíteni a várólistámat, ellenben minden általam már ismert kötet esetében kíváncsi vagyok, mit gondolnak róla mások.

Kifejezetten kedvelem a hosszabb, könyves témákat boncolgató cikkeket, amelyekben a szerző a saját álláspontját árulja el olyan kérdésekben, amelyekben a legtöbbünk határozott véleménnyel rendelkezik. Szólhat ez bármiről - papíralapú vagy e-book közötti választásról, kedvelt vagy gyűlölt műfajokról, kötelező olvasmányokról, kedvenc gyerekkori olvasmányokról -, egyik témát sem lehet megunni vagy elégszer körbejárni, főleg, hogy minden bloggernek egyéni nézőpontja van.

Ugyanakkor szívesen ránézek a rövidebb bejegyzésekre is, mint amilyenek a hírek, borítómustrák vagy időszakos összefoglalók - viszont ezeket nem feltétlenül szoktam végigolvasni, inkább csak átfutom őket.


Összességében ennyi lettem volna én a könyves blogbejegyzések témájában - legalábbis egyelőre biztosan. Kommentben írjátok meg, nektek melyek a kedvenc poszttípusaitok, miket kerültök, és mi az, amelyből véleményetek szerint túl kevés van! :)

Lesd meg a többiek gondolatait is a témában:
Zakkant olvas || Dóri Online Olvasónaplója || Je suis Eszti || Zenka olvas || Cloud Book Atlas || PuPilla olvas

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


A Globális öngyilkosság tipikusan az a könyv, amit kizárólag jelölőcetlik közvetlen közelségében lehet olvasni. Körülbelül ötpercenként futottam bele olyan gondolatba, amit érdemesnek tartottam kijegyzetelni, a végére pedig összegyűlt egy egész bejegyzésre való.

Ez az idézetgyűjtemény az értékelésem kiegészítéseként is szolgál, és remélem, a kettő együtt meggyőz benneteket annyira, hogy fontolóra vegyétek a könyv elolvasását - még a negatívumok ellenére is.


(...) a katasztrófák hajlamosak felszínre hozni azt, ami addig rejtve volt. Miközben a bolygóválság egy sor vészhelyzet alakjában mutatkozik meg, a döntéseink azt fogják leleplezni, hogy kik vagyunk.
(38. oldal)

Történelmi holdsétáján Neil Armstrong ezt mondta:
„Amikor százezrek mind-mind kicsivel jobban végzik el munkájukat az elvárhatónál, az ember teljesítőképessége szárnyakat kap. És ez az egyetlen ok, amiért sikerre vittük ezt az egész dolgot.”
(78. oldal)

Nem tarthatjuk meg egyszerre az olyanfajta étkezéseket is, amelyeket megszoktunk, és azt a bolygót is, amelyet megismertünk. Vagy el kell engednünk valamennyit az étkezési szokásainkból, vagy el kell engednünk a bolygót.
(88. oldal)

Megtettük ezt a hosszú utat, hogy kikutassuk a Holdat, és a legfontosabb dolog, amit felfedeztünk, a Föld volt.
(131. oldal)

Miféle ellentmondás? Az, hogy miközben a bolygónk megvéd bennünket a világűr zordságától, mi nem védjük meg a Földet önnön zordságunktól? Hogy miközben mindenki tudja, hogy a Földön élünk, az ember csak akkor hiszi el, amikor elhagyja?
(133. oldal)

Mindössze hatvanhat év választja el a Wright fivérek első repülését Neil Armstrong Holdon megtett első lépésétől…
(147. oldal)

Az emberiség hajlamos alábecsülni a saját alkotó és pusztító képességét.
(148. oldal)

(…) be kell látnunk, hogy a változás elkerülhetetlen. Dönthetünk úgy, hogy felvállaljuk a változásokat, vagy mi leszünk elszenvedői más változásoknak – tömeges elvándorlás, betegségek, fegyveres összetűzések, az életminőség nagyfokú visszaesése –, de nincs jövő változás nélkül. Záros a határideje annak a luxusnak, hogy mi dönthetjük el, melyik változást részesítjük előnyben.
(195. oldal)

Rajtunk kívül senki nem fogja elpusztítani a Földet, és rajtunk kívül senki nem fogja megmenteni. A legreménytelenebb helyzetek sarkallhatnak a legreménytelibb cselekedetekre. Módokat találtunk az élet helyreállítására a Földön egy totális katasztrófa esetére, merthogy módokat találtunk az élet totális katasztrófájának okozására a Földön.
(217. oldal)

Az emberiség történelme során számos alkalommal előfordult, hogy egy népcsoport egy másik népcsoportot a megsemmisülés szélére sodort. Most az egész faj fenyegeti magát globális öngyilkossággal. Nem azért, mert bárki is erre kényszerítene bennünket. Nem azért, mert elment az eszünk. Nem azért, mert nincs más választásunk.
Azért öljük meg magunkat, mert kényelmesebb a halált választani, mint az életet.
(235. oldal)

A könyvet itt tudod megrendelni.


A nagy sikerű Rém hangosan és irtó közel szerzője, Jonathan Safran Foer ezúttal a globális felmelegedés témakörére igyekszik felhívni a figyelmet. Személyes hangvételű írásában arra próbál rávilágítani, miért vagyunk tétlenek ebben a kérdésben, és hogyan változtathatnánk ezen - lehetőleg minél előbb. A Globális öngyilkosság - Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik című könyvet magyarul a Helikon Kiadó jóvoltából olvashatjuk idén nyártól.

Nyereményjáték

A Globális öngyilkosság célja nem más, mint felhívni a figyelmet a környezetvédelem fontosságára, és cselekvésre ösztönözni az olvasót. Játékunkban arra kérünk benneteket, a megadott szempontok szerint írjatok környezettudatos praktikákat (pl. villany lekapcsolása az üres szobában), amelyeket magatok is alkalmaztok, vagy szeretnétek a jövőben!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Háztartási hulladék csökkentése

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.20. Readinspo
07.22. Nem félünk a könyvektől
07.24. Könyv és más
07.26. Readinspo (extra)
Blogturné Klub

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


Néhány évvel ezelőtt, mikor a Keri Smith-féle Nyírd ki ezt a naplót-őrület Magyarországon is felütötte a fejét, én sem maradtam ki belőle. Amint lefordították a könyvet, már rohantam is a boltba, hogy mindenképpen legyen belőle egy példányom, amit aztán jól szétcincálhatok. Hónapokig gyűjtögettem Pinteresten a különböző ötleteket, milyen módon lehetne megvalósítani a feladatokat, aztán mire nekiláttam volna, már vége is lett a trendnek. Szegény naplóm azóta is valamelyik polcnak a hátuljában várja, hogy kinyírjam végre.

Bármennyire is jónak tartom viszont ezt a koncepciót, alapesetben nem kaptam volna fel a fejemet arra a hírre, hogy egy újabb Wreck This Journal-féleség jelenik meg nálunk. Egyetlen dolog győzött meg arról, hogy ezzel talán mégis érdemes lenne tennem egy próbát: hogy kifejezetten könyvszerető, olvasó fiataloknak készült. Korábban is szemeztem már a különböző, könyves témájú foglalkoztató füzetekkel, mint amilyen Szabados Ágnes olvasónaplója is, ám odáig még nem jutottam, hogy ténylegesen kipróbáljam valamelyiket. Most viszont ennek is eljött az ideje.

Ami már rögtön az elején szimpatikussá tette számomra Szaszkó Gabriella verzióját, az az, hogy inkább kreatív, rajzolgatós és írogatós feladatok vannak benne. Az eredeti naplóban rengeteg a lapokat széttépős, szétvágós vagy egyéb módon tönkretevős utasítás, amelyeket nem teljesítettem volna jó szájízzel, és bár ebben a példányban is akad hasonló, azért lényegesen kevesebb helyen várja el, hogy megcsonkítsuk a könyvet.

Ugyancsak pozitívum, hogy a feladatok rendkívül színesek, sokrétűek. Akadnak köztük művésziesebbek, ahol írni, rajzolni, festeni, fotózni és kalligrafikusan írni kell, de vannak egyszerűbb, ragasztgatást vagy listaalkotást kérő utasítások is. Valahol elég csak ikszelni, de más oldalak megkövetelik a hosszabb gondolkodást is. Mindez azért jó, mert mindenki megtalálhatja benne a magának legmegfelelőbb elfoglaltságot, értve ezt egyaránt az érdeklődési körre, és az éppen rendelkezésre álló szabadidőre és kedvre is.

Lejjebb mutatok pár oldalt, amit rögtön meg is csináltam, de bőven van még feladat, amit szeretnék teljesíteni a későbbiekben. Kifejezetten tetszik például a bookstagram kihívás ötlete és a saját Ex Libris-pecsét megalkotása, de a fantasy könyv borítótervével, könyves álompasinak írandó levéllel, idézetes póló és bögre tervezésével, vagy éppen a különleges könyves keresztnevek gyűjtésével is biztosan fogok még időt tölteni.

Összességében tetszik ez a Szaszkó Gabriella-féle Wreck This Journal. Vannak ugyan benne kicsit érthetetlen ötletek (pl. egy világtérkép, amin azt kell jelölgetni, mely országokba vittem már olvasnivalót - csakhogy ezen Európa akkora, mint a hüvelykujjam hegye, ezért ha valaki esetleg nem az itt fél ökölnyi méretű Antarktiszra jár nyaralni, annak meggyűlik a baja ezzel a feladattal), de szerencsére túlnyomó többségben vannak azok, amik beindítják a fantáziát. Alkotás közben nem egyszer volt flow-élményem, és sokszor olyannyira megfogott egy-egy utasítás, hogy azokat előbb-utóbb biztosan megírom majd blogbejegyzésként is.




   


      

Értékelés


Kinek ajánlom? Inkább a fiatalabb, 12-16 éves korosztálynak, elsősorban nyári elfoglaltságképpen, de később, a tanév során is remek kikapcsolódást nyújthat, ha valaki kiszakadna az iskola monotonitásából.

Kiadás: Maxim (2020)
Oldalszám: 240
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Műfaj: interaktív

KEDVES OLVASÓ!
Most egy nagyon különleges olvasónaplót tartasz a kezedben, ami varázslatos utazásra repít egy számodra nem is olyan ismeretlen helyre.
Ebben a Naplóban egyedülálló feladatokon keresztül jegyezheted fel/gyűjtheted össze eddigi olvasmányélményeidet és azokat a könyveket, amiket még el szeretnél olvasni.
A Napló oldalain cetlikre írhatod, hogy éppen mely könyvek alapján oldottad meg a feladatot, vagy melyek adtak ötletet, inspirációt. Az elkészült munkáidat oszd meg az Instagramon és Facebookon, és jelölj be minket, hogy gyönyörködhessünk a megoldásaidban! Használd a #dreamnaplo hashtaget!
Merülj el szabadon a lapok között, engedd el magad, itt biztonságban vagy! Ragadd meg a kedvenc könyveidet, és utazz velünk az olvasás és az alkotás világába a lehető legkülönlegesebb módon!
Jó szórakozást kívánunk a feladatokhoz! Alkossunk közösen!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás
Neked is volt annak idején Wreck This Journal-ed?


Az utóbbi időkben nagyon népszerűek lettek a kreatív feladatokkal teli naplók, melyek csak arra várnak, hogy a vállalkozó kedvű olvasók töltsék meg az alkotásaikkal. Szaszkó Gabriella azonban kifejezetten a könyvmolyok számára készített egy ilyen különleges naplót, tele izgalmas feladatokkal, melyek segítségével írhatnak, rajzolhatnak, festhetnek, gondolkodhatnak a molyok a kedvenc könyveikről. A Nyisd ki ezt a naplót! a Maxim kiadó jóvoltából már mindenki számára elérhető, de ha bloggereinkkel tartatok, és játszatok velünk, akkor meg is nyerhetitek a kötet egy példányát!

Nyereményjáték

Mivel a Nyisd ki ezt a naplót egy nagyon különleges könyv, ezért a mostani nyereményjátékunk sem lesz hétköznapi! Az állomásokon ugyanis egy-egy olyan kérdést fogtok találni, melyet a könyv feladatai inspiráltak, a feladatotok pedig az lesz, hogy a saját olvasmányélményeitek alapján válaszoljatok a feltett kérdésekre!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik az a könyv, amit biztosan nem fogsz elolvasni?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07. 21. Utószó
07. 23. Csak olvass!
07. 25. Readinspo

Ha tesztek ki képeket Instára/Facebookra az alkotásaitokról, használjátok a #Blogturnéklub, a #dreamnapló és a #nyisdkieztanaplót hashtageket.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


R. F. Kuang Mákháborúját tulajdonképpen a Sárkányköztársaság miatt kezdtem el olvasni. Már a tavaly szeptemberi debütálása óta foglalkoztatott a könyv, hiszen olyan bloggerek is ajánlották, akiknek adok a véleményére, de a tényleges elhatározás csupán a következő rész közelgő megjelenése miatt született meg bennem. Nem tudok most elég hálás lenni, hogy ez így történt; hogy nem hagytam elszunnyadni az érdeklődésemet a történet iránt. Nagy hatással volt rám a Mákháború és a világ, amelyben játszódik, különösen úgy, hogy utánanéztem a hátterének. Kuangban ráadásul egy fantasztikus szerzőt fedeztem fel, aki éppen úgy ír, ahogy én szeretnék majd egyszer.

A Sárkányköztársaság pár héttel vagy hónappal azután veszi fel a történet fonalát, ahol a Mákháborúban abbamaradt. Zsinnek az általa okozott mérhetetlen pusztítás miatt csillapíthatatlan bűntudata van, amelyet ópium- és egyéb pszichedelikum gőzébe fojtva próbál átvészelni. A drog hatására már éppen kezdi elveszíteni a kontrollt a teste és az elméje felett, amikor váratlan helyről segítség érkezik: Sárkány tartomány hadura ajánl munkát számára. Zsinnek éppen erre van szüksége - valakire, aki parancsokat oszt neki, és akivel a céljuk is közös. Jin Vajszra ugyanis a császárnő hatalmának megdöntésére készül annak érdekében, hogy elhozza a demokráciát Nikanba is.

Őszintén, az első oldalak nem az olvasó meggyőzésére szolgálnak. Zsin karaktere eleve megosztó, sokaknak még a Mákháború csaknem 600 oldala sem volt elegendő a megkedvelésére, de a Sárkányköztársaság első szakaszában kifejezetten visszataszítóan viselkedik. A vele korábban történtek miatt egyáltalán nem meglepő, hogy teljesen szétcsúszott, de mivel őt rendkívül erős személyiségnek ismerhettük meg, némileg kiábrándító lehet az számunkra, ahogyan a helyzetet kezeli. Mégis zseniális húzás volt ez Kuangtól. Ezzel emlékeztet minket arra, hogy Zsin nem mindenható, hanem csak egy fiatal, tapasztalatlan és lelkileg instabil lány, aki képtelen feldolgozni egy tragédiát. Fogalma sincs, mekkora erő birtokában van, nem tudja megfelelően használni, és arra pláne nem gondol, mi mindent érhetne el vele. Számomra a könyv végére az ő karaktere csak még hitelesebbé, realisztikusabbá vált ezek miatt.

Később, miután Zsin már magára talál, a Sárkányköztársaság legalább olyan élvezhetővé válik, mint amilyen a Mákháború volt - sőt, bizonyos szempontból még jobb is lett nála. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy egyenletes. Nem voltak benne olyan aránytalanságok, mint az előző kötetben (hogy egyes szakaszok alaposabban, míg mások csak elnagyoltan vannak kifejtve), és végig ugyanaz a színvonal jellemezte. Az élményt csupán az árnyékolja be, hogy egy újabb háborúról olvasunk, de egyébként több akciót és izgalmas eseményt tartalmaz, mint a Mákháború.


A feszültséget fokozza, hogy végignézzük, ahogyan Zsin egyre mélyebb gödröt ás maga alatt. Már az elejétől kezdve egyértelmű, hogy kihasználják őt, és ezt nem csak mi, olvasók, de maga a főszereplő is pontosan tudja. Egyszerűen úgy érzi, nincs más választása. Jó katona módjára engedelmeskedik, és közben minden egyes parancs teljesítésével csak a saját dolgát nehezíti.

A regény legérdekesebb, de egyben legfelkavaróbb része a heszperiaiak megjelenése volt. A Mákháborúban az ő népükről nagyon kevés szó esik, szinte semmit sem tudunk meg róluk azon kívül, hogy az országuk Európa parafrázisa. Ám őszintén szólva boldogabb voltam így… Már a kezdetektől egyértelmű, miféle céllal érkeznek Nikanba: gyarmatot akarnak csinálni belőle, hogy kiszipolyozhassák az ország erőforrásait, és tovább terjeszthessék a vallásos meggyőződéseiket.

Utóbbihoz Kuang a keresztény vallás tanait veszi alapul: egyetlen, mindenható és megkérdőjelezhetetlen isten létezik, aki a világ teremtéséért és az emberek boldogulásáért felelős. Szent kötelességük, hogy a “civilizálatlan” népeket áttérítsék a saját hitükre, és közben könyörtelenül kiirtsanak minden más gondolkodásmódot. Nikanban a legnagyobb ellenségeik a Zsinhez hasonló sámánok, hiszen elképzelni sem tudják, honnan ered a természetfeletti erejük, és ezért félnek tőlük. Elhatározzák hát, hogy felderítik, majd kiirtják a sámánizmusra való hajlamot (a “káoszt”) a lányból és az egész világból. Különböző kutatásokat, kísérleteket végeznek azzal kapcsolatban, hogyan lehetne ezt megtenni, csakhogy a hitrendszerükkel nem kompatibilis eredményeket képtelenek elfogadni, ezért rendkívül torz módon látják a kérdést.

Heszperián kívül egy másik, eddig elhanyagolt területet is megismerünk közelebbről: a Hátvidéket. Zsin az egyik jelenetben összefut pár Nikanba tévedt kereittel, akikről kiderül, hogy ők a sámánizmus valódi ismerői, minden tudás birtokosai. Nem egészen értettem mindent velük kapcsolatban, de bizonyára a sorozat következő (lezáró) részében is előkerülnek majd, hiszen ők sem tolerálják a nikara sámánokat.

Összességében a Sárkányköztársaság egyértelműen méltó folytatása lett a Mákháborúnak. Élvezetes, izgalmas és akciódús regény, ami tovább mélyíti a történetet és új dimenziókat ad a Kuang által teremtett világnak. Nem okozott csalódást, ugyanakkor hiányzott belőle a hűha-faktor, amitől kiemelkedővé vált volna. Remélem, ennek csupán az az oka, hogy átmenetet akart teremteni a lezáró kötethez, ami angolul The Burning God címmel fog megjelenni hamarosan. Már alig várom!

Értékelés


Kinek ajánlom? Mindenkinek, akinek van gyomra lelkileg megterhelő, de egyébként nagyszerű történeteket olvasni, tudva azt, hogy bár fantasyról van szó, de az alapötlet megtörtént eseményekre épül. (Erről bővebben a Mi inspirálta Kuangot a Mákháború megírására? című cikkemben írtam.)

"Az élet és a halál egyenrangú ebben a világegyetemben. Belépünk az anyagi világba, és aztán elmegyünk, és jobb formában öltünk újra testet."

Kiadás: Agave (2020)
Oldalszám: 672
Sorozat: Mákháború 2.
Eredeti cím: The Dragon Republic (2019)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: epikus és low fantasy, grimdark

Nikannak ​a történelem során háromszor is meg kellett küzdenie a túlélésért a véres mákháborúkban. Annak ellenére, hogy a harmadik hadjárat csak nemrég ért véget, Zsin nem tud megfeledkezni arról a kegyetlenségről, amelyet a népe megmentése érdekében követett el. Menekül a bűntudat, a szorongató ópiumfüggés és a tűz isteneként megismert bosszúálló főnix parancsai elől, aki rémes hatalommal ruházta fel.

Bár Zsin nem akar élni, meghalni sem hajlandó addig, amíg bosszút nem áll az áruló császárnőn, aki hátat fordított a hazájának, és szövetségre lépett az ellenséggel. A lány egyetlen reménye, ha belép a befolyásos Sárkány hadúr seregébe. A hadúr arra készül, hogy meghódítja Nikant, elűzi a császárnőt a trónról, és létrehoz egy új köztársaságot.

Ám sem a császárnő, sem a Sárkány hadúr nem az, akinek látszik. Zsin minél több dolognak lesz szemtanúja, annál jobban tart attól, hogy az országa iránt érzett szeretete ismét arra fogja kényszeríteni, hogy éljen a főnix gyilkos hatalmával. Mert már nincs semmi, amit Zsin ne áldozna fel az országa megmentéséért… és a bosszúért.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás
Te olvastad már a Mákháborút?


Immár a második része jelent meg magyarul az Agave Könyvek gondozásában R. F. Kuang nagy sikerű epikus fantasyjának, a Mákháborúnak. A Sárkányköztársaságban pedig még nagyobb a tét, ugyanis nem elég, hogy Zsinnek szembesülnie kell a szörnyű tettei következményeivel, de hamarosan egy újabb háborúban találja magát, ahol a fiatal lány talán még nagyobb kihívásokkal találkozik, mint korábban. Tarts bloggereinkkel, ismerd meg a könyvet, játssz velünk és talán te leszel az a szerencsés, aki megnyeri a regény egy példányát!

Nyereményjáték

A Sárkányköztársaság egy igazán kivételes fantasy, de szerencsére a műfaj kedvelői már magyar nyelven is rengeteg elképesztő történet közül választhatnak. Ezért mostani játékunkban híres fantasykat gyűjtöttünk össze, a feladatotok pedig mindössze annyi lesz, hogy az idézetek alapján felismerjétek, melyik regényre gondoltunk. A helyes választ (lehetőleg a szerző nevével együtt) írjátok be a Rafflecopter dobozba, és máris esélyetek van nyerni egy példányt a könyvből!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„– Azok ott bálnák? Még sosem láttam bálnákat!
– Ja, azok? – Teraeth unott arckifejezéssel nézett át a hajó peremén. – Csak néhány tucatnyi, szűk húsz méter hosszú, végtag nélküli kék elefánt, akik úsznak egyet. Ne is törődj velük!
– Sosem láttam még ennyit!
– Mint kiderült, egyet sem láttál eddig, tehát ez nem nagy szó.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

[Blogturné Klub]
07. 12. Utószó
07. 14. Utószó (extra)
07. 16. Readinspo (extra)
07. 18. Könyv és más
07. 20. Nem félünk a könyvektől
07. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 24. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


A blog megnyitása óta sok változás történt az olvasási szokásaimban, és ebből az egyik legszembetűnőbb az, hogy egyre több népszerű szerző könyve kerül a kezembe. Korábban sem zárkóztam el a különösen nagy visszhangot kapó történetektől, hiszen úgy gondolom, nem ok nélkül sikeresek, de nem minden esetben volt meggyőző számomra az az őrület, ami kialakult körülöttük. Colleen Hoover írásai éppen ilyenek számomra. Bár kivétel nélkül mindegyik elolvasott könyvét élveztem, de olyan fokú rajongást egyik sem tudott kiváltani belőlem, hogy gondolkodás nélkül vásároljam meg az éppen frissen megjelenő irományát. Hiába tartom én magam is kiemelkedő YA-NA szerzőnek, valószínű, hogy a kedvenceim közé később sem fog bekerülni. Azonban a Verity nagyon közel járt ahhoz, hogy meggondoljam magamat ezzel kapcsolatban.

Pedig az alaptörténet nem éppen a legérdekfeszítőbb példány a piacon. Adott egy lecsúszott, mérhetetlenül nagy önbizalomhiánnyal küzdő írónő, a furcsa nevű Lowen Ashleigh, aki hirtelen élete nagy megbízását kapja a híres bestsellerszerző, Verity Crawford férjétől: fejezze be a nő félbemaradt regénysorozatát. Verity ugyanis egy súlyos autóbalesetben kómába esett, és ezt a kiadó nem szándékozik nyilvánosságra hozni. Lowen az alkotáshoz szükséges kutatómunka miatt egy időre a Crawford családhoz költözik, csakhogy nemsokára talál egy íróasztalfióknak készült önéletrajzot, amely Verity sötét titkait tartalmazza. Vajon mit fog vele kezdeni a nő?

Szavak nincsenek arra, mennyire megfogott ez a regény. Elképesztő, hogy Colleen Hoover mindig képes újat mondani, és a csupa romantikus, elsöprő szerelmekről szóló könyvei mellett előállni egy ennyire sötét, titokzatos, félelmetes pszicho-thrillerrel - ami ráadásul tökéletesen működik. Nagy hatással volt rám ez a történet, napokig kísértett az elolvasása után. Rengeteget gondolkoztam a lezáratlan végkifejleten, de az eddigi olvasmányaim közül ez az egyetlen, ahol helyénvalónak érzem ezt a technikát… De erről majd később.

Colleen Hoover már azzal megfogott, hogy írókat állított a középpontba. Nem titok, én is évek óta álmodozom arról, hogy egyszer képes leszek valami kiadható minőségű regényszerűséggel előállni, ezért különösen örülök annak, amikor erről a szakmáról olvashatok. Bár maga az alkotói folyamat nem képezi hangsúlyos részét a történetnek, de szomjaztam minden kis morzsát, ami a szerzői lét kulisszatitkairól szólt.


A könyv a könyvben technika ugyancsak erőssége a regénynek - sőt, tulajdonképpen ez viszi előre a történetet. Rettentően izgalmas végigkövetni, mit reagál Lowen a Verity sötét gondolatait, megdöbbentő vallomásait tartalmazó önéletrajzra, és milyen belső harcot vív azzal kapcsolatban, felfedje-e Jeremy (a férj) előtt a család mindennapjait gyökeresen megváltoztató írást, avagy sem. Közben a nő egyre paranoiásabbá válik Verityvel kapcsolatban, és minduntalan felmerül benne a gyanú, hogy talán mégsem annyira beteg, mint amilyennek látszik. Hátborzongató, de letehetetlen ez a könyv - erre készüljetek!

A szereplőgárda ugyancsak különlegessé teszi a regényt, hiszen itt tulajdonképpen nem a főszereplő az, akinek a szemszögéből játszódik a történet. Lowen Ashleigh eleinte amolyan narrátori funkciót tölt be, aki közvetíti az olvasónak Verity önéletrajzát, majd megfogalmazza azokat a gondolatokat, amelyek bennünk is felmerülnek az írással kapcsolatban. Később válik csak cselekvő karakterré, amikor a Jeremy (Verity férje) iránti vonzalma felett egyre kevésbé tud uralkodni. A jelleme egyébként kifejezetten kedvelhetetlenné teszi, de ez így van jól, éppen ilyen személyiség illik erre a szerepre.
A regény álompasija Jeremy Crawford, akibe nem csak Lowen, de mi is könnyen beleszeretünk. Egyrészről ellenállhatatlanul kedves és tisztelettudó úriember, másrészről pedig gondoskodó apuka, aki bármit megtesz a családjáért.
A tulajdonképpeni főszereplőt, Verity Crawfordot érdekes módon csupán az önéletrajzából ismerhetjük meg. Őt éreztem a legösszetettebb karakternek, de tekintve, hogy épp a legféltettebb titkaiba nyerünk bepillantást, ez nem is meglepő.

A végkifejlet nagyszerűségét nehéz úgy taglalni, hogy ne áruljak el túl sokat belőle, de mivel - szerintem - ez a leglenyűgözőbb eleme a regénynek, egyszerűen nem hagyhatom ki. A végső fordulat őrületes. Részben számítani lehet rá, de részben mégsem, és amikor már azt hinné az ember, hogy minden elrendeződött, akkorát fordul a kocka, hogy csak lesünk. Elképesztően izgalmas és brutális csavarral áll elő itt Hoover, de ahogyan azt már fent is említettem, ennek a megoldása nincs kimondva. Más esetben kifejezetten irritálna a lezáratlanság (nem szeretem, mikor az író a közönség fantáziájára bízza a továbbiakat - mintha neki nem lenne elég jó ötlete hozzá), de itt olyan jól működik, hogy el sem tudok képzelni másfajta végkifejletet. Napokig gondolkoztam azon, mi lehet végül a megoldás, hiszen mindkét verzió mellett szólnak érvek, de egyszerűen nincs jó válasz. Imádom!

Összességében véleményem szerint a Verity a legzseniálisabb regény, amit eddig Colleen Hoovertől olvastam. Rendkívül különleges könyv, ami bizonyítja, hogy a szerző igenis megérdemli azt a hírnevet, ami övezi őt, hiszen aki képes egy megszokottól eltérő zsánerben ilyen nagyot alkotni, az csakis tehetséges lehet. Nagyon felértékelődött a szememben ez a nő, és remélem, mások is hasonlóan éreznek majd az elolvasása után!

Értékelés

5 csillag
Kinek ajánlom? 16-17 éves kortól felfelé bárkinek, aki bírja a hátborzongató, brutális részleteket is tartalmazó történeteket. Colleen Hoover rajongóknak egyenesen kötelező, de azoknak is tetszhet, akik a túlfűtött romantika miatt kedvelik kevésbé a szerzőnőt. Bár a Verity sem mentes a szerelmi száltól, de nem ez a központi elem benne.

"A testünk gondozása olyan, mint a gyereknevelés. Néha kemény, néha hatalmas szívás, néha legszívesebben hagynád a francba az egészet, de ha feladod, annak tizennyolc év múlva súlyos következményei lesznek."

Kiadás: Könyvmolyképző (2020)
Oldalszám: 312
Kiadói sorozat: Kristály pöttyös könyvek
Eredeti cím: Verity (2018)
Fordította: Barthó Eszter
Műfaj: thriller, romantikus

Magával ​ragadó és megdöbbentő. Egyszerűen nem lehet letenni.

Claire Contreras New York Times bestseller szerző.

Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.

Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.

Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.

Egy egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestseller szerző Colleen Hoover tollából.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás
Colleen Hoover mely könyveit olvastátok már el?
Ki a kedvenc YA-NA szerzőtök?


Ismét a thriller műfajban mutatja meg magát Collen Hoover, az írónő legújabb könyve, a Verity a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg idén júliusban. Ha szeretnétek Ti is borzongani, tartsatok a turné bloggereivel, hiszen rengeteg értékelést olvashattok Lowen és Jeremy történetéről, extra állomások is lesznek és természetesen a nyereményjáték sem marad el.

Nyereményjáték

A mostani játékunk során fel kell elevenítenetek minden tudásotokat az írónővel és könyveivel kapcsolatban, ugyanis egy keresztrejtvényt hoztunk Nektek. Minden állomáson egy feladványt fogtok találni, de legyetek résen, mert nem sorban fogunk haladni, ezért nagyon figyeljétek a feladvány előtti sorszámot, és oda illesszétek be a rejtvényben a szavakat is. A keresztrejtvény minden szavát várjuk a rafflecopter dobozba, és természetesen a legvégén a megfejtést se felejtsétek el beírni! Ha valamiben nem vagytok biztosak, inkább később írjátok be, mert sajnos utólag már nem tudtok javítani. A megfejtés természetesen szintén az írónőhöz fog kapcsolódni. Sok sikert!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


7. A Hopeless sorozat női főszereplőjének keresztneve.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.20. Dreamworld extra
07.21. Hagyjatok! Olvasok! extra
07.22. Readinspo
07.23. Veronika's Reader Feeder
07.24. Sorok Között
07.25. Pandalány olvas
07.26. Deszy könyvajánlója
07.27. Sorok Között extra
07.28. Csak olvass!
07.29. Hagyjatok! Olvasok!
07.30. Fanni's Library
07.31. Könyvvilág
08.01. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


Hiába történik megannyi fontos és ijesztő dolog a világban (járvány, közelkeleti háborúk, szélsőséges politikai nézetek térnyerése...), abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a legégetőbb kérdés mégiscsak a bolygónk állapota. A járvány ellen védekezhetünk, a háborúk egyszer véget érnek, és az elnököket is előbb-utóbb le lehet váltani, ám a technológiánk jelenleg nem tart ott, hogy legyen lehetőségünk másik élőhelyet keresni a Föld végkimerülése előtt. És őszintén, ha tényleg ez lenne a válaszunk a klímaváltozás problémájára, nem is érdemeljük meg, hogy a fajunk fennmaradjon. Bármilyen helyzetben is legyünk tehát, nincs fontosabb annál, mint hogy megpróbáljuk megakadályozni a lassan elkerülhetetlenné váló katasztrófát. Ebben segít nekünk a Rém hangosan és irtó közel című regény szerzőjének, Jonathan Safran Foernek a legújabb alkotása.

Amikor először megláttam a Greta Thunberg által (is) írt könyvet, az Ég a házunkat, rögtön elhatároztam, hogy bármilyen klímaváltozásról szóló irományt elolvasok a jövőben, ami csak a kezem ügyébe kerül. A Libri csoport legfrissebb megjelenései közül éppen ezért a Globális öngyilkosság volt az, amelyen a legkevesebb ideig gondolkoztam. Bár eleinte egészen másra számítottam a felépítését tekintve, de végül nagyon megfogott az a koncepció, amely mentén Foer megfogalmazta a gondolatait.

A könyv műfaja nehezen behatárolható, talán inkább a tudományos-ismeretterjesztő zsánerhez áll a legközelebb, leszámítva persze azt, hogy nem célja sem az ismeretterjesztés, sem pedig a klímaváltozás tényének további, tudományos magyarázatokkal való bizonygatása. Feltételezi, hogy az olvasó rendelkezik annyi előismerettel, hogy részéről már ne legyen szükség a csaknem unalomig ismételgetett frázisokra, ezért egészen más oldalról közelíti meg a témakört. Arra fókuszál, hogy érdekeltté tegye az olvasót a környezetvédelem érdekében való cselekvésre.

Hogy erre miért is van szükség? Hiába vagyunk már mindannyian tisztában a bolygónk helyzetének súlyosságával, és azzal, milyen következményei lesznek a magunk és elődeink felelőtlenségének, az emberiséget mégis a tétlenség jellemzi. Továbbra is elképzelhetetlen mennyiségű hulladékot termelünk, húst hússal eszünk, pazarlunk, meggondolatlanul fogyasztunk, és kilépegetünk a Párizsi Klímaegyezményből. Foer a Globális öngyilkosságban arra a kérdésre keresi a választ, mi okozza ezt a dühítő, passzív magatartást az emberek részéről, és miképpen lehet változtatni rajta.


A könyvet leginkább a furcsa szerkezete miatt kedveltem. Foer sokszor nem direkt módon beszél a környezetvédelemről, hanem különböző érdekes, nem feltétlenül közismert történeteken és azok tanulságán keresztül közelíti meg a kérdést. Szó esik például a Holdraszállásról, a Hubble űrteleszkópról, a második világháborúról, az első búcsúlevélről, a tükrökről - teljesen véletlenszerű és látszólag össze nem kapcsolódó témákról, amelyek mégis koherens gondolatmenetet alkotnak. De nem véletlenül választotta ezeket Foer. A Holdraszállásból például azt a következtetést vonja le, miszerint “megtettük ezt a hosszú utat, hogy kikutassuk a Holdat, és a legfontosabb dolog, amit felfedeztünk, a Föld volt”. Erre a magyarázat, hogy az űrhajósok egytől egyig katartikus élményként élik meg a bolygónkra való visszatekintést (erre külön kifejezést is alkottak: “rálátási hatás”), az pedig, hogy kívülről szemlélik a Földet, feléleszti a vágyat, hogy mindenáron meg is óvják. Imádom ezt a technikát, hiszen sokkal nagyobb hatást gyakorolnak az olvasóra ezek a kitérők, mintha közvetlenül és kizárólag a mondanivalóját írná le a szerző.

Ide kapcsolódik még valami, amit én ugyan pozitívumként könyvelek el, ám lehet, mások inkább belezavarodnak. Foer ugyanis ezeket a történeteket nem sorrendben, és még kevésbé átláthatóan írja le. Sokszor elmond egyet két bekezdésben, majd belekezd egy másikba, de a következő oldalon visszatér az elsőhöz, leszűrni a következtetést. A későbbiekben aztán újra és újra megemlíti ezeket az érdekességeket a mondandója alátámasztásaként. Érdemes tehát gyorsan végezni a könyvvel, vagyis nem túl hosszúra nyújtani az elolvasását, és emellett a szokásosnál jobban koncentrálni a szövegre, hogy az utalások érthetőek legyenek.

Azonban ami szerintem a könyv erőssége, bizonyos szempontból egyben a gyengesége is. Az ugyanis, hogy a szöveg többségében nem közvetlenül a globális felmelegedésről szól, hanem véletlenszerű történetek gyűjteménye, kissé kiábrándító lehet még annak is, aki nem konkrét elképzelésekkel vág bele az olvasásába. Ha pedig Foer mégis direkt módon a környezetvédelemről beszél, akkor azt inkább csak egyetlen aspektusára fókuszálva teszi - ami az étkezés. Igaz, az alcíméből (Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik) ez akár nyilvánvaló is lehetne, de a fülszöveg egy szóval sem említi, hogy ez a könyv ilyen szűk témára korlátozódik. Sajnos mindemiatt maradt bennem némi hiányérzet.

A súlyosabb negatívumot szintén egy olyan elem jelenti, ami eleinte élvezetessé tette a szöveget: a személyes hangnem. Én kifejezetten szeretem, ha egy ilyen jellegű iromány esetében a szerző “benne van a könyvében”, vagyis valamilyen szinten őt magát is megismerjük, és Foer a Globális öngyilkosságban nem sajnálja tőlünk a személyes megjegyzéseket. Sok izgalmas dolgot megtudunk a férfiról, köztük például, hogy a nagyszülei lengyel zsidók, akik hatalmas szerencsével éppen elkerülték a holokausztot. A végére azonban ez a közvetlenség olyannyira átfordult a ló túloldalára, hogy utolsó fejezetként egy kifejezetten a fiainak címzett levelet olvashatunk, mindezt az idevaló nagy és frappáns gondolatokkal teli összefoglalás helyett. Ez szörnyen kiábrándító volt.

Összességében vegyes érzéseim vannak a Globális öngyilkossággal kapcsolatban. Egyrészről zseniális, ahogyan Jonathan Safran Foer a különböző, össze nem illő gondolatokat, történeteket egy koherens szöveggé fűzi, másrészről viszont az eredeti témakör, vagyis a klímaváltozás szempontjából csalódottságot érzek. Mégsem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen kétségtelenül értékes elméleteket tartalmaz, nagyszerűen érvel, és elindíthat bennünk olyan felvetéseket, amelyek hatására újragondoljuk az életünket. Mindemellett pedig megmagyaráz bizonyos folyamatokat - mint például, hogy miért vagyunk ennyire tétlenek a globális felmelegedéssel kapcsolatban - és ezzel hozzásegít minket, hogy megértsük és átlássuk a világban zajló eseményeket.

Értékelés


A vége (vagyis inkább annak hiánya) miatt érzett csalódottságom okán csak 4 csillag.

Kinek ajánlom?

Bárkinek, aki szívesen olvas esszészerű, közérthető tudományos könyveket, és tudja követni a bonyolultabb szerkezetű szövegeket is.

Kiadás: Helikon (2020)
Oldalszám: 308
Eredeti cím: We Are the Weather: Saving the Planet Begins at Breakfast (2019)
Fordította: Tábori Zoltán
Műfaj: tudományos

Van-e ​ma égetőbben aktuális téma a klímaválságnál? Annak nyomasztó tudata, hogy Földünk az emberi tevékenység következtében fokozatosan melegszik, egyre inkább a mindennapjaink részévé válik. A tudományos élet szakértői napról napra vészhelyzetet hirdetnek, évente dőlnek meg hőségrekordok, és egyre riasztóbbak a statisztikák.
Hogyan lehetne érdekelté tenni az emberiséget tulajdon túlélésében? Miképp tudnánk leküzdeni azt a tétlen közönyt, mely lehetetlenné teszi, hogy szembenézzünk a globális környezeti krízis jelentette veszélyekkel? És tehet-e egyáltalán bármit is az átlagember bolygónk megmentése érdekében? Jonathan Safran Foer ezen fajsúlyos kérdések megválaszolására vállalkozik. A Gobális öngyilkosság egyedülállóan bátor számvetés a klímaválságot övező félelmekkel és tehetetlen dühvel; aprólékos kutatáson nyugvó, gondolatébresztő értekezés az éghajlatváltozás okairól és lehetséges megoldásairól, élvezetes történelmi példákkal tűzdelt, egyszerre illúziómentes és reményteli felszólítás a kollektív cselekvésre, egyúttal magával ragadó személyes vallomás is, amelyben a szerző kíméletlen őszinteséggel tárja fel a könyv írását kísérő belső vívódásait.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés
Te olvastál már könyvet a klímaváltozásról?
Te mit teszel azért, hogy megvédd a bolygónkat?



A nagy sikerű Rém hangosan és irtó közel szerzője, Jonathan Safran Foer ezúttal a globális felmelegedés témakörére igyekszik felhívni a figyelmet. Személyes hangvételű írásában arra próbál rávilágítani, miért vagyunk tétlenek ebben a kérdésben, és hogyan változtathatnánk ezen - lehetőleg minél előbb. A Globális öngyilkosság - Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik című könyvet magyarul a Helikon Kiadó jóvoltából olvashatjuk idén nyártól.

Nyereményjáték

A Globális öngyilkosság célja nem más, mint felhívni a figyelmet a környezetvédelem fontosságára, és cselekvésre ösztönözni az olvasót. Játékunkban arra kérünk benneteket, a megadott szempontok szerint írjatok környezettudatos praktikákat (pl. villany lekapcsolása az üres szobában), amelyeket magatok is alkalmaztok, vagy szeretnétek a jövőben!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Életmódváltás (étkezés, közlekedés…)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.20. Readinspo
07.22. Nem félünk a könyvektől
07.24. Könyv és más
07.26. Readinspo (extra)
Blogturné Klub

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


Tavaly, éppen pár nappal a blog indulása után futottam bele véletlenül a The Reading Rush kihívásba. Korábban azt a tanácsot kaptam, hogy könyves bloggerként / bookstagrammerként igyekezzek minél több játékban és kihívásban részt venni, így némi mérlegelés után az utolsó előtti pillanatban én is beszálltam az egy hétig tartó olvasási maratonba. Mivel végül sikerült teljesíteni minden feladatot, jó élményként könyveltem el ezt a játékot, és már nagyon vártam az ideit.

A The Reading Rush lényege tehát, hogy egy hét erejéig (idén: július 20-26.) próbáljunk annyit olvasni, amennyit csak bírunk. Annak, aki némi nehezítésre vágyik, 7 szempontot is megadtak, amelyek mentén kiválaszthatjuk az elolvasandó könyveket, az elért eredményekért pedig plecsniket is kapunk a honlapon.

Az idei szempontok

1. Read a book with a cover that matches the colour of your birth stone
― egy könyv, aminek a borítója passzol a születési köved színéhez
2. Read a book that starts with the word “The”
― egy könyv, ami határozott névelővel ("A" vagy "Az") kezdődik
3. Read a book that inspired a movie you’ve already seen
― egy könyv, ami egy már általad látott filmet inspirált
4. Read the first book you touch
― az első könyv, amit megérintesz
5. Read a book completely outside of your house
― egy könyv, amit kizárólag házon kívül olvasol
6. Read a book in a genre that you’ve always wanted to read more of
― egy könyv olyan műfajban, amiben mindig is többet akartál olvasni
7. Read a book that takes place on a different continent than where you live
― egy könyv, ami nem azon a kontinensen játszódik, ahol élsz

Az olvasási listám

Bármennyire is vártam már az idei kihívást, sajnos a hónap nem éppen úgy alakult, ahogyan terveztem. Mivel kissé túlvállaltam magam a blogturnés könyvek terén, így ebben az időszakban kénytelen vagyok előre megtervezve olvasni, hogy ne fussak ki a határidőkből. Emellé egyszerűen már nem fér bele, hogy az előző évhez hasonlóan vegyem komolyan a játékot, ezért idén majdnem úgy döntöttem, hogy kimaradok belőle.

Aztán belegondoltam... Mint ahogyan fent is említettem, ennek az eseménynek a lényege, hogy annyit olvassunk, amennyit csak tudunk - és én jelenleg éppen ezt csinálom. Ha csak egy kicsit szabadabban értelmezem a szabályokat, máris rá tudom húzni a megadott szempontokat a már betervezett könyvekre.

  1. Akvamarin borító ― R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
  2. Névelővel kezdődő könyv ― Elli H. Radinger: A farkasok bölcsessége
  3. Filmadaptáció ― Anne Frank naplója ✓
  4. Először megérintett ― Stephanie Garber: Legendary
  5. Házon kívül olvasott ― Ann Swanson: A jóga tudománya
  6. Fantasy ― R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
  7. Másik kontinensen játszódó ― Anna Fifield: Kim Dzsongun


A születési kövemet eszerint az oldal szerint számoltam ki.

A fejleményekről a kihívás utolsó napján ennek a bejegyzésnek a szerkesztésével informállak majd benneteket. :)
Ha nektek is megtetszett a kihívás, sose késő csatlakozni!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Újabb posztok
Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2026 Reading Challenge

2026 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 50 books.
hide
0 of 50 (0%)
view books

A héten népszerű

  • Marissa Meyer: Csillagos egek
  • Kathryn Stockett: Lázadó ​nők klubja
  • Shen Tao: A poéta császárné

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ▼  2026 (25)
    • ▼  szeptember (2)
      • Kathryn Stockett: Lázadó ​nők klubja
      • Marissa Meyer: Csillagos egek
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (3)
    • ►  május (6)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (4)
  • ►  2025 (25)
    • ►  december (3)
    • ►  november (4)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (5)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (43)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (2)
  • ►  2021 (63)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (110)
    • ►  december (6)
    • ►  november (13)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (19)
  • 3.5 csillag (40)
  • 4 csillag (65)
  • 4.5 csillag (60)
  • 5 csillag (142)

Műfajok

antológia (2) chick lit (4) cozy fantasy (2) családregény (4) dark fantasy (10) dark romance (1) disztópia (10) epikus fantasy (5) erotikus (6) esszé (1) fantasy (115) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) folk horror (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) heroikus fantasy (1) high fantasy (21) horror (9) ifjúsági (18) interaktív (3) ismeretterjesztő (28) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (29) képregény (2) lovagregény (1) low fantasy (10) lélektani (5) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (5) napló (2) new adult (25) novella (12) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (227) romantikus (133) sci-fi (11) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (29) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (6) történelmi fikció (28) történelmi regény (1) történelmi romantikus (1) urban fantasy (15) vers (7) young adult (82) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (3)

Rovatok

#BlogturnéKlub (339) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (12) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (33) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (347) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (19) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) General Press (4) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Kulcslyuk (1) Könyvmolyképző (97) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (4) Maxim (26) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (13) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (37) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates