2024 van, Samantha Shannon Csontszürete pedig 11 éve, 2013-ban jelent meg eredeti nyelven. A 10. évforduló alkalmára Shannon úgy döntött, átdolgozza a történetet úgy, hogy az tükrözze írói hangjának, mondanivalójának változásait. A Csontszüret hazánkban is 2013-ban jelent meg először, azonban a sorozat második része, A Mímes Rend megjelenését követően úgy döntött eredeti kiadója, hogy nem folytatja a szériát. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, ismét megpróbálja megszerettetni a magyar közönséggel ezt a fenomenális sorozatot, és új borítóval, belül a történet átdolgozott verziójával indította útjára a Csontszüretet és A Mímes Rendet. Én jelenleg is tartok tőle, hogy hazánkban másodjára sem lesz jövője a sorozatnak, viszont ha csak ezért utasítanám el most az olvasását, azzal az érdekeimmel ellentétes üzenetet közvetíteném a kiadónak. Viszont míg a Csontszüret végén kibírtam volna egy hosszabb szünetet, addig A Mímes Rendet lezárni folytatás nélkül igencsak fájdalmas volt.
Figyelem! A bejegyzés spoilereket tartalmazhat a Csontszüretből.
Miután Paige Mahoney kiszabadul Oxfordból, a refaiták fogságából, megpróbál visszahelyezkedni régi életébe Londonban. Csakhogy semmi sem a régi: minden megváltozott. A lány felismeri, hogy korábbi családjában, a Szindikátusban ugyanolyan kiszolgáltatott és tehetetlen, mint amikor még a refaitáknak kellett engedelmeskednie. Mi több, a Szindikátus még csak tudomást sem hajlandó venni az őt fenyegető veszélyekről. Vezetői mintha szándékosan dugnák homokba a fejüket azért, hogy ők profitálhassanak a helyzetből, nem törődve azzal, hogy hamarosan London valamennyi látóját leleplezhetik a technológiai újításokkal. Paige túl sokáig bízott a vezetőiben, mire belátta, hogy a Szindikátus korruptságán és diszfunkcionalitásán már csak akkor tud változtatni, ha a saját kezébe veszi az irányítást.
Nem meglepő módon A Mímes Rend első negyede még nagyban reflektál az Oxfordban történtekre. Érdekes volt végignézni, hogyan rehabilitálódik Paige, hogyan kezeli a hazatérést mindazok fényében, amit a refaiták börtönében megtudott, és ami teljesen megváltoztatott mindent, amiben addig hitt. Kiderült, hogy a férfi, Jaxon Hall, aki korábban megmentette és kihúzta a névtelenségből, és akire Paige második apjaként tekint, ugyanúgy lenézi és kihasználja őt, mint a túlvilági lények, akik fél éven keresztül fogvatartották. Rendkívül kíváncsi voltam, milyen döntést hoz a főszereplőnk, és szerencsére szó sincs arról, hogy sokáig kesergett volna a reménytelennek tűnő helyzetén.
A Mímes Rendben különösen tetszik, hogy amíg az első rész során Paige az alvilágban játszott szerepéről, befolyásáról, képességeiről csak a visszaemlékezéseiből szerzünk tudomást, addig ebben a könyvben már tapasztaljuk is. Mivel a lány visszatér Londonba és visszaveszi az őt megillető helyet a Szindikátusban, bepillantást nyerünk abba, hogy milyen volt a bűnözőként töltött három éve, mielőtt Oxfordba került volna. Ez rendkívül fontos eleme Paige karakterének, hiszen alapvető építőköve az identitásának és a személyiségének. De nem csak ahhoz szükséges, hogy a főszereplőnket megértsük, hanem egy kicsit azt is, miért állhat fent a Scion ennyire stabilan már 200 éve, miért nem képes őt belülről elpusztítani a látókból álló alvilág.
A Mímes Rend igencsak meglepett. Az első harmadában úgy éreztem, nehezen találja meg ismét a fonalat, szinte csigalassúan dőlt el, hogy milyen irányba halad tovább a történet. Amint viszont ez tisztázódott, az események beindultak, és olyan hamar faltam fel a maradék oldalakat, hogy szinte észre sem vettem. Különösen az volt váratlan, hogy mekkorát léptünk előre – sajnos ezt kifejteni igazán spoileres lenne, de elég annyit tudnotok, hogy rendkívül sűrű a cselekmény, nem hagy unatkozni bennünket.
Az előző bejegyzésben említettem, hogy néhány kérdés még nem tisztázódott le bennem a világépítést illetően (pl. mekkora a Scion befolyása Európában, hány országot fed le a birodalom). Sajnos ezek továbbra is homályos foltok a történetben, de egyáltalán nem aggódom azt illetően, meg lesznek-e válaszolva. Rengeteget tudtunk meg A Mímes Rendből is a Shannon által elképzelt világról, és még bőven vannak a sorozatnak részei ahhoz, hogy ezek a hiányosságok tisztázódjanak. Adja az ég, hogy le is fordítsák őket!
Összességében tehát a legkevésbé sem csalódtam A Mímes Rendben. Végig vitt magával a történet, nehéz volt hosszabb időre letenni. Sajnos azonban a függővége rendkívül fájdalmas, főleg azért, mert jó okunk van tartani tőle, hogy a folytatás a levegőben marad. Jelenleg sajnos nem rendelkezem információval arról, elhozza-e nekünk a Next21 a The Song Rising-ot vagy sem, de minden erőmmel bízom abban, hogy mások is rátalálnak a sorozatra a csábító, új borítók hatására és legalább annyira megszeretik, amennyire én is. Rendkívül sajnálnám, ha a sok gyenge fantasy mellett, amelyek persze fogynak a polcokról, épp ez lenne az, amelynek a kiadását felfüggesztik.
Oldalszám: 570
Sorozat: Csontszüret 2.
Eredeti cím: The Mime Order (2015)
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Műfaj: fantasy, disztópia, sci-fi, ifjúsági
.png)
Nyereményjáték
.jpg)
